III. A kancellária referensei.
55III.
A kancellária referensei.
A kancellária referensei.
Arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszottak a királyi tanács tagjai a kancelláriában, a relatiós jegyzetekből nyerhetünk felvilágosítást. A relatiós jegyzetek diplomatikai és államkormányzati szempontból egyaránt fontos kérdését teljesen csak a legújabb kutatások tisztázták s ezek szolgálnak alapul jelen vizsgálódásunknak is. Ezek szerint: az oklevelek szövege fölött vagy alatt olvasható «Relatio N.» vagy «Ad relationem N.», esetleg «Commissio propria domini regis N. referente» kifejezés azt jelenti, hogy ki közvetítette az oklevélkiállítási parancsot a kancelláriának. A referens azonban a parancs közvetítésén kívül egyéb szerepet is játszott, amennyiben már előzőleg, legtöbbször ő terjesztette az uralkodó és a tanács elé az ügyet, az oklevélelrendezéssel kapcsolatban ő határozta meg az oklevél tartalmát is s végül esetleg a kész oklevelet is átvizsgálta.*
Ld. ezekről bővebben: Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan.
E szerint tehát a királyi tanács és a kancellária munkája a legszorosabban kapcsolódott, bár határozottabb szerveződés e tekintetben is csak a XV. század közepe táján, főképpen Mátyás trónralépte után vehető észre. Mert bár az őt megelőző időkben is elsősorban a királyi tanács tagjait említik meg az oklevelek relatiós jegyzetei* – mégis igen gyakran szerepeltek referensként a királyi tanácson kívülállók is, például valamelyik főúr notariusa, udvari katonák stb.* Mátyás alatt kezdetben megmaradnak a régi viszonyok 1464-ig, amikor a kancellária életében egyéb tekintetben is változások történnek.* 1464-ig továbbra is gyakran megfordulnak a kancelláriában a királyi tanácson kívül álló személyek, udvari katonák, udvarnokok, s különösen gyakran a kincstárnok íródeákjai.* Később azonban változást találunk.
Pl. Zichy-oklt. VIII. 30., Fejér X. 7. 872. l., 858. l., Tört. Tár IX. 131., Frangepán-oklt. I. 265., 284., 285., Zimmermann–Werner: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen III. 356., 357., 360. stb.
Notariusok: Urkundenbuch II. 64., 229. Mások Fejér X. 6. 351. l., Zichy-oklt. V. 431. Egy helyen «Relatio domini Nicolai decani de Brassou Simoni facta.» Urkundenbuch II. 229.
I. fej. 14. j.
1460: «C. p. d. r. Ladislao Podmaniczky referente». Dl. 15,505, aki ekkor udvari katona volt. (Csánki D. I. Mátyás udvara, Bp., 1884. 36. l.) Hasonló: 1461. Dl. 15,319, 1463: N. Múz. lt. törzsa., 1464. febr. 22. (tehát koronázás előtt!) Dl. 15,914. Kincstárnok íródeákjai: Máramarosi dipl. 433., Héderváry-oklt. I. 295., gróf Forgách-cs. lt. a M. N., Zichy-oklt. X. 280. 1464 után nem találunk többé ilyen eseteket.
Miksa császár többször idézett 1497-i szabályzata szerint: referens (Geschäftsherr) csak tanácsos vagy kamarás lehetett.* S nálunk már a 60-as évek közepétől ezt látjuk. Ha nem tanácsos az illető, legalább cubicularius.* Rendes körülmények között más nem adhatott parancsot.*) Így a Mátyás- és a Jagellókori relatiós jegyzetekből a királyi tanács képe bontakozik ki előttünk s egyúttal a királyi tanács működésébe is beletekinthetünk.
«… Er sol auch von keinem gescheftherrn brief annemen zu verfertigen, derselb gescheftherr sey dann camerer oder rate…» Adler i. m. 512. l.
1485: «Ad r. domini Thome Parui de Lak cubicularii r. m.» Dl. 19,061., 1487: «Ad r. Ladislai Fokhy cub. r. m.» Dl. 19,227., 1489: «Ad r. Laczkonis Solthy cub. r. m.» Soós-cs. lt. a N. M., 1493: «Ad r. Laurentii Bradach c. r. m. etc.» Gróf Forgách-cs. lt. a N. M., 1494: ugyanő (N. M. lt. törzsa.), 1495: ugyanő (br. Perényi-cs. lt. a N. M.) és «Ad r. Bwryany c. r. m.» Justh-cs. N. M., 1501: «R. Johannis Podmaniczky c. r. m.» Justh-cs. lt., 1510: «R. egregii Laurentii Bradach c. r. m.» Kisfaludy-cs. lt. N. M. 1513: «R. magistri Caspar de Som c. r. m.» Soós-cs. lt. N. M. és «R. Petri Korlaczky c. r. m.» Pannonhalmi rendtörténet III. 647.
L. alább.
Mátyás uralkodása első éveiben legtöbbször Ország Mihály szerepelt referensként a kancelláriában. Legelőször 1458. februárjában, tehát már Mátyás uralkodása első napjaiban találkozunk vele. Ekkor magister curiae-nak nevezik.* Majd mint magister ianitorum szerepel az év végéig, 1459 óta pedig mint nádor. Nádorsága első éveiben is sokat találkozunk vele a kancelláriában (1459-, 1460-, 1462-ben, tehát a koronázás előtt!)* – ezután azonban végleg megszűnik ily irányú működése* s nádorutódjai közül sem látunk senkit – egész korszakunkon keresztül – referensként szerepelni. Úgy látszik, a nádor inkább az államkormányzat egyéb terein volt elfoglalva. (Igazságszolgáltatás, követségek.) Hasonlót mondhatunk az országbíróról is.*
Dl. 15,215.
Dl. 15,237, Múz. lt. törzsa. (1458), Zala vm. története. Oklevéltár II. 572., Zichy-oklt. X. 7. Dl. 15,335, Zichy-oklt. X. 70., 86., Dl. 15,402, 15,489., Zichy-oklt. X. 127., 128. Dl. 15,706, Zichy-oklt. X. 229.
Működésének 1464 utáni hirtelen megszakadása, bár még két évtizeden át viselte a nádorságot, Mátyás kancelláriai újításaival állhat összefüggésben. Mert Mátyás előtt a nádor egyike a leggyakoribb referenseknek. Károlyi-oklt. I. 398., Zichy V. 408., 569., VIII. 657.
Bátori István országbíró egyszer-kétszer szerepel, de akkor is leginkább mint szatmármegyei főispán. Károlyi-oklt. II. 463., Kállay-cs. lt. a N. M. (1473).
Az ország főméltóságok viselői közül állandóan szerepel azonban a kincstárnok (summus, supremus thesaurarius): Túsz János (1458–1459),* Szapolyai Imre (1459–1464),* Ernuszt János (1468–1475),* Handó György pécsi prépost, majd kalocsai érsek (1476–1478), volt alkancellár, később pedig fő- és titkos kancellár* és nagylőcsei Dóczi Orbán prépost, majd győri püspök (1479–1491).* Továbbá a tárnokmester.* Azonkívül Lábatlani János székelyispán (1459),* Rozgonyi Osvát szintén mint székelyispán (1460),* Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajda (1461),* Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda és székelyispán (1462–1463).* A megyei főispánok közül Marczali János (comes comitatus Simigiensis, 1459),* Bodó Gáspár (comes comitatus Tholnensis, 1463),* 56Szokoli Péter (comes Themesiensis, 1463),* különösen pedig Bánfi Miklós (comes Posoniensis, 1472, 1473, 1483)* és Czobor Imre (comes castri et comitatus Posoniensis, 1488).* Meg kell még említenünk a budai várnagyokat (nevük: provisor curiae castri Budensis), akik közül Parlagi László (1459, 1461),* Gáji Horvát Gergely (1465),* Enyingi Török Ambrus (1468)* és Tankházi Bálint (1484)* nevét találjuk a relatiós jegyzetekben.
Dl. 15,239. Az évszámok, csekély javítással, Thallóczy L.: A kamara haszna története. Bp., 1879. 224. l. valók.
Kaprinai: Hungaria dipl. II. 436., Dl. 15,705, 33,175, Beniczky-cs. lt. a N. M. (1462), Dl. 15,772.
Teleki XI. 344. H. okmt. III. 424., 428.
Dl. 17,787, 17,820. 1478. aug. 29. «Relatio reverendissimi domini Colocensis thesaurarii.» Dl. 18,089. Tehát azonos a főkancellár Handó Györggyel.
Dl. 18,453, 19,102, H. okm. III. 438.
1459: Bodó Gáspár, Kaprinai II. 243. és máskor Rozgonyi János Csáky-oklt. (I.) 426. Mátyás uralkodása első felében gyakran szerepel a magister camerae regiae is. L. alább.
Zala vm. tört. Okltár II. 575., H. oklt. 426., Zichy-oklt. X. 91. Hanvay-cs. lt. a N. M.
Dl. 15,429, Kaprinai II. 427.
Dl. 25,360.
Múz. lt. törzs., Dl. 15,703, 24,963, Kállay-cs. lt. a N. M. (1463).
Dl. 15,323.
Dl. 15,809.
Nedeczky-cs. lt. a N. M.
Múz. lt. törzsa. (1472), Dl. 17,415, 18,877.
Magyar-zsidó oklt. 215.
Dl. 15,375, br. Balassa-cs. lt. a N. M. (1459), Dl. 15,579.
Sopron sz. k. város története I. 5. 164.
Teleki XI. 335., Dl. 16,730.
Dl. 18,943, Kovachich: Formulae solennes styli, Pesthini 1799. 195.
Gyakran adnak rendeletet a kancelláriának az udvari főméltóságok viselői. Így: Czudar Simon mint magister curiae (1458),* Dezső László m. dapiferorum (1459),* Hédervári Imre m. curiae (1459),* majd m. ianitorum (1463),* Dombai Pál m. agazonum (1460),* Herczeg Miklós m. dapiferorum (1460),* Bodó Gáspár m. dapiferorum (1460),* ill. agazonum (1461),* Pongrácz János m. dapiferorum (1461),* Túróczi Benedek m. ianitorum (1463, 1465),* Pongrácz András m. pincernarum (1464),* Túsz János m. ianitorum (1465),* Drágfi Bertalan m. pincernarum (1468)* és Parlagi György m. ianitorum (1479).*
Héderváry-oklt. I. 290.
H. okmt. II. 348.
N. Múz. lt. törzsa.
Dl. 15,825.
Dl. 15,507.
Dl. 15,500
Dl. 15,564.
Dl. 15,556.
Dl. 15,644, 15,646.
Frangepán-oklt. II. 57., Zichy-oklt. X. 348.
Dl. 15,970.
Dl. 16,182, Teleki XI. 12. Sopron sz. k. város t. I. 5. 182. és 203. l.
Dl. 16,705, 16,706.
Károlyi-oklt. II. 480.
Valószínűleg csak mint magánemberek foglaltak helyet Mátyás tanácsában s adtak rendeletet a kancelláriában: Rozgonyi János volt erdélyi vajda («condam wayda», 1459),* Rozgonyi Rajnold (1467),* János szentgyörgyi és bazni gróf (1472),* Szécsi Miklós volt vasmegyei főispán (1482),* Geréb Péter (1488)* stb.
Dl. 15,239, 15,343.
Br. Perényi-cs. lt. a N. M.
Dl. 17,367.
Sopron vm. története. Oklevéltár, II. 139.
Dl. 36,514.
Az egyháziak közül (a kancelláriai tagokat nem számítva): János váradi püspök (1458, 1463),* Ágoston győri püspök (1458),* István kalocsai érsek (1461),* «a zágrábi püspök» (1467)* s János egri püspök (1472)* adtak relatiókat Mátyás korában.
Máramarosi diplomák 413. l. és Dl. 33,297.
Kaprinai II. 190.
Károlyi-oklt. II. 336.
Dl. 16,495.
Teleki XI. 471.
II. Ulászló alatt az országos főtisztségek viselői közül a kincstárnokon kívül* Losonczi László tárnokmester (1491, 1492)* és különösen az erdélyi vajdák voltak referensek. Így 1493-ban Losonczi László, már mint erdélyi vajda,* 1494-ban Drágfi Bertalan, szintén erdélyi vajda,* 1504-ben Péter szentgyörgyi és bazini gróf, országbíró és erdélyi vajda.* A főispánok közül Butkai Péter, somogyi főispán (1497)* s különösen gyakran – mint már Mátyás alatt is – a pozsonyi főispán, ekkor: csebi Pogány Péter (1496, 1498, 1499, 1500)* és a temesi, Som Józsa (comes Themesiensis et capitaneus generalis partium inferiorum, 1500, 1501).* A budai várnagyok közül: Kubinyi László (1504),* Bátori István (1510)* és Bornemissza János (1512),* továbbá a tatai várnagy, Korlátkövi Osvát.*
1491: Osvát zágrábi püspök Dl. 19,759, 1493. Lukács csanádi püspök, N. Múz. lt. törzsa., 1494, 1496, 1499, Zsigmond pécsi püspök (Dl. 19,940, 20,449, Reizner J.: Szeged története, IV. Oklevéltár, Szeged, 1900. 89. l.) 1506, 1508, 1511 Batthyány Benedek (N. Múz. lt. törzsa. Somogy vm. tört. Oklevéltár II. 605., Dl.33,069). 1511: Gerendi Miklós, br. Perényi-cs. lt. N. M.
Dl. 19,773, 19,848, gróf Forgách-cs. lt. N. M. (1492) 1510-ben Ráskai Balázs tárnokmester is szerepel. Károlyi-oklt. III. 68.
Dl. 19,981, br. Perényi-cs. lt. N. M.
Károlyi-oklt. III. 15.
Br. Perényi-cs. lt. N. M., N. Múz. lt. törzsa.
Zala vm. tört. II. 636.
Dl. 20,495, br. Perényi-cs. lt. N. M. (1498), Dl. 20,854, br. Balassa-cs. lt. N. M. (1500).
Dl. 20,875, 32,552.
Dl. 21,370.
Dl. 22,037.
Gróf Forgách-cs. lt. N. M., Dl. 22,363.
Dl. 34,125.
Állandó referensekként szerepelnek az udvari főméltóságok viselői: Túróczi György magister pincernarum (1492),* Bánfi Miklós m. ianitorum (1492),* Kanizsai György m. pincernarum (1492),* Vingárti Geréb Péter m. curiae (1493),* Podmaniczki János m. cubiculariorum (1503–1514),* Pálóczi Mihály m. pincernarum (1503),* majd m. cubiculariorum (1515),* különösen pedig Buzlai Mózses m. curiae, aki tizenkét éven át (1503–1515) állandóan tevékeny részt vett a kormányügyek intézésében,* bizonyítván a m. curiae-nak, «qui olim magister ianitorum dicebatur»,* a királyi tanácsban való nagy fontosságát. Ezenkívül még Drágfi János m. pincernarum nevével találkozunk (1511, 1513).* Megfordult a kancelláriában – valószínűleg mint állandó tanácsos – Péter szentgyörgyi és bazini gróf is (1492, 1495),* a későbbi országbíró és erdélyi vajda.
Dl. 33,032.
N. Múz. lt. törzsa., 1494: m. curiae, Justh-cs. lt. N. M.
Dl. 19,932.
Dl. 20,104, Justh-cs. lt. N. M.
Dl. 21,177, 21,433, 20,734, 21,789, 24,636, 22,172, gróf Bethlen-cs. lt. N. M. (1511), Dl. 22,336, Békássy-cs. lt. N. M. 81514).
N. Múz. lt. törzsa.
Br. Perényi-cs. lt. N. M.
Gróf Bethlen-cs. lt. N. M. (1503), Dl. 21,232, 21,288, 21,305, Békássy-cs. lt. N. M. (1505), Héderváry-oklt. I. 506, N. Múz. lt. törzsa. (1507, 1508), Dl. 22,361, 22,399, 22,449, 22,599, 22,665, 22,699, Károlyi-oklt. III. 94.
Quadripartitum, Pars III., art. 6.
Dl. 22,913, Károlyi-oklt. III. 87.
N. Múz. lt. törzsa., Császár M.: Az Academia Istropolitana, i. m. 121. Dl. 20,235.
A főpapok közül Péter kalocsai érsekkel találkozunk gyakrabban (1494, 1498),* valamint Bálint váradi püspökkel (1491, 1493).* István szerémi püspök a personalis praesentia regia locumtenense (1492)* és Domokos váradi püspök, hasonlóképpen locumtenens (1495),* szintén adtak rendeletet a «nagyobb» kancelláriának, valamint ez utóbbinak püspökutódja: Turzó Zsigmond is (1511).* Egészben véve azonban jóval kevesebb a referensek száma, mint Mátyás alatt, – aminek oka, az uralkodási idő rövidebb voltán kívül, egyébben is keresendő.
Dl. 20,142, 37,720, 37,723.
Ibrányi-cs. lt. N. M. (1491), Dl. 19,904.
Dl. 19,879.
H. okmt. V. 379.
Dl. 22,105.
II. Lajos alatt még kevesebb tanácsossal találkozunk. A kincstárnokon és tárnokmesteren kívül* különösen gyakran szerepel Bornemissza János pozsonyi főispán, a király egyik nevelője (1516 és 1520 között).* Most is szerepel a temesi főispán, Drágfi János (1524),* azonkívül a főbb udvari méltóságok, így a nagy tekintélyű Buzlai Mózses utódjai: Korlátkövi Péter (1515–1525)* és Pető János (1516–1519)*, mindketten mint magister curiae, Ország Imre m. cubiculariorum (1517, 1519),* Batthyány Ferenc m. pincernarum (1518),* Dóczi Ferenc m. cubiculariorum (1520),* Móré László m. dapiferorum (1524)* és Trepka András m. curiae (1526).* A főpapok közül: Várdai Pál egri püspök (1525)* és Podmaniczki István nyitrai püspök (1526).*
1518: Várdai Pál prépost, Pannonhalmi rendtörténet III. 704. 1519: Batthyány Benedek, H. okm. II. 413., 1520: Batthyány Benedek, Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában, Bp., 1909. 161 l. és Pál prépost, Pray: Epistolae procerum I. 138. 1524: Turzó Elek, egyszersmind tárnokmester is. H. okm. II. 426.
Komárom vm. levéltárának középkori okl. 126., Dl. 38,015, 38,016, Apponyi-oklt. 448., Dl. 33,846, 23,429.
Dl. 33,044, 39,348, N. Múz. lt. törzsa.
Nedeczky-cs. lt. (1515), Dl. 24,348, N. Múz. lt. törzsa. (1519), Dl. 23,414, 23,406, 38,076, N. Múz. lt. törzsa. (1525).
Br. Perényi-cs. lt. N. M. (1516), N. Múz. lt. törzsa. (1517, 1518), Dl. 23,259.
Máriássy-cs. lt. N. M. (1517), Dl. 23,231.
Soós-cs. lt. N. M.
Dl. 23,339, 23,475.
N. Múz. lt. törzsa.
Károlyi-oklt. III. 159.
Br. Perényi-cs. lt. N. M.
Nedeczky-cs. lt. N. M.
Felsoroltuk mindazok nevét, akiktől e korszakban relatiót találtunk (a kancelláriai tagok kivételével, akikről más vonatkozásban szólunk) – s íme, mit látunk? Azt, hogy néhány főpapon kívül, állandóan s az évnek bármely részében* mindig ugyanazon főurak, ugyanazon főméltóságok és főtisztségek viselői szerepelnek. Éspedig csaknem kivétel nélkül azok, akiket a Tripartitum «ex officio veri barones regni» névvel nevez.*
Ennek igazolására közöltem a referensek neve mellett az évszámot is. A hónap és nap megjelölése fölösleges lett volna, mert a kiadott anyag alapján is látszik, hogy e tanácsosok állandóan az udvarban tartózkodtak, nem pedig csak néha gyűltek oda, mint Schiller Bódog hiszi. L. alább.
Tripartitum: Pars I., Titulus 94.
«Sunt itaque veri barones, quorum ab antiquo nomina decretis et litteris confirmationalibus regiis inseri consueverunt: Palatinus regni Hungariae, iudex curie regie, regnorum Dalmatiae, Croatie et Sclavonie banus, wayvoda Transylvanus et Siculorum comes, banus Zewriniensis (nam Machoviensis banatus per Turcas nostro evo deletus est). Item tavernicorum, ianitorum, pincernarum, dapiferorum ac agazonum regalium et reginalium magistri, nec non (s ez fontos!) Themesiensis et Posoniensis comites.» S ha még hozzávesszük, hogy az oklevelek záradékában, Verbőczi előtt még a kincstárnokot, főudvarmestert és főkamarást is fel szokták említeni, tehát ők is az ország «igazi» bárói közé tartoztak:* azt látjuk, hogy a kancellária állandó referensei nem mások, mint az oklevelekben oly sokszor említett «prelati et baroness»* s így tehát az ő tanácsukkal élt az 57uralkodó mindazon ügyekben, melyekben «de consilio prelatorum et baronum» intézkedett.*
V. ö. Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet, Bp., 1910. 544. l. Az általa felhozott példákat támogatják: 1486: Dl. 38,552, 1493: Dl. 19,968. Ezenkívül még Dl. 15,719, ahol a jótállást vállaló főurak között Szapolyai Imre «summus thesaurarius» mindjárt a m. ianitorum után következik, a többi «bárót» megelőzve. Verbőczi idejében részben egyháziak, részben köznemes tanácsosok voltak a kincstárnokok (v. ö. Thallóczy: A kamara haszna története, 244. l.) s ezért nem lehettek «bárók». A magister ianitorum pedig rendszerint m. curiae is volt. V. ö. II. fej. 22. j.
Dl. 15,399, 16,654, 19,216, 19,252, 34,231, 15,521 stb.
Pl. Dl. 15,772, Nádasdy-oklt. 28., Formulae solennes styli 538., Dl. 19,974, 19,805.
Ezzel egy fontos alkotmánytörténeti kérdéshez jutottunk s egy más általánossá lett* nézettel fordultunk szembe. Schiller Bódog: «Az örökös főrendiség eredete Magyarországon»* című tanulmányára gondolok, amely munka – bár más vonatkozásban – szintén foglalkozott e kérdéssel. E munka «szűkebb» és «tágabb» királyi tanácsról beszél. Azonban a «szűkebb» királyi tanácsot (mely szerinte az udvarban állandóan tartózkodó főpapokból és főurakból állott) alig veszi figyelembe s kijelenti, hogy «nem ismerünk XV. századbeli oklevelet, melyben a király erre az ő szűkebb tanácsára, annak indítványára, határozatára hivatkoznék».* Annál többet tud Schiller a «tágabb» királyi tanácsról, mely szerinte «prelati et barones» és «prelati, barones, proceres ac nobiles» néven szokott szerepelni.* Azonban ennek is csak általános szerepléséről. «Amily tiszta és világos képet rajzolhattunk – mondja ő maga – a tágabb királyi tanács sokoldalú működéséről, oly kevés az, mit e működés mikéntjéről, módjáról mondhatunk. Amennyire élesen domborodnak ki a tanács működésének eredményei, annyira homályos, ingadozó körvonalakban jelentkezik annak külső folyamata.»*
A legújabb irodalomban is elfogadva.
Budapest, 1900.
I. m. 52. l.
I. m. 66. l. 4. j.
I. m. 66. l.
Igen – mert itt nincs szó kétféle tanácsról, hanem csak egyről, s mindaz, ami «de consilio prelatorum et baronum» történt és Schiller egy «tágabb» királyi tanácsnak tulajdonít: az egyedüli és állandó királyi tanácsra vonatkozik, melynek szervezetét és működését – legalább is a kancelláriához való viszonyában – éppen e tanulmány igyekszik megvilágítani.*
Az, hogy a királyi tanácsba olykor más tagokat is meghívtak, természetesen megtörtént. Azonban ez a királyi tanács jellegét és működését – mint a fentiekben láttuk és még a következőkben is látni fogjuk – egyáltalában nem változtatta meg. Mátyás pl. koronázása idején kiadott okleveleiben is (N. Múz. lt. törzsanyag, 1464) «prelati et barones» néven nevezi tanácsát, éppúgy, mint máskor. Dl. 18,747, 19,722. Kaprinai II. 294., Dl. 19,974, 19,805. A – rendszerint az országgyűlési végzésekben használatos – «prelati, barones, proceres ac nobiles» kifejezés (Pl. 1461., 1478., 1848-i határozatokban stb.) tehát nem a királyi tanácsot jelenti, hanem az országgyűlésre fejenként vagy követek útján összegyűlt összes rendeket, melyek között természetesen a királyi tanács tagjai is ott voltak. – A kétféle tanács gondolata egyébként Hajniktól ered (Egyetemes európai jogtörténet, i. m. 239. l.), csak sokkal elfogadhatóbb formában, mint amilyenné Schiller átalakította. L. még: Timon Á. i. m. 634. l. és Knauz Nándor: Az országos tanács és országgyűlések története 1445–1452. Pest, 1859. 9. l. – Schwarz Gyula akadémiai értekezései (A ministeri felelősség eredete az európai alkotmánytörténelemben, Társ. Tud. Ért. 1882. és A király tanácsosainak felelőssége Aragóniában és Magyarországon III. András óta. U. o. 1889) nem is veszik figyelembe a kétféle tanács elméletét s csak egy állandó és szervezett tanácsról beszélnek. Schiller ilyen állításai után: «Forrásaink alapján azt kell mondanunk, hogy a tágabb királyi tanácsnak egybegyűlése, illetve együttléte nagyjában véletlen jellegű, esetleges dolog volt… És bizony sokszor eshetett meg, hogy így véletlenül, különös ok s előkészület nélkül egyszerre «együtt volt» a tágabb királyi tanács.» I. m. 156. l. – igen hátramaradottnak tűnhetnék föl az egész magyar kormányzat, különösen ha arra gondolunk, hogy Németország egyes részeiben (amelyek pedig az aragóniai és francia-burgund fejlődésnek századokkal mögötte maradtak) e korban már azt is szabályozzák, hogy naponta hány órakor gyűljön össze a fejedelem tanácsa. V. ö. Spangenberg, Klinkenborg, Hintze és Schwarz Gyula idézett értekezéseit.
*
Ezekben igyekeztünk tisztázni azt a kérdést, hogy kik voltak feljogosítva és kik szoktak relatiókat adni a kancelláriának, s azt a feleletet kaptuk, hogy az uralkodó mellett állandóan működő királyi tanács főpap és főúr tagjai, kik rendszerint az országos és udvari főméltóságokat is viselték. Feltűnhetik azonban, hogy bár II. Ulászló óta törvényeink állandóan delegálnak köznemes tanácsosokat is «őfelsége tanácsába»,* sőt később ezen (az assessorok közül felváltva megjelenő) köznemes «consiliarius»-ok a prelátusokat és bárókat teljesen háttérbe is szorítják, – aminek bizonysága törvényeinken* és országgyűléseink történetén* kívül, a főúri referensek számának különösen II. Lajos alatti megcsappanása* – mégis egész korszakunkon keresztül a relatiós jegyzetekben egyetlenegyszer sem találkozunk köznemes tanácsos nevével. Ezzel szemen azonban a köznemesek térfoglalásával arányban a kancelláriai titkárok száma növekszik egyről kettőre,* majd kettőről négyre* s ezzel kapcsolatban az általuk intézett ügyek száma is felemelkedik* – bizonyságul annak, hogy az egész kormányzatban lényeges átalakulás ment végbe s a kormányügyek vitelében mind nagyobb teret nyert a kancellária, melynek tagjai a királyi tanácsban újonnan megjelenő s a régi tanácsosok, s maga az uralkodó előtt sem rokonszenves «consiliarius» köznemesekkel szemben könnyen előnyt tudtak szerezni.
Legfontosabb az 1500: X. tc., mely szerint 24 assessor (16 köznemes, 4 főpap és 4 báró) közül 12 a bíráskodásban állandóan résztvenni tartozik. «Illi itaque duodecim electi pe rintegrum medium annum, residue autem similiter duodecim per alium medium annum in consilium regie maiestatis semper admitti et interesse debebunt.» V. ö. 1507: III. tc., 1518. évi XL. tc. (Vestigia comitiorum 496.), 1525: I. tc. (Supplementum ad Vest. com. III. 23.) stb.
Pl. 1525: I. tc. (hatvani), Supplementum ad Vest com. III. 23. l.
Szabó Dezső: Küzdelmeink a nemzeti királyságért (1505–1525) és A magyar országgyűlések története II. Lajos korában, i. m.
L. fentebb.
1500-ban, tehát az 1500: X. tc. keletkezése évében.
1502 táján.
L. az alábbi százalékos kimutatást.
*
Megismervén a kancellária referenseit, a következőkben azt fogjuk vizsgálni, hogy miképpen alakult ki és szerveződött az egyes referensek ügyköre s ezzel kapcsolatban, hogy miképpen jutott az egész belkormányzat intézésében vezető szerepre a kancellária?
Az egyes referensek ügykörének vizsgálásánál kétféle szempontot lehet észrevenni. Az egyik: territoriális, a másik: tárgyi szempont. Előbbi alatt azt értjük, hogy némelyik tanácsos a legkülönbözőbb ügyekben intézkedett, tekintet nélkül arra, hogy az az ügy közigazgatási, igazságügyi, avagy pénzügyi jellegű volt-e – ha az bizonyos területre (megyére, országrészre) vonatkozott. Viszont bizonyos tanácsos csak meghatározott tárgyú ügyeket intézett. Így a kincstárnok pénzügyeket, a tárnokmester az alája tartozó városok ügyeit intézte, a secretariusok oklevélátírásokat, registrumkivonatokat adtak stb. A kétféle ügykör természetesen olykor egybeolvad, legtöbbször azonban határozottan megkülönböztethető. A kettő közül az utóbbi volt «modernebb» és bürokratikusabb, s lassanként ez jutott túlsúlyba.
Territoriális szempont érvényesült elsősorban az udvarban tartózkodó megyei comesek működésénél. Ebben a korban – mint már azelőtt is – az alispán volt a megye ügyeinek vezetője – odahaza,* 58s a főispánságot sokszor valamelyik udvari vagy országos főméltóság viselte,* aki azután szószólója volt az udvarban minden olyan ügynek, mely az ő megyéjével összefüggésben állott. Esetleg a szomszédos megyék ügyeiben is intézkedett. Ezt néhány példával igazoljuk.
Például Dl. 39,068.
Bátori István országbíró egyideig Szatmár és Szabolcs vm. főispánja volt. (Somogyi Zsigmond: Magyarország főispánjainak története 1000–1903. Bp., 1902. 177. l.) Csebi Pogány Péter kamarás és pozsonyi főispán (br. Perényi-cs. lt. N. M. 1498), Korlátkövi Péter m. curiae és Komárom vm. comese. (N. Múz. lt. törzsa. 1525) stb.
1468-ban Mátyás a soproni megyében birtokos* Poki Petőket egyedül a personalis praesentia regia bírósága alá tartozóknak nyilvánítja,* néhány nap mulva pedig Poki Pető Ferencnek Sopron és a szomszédos megyékben levő birtokait új adomány címén adja.* Mindkét oklevél 59«Ad relationem Ambrosii Terek (provisoris curie castri Budensis)» kelt, aki 1464–1475. Sopron vármegye főispánja volt.*
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, III. 659.
Teleki XI. 355.
Dl. 16,730.
Somogyi i. m. 171.
1477-ben Mátyás Károlyi Lancz Lászlónak egyik szatmármegyei birtokán vásárjogot engedélyez. Az oklevél Bátori István országbíró rendeletére kelt,* aki akkor Szatmár és Szabolcs vármegye főispánja volt.*
Károlyi-oklt. II. 463.
Csánki i. m. I. 502., Borovszky Samu: Szatmár vm. (Magyarország vármegyéi és városai c. sorozatban.) 433. l.
1488-ban Mátyás meghagyja Czobor Imre pozsonymegyei főispánnak és nagyszombati kapitánynak, hogy a Nagyszombatba és vidékére visszatérő lakosokat védelmezze. «Ad relationem Emerici Czobor comitis castri et comitatus Posoniensis».*
Magyar-zsidó oklt. 215. Ilyen – a referens által önmagához intézett mandátumok különösen pénzügyekben gyakoriak, ezért később külön fogunk róluk szólni.
1501-ben II. Ulászló megerősíti (a Temesben volt birtokos)* «condam Mylos Belmosewyth de Saswar» végrendeletét, melyet ő «vigore cuiusdam testamenti sui Servianis scilicet litteris scripti et in conspectum nostrum producti» tett, «prout ex traductione eiusdem de litteris Servianis in Latinum facta apparebat» – az akkori temesi főispán relatiójával,* miután már előbb intézkedett Milica nevű lányának ügyében: «Relatio magnifici domini Jose comitis Themesiensis et generalis capitanei partium inferiorum».*
Csánki II. 73., Temesben volt Sásvár is. U. o. 21. l.
Thallóczy L. és Áldásy A.: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára, Bp. 1907. 298. l. Valószínűleg a referens hozta a király «színe elé» és fordította latinra a végrendeletet.
Dl. 32,552.
1507-ben II. Ulászló Hédervári Ferenc jajcai bánnak Ireg tolnamegyei faluban vámszedési jogot adományoz. «Relatio magnifici domini Moysis Buzlay magistri curie regie maiestatis.»* 1502–1518 között Buzlei Mózes volt Tolnai főispánja.*
Héderváry-oklt. I. 506.
Somogyi i. m. 200. l.
1516-ban II. Lajos Nádasdi Sárközi Albertnek, a Pozsony vármegyében nagybirtokos Péter szentgyörgyi és bazini gróf* titkárának pallosjogot adományoz. «Ad relationem magnifici domini Johannis Bornemyza comitis Posoniensis.»*
Ila B.: A Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokainak kialakulása, Turul, 1927. 3–4. f. (térképmelléklet.)
Komárom vm. levéltárának középkori okl., 126. l.
Itt, a megyei comesek működésével kapcsolatban, kell megemlítenünk Pest és Pilis vármegyék kormányzati viszonyait. Pest vármegyének és a vele még a XIV. században egyesült Pilisnek* e korban nem volt főispánjuk,* «ex quo prope Budam sunt» – mondja az 1492: C. tc., mely e jogukat megerősíti. Hajnik szerint ügyeiket «részben a király maga vagy helyettese, a nádor, vagy valamely főúr, részben pedig a budai várnagyok vitték.»* Bár Hajnik ezt az állítását semmivel sem igazolja, a relatiók vizsgálata tényleg erre az eredményre vezet, hozzátéve, hogy a budai várnagyok helyett a Jagelló-korban a magister curiae regiae jut előtérbe. Íme:
Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. Bp., 1880. I. 63. l.
Azelőtt a nádor tekinthető annak. Csánki I. 49.
Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Tört. Tud. Ért. 1891. 68. l.)
1459-ben Mátyásnak Pilis (és Esztergom) megyéhez küldött mandatumán ez olvasható: «Relatio Ladislai de Parlagh provisoris curie castri Budensis».*
Dl. 15,375.
1462-ben Mátyás a nyúlszigeti apácák panaszára intézkedik, hogy tőlük a lucrum camerae-t ne szedjék s az oklevél szélén ez olvasható: «C. p. d. r. Michaele Orzagh palatino referente».*
Dl. 15,706.
1512-ben II. Ulászló a nyúlszigeti apácáknak Pest (és Fejér) megyében birtokokat ad. «Relatio magnifici Johannis Bornemyza castellani Budensis etc».*
Dl. 22,363.
1513-ban II. Ulászló Buda városnak,* 1514-ben Pest megyének,* 1515-ben Nagykőrös (oppidi Kerrews) «összes lakóinak»* küld mandatumot az óbudai apácák ügyében s mindegyiket a főudvarmester relatiójára állította ki a kancellária: «Relatio magnifici domini Moysis magistri curie regie maiestatis».*
Dl. 22,449.
Dl. 22,599.
Dl. 22,665.
Szintén a m. curiae intézkedik Pest vm. ügyeiben: Dl. 23,406, Héderváry-oklt. I. 290.
1518-ban II. Lajos pilismegyei birtokokat adományoz. «Relatio magnifici domini Johannis Pethew magistri curie regie maiestatis.»* stb.
N. Múz. lt. törzsa.
A megyei comesek sokszor a szomszéd megyék ügyeiben is intézkedtek, ha azoknak nem volt comesük vagy az nem tartózkodott az udvarban, sőt valószínűleg nagyrészt ők voltak a szomszédos megyékben is főispánok.*
Az alábbi esetekben ugyanis azokban az években rendszerint nem ismerünk az illető megyéből comest.
1472-ben Mátyás Oroszi Vér Andrásnak, anyja familiarisának békésmegyei birtokokat ad, a szomszéd Arad vármegye comesének, Bánfi Miklósnak relatiójával.*
N. Múz. lt. törzsa., Bánfi Miklós 1471–1488 tájáig volt aradi comes. A kinevező oklevél: Dl. 17,154. V. ö. Hajnik: Örökös főispánság 44. l.
1473-ban Bátori Istvánnak és testvéreinek Bihar és a szomszédos megyékben ad birtokokat, ugyancsak Bánfi Miklós relatiójával.*
Dl. 17,415. V. ö. előbbi j.
1497-ben II. Ulászló Zala megyének meghagyja, hogy a megyei törvényszék üléseit egyelőre továbbra is Szántó mezővárosában tartsa meg. «Ad relationem egregii Petri de Buthka comitis comitatus Simigiensis.»*
Zala vm. oklt. II. 636.
1498-ban II. Ulászló tudatja Békés megyével, hogy Corvin Jánost (azelőtt bácsmegyei főispán volt!)* teszi főispánukká. A mandatum az új bácsmegyei comes rendeletére kelt: «Ad relationem reverendissimi in Christo patris domini Petri archiepiscopi Colocensis, etc.»*
Csánki II. 183.
Dl. 37,720. V. ö. Csánki II: 183.
1512-ben II. Ulászló Bátori György, István és András kérésére Maros nevű veszprémmegyei birtokukat Somogyhoz csatolja. Mivel azonban a somogyi comes ekkor éppen az említett Bátori György volt, az ügyért s az oklevél kiállításáért – a kancelláriai jegyzet tanusága szerint – a szomszédos Tolna megye comese: Buzlai Mózes vállalta a felelősséget,* aki különben máskor is szerepelt somogymegyei ügyben.*
A relatiós jegyzet ugyan János királyi titkárt említi, de hogy az oklevél létrejöttéért Buzlai Mózes volt a felelős, mutatja azt, hogy a secretarius jónak látta az oklevél szélére odajegyezni: «Presente domino magnifico Moyse Buzlay. Jo. Erdewdy.» Dl. 22,361. V. ö. Somogyi 164. l.
N. Múz. lt. törzsa. 1508.
1517-ben II. Ulászló Apponyi Péternek és rokonainak Nyitra vármegyében levő birtokaikról új adománylevelet ad. «Relatio magnifici domini Joannis Bornemizza comitis Posoniensis».*
Apponyi-oklt. 448.
1526-ban II. Lajos egy trencsénmegyei ügyben intézkedik s az oklevél Nyitra vármegye comese, Podmaniczki István nyitrai püspök relatiójára kelt.*
Nedeczky-cs. lt. a N. M. V. ö. Borovszky S.: Nyitra megye (idézett sorozatban).
Íme, ezekkel a példákkal illusztrálhatjuk a megyei comesek szerepét – a kancelláriával és az oklevelek létrejöttével kapcsolatban. A felhozott példák annak bizonyítására is szolgálnak, hogy a comesek működését egyáltalában nem korlátozta az ügyek különböző természete, hanem mindenféle ügyben intézkedtek, ha azok az ő területükre vonatkoztak.
Természetesen, sok olyan ügy fordul elő, amelyet nem a főispán intézett, hanem valamelyik más úr, udvari főméltóság, aki azzal az üggyel valamilyen kapcsolatban állott: rokonairól,* familiarisáról* volt szó, pártfogását kérték – vagy egyéb ma már meg nem állapítható okból érintette őt az ügy. A legtöbbször azonban észre lehet venni a territoriális vonatkozást. Így a királyi tanácsban helyet foglaló főurak is rendszerint olyan ügyeket intéztek, melyek az ő megyéjükkel vagy megyéikkel állottak valami összefüggésben.* Ezt az ország minden részére ki lehet mutatni.
1459-ben Mátyás «in facto castri Cherep» (Rozgonyi birtok!) állíttat ki egy mandatumot, mely szerint bizonyos panaszokat «exponit nobis fidelis noster magnificus Sebastianus de Rozgon» s a kancelláriai jegyzet «Relatio Johannis senioris de Rozgon.» Dl. 15,343, 1462-ben, 1463-ban, 1479-ben pedig Kállai Lőkös János és több rokona ügyében mindig Parlagi György intézkedik a kancelláriánál, aki a családnak közeli rokona volt. (Leveleit «Egregio Johanni Lewkews domino et compatri nostro honorando» címzi «Georgius de Parlagh magister curie regie maiestatis». 1471. Valamennyi oklevél a Kállay-cs. lt. a N. M.)
Mátyás egy alkalommal «ad humillime supplicationis instantiam fidelis nostri magnifici Osvaldi de Rozgon comitis Siculorum nosrorum per eum pro parte fidelis nostri Blasii de Kenderes familiaris scilicet sui» intézkedik. «Relatio Osvaldi de Rozgon comitis Siculorum.» Dl. 15,429.
Tulajdonképpen az előbb idézett példák is territoriális vonatkozásúak, mint alább látni fogjuk.
A felvidéki megyék közül: pozsonymegyei ügyekben, a már említett főispánokon kívül, a Rozgonyi-család tagjai* s a Szentgyörgyi és Bazini grófok* voltak gyakran referensek. A Rozgonyi-családnak négy tagja volt e században pozsonyi főispán s nagy birtokaik voltak e megyében,* éppúgy, mint a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak.* Nyitramegyei ügyben Lábatlani Andrást* és Korlátkövi Pétert* látjuk intézkedni, akik e vidéken voltak földesurak.* Barsmegyei ügyekben Ország Mihály* és Kanizsai László* szerepelnek, kik szintén e területen voltak birtokosok.* Nógrád és Gömör megyében Ráskai Balázs relatiójával ad Mátyás birtokokat,* a Ráskaiak ugyanis innen származtak s Ráskai Balázs később (sőt talán már ekkor) Nógrád vármegye főispánja is volt.*
«C. p. d. r. Oswaldo de Rozgon comite Siculorum referente», Kaprinai II. 427. s «Relatio Sebastiani de Rozgon Wayuode Transsilvani». Dl. 25,360, s mégis pozsonyi ügyekben intézkednek!
Dl. 17,367, Császár i. m. 125. l.
Borovszky S.: Pozsony megye (idézett sorozatban) 514. és 515. l. Teleki VI. 204.
Ila B. i. m. 2. és 3. fej.
Apponyi-oklt. 350.
N. Múz. lt. t. (1519). Pozsonyi ügyben: Nedeczky-cs. lt. N. M. (1515).
Nagy Iván: Magyarország nemes családjai VII. 3–4., Teleki VI. 246.
Dl. 15,215, 15,335.
Gróf Forgách-cs. lt. N. M. (1478).
V. ö. Borovszky: Bars megye 337. l., Csánki I. 82., 116., Teleki VI. 244.
Dl. 18,369, 18,829 (1483).
Csánki I. 117., Somogyi 141. l.
Borsod-, hevesmegyei ügyekben az itt is nagybirtokos Rozgonyiak szerepelnek.* Abaújmegyeiben Rozgonyi Rajnold* és Losonczi László.* Szepesiben: Turzó Zsigmond és Podmaniczky János.* Sáros, Zemplén és a szomszédos megyék ügyeiben ugyancsak Podmaniczki János* és Losonczi László* és csak zempléni ügyekben Bátori István* és Buzlai Mózes,* mindnyájan e vidéken földesurak. Igen sok megyében volt birtokos és igen sok ügyben szerepelt bélteki Drágfi Bertalan. Sáros, Zemplén,* Bereg,* Ugocsa,* Szatmár,* Szabolcs és Bihar* megyéket illető ügyekben adott rendeletet a kancelláriának s Bereg, Ugocsa, Szatmár (Béltek itt van!), Szabolcs és Bihar megyében voltak földesurak a bélteki Drágfiak.* Szatmár ügyeit korábban egy, a megyében szintén birtokos s a megyének főispánt is adó család* tagja, Parlagi György intézte,* éppúgy, mint Máramarosét, ahol ezidőben Parlagi Pál volt a főispán.* Szabolcsét pedig gúti Ország Mihály* és Várdai István kalocsai érsek,* kiknek e megyében ősi birtokaik voltak. (Kis- és Nagygút, valamint Kisvárda is itt van!)* s két Várdai volt e tájban a megye főispánja.* Gyakran szerepelt azonban az itt is birtokos Parlagi György is.*
Dl. 15,343, 15,429. V. ö. Borsod: Csánki I. 190., Heves: u. o. 83.
Br. Perényi-cs. lt. N. M. (1467). V. ö. Csánki I. 230.
Br. Perényi-cs. lt. N. M. (1493). V. ö. Csánki I. 229.
Dl. 21,177, Csánki I. 328., u. o. 239. és 276. l., továbbá u. o. 324. l.
Dl. 22,172, 21,789. Csánki I. 324. l.
Dl. 19,848. L. még 19,773. Csánki I. 229. és 375. Tört. Közl. Abaújtorna vm. és Kassa multjából, 1912. 19. stb. l.
Dessewffy-cs. lt. N. M. (1474). Csánki I. 222., 421. l.
Dl. 21,305, 21,288, 21,232. Csánki I. 369. és 317.
Dl. 16,705, 16,706.
Károlyi-oklt. III. 45. és Dl. 16,705.
Zichy-oklt. XI. 112.
Károlyi III. 87.
Dl. 16,705.
Csánki I. 422., 438., 493., 533., 632. l. Egy ízben Drágfi János temesi ispán szerepel ungmegyei ügyben N. Múz. lt. t. (1524), Csánki I. 403.
Csánki I. 399.
Dl. 16,551, Károlyi II. 471., u. o. 480. l.
Máramarosi diplomák 438.
Zichy X. 127., 336.
Károlyi II. 336.
Csánki I. 539., u. o. 543. l.
Borovszky S.: Szabolcs vm. 433. l.
1462., 1463., 1479. Kállay-cs. lt. N. M. V. ö, Csánki I. 539.
Külső-Szolnok,* Csongrád, Bács* megyeiben dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda és székelyispánt látjuk intézkedni, akit etájt Békés és Közép-Szolnok főispánja is volt.* Bihar-csanádi ügyben Ország Imrét,* szintén csanádiban Bátori Istvánt,* zarándiban Bánfi Miklóst,* aradi, temesi s szomszédos megyei ügyekben vingárti Geréb Pétert* és Bornemissza Jánost.*
Múz. lt. törzsa. 1462.
Dl. 15,703.
Csánki I. 664., u. o. 578. l. Közép-Szolnok, Kraszna, Békés megyékben birtokos. Csánki I. 569., 587., 658.
Dl. 23,231. Csánki I. 637. és 713.
Kállay-cs. lt. N. M. (1473). Csánki I. 707.
Justh-cs. lt. (1494). Csánki I. 749.
Justh-cs. lt. (1493), Dl. 20,104. Csánki I. 710.
Gr. Forgách-cs. lt. (1512), Tolna, Temes és Arad megyékben birtokadomány. Csánki III. 462.
A Dunántúlon: soproni ügyben adott relatiót Péter Szentgyörgyi és Bazíni gróf,* vasmegyeiben: lindvai Bánfi Miklós*, zalai ügyekben: Hédervári Imre,* Herczeg Miklós,* Bodó Gáspár* és Ország Mihály.* Somogyiban: szintén Bánfi Miklós,* veszprémiben: Dezső László,* komáromiban: Dombai Pál,* tolnaiban: Bornemissza János.*
N. Múz. lt. törzsa. 1504. Csánki III. 663.
Dl. 18,877, Csánki II. 812. és Engel i. m. 24.
N. M. lt. törzsanyag, 1459. Csánki II. 826., III. 676.
Dl. 15,500, Csánki III. 153.
Dl. 15,527. Csánki III. 136.
Zala vm. oklt. II. 572., Zichy-oklt. X. 70. János testvére volt itt földesúr. V. ö. Csánki III. 171. és Nagy Iván VIII. 283.
N. Múz. lt. törzsa. 1492. Csánki II. 662.
H. okm. II. 348. V. ö. H. okm. V. 325. és Csánki III. 269.
Dl. 15,507, Csánki III. 522.
Gróf Forgách-cs. lt. N. M. (1512). Csánki III. 462.
Szlavóniai ügyekben olykor Batthyány Boldizsár jajcai és boszniai bán és Szlavóniában birtokos főúr relatióival találkozunk,* máskor György pécsi püspök és baranyai főispán* és Drágfi János temesi főispán* voltak referensek.*
Dl. 33,952. Szlavóniában 1495-ben birtokait említik. Engel, i. m. 148.
Dl. 33,277.
Dl. 33,404. Vára volt itt. Dl. 34,193.
Olykor a Túrócziak és Korlátköviek is. Frangepán-oklt. II. 57., Dl. 33,032, 34,125.
Erdély területéről azonban egész korszakunkon át egyetlenegyszer sem találkozunk főúri referenssel.*
E kérdésre később még visszatérünk. Érdekes, hogy az erdélyi vajda és a székelyispán sem erdélyi ügyekben szerepel.
A territoriális szemponton kívül – az egyes referensek ügykörének kialakulásánál – minderősebben 60érvényesült a tárgyi szempont. Ez legkorábban és leghatározottabban a kincstárnok tanácsbeli és kancelláriai tevékenységénél jutott kifejezésre, amennyiben már a XV. század elejétől kezdve pénzügyekben s általában kincstári vonatkozású ügyekben rendszerint csak a kincstárnok relatiójára állított ki oklevelet a kancellária.* Ezen a ponton tehát találkozik a magyar kormányzattörténeti fejlődés a nyugati fejlődéssel. Mert a francia-burgund, a német és az ausztriai államkormányzatban is igen korán elkülönülnek a pénzügyek a belkormányzat egyéb ágaitól (chambre des comptes, Hofkammer).* Azonban mégis lényeges különbség a nyugati és a magyar viszonyok között az, hogy nálunk nem alakult külön pénzügyi hivatal, esetleg külön kancelláriával,* hanem az ügyeket egyetlen tisztviselő végzi: a thesaurarius (summus, supremus th.),* akinek legfeljebb helyettese (vicethesaurarius)* és titkára (secretarius)* van, de nem külön hatóság s az ügyeket nem önállóan, hanem a királyi tanácsban intézi – mint annak egyik tagja.* S bár külön notariussal rendelkezett,* mégis minden fontosabb ügyet, amelynek elintézése írásban történt, a királyi kancellária útján expediáltatott.*
Ilyen példák a XV. század első feléből: Fejér X. 5. 775., Zichy-oklt. VIII. 565., Fejér X. 7. 848. és 858., Teleki X. 89. Sőt már a XIV. században is előfordult: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, II. 180. A kincstárnok mellett bizonyos esetekben a kamaraispán és a budai várnagyok, sőt olykor a tárnokok is intézkedtek. L. alább.
Adler i. m. 17., Fellner: Zur Geschichte der österreichischen Zentralverwaltung (1493–1848). (Mitteil. d. Inst. f. österr. Gesch. forsch. VIII. 258., 272–274. l.)
Az ausztriai Hofkammer külön kancelláriával rendelkezett. Fellner i. m. 272–274. l. V. ö. A. Giry: Manuel de diplomatique, Paris, 1894. 762. l.
Dl. 15,814, 18,852 stb.
Teleki XI. 62.
Dl. 19,102.
«… cum thesaurario aliisque consiliariis» írja II. Lajos egy helyt. Pray: Ep. procerum I. 149., 1518: XXI. tc. (Vest. com.), Dl. 24,309 stb. V. ö. 98. j.
Kevésbbé fontos ügyeket nem a kancellária, hanem e notarius intézett. Zsigmond pécsi püspök, kincstárnok írja: «Joanni literato notario nostro pro suis servitiis, que fecit in scribendis litteris et registris in factis regie maiestatis, dati sunt fl. X.» M. T. Tár XII. 235. l. Ilyen – a notariusa által írt – levelet küld 1517-ben Várdai Pál kincstárnok «egregio Sigismundo Pwthnoky tricesimatori Cassoviensis». Dl. 22,960.
Azonban az oklevél kiállításában gyakran maga is résztvett. Mátyás egy 1476-i birtokadományán, az oklevél szélén ezt olvassuk: «Sigillentur presentes littere de mandato regio G. prepositus Q.» s a relatiós jegyzet így szól: «Relatio G(eorgii) prepositi Q(quinqueecclesiensis) thesaurarii.» Dl. 33,816. Máskor: «Relatio venerabilis Pauli prepositi vicethesarurarii regie maiestatis,» miután az oklevelet sajátkezűleg aláírta: «Paulus prepositus vicethesaurarius.» N. Múz. lt. törzsa. (15159. Egy másik 1515-i oklevélen (u. o.) hasonló aláírás látható, de a kancelláriai jegyzet: «Commissio propria domini regis». Ilyen még: Dl. 23,046.
A kincstárnok a következő ügyeket intézte a kancelláriánál: a) birtokadományok egy része, b) adó-, vám- és bányajövedelmek, c) pénzutalványozások, d) királyi városok ügyei, e) várak ügyei s más hadi ügyek.
a) A birtokadományoknál – mint már láttuk – az egyes főurak is sokat szerepeltek.* Ezek az ügyek nem is érintették közelebbről a fiscus regiust, mert rendszerint a koronára szállt birtokok voltak, azokat pedig legtöbbször megint eladományozták,* mégis gyakran ott szerepel a kincstárnok, amikor a király «híveinek hű szolgálatait» jutalmazza, akár olyan birtokokkal, melyek bizonyos okból, magszakadás útján (per defectum seminis) vagy hűtlenség folytán (per notam infidelitatis) reáháramlottak,* akár olyanokkal, melyek már különben is királyi kézen voltak (possessiones nunc apud manus nostras pacifice tentas).* Gyakran intézte azokat az okleveleket is, melyek valamely birtokban «rejlő» királyi jogot adtak (ius regium, si quod in possessione N. aliqualiter haberemus),* valamint a kenézségek adományozásánál is ő volt a referens.* Olykor az ő relatiójára kell az adománylevél és a beiktatásról szóló jelentés ünnepélyes átírására is* vagy egyéb, az adományozással kapcsolatos ügyben kiállított oklevél.*
Később a titkárok is. L. alább.
Dl. 19,722, 19,757, 34,078 stb. V. ö. Tripartitum, Pars I. Tit. 13.
Dl. 15,722, 19,757, H. okm. III. 438.
Dl. 15,814. «Relatio Emerici de Zapolya summi thesaurarii regii.»
Dl. 19,731, 18,453, 21,153.
1480-ban Mátyás Thothkalantelek hunyadmegyei birtok kenézségét adományozza. «Relatio domini Urbani prepositi et thesaurarii.» N. Múz. lt. törzsa.
Dl. 34,078.
Pl. a jobbágyokhoz intézett mandatum, hogy új uruknak engedelmeskedjenek. Dl. 17,787.
b) Csakis a kincstárnok (vagy megbízottja) rendelkezett a kancelláriánál az adó-, vám- és bányajövedelmeket illető ügyekben. Az ő relatiójával módosítja Mátyás Besztercze városnak adó- és vámszedését,* intézkedik az erdélyi szászok adóbeszedéséről,* kér adót a ragusaiaktól* vagy a magyar városoktól,* ad nyugtát a befizetett adóról.* Ő rendelte el a kancellárinál az adó-* és vámmentességek* ügyében szóló parancsokat. Ő vagy megbízottja intézkedett a bányajövedelmeket érintő ügyekben is* és alája tartozott a pénzverés.*
Teleki XI. 344.
Teleki XI. 537.
H. okm. III. 428.
1463: «Relatio Laurentii literati vicethesaurarii.» Teleki XI. 62.
1477-ben Mátyás Ragusa követeit nyugtatja az évi adóról, melyet «ad manus fidelis nostri venerabilis Georgii prepositi ecclesie Quinqueecclesiensis, thesaurarii nostri… dederunt» s a kancelláriai jegyzet: «Relatio G. prepositi et thesaurarii.» N. Múz. lt. törzsa. Ezenkívül H. okm. III. 426., u. o. II. 413. és N. Múz. lt. törzsa. 1470.
1477: Mátyás felmenti dengelegi Pongrácz János özvegye, Erzsébet erdélyi népeit «a salutione contributionis…, que vulgo pecunia wdvarnicalis appellatur». «Relatio G. prepositi Q. thesaurarii». N. Múz. lt. törzsa., továbbá Máramarosi dipl. 536., Sopron története I. 5. 286., Teleki XII. 261.
Dl. 17,798, 17,799.
Héderváry-oklt. I. 295., Teleki XI. 357., 443., 481., Kukuljević Privilegia et libertates regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae I. 220.
Kaprinai I. 496.
c) A kincstárnok intézkedett minden pénzkifizetés ügyében. E tekintetben az ügyvitelnek egy sajátságos formájával találkozunk, t. i. a kincstárnok maga rendelte el – önmagához intézve – a kifizetést utalványozó királyi mandatumokat. Ilyen pl. 1508-ból II. Ulászló parancsa «magnifico Benedicto de Bathyan, moderno futurisque thesaurariis nostris». «Relatio magnifici domini Benedicti de Bathyan thesaurarii regie maiestatis».* Az ilyen mandatum az illetőnek természetesen nem «értesítésére» szolgált, hanem annak igazolására, hogy királyi parancs folytán járt el és esetleg az érdekelt fél jogainak állandó biztosítására.* A thesaurarius rendelte el továbbá a kincstár hitelezőinek azon engedélyt, hogy az illető összeget az adókból levonhassák,* s végül ő intézkedett akkor is, ha az uralkodó a királyi törvényszék bírságait engedte el valakinek.*
Sopron vm. története. Oklevéltár II. 605.
A kincstárnok mellett, hasonló mandatumokat rendelt el, szintén kincstári ügyekben, a budai várnagy, 1504-ben II. Ulászló felmenti a «thoronallya»-i pálosremetéket a királynak járó borkilenced alól s ezen intézkedését tudtukra adja «vobis egregio Ladislao de Kwbyn moderno futurisque provisoribus curie castri Budensis.» «Relatio egregii Ladislau literati de Kwbin provisoris curie Budensis.» Dl. 21,370. V. ö. 122. j.
Pannonhalmi rendtörténet III. 704.
Dl. 19,550.
d) A kincstárnok rendelkezett a királyi városokat érintő ügyekben. Vásárengedély,* birtokmegerősítés,* közigazgatási* és bírói tárgyú mandatumok* stb. az ő relatiójára keltek és különösen gyakran hadügyi vonatkozású parancsok (fegyverek, pénz, katonai segítség kérése stb.).*
Reizner János: Szeged története IV. (Oklt), 89. l.
N. Múz. lt. törzsa. 1471.
Teleki XI. 567.
Dl. 18,978, Teleki XII. 310.
T. Tár 1902., 291. l., Teleki XI. 90., 445., Wagner: Diplomatarium comitatus Sarosiensis 72., Teleki XI. 457., Pray: Ep. procerum I. 138.
e) Ezzel függ össze a kincstárnok kancelláriai tevékenységének még egy köre: a királyi várakat illető oklevelek expediáltatása. Új várak építésére engedélyt az ő relatiójára adott a kancellária,* várak adományozásánál ő rendelte el az adománylevél kiállítását* s a koronára szállt várakról is ő intézkedett.*
Dl. 18,809, Máramarosi dipl. 433.
Frangepán-oklt. II. 60. és még Dl. 18,038 (királyi jóváhagyás).
Dl. 34,120, 33,069.
61A kincstárnoknak külföldön is hasonló fontossága volt a kancelláriai kiadványok intézésében. Ezért pl. Ausztriában egyideig a Schatzmeistergeneral állott a Hofkanzlei élén,* mint ahogy nálunk is résztvett a kincstárnok magában a kancelláriai munkában is.*
Th. Fellner i. m. 27.
V. ö. 219. j.
A kincstárnok mellett állandó ügyköre volt a kamaraispánnak és a budai várnagynak – éspedig szintén olyan ügyek, melyek «proventus fisci et camere nostre regie»* érintették. A kamaraispánok közül Geszti Mihály (1459, 1460),* Dombai László (1461, 1462)* és Bátori István (1470)* relatióival találkozunk,* főképpen birtokot adományozó okleveleken, éspedig olyan területekre vonatkozólag is, ahol maguk nem voltak földesurak.* A kamaraispánokkal kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy olykor a bányakamarák ispánjai is szerepeltek referensként, hasonló ügyekben.* Azonban szereplésük, éppúgy, mint a kamaraispánoké, 1464 után megszűnik, mert nem voltak a királyi tanács tagjai.*
Dl. 17,154.
N. Múz. lt. törzsa. (1459), Héderváry-oklt. I. 293.
1461: Kállay-cs. lt. N. M., Dl. 15,583, 15,567, 15,569, 1462: Hanvay-cs. lt. N. M.
Dl. 16,994.
Valószínűleg ilyen tisztet töltött be Mátyás uralkodása elején Lábatlani János is. 1459: Zala vm. tört. Oklevéltár II. 575., H. oklt. 426., Zichy-oklt. X. 91., 253.
Érdekes analógia, hogy a német és osztrák kancelláriákban is hasonló szerepet játszik a magister camerae (Kammermeister) – szintén fiskális ügyekben. Spangenberg i. m. 516–517. l. Bartal szótára a magister camerae-t a magister curiae-val azonosítja. Hogy a kettő nem azonos, bizonyítja, hogy Mátyás 1460-ban «Ad relationem Michaelis de Gezth magistri camere regie» állíttat ki adománylevelet «Emerici de Hedrehwara magistri curie nostre» számára. Héderváry-oklt. I. 293. Külföldön is mindig külön említik a m. camerae-t (Kammermeister) a m. curiae-tól (Hofmeister). V. ö. Spangenberg i. m. 516. stb. l.
1461: «Relatio Benedicti de Thwrocz comitis camere Crempniciensis», Héderváry-oklt. I. 296.
Bátori István is valószínűleg csak mint megyei comes.
Végül, egész korszakunkon keresztül a budai várnagyok intézkedtek a királyt mint földesurat érintő ügyekben. Az ő relatiójukra küldött parancsot a kancellária a királyi birtokokon élő népeknek* vagy adott felmentő levelet a földesúri terhek alól* stb. S hogy a budai várnagyok ily irányú működése valóban «hivatalból» történt, bizonyítja az 1518-i bácsi végzések 21. pontja, mely szerint «singulis annis thesaurarius regius et provisor Budensis super cunctis proventibus regiis dominis (eisdem) consiliariis et assessoribus… rationem dare teneantur».* Ebből azt is látjuk, hogy amint a patrimonalis államháztartásban össze voltak olvadva a királyi magánjövedelmek és kiadások az állami pénzügyekkel, éppúgy a kancelláriában is együtt intézték a királyi magánügyeket az állami ügyekkel.
Dl. 18,943: «universi populi et jobagiones nostri» ügyében. «Relatio Valentini Thankhazy.» V. ö. Csánki: I. Mátyás udvara 30–31. l. L. még Formulae solennes styli 195.
Dl. 21,370. L. még Sopron tört. I. 5. 164.
Kovachich: Vestigia comitiorum 489.
A mondottakból tehát megállapíthatjuk, hogy a kancelláriai referensek működésében már igen határozottan érvényesült a tárgyi szempont is: pénzügyi téren. De egyebütt is megtaláljuk. Így tárgyi szempont nyilvánul abban is, hogy a tárnokmester rendelte el a kancelláriánál azokat az okleveleket, melyekkel a király az illető városok követeit meghívta a tárnoki székre,* valamint abban, hogy az ő relatiójára történt a tárnoki szék elé tartozó egyéb ügyek írásbeli elintézése is.*
Kaprinai II. 243.
Csáky-oklt. I. 426., gróf Forgách-cs. lt. N. M. (1492), H. okm. II. 426.
Végül tárgyi szempont nyilvánult abban is, hogy a magyar kancelláriában kelt német nyelvű s rendszerint német városoknak szóló okleveleket mindig német tanácsosok rendelték el a kancelláriánál. Így Mátyás alatt előbb Stein György lovag, akit «consiliarius»-nak, «Rat»-nak mondanak az oklevelek,* intézte a német és cseh ügyeket,* később pedig Jaroszláv cseh kancellár.* A Jagellók alatt, úgy látszik, nem a magyar kancellária állította ki az ilyen okleveleket.*
1471-ben írja Mátyás Albert brandenburgi őrgrófnak: «Wir schikchen zu eurer freunntschaft unnsern besunderlichen getreuen Jorigen vom Stain unnsern Rate.» Faknói: Mátyás király levelei, I. 205. és köv. j.
1473: német nyelvű mandatum Sopronnak. «Ad r. Georgii de Stain consiliarii.» Sopron tört. I. 5. 319. l. Hasonló: Pozsonyhoz, Teleki XI. 515., a felső-lausitzi városokhoz, Mátyás király levelei, I. 303.
1480: Sopronnak. «Relatio Jareslai cancellarii Bohemie.» Sopron tört. I. 5. 398. Valószínűleg ugyanő: 1482, Pozsonynak, «Ad mandatum domini regis Jareslao Cassio referente.» Teleki XII. 210.
Legalább is nem találunk hasonló példákat, viszont külön cseh-morva secretariusok voltak az udvarban, míg Mátyás idejében, Jareszláv rövid kancellárságát kivéve (v. ö. Teleki V. 340. l.), a magyar secretarius kezelte a cseh pecsétet (sigillum Bohemicum) is. Így 1478-ban Váradi Péter. V. ö. I. fej, 27. j. és Fógel: II. Lajos udvartartása, 45. l.
A secretariusok megjelenésével változás állott be a referensek szerepében. A titkárok működésével növekedett a kormányzat bürokratikus jellege s nemcsak azon ügyek intézését vették át csaknem kizárólagosan, melyek szorosabb kapcsolatban állottak a kancelláriával (oklevélátírások, registrumkivonatok stb., hanem az – eddig a királyi tanácsosok által, meglehetősen tág keretek között intézett – ügyek nagyrészében is ők lesznek a referensek. Különösen a territoriális elv alapján való intézkedések száma csökken gyorsan – arányban a titkárok működésének növekedésével.
A titkárok ügykörének kialakulása e tekintetben is a kancelláriából indult ki. Mint már láttuk, az ügyek elintézése vagy úgy történt, hogy valamely főurat kért meg az érdekelt fél ügyének előterjesztésére, vagy pedig egyszerűen írásbeli supplicatiót nyujtott be a kancelláriánál s onnan hivatalból intézték az ügyet. Egyszerű supplicatiókkal – pártfogó keresése nélkül – csak azok elégedhettek meg, akiket az uralkodó személyesen ismert (udvari emberek), vagy akiknek területéről éppen akkor senki sem volt a királyi tanácsban (horvátországi és erdélyi emberek).* Ezeknek ügyeit azután – mint amelyek a kancelláriából indultak ki – szintén a királyi titkárok intézték. S ezenkívül még más ügyeket is.
Hogy írásbeli supplicatiókat elsősorban udvari emberek nyujtottak be, bizonyítja, hogy az e korból ránk maradt supplicatiók csaknem mind ilyenek. Így pl. Várdai Aladár királyi kamarás, majd m. pincernarum volt. (Zichy-oklt. XII. kötetének kézirata, eredetije a gr. Zichy-család zsélyi lt. missilisei között.) V. ö. II. fej. 11. j. Nyagylúcsei Dóczi Ferenc m. cubiculariorum (Dl. 24,109), Turzó Péter «aulicus noster» (Dl. 21,153) stb. Hogy erdélyi főúr egyáltalában nem, horvátországi pedig ritkán szerepelt a királyi tanácsban, azt már láttuk, hogy pedig ezen ügyeket tényleg a secretariusok intézték, éppúgy, mint a supplicatiókkal élő udvari emberekét: később fogjuk látni.
A secretariusok ügykörei tehát: a) királyi oklevelek átírása és megerősítése, b) másolatok kiadása a királyi registrumkönyvekből, c) nem királyi (főképpen fassionalis) oklevelek királyi jóváhagyása (consensus regius), d) supplicatiók elintézése (udvari emberek és a periferiális horvát és erdélyi területek ügyei), e) más referensek helyettesítése, f) titkári teendők.
a) Az első ügykör nyomai már az első titkárok idejében megtalálhatók. 1476-ban Kinizsi Pál számára – a Lietava várára vonatkozó két oklevélről «Ad relationem Stephani prepositi Demesiensis» 62ad megerősítést a kancellária.* 1483-ban «Ad relationem Thome de Erdewd prepositi Tituliensis» ír át és erősít meg egy oklevelet,* valamint 1489-ben is.* Ezt a Jagelló-korban még inkább megtaláljuk.* Fogalmilag ebbe a csoportba tartoznak azok az esetek is, amikor az 1514-i jobbágylázadás után II. Lajos egyeseknek okleveleik helyett (litteras etiam et litteralia instrumenta superinde habuisse) – mivel azokat a lázadók széttépték (sed superioribus distribiarum et insurrectionis rusticorum temporibus per eosdem rusticos abductas et disperditas esse asserunt) – csak jogaikat erősíti meg: szintén a secretariusok relatiójával.*
N. Múz. lt. törzsa.
N. Múz. lt. törzsa.
Dl. 19,591.
Pl. 1510-ben II. Ulászló megerősíti Mátyás egyik oklevelét: «Relatio venerabilis magistri Francisci prepositi secretarii r. m.» H. okm. V. 404. Ilyen 1523-ból: M. Tört. Tár. VI. 1. l.
«R. reverendi domini Ladislai episcopi ecclesie Vaciensis secretarii r. m.» (1515) Dl. 22,723. Ilyen eset még 1525-ben is előfordul. «R. magistri Nicolai de Gerend secretarii r. m.» Dl. 23,063.
b) Gyakran azonban nem a régebbi oklevél alapján adott a kancellária új oklevelet, hanem azon bejegyzés (signatura illa) alapján «que… in registro sive libro nostro regio posita et conscripta esset». Amikor t. i. arra kérték a felek az uralkodót, «ut huiusmodi signaturam in predicto registro nostro perquiri illanque in transsumpto litterarum nostrarum eisdem dare et concedere dignaremur». Ilyenkor az ügyet szintén a secretariusok intézték s adták meg a parancsot a kancelláriának, hogy a registrumban foglaltakat: «paria seu registrum de verbo ad verbum sine diminutione et augmento aliquali» másolják le s foglalják oklevélbe* s ennek jeléül rendszerint a titkárok nevét olvashatjuk az oklevelek jegyzeteiben.*
Csáky-oklt. (II.) 556. l. Ez II. Lajos 1525. márc. 14-én kelt oklevele, melyben II. Ulászló registrumkönyvei alapján átírja annak 1504. dec. 21-én Budán kelt adománylevelét Telek Bácsmegyei birtokról. Azért is érdekes oklevél, mert ebből látjuk, mennyire fontosaknak tartották a kancelláriai jegyzeteket. T. i. azokat is bevezették a registrumokba.
Előbbi példában: «Relatio magistri Thome Nadasdy secretarii r. m.» olvasható. Három hasonló oklevelet közöl Szabó Dezső: Adalékok a királyi könyvek történetéhez. (Turul, 1906. 86. l.)
c) A secretariusok feladata volt az ú n. királyi jóváhagyások (consensus regius) kieszközlése s ennek alapján oklevél kiállítás elrendelése. «A királyi jóváhagyás pedig az, amellyel a fejedelem vagy a királyi felség az öröklés módja és joga szerint reáháramló birtokjogokra nézve az ország szent koronájának joghatóságát önkéntesen átengedi.»* A Hármaskönyv további tanítása szerint ilyen királyi jóváhagyás volt szükséges minden olyan – birtok fölötti – rendelkezéshez, mely a koronára való háramlás jogával ellenkezett:* tehát a kihaláshoz közeledő nemesek rendelkezéseihez vagy nem rokonok között történő örökösödési szerződéshez, valamint a birtoknak örökösödési szerződéshez, valamint a birtoknak idegenek számára való elajándékozásához vagy eladásához stb.*
Hármaskönyv, I. r. 64. c.
Tripartitum, Pl. I., Tit. 65.
Tripartitum, P. I. Tit. 65., P. I. T. 63. §. 4. és az alábbi jegyzetekben idézett oklevelek alapján.
Ilyen ügyek tehát különösen gyakran kerültek a kancelláriába s anélkül, hogy különösebb protekció kellett volna elnyerésükhöz, stereotíp módon intézték őket,* éspedig csaknem kivétel nélkül a királyi titkárok.
Bizonyítja az ilyen consensualis oklevelek feltűnően nagy száma s azok szövege.
Így pl. 1484-ben Dávidházi István, a király egyik familiarisa, a zágrábi káptalan fassionalis oklevelét mutatta fel, kérve, hogy azt «litteris nostris privilegialibus inseri et inscribi facere premisseque donationi… nostrum regium consensum prebere dignaremur pariter et assensum», s a consensusról szóló oklevelet «Ad relationem Thome prepositi de Erdewd» állította ki a kancellária.* Máskor «certam et mutuam obligationem» hagy jóvá a király: «Relatio reverendi domini Michaelis Kesserew episcopi Boznensis, secretarii r. m.»* Ismét máskor «concambialem permutationem» erősít meg,* avagy «donatio et venditio»-hoz járul hozzá s a kancelláriai jegyzet mindkét esetben: «Relatio reverendi domini Ladislai episcopi ecclesie Vaciensis, secretarii r. m.»* Érdekes, hogy a personalis praesentia előtt történt bevallásokhoz, amelyekről pedig a király nevében és királyi pecsét alatt keltek az oklevelek:* szintén szükséges volt a consensus regius kieszközlése, amit hasonlóképpen a királyi titkárok intéztek.*
Dl. 18,843.
Dl. 23,239.
1515-ben. Dl. 24,356. Hasonló birtokegyesség 1526-ból: «R. magistri Nicolai prepositi b. virginis Agriensis, secretarii r. m.» Apponyi-oklt. 449.
Utóbbi oklevél szintén 1515-ből. Dl. 22,721. Hasonló eset még: Dl. 22,068.
L. az V. fej.
1504-ben II. Ulászló megerősít egy, a personalis praesentia regia előtt 1499-ben kelt fassionalis oklevelet: «Ad r. reverendi domini Sigismundi Thurzo electi et confirmati Nitriensis secretarii r. m.» Dl. 39,040. 1523-ban szintén a personalis praesentia előtti fassióról «R. magistri Bernardi cantoris Agriensis secretarii r. m.» Dl. 24,788. Ilyen még Dl. 18,198. Ezenkívül még különböző fassionalis oklevelek jóváhagyásai, mind a secretariusok relatiójával: Dl. 20,456, 21,704, Teleki XII. 137., Dl. 18,804, 23,985, 19,522, 20,490, 22,433, 24,363. A secretariusok intézték az ilyenfajta oklevelek királyi jóváhagyásait is: Corvin János oklevelét egy birtokrész adásáról 1502-ben jóváhagyja II. Ulászló. «R. reverendia Sigismundi Thurzo prepositi Albensis secretarii r. m.» Dl. 36,049. 1505: Geréb Mátyás oklevelének jóváhagyása «R. magistri Petri Berizlo prepositi secretarii r. m.» Csáky-oklt. (II.) 524. 1525: Szapolyai János erdélyi vajda és testvére, György adománylevelének jóváhagyása: «R. magistri Thome Nadasdy secretarii r. m.» Dl. 23,752.
Mindezen ügyek, melyeket az eddigieknél részletesebben rajzoltam, sokkal szorosabb kapcsolatban állottak a kancelláriával, mint a többiek s ezért intézték azokat a secretariusok. De a többi általuk intézett ügyeknél is ez vehető észre: a kancelláriával való szorosabb kapcsolat (supplicatio-benyujtás).
d) Valószínűleg írásbeli supplicatio alapján ad Mátyás adománylevelet 1475-ben «egregii Bartholomei Dragfy de Belthewk aule nostre militis»,* majd két ízben «egregii Petri Nehez de Sarosfalwa et de Korompa aule nostre militis»,* továbbá (szintén 1475) «egregii Thome Parue de Lak aulici nostri» érdemeiért,* mindegyiket az akkori kancelláriai titkár, Váradi Péter relatiójával. 1476-ban «egregii Stephani, filii condam Ders de Zerdahel, aule nostre familiaris» számára ugyancsak Váradi Péter rendeli el az oklevélkiállítást.* 1482-ben «nobilis Michaelis de Warasdino aule nostre familiaris» ügyében pedig Erdődi Tamás.* Nagylúcsei Dóczi Ferenc magister cubiculariorum supplicatióját 1525-ben «N(icolaus) prepositus Agriensis secretarius» intézte el* s így az adománylevél itt is királyi titkár relatiójára kelt, éppúgy, mint különösen a kincstárnokok számára adott oklevelek, akik saját ügyeiket természetesen nem 63intézhették. Így 1482-, 1483-, 1484-ben Dóczi Orbán,* majd később (1512) Bornemissza János* kincstárnokok számára több oklevél.
Relatio Johannis Pangracz et M. Petri de Wa. Dl. 17,676.
Dl. 17,701, 17,714.
Dl. 17,732.
Dl. 17,776.
Dl. 18,668.
Dl. 24,109.
«Ad r. Thome de Erdewd prepositi Tituliensis». Dl. 15,700, 18,890, 18,913, 18,964.
Turzó Zs. relatiója. Dl. 21,111.
A secretariusok intézték – valószínűleg szintén írásbeli supplicatiók alapján – a horvát-szlavón vonatkozású ügyeket, melyeknek száma, a királyi titkárok rendeletére kiállított oklevelek között, már Mátyás korától kezdve feltűnő. 1480-ban Mátyás «Ad r. Thome de Erdewd» küld parancsot Verőce megyének.* 1481-ben Frangepán Istvánnak «horvátországi és zágrábmegyei» várakat és városokat ad új adomány címén, szintén az ő relatiójával.* Ugyanezen évben Geréb Péter és Mátyásnak «castrum Walpo et castellum Athya» (Baranya, illetve Valkó vármegyében)* adja, 1482-ben pedig «illustris Wok despoti Rescie» számára zágrámegyei várakat és birtokokat ad,* II. Ulászló 1492-ben kőrösmegyei birtokokat adományoz,* 1493-ban szlavóniai bírói ügyben küld parancsot,* 1496-ban dubicai és verőcei birtokokat ad,* 1501-ben orbászmegyei ügyben intézkedik,* 1503-ban varasdmegyei birtokokat ad,* 1504-ben a dalmát-horvát-szlavón bánnak küld több ízben mandatumot,* 1507-ben a horvát-szlavón rendeket értesíti bizonyos ügyről,* 1518-ban II. Lajos varasdmegyei,* 1520-ban zágrábmegyei,* 1524-ben kőrösmegyei birtokokat adományoz,* s mindegyik oklevélen kivétel nélkül a secretariusok nevét őrzik a relatiós jegyzetek – bizonyságául annak, amit e perifériás területek ügyviteléről mondottunk.
Dl. 18,414.
Dl. 33,196.
Szintén Erdődi r. Dl. 33,491.
Erdődi r. Dl. 33,491.
«Ad r. magistri Francisci prepositi ecclesie Budensis etc.» Dl. 34,933.
Ugyanő. Dl. 34,540.
«Ad r. venerabilis Georgii prepositi S. Nicolai de Alba etc. secretarii r. m.» Dl. 34,083 és 34,253.
Thallóczy L. és Horváth S.: Alsó-szlavóniai okmánytár, Bp., 1912., 255. l.
Turzó Zs. r. Dl. 33,066.
Kukuljević: Privilegia et libertates regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae I. 253. Hasonló még Dl. 33,048, 33,091.
Blagay-oklt. 444.
Miklós egri prépost r. Dl. 34,356.
«R. magistri Jacobi Pisonis preceptoris et secretarii r. m.» Dl. 34,290.
Dl. 34,356.
Erdélyi vonatkozású ügyek ritkábban fordultak elő a királyi kancellária gyakorlatában. Az erdélyi vajdák ugyanis legnagyobbrészt önállóan intézték ezeket, éspedig olykor – a királyi oklevelek analógiájára – szintén relatiós oklevelekben.* Amennyiben mégis a királyi curiába jutottak, hacsak a kincstárnak ügykörébe nem tartoztak,* csaknem kivétel nélkül a secretariusok intézték el őket.* Így Mátyás 1484-ben a beszterceiek panaszára vámmentességük ügyében két mandatumban intézkedik s mindkettő Erdődi relatiójára kelt.* 1497-ben II. Ulászló parancsát Drágfi Bertalan erdélyi vajdához, a szászok érdekében, György prépost királyi titkár rendeletére állította ki a kancellária.* 1508-ban nemes szentgyörgyi Tót Miklós ügyében, kinek vagyonát a székely nemzetgyűlés lefoglalta: Várdai Ferenc,* 1515-ben pedig az Orbai széki székelyeknek László váci püspök,* királyi titkároknak íratnak mandatumot. Hasonlóképpen II. Lajos 1520-i vásárengedélye Sepsiszentgyörgy mezőváros részére, Miklós egri prépost és secretarius relatiójára kelt.*
Székely-oklt. III. 80.
Ilyen erdélyi ügyeket már fentebb láttunk.
1512-ben azonban Bornemissza János budai várnagy relatiójára kelt oklevél egy erdélyi ügyben, mely (úgy látszik) a kincstárat érintette. Gróf Forgách-cs. lt. N. Múz.
Teleki XII. 256. és 259. Ez t. k. kincstári ügy volt.
Székely oklt. II. 130.
Székely oklt. I. 317.
Székely oklt. III. 188.
Székly oklt. II. 3.
II. Ulászló 1510-i székely ispánt kinevező oklevelén pedig a diplomáciai iratokon szokásos* kancelláriai jegyzet áll: «De mandato regie maiestatis Franciscus prepositus Transsilvanus»* – érdekes jeléül annak, hogy Erdélyt mily különállónak (mintegy külföldnek) tekintették a magyar kancelláriában.*
L. köv. fej.
Székely oklt. III. 175.
Itt, a periferiális területek ügyvitelével kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy a secretariusok intézkedtek a távolabbi magyar megyék ügyében is, ha onnan nem volt tanácsos az udvarban. Pl. 1477: «R. magistri Duchkonis prepositi Zagrabiensis», liptómegyei ügyben. (Fejérpataky-cs. lt. N. M.) Máskor Erdődi Tamás intézkedik szintén felvidéki ügyekben különösen vas- és zalamegyeiekben. Dl. 18,652, 18,849, Zala vm. t. II. 627.
e) A secretariusok, továbbá, olykor más tanácsos helyett adtak rendeletet a kancellárinak, ha az illető ezt személyesen nem tehette. Ilyenkor az oklevelekre efféle jegyzeteket írtak: «Ad relationem Thome de Erdewd… pro thesaurario referentis».* Más alkalommal: «Ad relationem Thome de Erdewd pro Andrea de Labathlan».* Vagy pedig csak a secretarius nevét írták a relatiós jegyzetbe, miután ő, az oklevelet ellenjegyezve az oklevél szélére – a maga igazolására – apró betűkkel és erős rövidítéssel, az igazi referens nevét is odaírta. Például II. Ulászló egyik oklevelén ez a jegyzet áll: «Relatio reverendi domini Michaelis episcopi Boznensis secretarii r. m.» S csak az oklevél szélén olvasható a titkár kezétől származó korábbi jegyzet: «R-o m. Jo. Podmani(czky). Michael Kesse(reu)».*
Teleki XII. 193.
Apponyi-oklt. 350. 1483: «Ad r. Thome de Erdewd prepositi Tituliensis, pro illustrissimo domino, domino Francesco duce Aragonie», kelt Mátyás adománylevele bizonyos aradmegyei birtokokról «nobilium Georgii et Michaelis de Chorna» számára (gróf Forgách-cs. lt. N. M.) akik talán az aragoniai herceg szolgálatában «szereztek érdemeket.»
Dl. 22,159.
f) Végül a secretariusok intézték a mindennapi apró ügyeket, «titkári» teendőket stb., melyek különösen a II. Lajos alatti háborús időkben szaporodtak meg.*
Hadügyi intézkedések stb. Pl. Pannonhalmi rendtörténet VIII. 567.
*
Íme tehát ilyen volt a kancelláriai referensek s ezzel együtt a királyi tanácsosok ügyköre. Részben magánjogi kapcsolatok alapján intézték a legfőbb kormányzatot (főurak saját familiarisaik ügyeit stb.), részben pedig már mint hivatalos teendőket. A hivatalból való intézés elsősorban financiális vonatkozású ügyeknél alakult ki, (kincstárnok, kamaraispán, budai várnagy), de később másoknál is (megyei comesek, magister curiae Pest és Pilis megyék ügyeiben, tárnokmester, német és cseh ügyek, secretariusok). A fejlődés Mátyás uralkodása közepétől kezdve állandó. Mátyás uralkodása első éveiben az ügyeknek több mint 64kétharmadát territoriális főurak intézik s a hivatalból intézett ügyek száma nincs egyharmadrész sem. A hatvanas években azonban megfordul az arány s mindinkább a hivatalos ügyvitel számára növekszik a százalékszám. De a hetvenes években a secretariusok is megjelennek s ettől kezdve mindinkább ők jutnak túlsúlyba – a kancelláriai referensek között.
A fejlődést a következő percentuális táblázat* mutatja a legvilágosabban:
E táblázat készítésénél a «Hivatali ügyvitel» rovatba vettem a megyei comesek relatióit is, ha saját megyéjük ügyében intézkedtek és a m. curiae relatióit II. Ulászló uralkodásától kezdve. (V. ö. II. fej. 22. j.) A százalékszámok valódi értéke az I. periódusban: 38, 10, 0. II: 47, 46, 1. III: 19, 41, 17. IV: 6, 27, 47. V: 17, 27, 36. VI: 8, 19, 79. VII: 19, 35, 97. VIII: 5, 6, 39. Összesen 666 relatio.
Periódus
|
Territoriális ügyvitel
|
Hivatali ügyvitel
|
Kancelláriai ügyvitel
|
1458–1460
1461–1470
1471–1480
1481–1490
1491–1500
1501–1510
1511–1520
1521–1526
|
79%
50%
25%
7%
21%
8%
12%
10%
|
21%
49%
53%
34%
34%
18%
23%
12%
|
0%
1%
22%
59%
45%
74%
65%
78%
|
A kancellária tehát nagymértékben előtérbe jutott s a belkormányzat bürokratikus jellege a XVI. század első negyedére nálunk is kifejlődött. Igen valószínű, hogy a kancellária az általa intézett ügyek egy részében nem is fordult a királyhoz vagy a tanácshoz, hanem bizonyos, általánosságban megadott elvek szerint – önállóan járt el. S így a titkárok relatiójára kelt oklevelek egyrészét is ilyeneknek tekinthetjük. Természetesen ezen «önállóan» intézett ügyek is a pecsételést ellenőrző főkancellár, illetve kancellár felügyelete alatt állottak.
