I. A kancellária szervezete.
46I.
A kancellária szervezete.
A kancellária szervezete.
A kancellária, mely már az Anjouk idejében «nagyobb» és «kisebb» kancelláriára vált széjjel: korszakunkban is e két osztályból állt. Azonban a XV. század folyamán a «cancellaria maior» és a «cancellaria minor» mindjobban elvált egymástól s a század második felében a «nagyobb» kancellária említésekor már nem is használják a «maior» jelzőt, hanem egyszerűen «cancellaria»-nak nevezik e fontosabb osztályt, de a «cancellaria minor» kifejezés továbbra is megmarad.* Az elválás észrevehető a két kancellária szervezetében is, különösen pedig munkakörében. A «cancellária» (tehát a nagyobbik) – a belügyi s külügyi kormányzatra vonatkozó királyi okleveleket adja ki, a «cancellaria minor» pedig azokat, melyek az igazságszolgáltatással állnak kapcsolatban.
Régebben mindig kiteszik a «maior» jelzőt. 1411: Gróf Teleki József, Hunyadiak kora Magyarországon IX. 132. l., 1438: u. o. 28. l. stb., de később sohasem: 1482. Országos Levéltár Dl. 37,653: Dl. 18,841, 18,908 stb. «Cancellaria minor», 1507: H. okmt. V. 397. l.
A kancellária azonban nemcsak az oklevélkiállítás technikai munkáját végzi, hanem már előzőleg résztvesz azon ügyek lebonyolításában is, amelyeknek vagy amely ügyek egy fázisának végleges elintézését az oklevél jelentette. Ezt olyan módon tette, hogy tagjai helyet foglaltak az egész kormányzat intézője: a királyi tanács körében és résztvettek annak munkájában, viszont a királyi tanács tagjai is hozzákapcsolódtak a kancellária munkájához.
Ennek megfelelően a kancellária tagjai – különösen Mátyás óta – korunknak legkiválóbb humanistái* és jogtudósai,* a legfőbb egyházi és világi méltóságok viselői,* kiknek egyéni kiválóságuk és méltóságuk egyaránt hozzájárult a kancellária jelentőségének emeléséhez.
Várdai István, Vitéz János, Handó György, Váradi Péter, Bakócz Tamás, Szatmári György, Szalkai László, Polycarpus György s a Jagellók alatt a secretariusok egész sora. V. ö. Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság, Bp. 1880. 32. 78. l. stb.
Drági Tamás, Verbőczi István stb. L. alább.
Pl. a királyi secretariusok nagy része is püspök Dl. (= az Országos Levéltár diplomatikai osztálya) 33,901, 21,728.
Fontos volt e tekintetben az, hogy a kancellária vezetését, mely különösen Zsigmond alatt nagyrészt világi emberek kezébe jutott,* most ismét a legfőbb egyházi méltóságok, az esztergomi, kalocsai érsekek veszik át. Mátyás első főkancellárja (summus, supremus cencellarius): Szécsi Dénes esztergomi érsekbíboros* ugyan csak névleg volt a kancellária feje,* de miután Mátyás – az 1464-i koronázással kapcsolatban – az egyesített fő- és titkos kancellári méltóságot (summus et secretarius cancellarius) Várdai István kalocsai érsekre és Vitéz János váradi püspök, majd esztergomi érsekre ruházta,* közülük az egyik: Várdai István (aki V. László alatt is titkos kancellár volt)* csakugyan átveszi a kancellária vezetését. Ez nemcsak abból látszik, hogy a privilegialis okleveleken mindig «Datum per manus Stephani archiepiscopi Colocensis» olvasható* (tehát csak az egyik kancellár neve!), hanem abból is, hogy sokszor személyesen javítja és ellenjegyzi az okleveleket: »S(tephanus) Ar(chiepiscopus) Co(locensis) cancellarius«,* valamint abból is, hogy az ő felügyelete alatt történt az oklevelek megpecsételése – éspedig úgy az ünnepélyes kettős pecséttel, mint az állandóan használt titkos pecséttel.* Az aranypecsétes okleveleket azonban, bár azok is a tényleges kancellár keze által keltek: már a másik kancellár is ellenjegyezte.* Várdai István, kinek főkancellárrá való kineveztetése idején még többféle újítás történt a kancellária életében,* 1470 végéig viselte e tisztet.* Utódja: kancellártársa, Vitéz János esztergomi érsek lett.* Az 1471. év második felétől pedig 1478-ig Gábor kalocsai érsek,* volt alkancellárt* látjuk működni a kancellária élén.* Mellette a fő- és titkos kancellária címet Beckensloer János esztergomi érsek,* később pedig Veronai (Rangoni) Gábor egri püspök* viselte.*
Pl. a titkos kancellária méltóságot 1405–1412. Perényi Imre egykori főpohárnok viselte, 1419–1423. pedig Pálóczi Mátyus és Imre diósgyőri várnagyok. (Hajnik: A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában. Akad. ért. a tört. tud. k. 18092. 14. l.)
1458–1464. Kaprinai: Hungaria diplomatica temporibus Matthiae de Hunyad, II. 173., Károlyi-oklt. II. 245., Dl. 15,336, Zichy-oklt. X. 277. A főkancellárságról 1464 elején le kellett mondania. (Teleki: Hunyadiak kora Magyarországon III. 419. l. 1. j.) 1465. febr. 1. halt meg. (U. o. 418.)
V. ö. az V. fej.
Hajnik i. m. 15. l.
1456: «Stephanus de Warda prepositus Agriensis etc. vicecancellarius regie maiestatis», 1457: «Stephanus de Warda electus et confirmatus ecclesie Colocensis cancellarius regius» olvasható a levelei alatt. (A gr. Zichy-család zsélyi lt. missilesei között. Dr. Lukcsics Pál úr szíves közlése a Zichy-okltár XII. k. kéziratából.) 1453-ban «Johanni episcopo Varadiensi incliti regni Hungarie cancellario» intéz levelet Aeneas Sylvius. (Fraknói: Zrednai Vitéz János nagyváradi püspök politikai beszédei stb. Bp., 1878.) Tehát mindketten gyakorlott kancelláriai tisztviselők voltak, mikor annak élére kerültek.
Hogy a «Datum per manus» személyes résztvevést jelentett, bizonyítja Mátyás 1464. ápr. 6. kelt oklevele, mely «Datum per manus Stephani archiepiscopi Colocensis» és a plica alatt ez olvasható: «Lecta et correcta in cancellario in dictionibus – – S. Ar. Co.» Dl. 35,082. Hasonló: Dl. 15,412 és 15,543.
Mátyás 1464. ápr. 17. Budán kelt oklevelét három helyen is ellenjegyezte a főkancellár. A szöveg fölött ez áll: «De commissione propria domini regis.» A szöveg alatt: «De c. p. d. r. S. Ar. Co. supremus cancellarius» és a rányomott, titkos pecsét helyén: «De c. d. r. S. Ar. Co. cancellarius.» Kállay-cs. lt. a N. Múz. Hasonló: Dl. 16,073.
A 10. jegyzetben idézett oklevelek kettős, a 11. j. idézettek titkos pecsét alatt keltek. Egy 1464. okt. 19. «in descensu nostro exercituali» kelt oklevelén szintén a titkos pecsét töredéke alatt olvasható: «C. p. d. r. S. Ar. Co. cancellarius». Dl. 16,073. Bizonyságául annak, hogy a pecsételésért ő volt felelős.
1464. ápr. 12. «… litteras nostras privilegiales auree bulle nostre munimine roboratas» – bár szintén István fő- és titkos kancellár keze által kelt – ellenjegyzi «Jo(hannes) e(piscopus) W(aradiensis). Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története, I. 5. 106. l. Az 1471: VIII. tc. által ezeken kívül még említett gyűrűs pecsétet maga az uralkodó, később pedig valamelyik secretarius kezelte, a bírói pecsétet pedig a kis kancellária mindenkori vezetője, amint azt később látni fogjuk.
Az 1464-i újítások összefoglalva a következők:
A nagy kancelláriában:
a) A fő- és titkos kancellárság egyesíttetik.
b) Az egyik fő- és titkos kancellár átveszi a kancellária tényleges vezetését.
c) A kancelláriai referensek ezután csak meghatározott személyek lehetnek. (L. III. fej.)
d) A pecsét alá ezután nem írnak kancelláriai jegyzetet, mint eddig, amikor azoknak inkább csak kancelláriai céljuk volt és nem kormányzati. (1461: Kállay-cs. lt. N. M., 1462: ugyanott, 1464: Dl. 16,073.)
e) A kancellária új pecsétet kap, (1464. ápr. 3-án már azt mondja Mátyás egy oklevélről, hogy «secreto sigillo nostro, quo ante coronationem utebamur» volt megerősítve. Dl. 15,855. Kettős pecsétet, aranypecsétet pedig csakis ezután látunk stb. Dl. 15,954, Sopron sz. k. v. tört. I. 5. 106.
A kis kancelláriában:
a) A specialis praesentia regia megszűnik. L. V. fej.
b) A kis kancellária élére a personalis praesentia locumtenense kerül.
c) A kis kancellária is új pecsétet kap. Dl. 16,419, 16,537 stb.
1470. dec. 17-én még «Ad relationem reverendissimi domini Stephani cardinalis archiepiscopi Colocensis supremi cancellarii etc.» állít ki egy oklevelet a kancellária. Dl. 17,098. 1471. ápr. azonban már nem volt életben István érsek. Zichy-oklt. X. 387.
N. Múz. lt. törzsanyag.
1471. szept. 16. Héderváry-oklt. I. 367. Dl. 17,349, Csáky-oklt. (I.) 438., Dl. 17,273.
L. alább.
1475-ben tőle kérik az oklevél megpecsételését: «Reverendissime pater sigillat istas litteras, petit vos Petrus.» Dl. 17,725. A privilegialis oklevelek is az ő keze által kelnek. 1472: Alapi Gyula, Komárom vármegye levéltárának középkori oklevelei, 1917. 91. l., 1473: Zichy-oklt. XI. 122., 1476: Dl. 34,033. S. a bírói parancsok is csak őt említik, pl. 1474: C. Wagner, Diplomatarium comitatus Sarosiensis, Posonii et Cassoviae, 1780. 72. l. Tehát szerepe élesen megkülönböztethető kancellártársai, különösen a másik Gábor nevű fő- és titkos kancellár szerepétől, akivel szemben Teleki is zavarban van. (I. m. IV. 297. l. stb.)
Dl. 17,273, Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, Máramarossziget, 1900. 512. l., Dl. 17,349, 39,038.
Beckensloer János szökése után, 1476–1480. Berzeviczy Albert: Aragoniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok, Bp., 1914., 469. l., Dl. 18,137. L. köv. j.
Már 1474-ben (amikor tehát két fő- és titkos kancellár volt!) «cancellarius regius» címet visel (Katona: Historia critica XV. 676.) Beckensloer János éppen ezért hagyta el Mátyást «Gabrielem cardinalem cavillatus, quem sibi apud regem preferri equo animo pati non poterat» (Bonfini, dec. IV., lib. VI., pag. 639. Schwandtnernél.)
1478–1480-ig György kalocsai érsek volt az aktív fő- és titkos kancellár.* Halála után pedig rövid ideig: addigi kancellártársa, Veronai Gábor,* aki azonban még ugyanabban az évben elhagyta Magyarországot és mint bíboros állandóan Rómában telepedett le.* Távozása után Váradi Péter erdélyi prépost (volt királyi titkár)* veszi át a kancellária vezetését* – mint secretarius cancellarius* – s ezt megtartja akkor is, amikor (az 1480. év második felében) fő- és titkos kancellár és kalocsai érsek lesz, egészen 1484-ig.* Ekkor Mátyás fogságba veti.*
Az ő keze által kelt: 1478. nov. 13. Dl. 33,425, 1479: Dl. 34,078, 1480: Teleki XI. 14. l. Vespasiano Bisticci életrajza György érsekről: Budapesti Szemle 1883. III. 288.
Az ő kancellárságáról Bonfini beszél. Szerinte Gábor cardinalis «fastidita Hungaria Romam concesserat. Sed antequam e Pannonia recederet, haud inconsulto principe, regalia sigilla, quibus littere obsignantur (tehát ő is több pecsétet kezelt!) Petro Colocensi metropolite concessit.» (Dec. IV., lib. VI., pag. 617). Hogy Rangoni Gábor 1480-ban távozott el, v. ö. Száz. 1899. 299. l. Váradi Péter azonban már erdélyi prépost korában átvette a vezetést. L. alább.
L. előbbi jegyzetet.
L. alább.
Mátyás egy 1478-i oklevelén, «quibus sigillum nostrum est appensum» olvasható a szöveg alatt: «De commissione et mandato regio speciali ego Petrus prepositus Transsilvanus cancellarius regius presentes litteras, quas superioribus annis mondum existente apud me sigillo regni Hungariae, cum sigillo Bohemico sigillaveram, secundario cum sigillo regni Hungariae, detracto priori sigillo, sigillavi. 1480.» Dl. 18,107.
Így nevezi őt Mátyás egy 1480. júl. 27-i mandatumában. Dl. 18,391
Mindig tőle kérnek pecsételést. 1481: «Reverendissima dominatio vestra dignetur istas litteras sigillare Thomas.» Dl. 18,544. Még 1484. jún. 23-án is: «Reverendissima dominatio vestra ad relationem domini thesaurarii factam istas sigillet. Thomas.» Dl. 18,978.
Száz. 1883. 501. (Fraknói: Váradi Péter.)
Utána Mátyás nem is tölti be a főkancellári 47hivatalt, hanem külön nevez ki titkos kancellárt: János váradi püspököt, aki 1490 őszéig vezeti a kancelláriát.* Ekkor Bakócz Tamás győri püspök (volt királyi titkár)* kerül a helyére, előbb ő is «secretarius cancellarius» címmel,* 1491 óta azonban mint «summus et secretairus cancellarius».* Egyideig a fogságából kiszabadult Váradi Péter is viseli e címet,* de később csak Bakócz (éppúgy, mint utódai is) egyedül.
1486: Dl. 38,552., Frangepán-oklt. II. 172., 179., Dl. 18,485., H. Okm. V. 369., 478. Egy 1488-i oklevél: «Datum per manus reverendi (csak az érsek reverendissimus, tehát a kancelláriai jegyzetek a főkancellárra vonatkoznak!) in Christo patris domini Johannis episcopi ecclesie Waradiensis, cancellarii nostri fidelis dilecti» s a plicán sajátkezű aláírás: «Johannes episcopus ecclesie Waradiensis etc. cancellarius.» N. Múz. lt. törzsanyag.
L. alább.
Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns. (Archiv für österreichische Geschichtsquellen, 1849. 184. l.)
G. Pray: Epistolae procerum regni Hungariae, Pars I. Posonii, 1806. 22. l. Dl. 19,851.
Firnhaber i. h. 523.
Bakócz mint győri, majd egri püspök, 1498 óta pedig esztergomi érsek, szintén személyesen vezeti a kancelláriát* s a kancelláriai jegyzetek mindig őtőle kérik az oklevelek megpecsételését.* Nemcsak a kancelláriának teljhatalmú vezetője,* hanem az állami élet minden terén ő a legfőbb irányító.* Ezért az 1497-i országgyűlés felzúdul ellene s 1497. november 29-én a királyi pecséteket is át kell adnia, azonban a fő- és titkos kancellárii címet továbbra is megtartja,* sőt az 1498-i országgyűlésen ellene felhozott súlyos vádak dacára:* «Multa enim falsa in librum sive registrum regium adhuc tempore condam domini Mathie regis scripsit»,* továbbá a kancelláriai tisztviselőket elnyomta,* hamis oklevelek készítésére akarta őket kényszeríteni* stb. – mindennek dacára nemsokára a kancellária vezetését is visszaszerzi.* Csak II. Ulászló halála után kezd visszavonulni s a kancellária vezetését Szatmári György pécsi püspök, titkos kancellárnak engedi át, aki már 1497 óta nagy szerepet játszott a kancelláriai és kormányzati ügyek vitelében: Bakócznak a kancelláriától való távolléte alatt ő kezeli a királyi pecséteket* s az 1500-i országgyűlés szerint «universo regno a pluribus iam annis bene meritus esse censetur, sine intermissione etiam in curia servitiisque regie maiestatis versatur et occupatur».* Szatmári György ekkor még csak secretarius volt, később titkos kancellár lesz, 1521-ben fő- és titkos kancellárságra lép elő* s az esztergomi székben is ő lesz Bakócz utódja.* Mint az utóbbi években Bakócz, úgy ő is a kancelláriai ügyeket a titkos kancellárnak, Szalkai László váci püspöknek hagyja, aki valójában már 1518 óta vezette azokat,* úgyhogy a velencei követek nem is Szatmárit, hanem Szalkait nézik «gran cancelier»-nek.* Mikor azonban 1524-ben Szalkai lesz a fő- és titkos kancellár,* – ő nem engedi ki kezéből a vezetést s csak 1525-ben a hatvani országgyűlés követelésére adja át a királyi pecsétet.* II. Lajos azonban csak 1526. március 11-én nevezte ki kancellárrá az egyik secretariust, Brodarics István pécsi prépostot, aki nemsokára szerémi püspök is lesz.* Bár Szalkai a «summus et secretarius cancellarius» címet továbbra is megtartja,* ettől kezdve («cancellarius» címmel)* Brodarics vezeti a kancelláriát – egészen a mohácsi vészig. Benne azonban nincs meg elődjeinek az erélye: a kancelláriában zavarok mutatkoznak s azok rendezésével még az 1526-i rákosi országgyűlés is foglalkozik, meghagyván «a kancellár úrnak» «universas litteras regias ita extradere,* ut unas contra alias (pruot hactenus fuit consuetum) contra regni consuetudinem nemini dare debeat.»*
1496: a szöveg alatt olvasható: Tho(mas) E(piscopus) Agriensis cancellarius etc.» s az oklevél szélén ugyanezen kézzel írva: «Lecta». Dessewffy-cs. lt. a N. Múz.
Dl. 20,490, Kisfaludy-cs. lt. a N. Múz. (1596), Dl. 20,518, 20,519.
L. az alább idézendő vádakat.
V. ö. a köv. fej.
Fraknói V.: Erdődi Bakócz Tamás élete, Bp., 1889. 69. és 70.l.
E vádak, melyek Bakócz Tamás sajátkezű feljegyzésében – és pedig egy rövidebb és egy hosszabb fogalmazásban – maradtak ránk (N. Múzeum levéltára törzsanyag, 1498), sok tekintetben a kancellária kormányzati szerepére is világot vetnek. A részletesebb összeállítás címe: «Articuli prepositi per Thomam de Baxa in congregatione generali regnicolarum proxime preterita in Rakos contra me Thomam archiepiscopum Strigoniensem.» Ez a Baksai Tamás kancelláriai jegyző volt. L. 43. és 44. j.
«propter que – teszi hozzá a vád – adhuc tempore eiusdem condam domini regis sigillo non solum privari debebat, sed merebatur insuper, quod sigillum fronti et faciei sue fuisset inustum.» (5. pont.) Mátyás idejében akkor kezelhette Bakócz a királyi pecsétet, amikor Váradi Péter távozása után egyideig nem volt feje a kancelláriának (János váradi püspökkel csak 1486-ban találkozunk!) s ő mint secretarius működött ott. L. alább.
«Imprimis Thomas ipse Baxai… dixit alta voce vel potius clamavit, quod per me Thomam archiepiscopum gravissime esset oppressus» stb. (1. pont.)
«Item dixit, quod ego bona Francisci Herczeg pro me a maiestate vestra impetrassem et voluissem laborassemque apud eundem Thomam, ut ipse in illa causa pro me confecisset certas litteras falsas, quas quia conficere noluisset, ego eum odio ab eo usque tempore persecutus fuissem. (4. pont.)»
Már 1501-ben II. Ulászló egyik privilegialis oklevele Tamás érsek keze által kelt s alatta «Tho(mas) cardinalis cancellarius etc.» olvasható. Ő írta a relatiós jegyzetet is: «Ad relationem reverendi domini Sigismundi Thurzo electi Sirmiensis secretarii regie maiestatis.» Gr. Bethlen-cs. lt. a N. Múz. Ugyanilyen példák (a relatiós jegyzetet is mindenütt az érsek írta!): 1503: gr. Bethlen-cs. lt. 1505: br. Perényi-cs. lt. Mindezek kettős pecséttel vannak megerősítve. Viszont a Dl. 21,197 (1503), 37,850 (1509), 22,046 (1510), Perényi-cs. lt. (1510), Forgách-cs. lt. (1512) és Dl. 22,065 (1514) sz. alatt található oklevelek, melyeknek megpecsételését az érsektől kéri a jegyzetet, mind titkos pecséttel: Ebből következik, hogy 1501-től kezdve ismét Bakócz kezelte, kb. II. Ulászló haláláig, mindkét pecsétet. Aranypecsétet ugyanis Mátyás után nem találunk.
«… Georgio preposto chi tien il sigilo dil re…» írja a velencei követ 1499-ben. (Marino Sanuto, M. Tört. Tár 1869. 88. l.)
Ezért megengedik, hogy «Georgius electus Vesprimiensis secretarius regius duas dignitates tenere potest.» 1500: XXXI. tc.
Szatmári György életírója, Tóth-Szabó Pál szerint (Szatmári György prímás (1457–1524.) Bp., 1906. 39–40. l. és bevezetés) már 1498 végén titkos kancellárrá lett volna, azonban az idézett tc. 1500-ban és II. Ulászló még 1501-ben is csak secretariusnak nevezi György veszprémi püspököt. (Katona: XVIII. 298. l.) S valószínűleg csak Bakócz visszatérése után lett titkos kancellárrá. (Először 1504-ben találunk rá példát: Csáky-oklt. [II.] 521.) Alaptalan Tóth-Szabó Pálnak az a feltevése is, hogy már 1519 óta ő lenne a fő- és titkos kancellár (i. m. 257.), ugyanis az oklevelek ezután is Bakóczot mondják fő- és titkos kancellárnak: Wagner, Diplomatarium comitatus Sarosiensis i. m. 401. és Dl. 23,181.
Tóth-Szabó Pál i. m. 256. l.
Tóth-Szabó i. m. 256. V. ö. 1518: XXXIX. tc. (bácsi), M. G. Kovachich: Vestigia comitiorum apud Hungaros, Budae, 1790. 496. l. és 1518: XIII. tc. (tolnai), u. o. 471. l.
1521 őszén: «il Reverendo Episcopo Vaciense Gran Canzelier», M. T. Tár 1878, 137. l. 1523: «il Reuerendissimo Episcopo Agriense Gran Canzelier», M. T. Tár 1878. 289. l. Már pedig 1522–1524 között Szalkai László volt az egri püspök (N. Schmitth: Episcopi Agrienses, Tyrnaviae, 1768. tomulus II. p. 220–221.), azelőtt váci püspök (Dl. 22,721, 22,723 stb.). Szatmári még 1524-ben is «summus cancellarius»-nak írja magát (N. Múz. lt. törzsanyag) s a bírói parancsokat is hozzá intézik (1523: Dl. 33,644). VII. Kelemen pápa levele 1524-ben csak «Venerabili fratri… episcopo Agriensi cancellario Hungarie» van címezve. Schmitth i. m. 222. l.
Dl. 24,048.
Verbőczi beszéde után, melyben a király tanácsosait támadta: «Hic surrexit Strigoniensis et sermone ad maiestatem suam directo, ipsam maiestatem suam testem apellavit, quod inde ab eo die, quo electus fuit Strigoniensis, renunciaverit officio cancellarii, at suam maiestatem noluisse abdicationem acceptam habere, seque hac die prius, quam sua maiestas Buda discederet, et sigillum presentasse et valde cupere, ut maiestas sua de sigillo pro arbitrio disponeret.» Báró Burgio levele, Pray: Epistolae procerum I. 194–195. Itt már csak egy pecsétről van szó, a királyi titkos pecsétről, mivel II. Lajos alatt már nem volt kettős pecsét. V. ö. G. Pray: Syntagma historicum de sigillis stb. Budae, 1805. 116. Ő szerinte – tévesen – II. Ulászló alatt szűnt meg a kettős pecsét használata. Azonban II. Ulászló alatt még igen sűrűn használják, mint fentebb láttuk s az I. Ferdinánd által említett «tempore Ladislai (!) regis» kétségtelenül tévedés.
Pray: Epistolae procerum I. 215. Szalkai lemondása után Brodarics kineveztetéséig Szalaházi Tamás vezette az ügyeket, mint kancellárhelyettes. Fogel J.: II. Lajos udvartartása, Bp., 1917. 42. l.
1526. május 18: II. Lajos bírói parancsa Szalkai Lászlóhoz «summo et secretario cancellario nostro» van intézve. Dl. 24,287.
1526: XXIV. tc. (rákosi).
A Corpus Jurisban «extrahere» van, de a C. J. régebbi kiadásaiban «extradere», ami helyesebbnek is látszik.
1526: XXIV. tc. (rákosi).
A kancellária mindenkori fejének volt helyettese az alkancellár. Ennek az állásnak különösen Mátyás uralkodása első éveiben volt jelentősége, amikor is – Szécsi Dénes főkancellársága idején – az alkancellárok vezették a kancelláriát: 1458-ban (Vetési) Albert v. nyitrai püspök,* 1459-ben Bodó Miklós székesfehérvári prépost,* 1459 második felétől 1464-ig szintén Bodó Miklós, de már mint titkos kancellár* s ezalatt alkancellárral nem is találkozunk. Mikor 1464-ben érsekkancellár veszi át a vezetést, megint feltűnik a helyettese is: Lukács egri prépost alkancellár,* 1466–1468-ig pedig György pécsi prépost az alkancellár.* Mikor őt Mátyás 1568-ban Rómába küldte állandó követeként,* utódja Gábor budai lector, majd kalocsai érsek lett – 1468–1471.* 1471-ben azonban ő lesz a fő- és titkos kancellár* s 1472-ben feltűnik az alkancellár: László budai prépost, aki a personalis praesentia locumtenense is volt (1485-ig), alkancellárként azonban csak 1475-ig látjuk szerepelni.* Az alkancellárról utolsó említést 1486-ban tétetik.* Ezután, mivel a kancelláriának állandóan volt vezetője, nem találkozunk többé vele – egész korszakunkon keresztül.* Különben is a hetvenes évek közepétől egy más hivatalnok veszi át az ő tisztét: a secretarius.
Fraknói V.: Mátyás király levelei. Külügyi osztály. I. Bp., 1893. 1., 2., 4. l. H. Okm. II. 343. V. ö. Száz. 1898. 392. l.
Frangepán-oklt. II. 32., Mátyás király lev. I. 10.
1459. márc. titkos kancellár, Dl. 15,336, de valószínűleg csak Vetési Albert római követsége alatt, mert az év közepén megint csak alkancellár (l. előbbi j.), később (valószínűleg 1459 végétől) állandóan titkos kancellár. Dl. 15,698, 15,719, 15,520.
Thallóczy Lajos: Jajcza története (1450–1527.) (Az oklevéltárat szerkesztette: Horváth Sándor.) Bp., 1915. 31. l.
Mátyás király levelei I. 171., Frangepán-oklt. II. 104–106. Mátyás király lev. I. 180., 189., 190–192., 196., u. o. 135., helyes dátuma 1468. (V. ö. Száz. 1898. 108. l.) Bisticci Vespasiano szerint: «… azelőtt (t. i. Rómába küldetése előtt) a király kancelláriájának élén minden az ő kezén ment keresztül…» stb. (Budapesti Szemle 1873. III. 288. l.) Ő a későbbi főkancellár: «Visszatérve Magyarországba, a király megint pecsétőrnek nevezte ki, a mi a király után a legnagyobb állomások egyike. Mikor a kancelláriát átvette, akkor a kalocsai püspökség megürült…» stb. (Bisticci Vespasiano, i. h. 289. l.)
V. ö. a IV. fej.
Teleki XI. 318. V. ö. Fraknói V.: Hunyadi Mátyás király élete, Bp., 1889. 213. l., Pray: Syntagma historicum, függelék.
Fentebb láttuk.
Dl. 17.389, Varga Ferenc: Szeged története 255. l.
Az 1846: LXXIII. tc. szerint bírói esküt tesznek: a nádor, országbíró, tárnokmester, kancellár, alkancellár stb. V. ö. 1492: 33.
1508-ban ugyan Gosztonyi János váci püspököt, aki addig királyi titkárként szerepel (Dl. 21,640, 21,728), egy oklevél «vicecancellarius regie maiestatis»-nak mondja (Dl. 43,422), de később megint csak secretarius néven említik. Dl. 22,058. Úgy látszik tehát, hogy e tájban az egyik secretarius volt egyszersmind vicecancellarius is, amikor egyáltalában be volt töltve ez az állás.
A secretarius állás új volt. Ha régebben találkozunk is ilyen kitétellel, az alatt secretarius cancellariust értettek, esetleg a király magántitkárát.* A secretarius állása körülbelül azonos volt a régi prothonotariuséval, amikor még a nagy kancelláriában is megvolt ez az állás.* Mátyás idejében rendesen csak egy titkár működött a kancelláriában.* 1458 elején Sári Pétert nevezi 48Mátyás secretariusának.* Mivel azonban ő külföldi követségekben volt elfoglalva,* később pedig az igazságszolgáltatásban jutott neki szerep,* utódja már 1458 nyarán Polyacrpus György lesz, egészen 1462-ig.* Később (1462 óta) Beckensloer János pécsi prépostot látjuk titkárként működni* s 1464–1466 között több ízben ő jegyzi ellen az okleveleket is.* Mikor azonban váradi püspökké lesz,* elhagyja a kancelláriát s csak esztergomi érsek korában veszi föl egyidőre a fő- és titkos kancellár címet. Utána 1467–1469 között Bajoni István volt secretarius.* A királyi titkárok igazi jelentősége csak az 1470-es években kezdődik, amikor Mátyásnak egész politikájában változás állott be s egyéb téren is újítások figyelhetők meg.* Mint láttuk, az alkancellár szereplése az oklevelekben 1475-ben megszűnik s ugyanetájt (1474. decemberében) találkozunk az első titkárral, kinek neve ettől kezdve állandóan szerepel az oklevelek relatiós jegyzeteiben: Váradi Péterrel.* Váradi Péter a secretarius állásból néhány év alatt a kancellária élére és a kalocsai érseki székbe jut (1480).* Ekkor, 1480 őszétől 1489-ig Erdődi Tamás titeli prépost lesz a kancellária titkára,* mígnem ő is annak élére jut 1490-ben. 1489–1493 Erdődi Bakócz Tamás unokaöccse, Erdődi Ferenc budai prépost a titkár.* Majd 1494 óta Szatmári György székesfehérvári prépost (később budai prépost, majd veszprémi püspök).* Mivel Bakócz távolléte alatt ő vezeti a kancelláriát, mellette 1500-ban feltűnik a második secretarius: Turzó Zsigmond prépost, majd püspök (1500–1504).* Bakócznak a kancelláriába való visszatérésével s Szatmári Györgynek titkos kancellárrá való kineveztetésével kapcsolatban a secretariusok száma 1502 táján négyre emelkedik* s ezután állandóan négyen szerepelnek az oklevelek jegyzeteiben* (bár a «secretarius regie maiestatis» címet, különösen II. Lajos alatt, többen is viselik, főképpen követségek alkalmával). A kancelláriai titkárok számának e megnövekedése valószínűleg nyugati mintára történt,* de összefüggésben volt a kancellária államkormányzati szerepének fejlődésével is, mint látni fogjuk.
Fejér X. 7. 107. Ilyen pl. 1510-ben «M. Paulus Barchay secretarius maiestatis persone». Székely-oklt. I. 321.
1433: «Fabianus maioris cancellarie… prothonotarius.» Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog i. m. 59. l. 4. j. 1453: «Magister Petrus vicarius et in cancellaria Hungarica prothonotarius». Wagner: Diplomatarium comitatus Sarosiensis, III. 1. Mátyás óta nem találunk ilyen kitételeket, hanem a «secretarius» elnevezés lesz általánossá. L. alább.
I. Miksa 1497-i rendelete két secretarius említ, de e tájt (1500 óta) már nálunk is két secretarius volt, sőt nemsokára négy.
Sopron sz. k. v. tört. I. 5. 70.
L. IV. fej.
L. V. fej.
1458. aug. ez olvasható egy oklevélen: «Lecta Geor. Polycar.» Dl. 15,276. L. még Száz. 1898. 8. l.
Fraknói: Mátyás király levelei. I. 31.
«Jo. Q.» betűkkel. Fraknói Janus Pannonius pécsi püspököt tartja Johannes Quinqueecclesiensis-nek, azonban a J. Q. jeleket akkor is megtaláljuk, amikor Janus Pannonius Rómában volt követségben, amire éppen Fraknói hoz példákat. (Mátyás király levelei II. k. bev.) Legelőször Mátyás 1464. «pridie Kalendas Aprilis» kelt oklevelén olvashatjuk a szöveg alatt: «Emendata in cancellaria in dictione pridie Jo. Q.» S. jobbra megint: «Jo. Q.» Gróf Forgách-cs. lt. a N. Múz. Hasonló jelzés: 1464: Dl. 15,537, 15,398, 15,243, 1465: Dl. 15,672, 16,150 (19,610-es borítékban!), gróf Forgách-cs. lt., 1466: Hanvay-cs. lt. a N. Múz.
Fraknói: Mátyás király lev. (II. bev. XXIII. l.)
Száz. 1899. 4.
L. alább.
1474. dec. Teleki XI. 519. 1475: Dl. 17,676, 17,701, 17,714, 17,716, 17,732 és a Dessewffy-cs. lt. a N. M., 1476. márc. Dl. 17,776. Eddig csak mint M(agister) Petrus de Wa(rad) szerepel. Mikor 1476. okt. megint megjelenik, már «prepositus Albensis» a címe, Dl. 17,874. Közben 1476. szept. 5. «Ad r. Stephani prepositi Demesiensis» kelt egy oklevél (N. Múz. lt. törzsanyag), 1477-ben pedig «Relatio magistri Duchkonis prepositi Zagrabiensis» olvasható egy másik oklevélen (Fejérpataky-cs. lt. a N. Múz.), akikben a secretariust helyettesítő kancelláriai tisztviselőket sejthetünk. V. ö. 84. j.
L. előbb.
1480: Dl. 18,414, Teleki XII. 137., 1481: Dl. 18,443, 33,196, 34,230, 33,896, 18,487, Székely oklt. I. 238., Dl. 18,544. 1484-ben István dömösi prépost szerepel mint «secretarius regie maiestatis». (Teleki XII. 263.) De ő csak arra az időre helyettesíthette Erdődi Tamást, amikor, Váradi Péter távozása után, a kancelláriát vezette. V. ö. 42. j. Ez időtájt Erdődi nem is szerepel a relatiós jegyzetekben.
1489: Justh-cs. lt. a N. M., Dl. 19,522, Dl. 32,957, 1491: Máriássy-cs. lt. a N. M., 1492: Dl. 34,933, 1493: Soós-cs. lt. a N. M., Dl. 19,958, 20,089.
Tóth-Szabó: Szatmári György i. m. 33. l. 1496: Kisfaludy-cs. lt. a N. M., Dl. 20,456, 34,083, 34,253, Károlyi III. 21., Dl. 20,488, 20,490, 20,502, 20,506, N. Múz. törzsa., 1497: Dl. 20,589, 25,383, Székely-oklt. II. 130. Károlyi-oklt. III., 26. 1498: budai prépost, Soós-cs. lt. a N. M. E sok számot csak annak illusztrálására hozom fel, hogy a secretariusok jelentősége a XV. század utolsó negyedében (1474 óta) mennyire megnövekedett, míg azelőtt alig van reájuk vonatkozó adatunk.
N. Múz. lt. törzs. (1500). Justh-cs. lt. N. M. (1501), Soós-cs. lt. N. M. (1503), gróf Forgách-cs. lt. N. M. (1504). V. ö. J. Kukuljević: Privilegia et libertates regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae, Zagrabiae, 1862, 254. l.
Turzó Zsigmondon kívül, Móré Fülöp prépost 1502–1516. (Békássy-cs. lt. N. M. 1502, Dl. 21,848, 22,743). Zele Miklós prépost 1502–1505. (Fogel J., II. Ulászló udvartatása Bp., 1913. 47. l. Császár M., Az Academia Istropolitana, Pozsony, 1914. 128. l.) és Beriszló Péter prépost 1502–1507. (Fógel i. h., Dl. 32,561, 38,813.)
II. Ulászló alatt: Gosztonyi János 1506–1509. (Dl. 21,640, 22,058.) Várdai Ferenc 1507–1509. (Dl. 21,717, Blagay-oklt. 447.) Szeremléni Ferenc 1509–1515. (Dl. 37,850, 22,705.) Keserű Mihály 1509–1519. (N. Múz. lt. törzsa.) Erdődi János 1510–1512. (Komárom vm. lt. kk. oklevelei 118. l., Hazai okm. V. 406.) Szalkai László 1511–1515. (Dl. 22,245, 22,721.)
II. Lajos alatt: Aczél Ferenc 1516–1519. (Friss Á. Magyar-zsidó oklt. I. 294., Döry-cs. lt. N. M.) Bácsi Miklós 1516–1526. (Dl. 22,833, Apponyi-oklt. 449.) Bucsai Illés 1517. (Dl. 22,925). Piso Jakab 1520. (Dl. 34,290). Beregszói Tamás 1520–1523. (Dl. 23,488, Héderváry-oklt. I. 578.) Gerendi Miklós 1523–1525. (H. okm. V. 424, Kisfaludy-cs. lt. N. M.) Albisi Bernát 1523–1524. (Dl. 24,788, 34,2336). Bebek Imre 1524–1525. (N. Múz. lt. törzsa., Dancs-cs. lt. N. M.) Statileo János 1525. (Dl. 24,075). Nádasdi Tamás 1525. (Ibrányi Miklós 1526. (Kállay-cs. lt. N. M.) Másféle ügyben is secretarius említtetik pl. M. T. Tár XII. 81. l.
A XVI. század elején a Habsburgok kancelláriájában már nyolc secretarius volt (Fellner–Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung, i. m. 134. l.), a brandenburgi v. fejedelem kancelláriájában azonban a XVI. század második felében is csak három. (M. Klinkenborg, Ratstube und Kanzlei in Brandenburg, i. m. 66. l.)
Rangban a secretariusok után következtek a conservatorok, akik a kancelláriával összefüggő levéltárnak, különösen pedig a királyi könyveknek voltak őrizői s ők is végezték az oklevelek registrálását is.* Valószínűleg hasonló állás volt a «conservator sigilli»-é, akiről az 1486: LXXVI. tc. emlékezik meg.
Hajnik I.: A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában. (Ak. ért. a tört. tud. k. VIII. k. 11–12. l.) A kis kancelláriának külön conservatora volt. V. ö. V. fej.
Végül a hivatali hierarchia legalacsonyabb fokán állottak a notariusok, akik az oklevélkiállítás technikai munkáját végezték.*
A II. Ulászló alatt szereplő notariusok jegyzékét l. Fógel J.: II. Ulászló udvartartása, i. m. 50. l.
Mindezek – valamint a következő három fejezet is főképpen – a «nagyobb» kancelláriára vonatkoznak. A kis kancellária egészen sajátságos fejlődésű szervezetét a kancelláriának az igazságszolgáltatásban való szerepével kapcsolatban fogjuk bemutatni.
