III. Esztergom.
III. Esztergom.
A nemrégiben el húnyt Albert Figdor bécsi műgyüjtőnek a nemsokára árverési kalapács alá kerülő nagyértékű gyüjteményében számos, részben eredeti magyar művészeti emlék, részben pedig magyar vonatkozású mű kelti fel a figyelmet. Ezek sorában igen érdekes egy 14 darabból álló, régi magyar pecséteket tartalmazó gyüjtemény.* 23Ebben a kollekcióban található az alább leírt pecsétlő is.
A magyar sphragistikának vélünk szolgálatot tenni azzal, hogy a bécsi Figdor-gyüjtemény magyar pecsétlőit az alábbiakban felsoroljuk. Ezek sora, a cikkünkben ismertetett esztergomi és eperjesi ötvöscégek pecsétlőin kívül a következő: 1. a maróthi szűcsöké (1698); 2. az újhelyi posztósoké (1634); 3. pozsonyi Tuchmachereké (1632); 4. a kőszegi asztalosoké; 5. a pozsonyi bőrösöké (1630); 6. a pinkafői mészárosoké (1685); 7. a komáromi borbélyoké (1638),; 8. a soproni hímzőké (1712); 9. a «pössingi» szabóké; 10. a szenci posztósoké (1607); 11. egy, az 1690. évből származó pecsétlő, mezejében Szt. Lőrinccel, legendájában Erdedi Graf felirattal; és végül 12. egy, sárkányt és kígyót tipró, magyar harcost ábrázoló: S. Georg. Patro. E Ductor Milit. Segnie feliratú pecsétlő.
Ezen utóbbi lenyomatának szélét két síma gyűrű között levő, hármaslevelekből álló koszorú díszíti. Nagy latinbetűs legendája:
A legenda alatt egy síma és egy fonottdíszű gyűrű. A pecsét mezejét renaissance paizs tölti ki. Ennek belsejében ötvösműhely látható. Az alacsony ülőkén helyet foglaló, jobbrafordult ötvös az előtte álló tőkébe vert kétágú üllő segélyével trébelési munkát végez. Az ötvösmester fején egy szokatlan és más magyar ötvöscéhpecséten még sohasem tapasztalt, turbánszerűleg összecsavart kendő van. Az ötvösműhely hátterében kettős ablak, ezek egyikében serleg.
Ami e pecséten a leghamarabban a szembeötlő, az feliratának a harmadik szava. A kissé hibás legenda ezen részében, miként azt dr. Jakubovich Emil úr, a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi országos könyvtára levéltárának igazgatója a felkérésünkre tett s nekünk szíves barátsággal közölt vizsgálata folytán megállapította,* a szóban két betűösszevonás van: a tri és a ni.
Dr. Jakubovich Emil igazgató úrnak szíves jóindulattal végzett szakszerű vizsgálataiért e helyütt is a leghálásabb köszönetünket fejezzük ki.
Az első összevonás azon gyakorlat révén jött létre, amellyel a latin paleográfiában a tri szótagot szabályszerűen a t betű fölé tett i betűvel, vagy kis, függőlegesen álló s-szerű görbe vonallal: ti, ts jelzik.
A ti vagy a ts abbreviatura értelme tehát: tri. Ezt a rövidítési formát a merev epigráfikus maiusculás feliratokban néha †-tel is szokták helyettesíteni. A
jelölésekből így áll elő tehát a † forma. Ehhez, a pecsétünk feliratában is előforduló és tri-t jelentő kereszthez két tökéletes analógia található az esztergomi káptalan régi nagy pecsétjének köriratában és feliratában is:
és ugyanezen a magyar királyt koronázó esztergomi érsek mellett:
Képe a Magyar Történeti Tár II. (1855) évf.-ban 22. kép. Megjegyzendő, hogy a pecsét mellett álló 1141. évszám hazugság, mert ebből az évből még nincs az esztergomi káptalantól oklevél. A legkorábbi csak 1183-ból való, de azon sincs pecsét.
A bécsi Figdor-gyüjteményben levő szóbanforgó pecsétlő feliratának másik szórövidítése az M betű, illetőleg az M-nek látszó NI. Az i a föléje tett ponttal ezen szóösszevonásban jelezve van.
A pecsét egész feliratának helyes megfejtése tehát a következő:
SIGILVM AVRIFABRORUM STRIGONIENSIS
Az esztergomi ötvösök céhének pecsétje a kompozíciójának megszerkesztésével a magyarországi ötvöscéhpecsétek azon típusával tart rokonságot és abba a sorozatba illik bele, amely Wáradi Jánosnak 1584-ben a kassai ötvöscéh részére vésett pecsétlőjén* alapul és amely csoportba a nagyváradi és a fogarasi ötvösök pecsétje is tartozik. Erős és szoros viszonyban van velük. Azonban azokkal nem tökéletesen analóg, hanem több jellegzetes sajátságával eltérő. A pecsét szerkezete, a paizsban elhelyezett ötvösműhely gondolata, az abban dolgozó mester, az üllő és a háttérben levő kettős ablak helyzete erősen rokon azokkal. Leglényegesebb eltérés azonban a trébelő ötvösmesternél tapasztalható. A dolgozó mester e pecséten nem hajadonfőtt és szemvédővel ellátottan van ábrázolva, hanem turbánszerű kendőbe csavart fejjel. Jobbkezének a tartása és az abban levő kalapács helyzete is sokkal magasabb, mint más, az esztergomi ötvöscéhek pecsétjével 24rokonműveken levőké. A trébelés alatt álló, készülő mű sem olyan serlegformájú, mint a vele hasonló darabokon ábrázoltaké.
Lásd Mihalik József: Kassa város ötvöscégének története. Budapest, 1900. 21. lap.
Ezen eltérő sajátosságok révén az esztergomi ötvösök pecsétje a kassai sigillumból kiinduló sorozatnak egy érdekes, sőt mondhatni, különös változatává lesz. Készítésének időpontjára vonatkozólag útbaigazító írott adataink nincsenek, azonban a társainál gyengébb kivitele és megmunkálása révén feltehető, hogy itt az eredeti kassai modellhez mereven nem ragaszkodó XVII. századi változattal állunk szemben.
