II. A kancellária viszonya a királyi tanácshoz.
II.
A kancellária viszonya a királyi tanácshoz.
A kancellária viszonya a királyi tanácshoz.
Ebben és a következő fejezetben a kancelláriának a belkormányzatban való szerepével fogunk foglalkozni. Ez a szerepe elválaszthatatlan a királyi tanács működésétől. A kancelláriának a királyi tanácshoz való viszonyát két szempontból kell tárgyalnunk: 1. Milyen szerepet játszottak a kancellária tagjai a királyi tanácsban? 2. Milyen szerepet játszottak a királyi tanács tagjai a kancelláriában?
A királyi tanács neve korszakunk első felében: «prelati et barones». Tagjai az udvarban tartózkodó főpapok és főurak, kik rendszerint az udvari és országos főméltóságokat is viselik. Tehát a nádor, főkancellár, országbíró, kincstárnok, «tamquam supremi consiliarii»,* azonkívül a tárnokmester, továbbá a magister curiae, magister ianitorum, pincernarum, agazonum, dapiferorum s még mások is, amint később részletesebben fogjuk látni. Mikor II. Ulászló alatt* helyet foglal a királyi tanácsban a másik elem, a köznemes is:* a tanács neve «prelati et barones ceterique consiliarii» lesz,* vagy továbbra is egyszerűen «prelati et barones».*
1525: 1. tc. (hatvani) M. G. Kovachich: Vestigia comitiorum Budae, 1790. 594. l.
Az 1458: XXXII. tc. (I. N. Kovachich: Sylloge decretorum comitialium I. Pesthini, 1818. 147. l.) intézkedése a köznemes tanácsosokról, úgy látszik, nem járt eredménnyel.
1498: VII. és 1500: X. tc.
1507: «C. p. regie maiestatis in pleno consilio» s az ügy «coram nobis ac dominis prelatis et baronibus ceterisque consiliariis nostris» intéztetett. Dl. 21,743.
Pray: Epistolae procerum I. 76.
A királyi tanács feje elvben, s Mátyás alatt rendszerint valójában is, a király volt.* Azonban már Mátyás alatt is, később pedig még inkább – nagy szerepet játszik a főkancellár. Mintegy elnöki szerepe van neki a királyi tanács tárgyalásaiban. Mátyás ilyen értelemben hivatkozik már első főkancellárjára, mikor kijelenti egyik oklevelében, hogy «habitio consilio unacum reverendissimo domino Dionysio supremo cancellario nostro et omnibus aliis prelatis et baronibu snostris» hozott határozatot.* Azon okleveleken pedig, melyeket uralkodása első éveiben, mintegy a királyi tanács jótállása mellett adott ki, mindenütt ott szerepel első helyen az érsek-főkancellár neve és pecsétje.* II. Ulászló alatt különösen előtérbe jut a főkancellárnak a tanácsban való vezető szerepe.*
Ezért van az oklevelekben: «ex certa nostre maiestatis scientia ac animo deliberato prelatorum etiam et baronum nostrorum ad id accendente consilio» stb. formula. Dl. 15,399.
Kaprinai: Hungaria diplomatica I. 280.
Dl. 15,698, 15,719, 15,669.
Így pl. II. Ulászló 1510-ben Sziléziába utazva, a szlavóniai rendeknek meghagyja, hogy mindannak engedelmeskedjenek, amit a locumtenens nádor parancsolni fog, «adhibito consilio reverendissimi in Christo patris domini cardinalis Strigoniensis… ceterorumque dominorum et baronum nostrorum domi interea temporis manentium.» Pray: Epistolae proc. I. 76.
Általában a főkancellár* terjesztette az uralkodó elé a kancelláriában benyujtott suplicatiókat* s rendelte el az uralkodó és tanács határozata alapján az oklevél kiállítását.* Írásbeli jelentéseket adott a központi kormányzatra vonatkozó ügyekről és a kancelláriai tisztviselőkről* s ő (vagy pedig helyettese, a kancellár) közölte az illetékes hatóságokkal a királyi tanács határozatait* s egyébként is élénk részt vett az ügyek intézésében.* Nagy jelentőségét mutatja, hogy az általa adott oklevélkiállítási parancsot – akárcsak az uralkodóét* – commissio-nak nevezték* s végül az egész tanács intézkedéseit, sőt még az uralkodóét is, ő érvényesítette a nála levő királyi pecsétek rányomásával, esetleg aláírásával is.* S ha e nagy hatalmat egyéni kiválóság is növelte: még Mátyás is meghajolt egy Vitéz János* vagy Váradi Péter előtt.* Mennyivel inkább utódjai. Bakóczot «alter rex»-nek nevezték a velencei követek* s az 1526-i országgyűlés méltán mondotta, a régebbi kancellárokra gondolva, hogy a rend visszaállítására »oporteret habere cancellarium magnum et summa auctoritate, qui non dependeret ab ullo«.*
Később a secretariusok.
Ilyen pl. Mátyás uralkodása elejéről Várdai Aladár supplicatiója. (A Zichy-oklt. XII. kötetének kéziratából, eredetije a gróf Zichy-cs. zsélyi levéltárának missillisei között.)
II. Ulászló egyik oklevelének szélére van odajegyezve: «De commissione dominationis vestre reverendissime. P(etrus) Berizlo.» s a kancelláriai jegyzet: «Commissio propria domini regis.» Dl. 21,579. Hasonlót rendel el I. Miksa 1497-i rendelete: «Der hofcanzler sol alle sanntbrief suplication und was im schriften geantwurt werden in rat bringen, dieselben im rat verlesen und was auf ainem yeden sanntbrief oder suplication geratslagt wirdet, mit aigner hand denselben ratslag darauf schreiben und alsdann den secretarien bevelen die brief darauf zu verfertigen». Adler i. m. 511. l.
A Bakócz elleni vádak között szerepel: «Item dixit, quod nonnullos articulos contra ipsum maiestati vestre ac dominis prelatis et baronibus et eos quidem articulos, qui in charta seu registro continerentur, quod tunc in manibus tenebat et eiusdem regnicolis ostendabat, false et male dedissem et quod nullum ex illis contra eum probare possem.» (3. pont. N. Múz. lt. törzsa. 1498.) Baksai Tamás, mint láttuk, kancelláriai tisztviselő volt.
1518-ban II. Lajos Eperjesnek meghagyja, hogy mivel a várost elzálogosította Perényi Imre nádornak «pro certa summa pecuniarum ab eodem… per nos de totius consilii nostri deliberatione levatarum», ne vonakodjanak a nádornak hűséget fogadni és erről neki oklevelet adni. «Et cum nuper, tu iudex, cum quodam iurato cive tuo pro ea re huc Budam, ut scilicet hanc obligationem evitares (jöttél), nos ipsa re intellecta, per cancellarium nostrum vobis mandaveramus, ut eidem domino palatino iustam rem a vobis in hoc postulanti, huiusmodi litteras dare debretis; verum antequam ipse cancellarius noster hoc mandatum nostrum vobis dicere potuisset, vos hinc discesseratis.» Wagner: Diplomatarium comitatus Sarosiensis 246.
Pl. pénzügyekben: Ch. v. Engel: Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer, I. Halle, 1797. 41., 42. l.
Pl. Dl. 15,719. Commissio-nak nevezték még a locumtenens-nádortól származó parancsot is: «Commissio propria domini palatini, locumtenensis regie maiestatis.» Dl. 23,723.
«De commissione dominationis vestre reverendissime». Dl. 21,579. «De commissione domini regis domino Colocensi cancellario summo committente». N. Múz. lt. törzsa. 1473. Máskor csak «relatio». Dl. 22,877
Lásd előbbi fej.
Fraknói V.: Vitéz János esztergomi érsek élete. Bp., 1879.
Fraknói V.: Váradi Péter. Száz. 1883.
Marino Sanuto. (M. T. Tár, 1877. 141. stb.)
Pray: Epistolae procerum I. 410. – A főkancellár mellett mintegy társelnökként szerepelt a magister ianitorum (ill. m. curiae, amely tisztet rendszerint egyszerre ketten viselték, de közülük csak az egyik volt egyszersmind m. ianitorum is. Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és Vegyesházi királyok alatt. Bp., 1899. 47. l. 11. j.). Az 1497-i ausztriai szabályzat szerint csak az írásbeli ügyeket intézi a főkancellár «was aber muntlich antwurt zu geben wern, sol der hofmarschalk tun». (Adler i. m. 511. l.) Nálunk pedig az 1492: XXV. tc. ad a m. ianitorumnak mintegy elnöki szerepet. Erről, valamint a nádornak a királyi tanácsban való háttérbeszorulásáról még a relatiós jegyzetek tárgyalásánál is lesz szó.
A királyi tanácsban helyet foglalt, amikor e tisztségnek külön viselője volt: a titkos kancellár. Mátyás uralkodása elején (Vetési) Albert veszprémi püspök,* majd Bodó Miklós székesfehérvári prépost, aki 1464-ig viselte a titkos kancellárságot s befolyásos tanácsadója volt Mátyásnak.* Később János váradi püspök,* a Jagellók alatt pedig a Bakócz helyére lépő Szatmári György* s később Szalkai László* játszottak nagy szerepet. Az alkancellárok közül különösen Handó György pécsi prépost volt Mátyás nélkülözhetetlen tanácsosa,* kiről a pápának 1468-ban «egyebet nem tud írni», «nisi quod mihi carior est, quam antea».* Tagja volt a tanácsnak az 1464-ig fennálló specialis praesentia regia bíróságának kancellárja (Sári Péter) is,* valamint a personalis praesentia regia mindenkori locumtenense.*
Kaprinai: Hungaria diplomatica II. 245.
1464: jan. 16. Pozsony városhoz írt levelében mondja: «Unde amici carissimi sciatis, ut nos semper in presentia eiusdem domini nostri regis pro re publica communitatis vestre et statu eiusdem laudabilem fecimus operam et imposterum similia iuxta honorem nostrum facere non negabimus, de quibus hucusque reperiri potuistis… Nicolaus Bodo collegiate ecclesie b. Marie virginis Alberegalis et secretarius cancellarius regie maiestatis etc.» (N. Múz. lt. törzsa.) V. ö. Kaprinai: Hungaria diplomatica II. 245. és Dl. 15,719.
«… is enim… tanta ingenii dexteritate, consilio et industria valebat, ut apud regem inter primos et charissimos haberetur» stb. (Bonfini, dec IV., lib VII., pag. 659. Schwandtnernél.)
Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás 256. l.
V. ö. I. fej. 51. l.
1467-ben a pápához küldi: «… misi hunc venerabilem dominum Georgium prepositum Quinqueecclesiensem, consiliarium et vicecancellarium, cuius licet officio utebar, pro rerum tamen pondere et momento abesse a me aliquantisper passus sum.» Mátyás király levelei I. 189.
U. o. 135. l. Dátumra nézve lásd: Száz. 1898. 107. l. Továbbá Mátyás király lev. I. 189.
Ez látszik Sári Péternek Pozsony városához írt két leveléből. N. Múz. lt. törzsa. 1461.
A locumtenens relatiójára kelt: H. Okm. V. 379. Később a prothonotariusok is bekerülnek a tanácsba. 1518: XXIX. tc. (bácsi) «… et quod vicepalatinus et viceiudex curie regie et prothonotarii ex eorum officiis consilio regis interesse debeant.»
A bürokratizmus fejlődésével különösen nagy szerephez jutottak a királyi tanácsban a kancelláriai titkárok. Mátyás első secretariusairól még alig hallunk valamit, ők inkább csak a szorosabb értelemben vett kancelláriai munkát végzik* s csak a 70-es évek közepén kezd szerepet játszani a királyi tanácsban Váradi Péter.* Ezután a secretariusok egyre többet szerepelnek s lassanként csaknem kizárólagosan ők intézik az összes kancelláriai vonatkozású ügyeket.* Váradi Péter utódjának, Bakócz Tamásnak «secretarii et consiliarii nostri» érdemeit jutalmazva királya, már dícsérőleg írhatta: »… posteaquam sibi secreta nostra committere et consequenter eiusdem ad consilia rerum nostrarum et regni cepissimus: tum plene experti sumus eius fidelitatem«* Mert a kiváló jogi és irodalmi műveltségű* titkároknak sok hasznát vették az országos ügyek tárgyalásainál, ahol ők intézték az összes írásbeli teendőket. A főkancellár állásának emelkedése után ők juttatták el a tanács illetékes tagjaihoz a kancelláriába benyujtott supplicatiókat* vagy pedig maguk terjesztették azokat az uralkodó elé.* Rendszerint ők közvetítették azokat az oklevélkiállítási parancsokat, melyeket az uralkodó mintegy «motu proprio» adott* s jegyezték fel a királyi tanács határozatait, hogy azokat később oklevélbe foglaltassák a kancelláriában.* Valószínűleg ők terjesztették az uralkodó elé azokat az okleveleket is, melyeket a király aláírásával vagy gyűrűspecsétjével akart ellátni,* sőt korszakunk végén még a királyi gyűrűspecsétet is ők kezelték.* Emellett résztvettek a kancelláriai munkában is.
V. ö. előbbi fej.
Kezdetben csak így szerepel: «Relatio Johannis Pangracz et magistri Petri de Wa(rad).» Dl. 17,676,
Lásd a következő fejezet végén közölt táblázatot.
Mátyás 1489-i oklevele: Száz. 1875. 553. l.
Nagy részük olasz egyetemeken szerzett magisteri vagy doctori fokozatot. Fógel J.: II. Ulászló udvartartása. 48–49. l.
Egy 1503-i supplicatión olvassuk: «Concessum est per regiam maiestatem, feria quinta proxima post festum conversionis beati Pauli apostoli, Bude anno domini 1503. Johannes Bornemyza thesaurarius manu propria.» Dl. 21,153.
Egy 1525-i supplicatión ez áll: «Concessit regia maiestas, Bude feria quinta proxima post festum beati Gregorii pape, 1525. N. prepositus Agriensis secretarius». Dl. 24,109.
1482: Az oklevelek szövege fölött «Commissio propria domini regis» áll, alatta pedig: «Magistro Thoma de Erdewd preposito referente.» Dl. 18,668, 1511: A szöveg alatt: «Relatio venerabilis magistri Francisci prepositi Albensis Transsilvanensis secretarii r. m.» S az oklevél szélén: «De commissione maiestatis regie, presente domino magistro Jo(hanne) facta. Franciscus prepositus.» Dl. 22,116.
1507: «C. p. r. m. in pleno consilio». Dl. 21,743. 1515: «C. p. d. r. de consilio. (N. Múz. lt. törzs.) 1464: «De commissione domini regis ex deliberatione prelatorum et baronum.» (N. Múz. lt. törzsa.)
Gyűrűs pecséttel vannak megerősítve: Dl. 18,403, 19,206. A király által aláírt oklevelekre (Dl. 18,647, 18,533, 18,541, 33,446) nem tettek kancelláriai jegyzetet. Ha az oklevelet két példányban állították ki s az uralkodó csak az egyiket írta alá: a másikon már ott van a jegyzet, a kancelláriai tisztviselők igazolására. Dl. 17,484.
1525: III. tc. (rákosi) «Sigillum regie maiestatis annulae secretarius Hungarus donante maiestate sua, teneat mox et immediate.» Kovachich: Vestigia comitiorum, 575. V. ö. 1525: III. tc. (hatvani), Kovachich, Supplementum ad Vestigia com. III. 25. l.
Így a kancellária tagjainak valóban fontos szerep jutott a királyi tanács munkájában, sokkal fontosabb, mint amilyet pl. I. Miksa 1497-i kancelláriai szabályzata előír* s körülbelül ahhoz hasonló, amilyet a XVI. századi (jóval későbbi) osztrák* és a német császári,* majd később a kisebb német fejedelmi kancelláriai rendeletekben látunk. A kancelláriai tagok belkormányzati szerepével még más vonatkozásban is fogunk foglalkozni.*
Adler i. m. függelékében.
Fellner–Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung i. m. I. 139.
G. Seeliger: Erzkanzler und Reichskanzleien, i. m.
Spangenberg: Die Kanzleivermerke als Quelle verwaltungsgeschichtlicher Forschung, i. m. 477. stb. l. Hintze: Ratstube und Kammergericht in Brandenburg, i. m. 3., Klinkenborg: Ratstube und Kanzlei in Brandenburg, i. m. 66. stb. l.
