II. Eperjes.
II. Eperjes.
Az eperjesi ötvöscéhnek a trébelő Szent Eligius-szal díszített pecsétje már régóta ismeretes. A jó technikájú mű alaptípusában a besztercebányai ötvösök 1598-ban készült pecsétjére vezethető vissza.
Az 1930. júniúsától árverésre kerülő bécsi Figdor-gyüjteményben az eperjesi ötvösök egy másik, későbbi korból származó s érdekes változatú, eredeti pecsétnyomója található. Ezen köralakú pecsétlő lenyomatának az átmérője 3.5 cm. Szélét hármaslevelekből álló levélkoszorú köríti. Mondatszalagja fent két síma gyűrűvel, alul gyöngysorral határolt. Nagy latinbetűs legendája:
SIGILL(VM) AVRIFABRORVM
EPERJENSIS
EPERJENSIS
A szóközöket egy-egy négylevelű virág díszíti. A köralakú mezőben háromlábú alacsony ülőkén, jobbrafordulva mester ül, aki az előtte álló tuskóba vert kettős üllőn fémlemezt trébel. A födetlen fejű ötvösmester alakja és ruházata magyaros. Testét attilaszerű kabát, lábszárait testhezálló szűk nadrág födi. Lábain hegyes cipőket visel. A pecsét hátsó mezejét indás és leveles díszítmény tölti ki.
Az eperjesi ötvösöknek ezen közepes technikájú pecsétje egész elgondolásában, szerkezetében, felépítésében és kivitelében roppant analóg az ungvári ötvösök 1640-ben készült pecsétjével. Minthogy úgy az eperjesi, mint pedig az ungvári ötvöscéhek iratai még feldolgozatlanok, és az eperjesi ötvösök most bemutatott pecsétje okmányon idáig még elő nem fordult, nem állapítható meg, hogy e két pecsét közül melyik szolgált a másiknak mintául, azaz hogy melyik a korábbi keletű. Kétségtelen, hogy mindkét pecsét készítésének kora is közel esik egymáshoz.
