I. Buda.
I. Buda.
A középkori Buda ötvösemlékeiből jóformán semmi sem maradt fenn a korunkra. Az egykorú régi, írott források és krónikák szórványos és sovány adataiból sem tudjuk többé rekonstruálni a középkori magyar művészet elpusztult gócpontjának egykori fényét és nagyságát.
A budai ötvösség történetének első fejezete az ország fővárosának a török kézre való jutásáig tart. A régi magyar, olasz és német ötvösök művészete által felvirágzott magasfokú ötvösségnek a második időszakban, vagyis a török hódoltság alatti időben többé már nyoma sincs. Az ötvösmesterségnek azonban gyakorlói és művelői akadtak a török uralom alatti időszakban is, amit éppen az bizonyít, hogy 1732-ben az ötvösök országos összeírásakor egyes budai mesterek arra a kérdésre, hogy az ötvösművészetet kitől sajátították el, azt a feleletet adják, hogy azt még a töröktől tanulták.
Ezek az ötvösök, akiknek sorát az 1688. évben felbukkanó Site Miklós rác ötvös nyitja meg, a magyar főváros visszahódítása után is helyükön maradnak. Ezeknek a rác mestereknek a munkásságával kezdődik a budai ötvösség harmadik szakasza.
A budai ötvösművészet fejlődésének első időszakaiból semminemű céhemlék nem maradt reánk. A főváros visszavívásától kezdődő harmadik szakaszból azonban a budai ötvösök céhpecsétjét is ismerjük. Ez az 1697-es évszámmal ellátott sigillum a megoldásában a magyar ötvöscéheknek a Szent Eligius alakjával ellátott azon pecsétlői sorába tartozik, amelyek mezejében a trébelő szentet látjuk. E pecsét érdekességét 22növeli az a tény, hogy Szent Eligius itt, a többi magyar ötvöscéhpecsétek ábrázolásaitól eltérően, gazdag, mennyezetes trónon ül.
A budai ötvösök egy második, további pecsétje a figyelmetkeltő és ügyesen megoldott ilynemű művek sorába tartozik. A kerek, 3 cm átmérőjű pecsét legendája egy síma belső gyűrű és egy hármas levelekből álló külső koszorú között van elhelyezve. Nagy, latinbetűs felirata:
SIGILL(VM). MINVS COETVS
AVRIFABRORVM BYDENSIVM:
AVRIFABRORVM BYDENSIVM:
A pecsét mezejét ügyesen mintázott barokk paizs tölti ki. Ennek felső és alsó hármaskarélyaiban virágok. A paizs közepében hatkarélyos-talpú, gerezdes testű, ciboriumszerű edény. Ettől jobbra és balra egy-egy ötszirmú virág.
Ezen érdekes és jókivitelű pecsét készítési időpontját a XVIII. század elejére lehet tenni. A pecsétlő eredetijét a Székesfővárosi Múzeum őrzi.
