IV. A kancellária szerepe a külügyi kormányzatban.
70IV.
A kancellária szerepe a külügyi kormányzatban.
A kancellária szerepe a külügyi kormányzatban.
Az előző két fejezetben a kancelláriának a belkormányzatban való szerepét vizsgáltuk s láttuk, hogy a kormányügyek vitelében csak a «nagyobb» kancellária vett részt. Hasonlót mondhatunk a külügyek intézéséről is: ott is csak a nagy kancellária tagjai szerepelnek. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a külügyi kormányzat e korban még korántsem volt olyan szervezett, mint amilyen – legalább is a kancellária szempontjából – a belkormányzat. Az egyes államok még alig ismerik az állandó követ fogalmát (Velence kivétel) s a nemzetközi érintkezések formái még határozatlanok. Azonban a XV. század második felében e tekintetben is szilárdabb kormányzat kezd kialakulni* s ezzel kapcsolatban nálunk a kancelláriának is mind nagyobb szerep jut a külügyek intézésében, melyeknek száma Mátyás trónra lépésével hirtelen megnövekszik.* Mátyás korában Magyarország nagyhatalom, II. Ulászló és II. Lajos alatt az egész nyugatot érdeklő török probléma középpontja, s a sokoldalú diplomáciai érintkezés következtében külügyi kormányzatunk is kezd szilárdabb jelleget nyerni.*
A. Schaube: Zur Entstehungsgeschichte der ständigen Gesandtschaften. (Mitteil. d. Inst. f. österr. Geschichtsforsch. X. 501. stb. l.)
L. Horváth Jenő: Magyarország államszerződéseinek jegyzéke 973–1526. Bp., 1921.
Iványi Béla: Adalékok nemzetközi érintkezéseink történetéhez a Jagelló-korban. (Tört. Tár, 1906.)
A kancelláriának a külügyi kormányzatban való szerepe a következőkben foglalható össze: a) A kancellária tagjai vettek részt legtöbbször külföldi követségekben, különösen nemzetközi szerződések megkötésében. b) Ők szerepeltek a külföldi követek fogadásánál és a velük való tárgyalásoknál. c) Szerkesztették a diplomáciai iratokat.
a) A főkancellárok és kancellárok vezető szerepet játszottak a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldásában s az azokról szóló államszerződések létrehozásában.*
Rendszerint a királyi tanács néhány tagjával együtt jártak el. (L. az alább idézendő okleveleket.) V. ö. Fraknói V.: A magyar országgyűlések befolyása a külpolitikára c. ért. (O. Kt.)
Mátyás uralkodása első éveinek legfontosabb külpolitikai kérdése: a Frigyessel való békekötés és a korona visszaszerzése volt.* Ennek megoldását Mátyás – az akkori főkancellár agg kora miatt – Várdai István kalocsai érsekre és Vitéz János váradi püspökre bízta,* akik ugyan csak régebben voltak a kancellária tagjai,* de már 1464-ben mindketten fő- és titkos kancellárok lettek. Ők kötötték meg az 1463-i végleges békeszerződést Mátyás és III. Frigyes között* s ők hozták haza a koronát is «cum magno gaudio… et in omnibus ad vota serenissimi domini regis» cselekedvén.* Ezután azonban a kancellária tényleges tagjai is állandóan szerepelnek. 1474-ben Ófaluban a Magyar- és Lengyelország közötti béke, illetőleg a Magyar- és Csehország közti fegyverszüneti szerződés Rangoni Gábor erdélyi püspök, mint «cancellarius regius» elnöklete alatt jön létre,* 1477-ben a gmundeni békét ugyancsak 71ő köti meg, de már mint fő- és titkos kancellár,* az 1491-i olmützi békekötésnél Gábor kalocsai érsek, a másik fő- és titkos kancellár játszik főszerepet.* 1491-ben a Magyar- és Lengyelország közti békeszerződés* s ugyanabban az évben a pozsonyi béke Tamás győri püspök »regius cancellarius in Hungaria« elnöklete alatt jön létre.* 1498-ban a Magyar- és Lengyelország közötti szövetség megkötésénél ugyan a főkancellár nem lehetett jelen (mert mint láttuk, az 1497-i országgyűlés Bakócz Tamást megfosztotta tisztétől) s így csak a királyné kancellárja: Vitéz János veszprémi püspök helyettesítette* – de a híres 1506-i béke megkötésénél (II. Ulászló és I. Miksa között) már ott volt György pécsi püspök is, mint «Wladislai regis Hungarie et Bohemie, domini nostri graciosissimi cnacellarius»,* aminthogy még más alkalmakkor is szerepet játszottak a kancellária vezetői.* Éspedig nemcsak az előzetes szerződések megkötésénél, hanem azok ratifikálásánál is,* sőt olykor, volt követtársaikkal együtt, külön oklevélben is ígérik az általuk kötött szerződések megtartását.*
Érdekesen szól erről az 1464: 2. tc.
Ottó József: I. Mátyás küldiplomáciája Bp., 1884. 5. stb. l.
L. I. fej. 9. j. Már ekkor szerepeltek diplomáciai küldetésekben. Várdai István 1457-ben, mint titkos kancellár, Franciaországban járt követségben. (Zichy-oklt. XII. k. kézirata, eredetije a Zichy-cs. zsélyi lt. missilisei között.) Vitéz János pedig különösen a bécsújhelyi kongresszuson tűnt fel. (Fraknói V.: Zrednai Vitéz János nagyváradi püspök politikai beszédei stb. i. m.).
Dl. 15,857 és 18137.
Várdai István kalocsai érsek levele «Ex Colochya», ahol a koronát hozván, megszállottak. (1463. aug. 8-ról.) Zichy-oklt. XII. k. kéziratából, eredetije a zsélyi lt. missilisei között.
Kat. XV. 666. A királyi tanács megerősítő oklevele nevezi Gábor püspököt «cancellarius regius»-nak. U. o. 676.
Dl. 18,137.
Dl. 18,245.
Katona XVII. 155.
Katona XVII. 208.
Katona XVIII. 163.
Katona XVIII. 449.
L. még Katona XVIII. 499.
Dl. 18,245.
V. ö. Sopron sz. kir. város története, I. 5., 84. l.
A kancellária vezetői rendesen csak ilyen egészen nagyfontosságú, felségjogokat érintő ügyekben (nemzetközi szerződések) vettek részt személyesen. Másféle követségekben a titkos kancellár csak néha, hanem főképpen az alkancellár és a királyi titkárok szerepeltek, akiket nyelvismeretük,* retorikai készségük,* jogi képzettségük* és az «usus et peritia rerum gerendarum» – mint II. Lajos írja egyik megbízólevelében,* – különösen kijelölt e célra.
V. ö. Fógel: II. Ulászló udvartartása 47. stb. l.
Pl. Fraknói V.: Diplomáciai emlékek Mátyás király korából I. 125. l.
Fógel i. m. 49., 98. stb. l.
Dl. 23,522.
1459 elején (Vetési) Albert veszprémi püspök, titkos kancellár vezeti a II. Pius pápához küldött hódoló követséget.* Néhány hét mulva (Hangácsi) Albert csanádi püspök, alkancellár a mantuai kongresszuson megjelenő magyar követeket.* 1467-ben a cseh és török háborúk ügyében szintén az alkancellárt, Handó Györgyöt küldi Mátyás Rómába és Velencébe.* Uralkodása későbbi éveiben pedig (Pruisz) János váradi püspök, titkos kancellár szerepelt többször. Így pl. 1487-ben Franciaországban járt, mint «cancellarius regius».* A Jagellók alatt a kancellárok helyett inkább a királyi titkárok jutnak előtérbe, akik már Mátyás kora óta állandóan szerepelnek diplomáciai megbízatásokban is.
Száz. 1898. 393. 1. j.
Mátyás király levelei I. 9.
U. o. I. 19., 190–192. V. ö. u. o. I. 196.
M. T. Tár XIII. 215. L. még Mátyás király lev. l. 445. és Epistolae Matthiae Corvini IV. 167.
A legelső, akire Mátyás trónralépte után diplomáciai ügyet bízott, Sári Péter királyi titkár volt. 1458. március elején III. Frigyeshez ment Grácba,* a következő hónapban pedig Németújhelybe.* 1460 elején Polycarpus György, királyi titkár volt követségben II. Pius pápánál, aki ekkor a török hadjárat ügyében Mantuában kongresszust tartott.* 1461-ben a német fejedelmek nürnbergi gyűlésén szintén Polycarpus tartott ékes beszédet* s ő megy 1462-ben is a pápához és olaszországi városokhoz.* 1465-ben II. Pál pápához Handó György pécsi prépost kancelláriai tisztviselő volt a követ, szintén a török hadjárat ügyében.* 1467 tavaszán pedig Bajoni István királyi titkár.* 1467 vége felé Polycarpus György, kancelláriai tag ment Firenzébe, hogy Mátyás felvétessék a Velence ellen kötött lígába,* 1469-ben megint Bajoni István Firenzébe és Rómába.*
Sopron sz. k. v. tört. I. 4. 367. l.
U. o. 270.
Monumenta Vaticana Hungariae, I. sorozat VI. 13. V. ö. Száz. 1898. 5.
Száz. 1898. 6. l.
Diplomáciai emlékek I. 28., 119., 125., 128., 135. V. ö. Száz. 1898. 8. l.
Mátyás k. lev. I. 122., 129. Száz. 1898. 99. l. Valószínűleg már ekkor a k. tagja, mert visszatérése után mindjárt alkancellár lesz.
Száz. 1899. 4. l.
Dipl. eml. II. 336. Tévesen van 1467-re téve. Száz. 1898. 12. l. Azelőtt, mint láttuk, királyi titkár volt.
Száz. 1898. 4. l.
Ezeket az adatokat nem ok nélkül sorakoztattam fel. Ezek ugyanis szoros kapcsolatban állanak a kancellária belkormányzati szerepével. Emlékszünk rá, hogy a kancellária – a relatiós jegyzetek tanusága szerint – csak a hetvenes években kezd nagyobb szerepet játszani a belkormányzati ügyek vitelében, ez pedig éppen az az idő, amikor a secretariusok diplomáciai küldetései megszűnnek. Ettől kezdve tehát minden erejükkel résztvehetnek a kancelláriai munkában. A hetvenes évektől kezdve ugyanis Mátyás uralkodása végéig nem szerepeltek secretariusok külföldi követségben, legfeljebb csak notariusok.*
1479-ben Mátyás Albert bajor herceghez «unnsern getrewn lieben Hannsen Guldin unsern canczelschreiber» küldi. Mátyás király lev. I. 439.
II. Ulászló idejében a kancellária titkárainak száma megnövekedvén, közülük némelyek megint vállalhattak diplomáciai megbízást. Így különösen Beriszló Péter székesfehérvári prépost és királyi titkár (a későbbi veszprémi püspök és horvát bán) szerepel sokat. Ő kötötte meg Sárkány Ambrus pozsonyi (!) főispánnal Magyarország csatlakozását a cambray-i szövetséghez.* 1514-ben Piso Jakab királyi titkár Oroszországba megy követségbe,* 1521-ben Balbi Jeromos pozsonyi prépost és secretarius a német császárnál s a francia és angol királynál volt követ a török elleni segély ügyében.* Ezenkívül különösen sokszor szerepelt Brodarics István pécsi prépost és secretarius,* a későbbi kancellár.
Tört. Tár IX. 85.
Fraknói: Erdődi Bakócz Tamás élete i. m. 154–155. l.
Simonyi Ernő: Magyar történelmi Okmánytár 1521–1717. Pest, 1859. 28–29. l.
U. o. 45., Ep. procerum I. 177., M. T. Tár XXII. 82.
Olykor Magyarország is tartott «állandó» követet egyes udvaroknál, akik szintén a kancellária tagjai közül kerültek ki. Így a Podjebráddal való harcok idején, 1468-ban Mátyás Handó György 72alkancellárt küldte a pápai udvarba, «cum plena informatione et facultate… non quidem sttim reversurum, sed revocatus»,* aki körülbelül 1470-ig maradt ott.* Handó György visszatérése után pedig a már többször említett Polycarpus Györgyöt, aki a magyar kancelláriát megúnva a pápai kancelláriában helyezkedett el (1468 körül)* – azon időre, amikor Rómában külön követe nincs (absentibus oratoribus nostris), teljhatalmú ügyvivőjévé (mai fogalmak szerint «chargé d’affaires»)* nevezi ki: «ordinavimus in nostrum et in regni nostri verum, certum, legitimum et indubitatum procuratorem».* Végül a Jagelló-korban Móré Fülöp királyi titkár tölt be hasonló állást, aki Velencében körülbelül hat éven át volt Magyarország «állandó» követe.*
Mátyás király lev. I. 130. és 135. Tévesen vannak 1463-ra téve. V. ö. Száz. 1898. 107. Teleki (XI. 78. és 79. l.) 1463-as datálása helyett szintén 1468-at kell olvasnunk.
V. ö. Száz. 1898. 109. és Vespasiano Bisticci életrajzát György érsekről. (Budapesti Szemle, 1873. III. 288.)
1467-ben még Mátyás követe Firenzébe («… il cui nome e Messer Giorgio Policarpo.» Dipl. eml. II. 336. V. ö. 351. j.). De már 1468-ban «scriptor litterarum apostolicarum»-nak nevezi magát. (Száz. 1898. 12–13. l.) Az idézendő keltezetlen mandatum pedig «scriptor apostolicus»-nak mondja, de később (1487, 1489) már mint registrator szerepel a pápai bullákon: «G. Polycarpus.» Dl. 19,257, 19,258. V. ö. Száz. 1898. 14. l.
V. ö. Irk Albert: Az új nemzetközi jog I. Bp., 1922. 140. l.
Formulae solennes styli 560.
A relatiókban 1502–1508. állandóan szerepel, Békássy-cs. lt. N. M., Dl. 33,698, 21,797, 21,842, 21,848. Ekkor azonban működése megszakad s 1509-ben már Velencében van «lorator di Hongaria domino Philippo More.» (Marino Sanuto, M. T. Tár 1877. 162. l.) s 1514-ig képviseli ott Magyarországot. (Elbocsátó levele 1514. aug. 17. dátummal szintén Marino Sanutonál. U. o. 258. l.) Ezután megint állandóan szerepel a relatiós jegyzetekben. N. Múz. lt. törzsa. (1514), Hanvay-cs. lt. (1515) stb.
b) A kancellária vezetőinek volt feladata elsősorban a külföldi követek fogadása és a velük való tárgyalások vezetése.
Mátyás ugyan rendszerint maga fogadta a külföldi követeket (pl. Bullatus Kristófot 1470-ben* vagy Pecchinoli Angelo pápai legátust több ízben*), de a tárgyalásokban sokszor résztvettek a kancellária tagjai is.*
Dipl. eml. II. 162.
Fraknói V.: Pecchinoli Angelo pápai legatus Mátyás udvaránál (1488–1490). Bp., 1898.
Bullatus Kristóf írja a Mátyásnál nyert kihallgatásokról szóló jelentésében: «poi ultimamente mando piu volte in occulto uno suo Secretario al mio lozamento per tractare del facto de la ligha.» Dipl. eml. II. 162. Az anconai ügyben (1438) pedig Tamás győri püspök, királyi titkár tárgyalt a követtel. (Száz. 1882. 21. l.)
II. Ulászló idejében a főkancellár teljesen kezébe keríti a külügyi tárgyalások vezetését is. Kisebb ügyekben esetleg maga hallgatja ki a követeket (pl. 1494-ben a német kancellár titkárát, 1495-ben a lengyel király követét stb.).* Azonban fontosabb ügyekben is ő játssza a főszerepet s ünnepélyes kihallgatások alkalmával ő válaszol a követek beszédére: «nomine regis».* Bár az 1485-i nádori cikkelyek közül a hetedik mindezt a nádor kötelességévé teszi, «si quando contingeret regem simplicem aut negligentem esse ad audiendum oratores vet etiam ad respondendum illis». II. Ulászló későbbi éveiben a főkancellár (Bakócz Tamás) helyett a kancellár (Szatmári György) kerül előtérbe.*
Az ezen évekből fennmaradt királyi számadáskönyvekben ugyanis a külföldi követek itt tartózkodási költségeit rendszerint a kancellár parancsára: «Ad relationem Agriensis» fizeti a kincstárnok. Engel: Geschichte Ungarns und seiner Nebenländer, i. m. 74., továbbá 40., 63., 69., 116. l.
1500 tavaszán, amikor Soranzo Viktor és Justiniani Sebestyén, mint rendes velencei követek jelennek meg Budán, hogy a Signoriát állandóan képviseljék, az ünnepélyes kihallgatáson: «Erra col re il ducha suo fratello, il Reuerendo episcopo Ystrigoniense, il gran canzelier, et altri; et il Zustinian fe vna oration latina… Et lo episcopo Ystrigoniense nomine regis li ripose di la optima volunta dil re.» Marino Sanuto. (M. T. Tár 1867. 101.) L. még u. o. 112., 247., 252. l.
1510: «Et il Re rispose per il Reuerendo Cinque Chiesie, quod omnia consultaret» stb., bár Bakócz is jelen volt. (M. T. Tár, 1877. 181. l.) Máskor (szintén 1510:) «Et per il Reuerendo Cinque Chiesie li fo risposto nomine regis…» (U. o. 183. l.) 1513: «Item lui orator a parlato al Reuerendo Cinque Chiexie, che di primi dil Regno». M. T. Tár 1877. 242. l. Hasonló példák: u.o. 190., 192., 193., 195. l.
Mindezen ügyekben a kancellária tagjai mellett a király többi tanácsosai is résztvettek, éspedig rendesen azok, akikkel a relatiós jegyzetekben találkozunk.*
1502 őszén a magyarországi követ jelentése: «Noto in le lettere di Hongaria, questi fonno con il Re in Conseio, quando andono li oratori ad aprir la materia di la pace: el Reuerendissimo Cardinal Strigoniense (fő- és titkos kancellár!); el Magnifico Palatino (Bátori István), el Reuerendissimo Arzi Episcopo Quinque Ecclesie (Ernuszt Zsigmond, kincstárnok), el Reuerendo Varedinense (titkos kancellár!), el Magnifico Castelano (Kubinyi László), el Magnifico Magister Curie (Buzlai Mózes). Poi do fonno li deputati a tratar, el Varidinense et Magister Curie…» (M. T. Tár 1877. 25. l.)
c) Végül – kizárólag – a kancellária feladata volt a diplomáciai iratok szerkesztése, Mátyás és utódai igen kiterjedt diplomáciai levelezést folytattak: a pápával, német császárral, francia, cseh, lengyel királlyal, burgundi, szász, brandenburgi s különböző olasz fejedelmekkel stb., különösen pedig Velencével.* S bár e levelezések intézésében az uralkodók maguk is résztvettek (Galeotti szerint Mátyás: «omnes litteras, quas ad diversas partes mittit, aut ipse dictat aut ab aliis scriptas legit. Itemque ad se missas sine aliqua mora oculis percurrit, quocunque ex loco venirent»* és II. Lajos is írt sajátkezűleg fontosabb ügyekben*) – mégis a diplomáciai iratok szerkesztésében is, különösen a Jagelló-korban, a kancellária kiválóbb tagjai játszották a főszerepet.
Mátyás királyi levelei. I. Külügyi levelek. I., 5., 24., 291. stb. Sok ki van adva Marino Sanutonál. (M. T. Tár, 1867., 1877. és 1878.)
Commentarius elegans de Matthiae Corvini Hungariae regis egregiis, sapienter, iocose dictis et factis. Cap. XXVIII.
Magyar történelmi okmánytár londoni könyv- és levéltárakból. II. 39.
Mátyás különösen uralkodása első éveiben bízta levelezése intézését kancelláriája tagjaira. Rendszerint az alkancellár vagy a kancellár végzi e levelezést. «Ad mandatum (proprium) domini regis Albertus electus Nitriensis vicecancellarius» olvasható Mátyásnak 1458-ban György cseh királyhoz küldött levelein.* Majd «Ad m. d. r. Nicolaus Bodo prepositus Albensis vicecancellarius», illetőleg később (1461) «cancellarius»* a milánói herceghez, cseh királyhoz és az ausztriai főherceghez küldött leveleken (1459–1461).* Az ezután következő években Vitéz János és Janus Pannonius mellett Polycarpus György és Beckensloer János királyi titkárok szerkesztették a fontosabb diplomáciai leveleket,* majd 1466-ban és 1467-ben megint az alkancellár, Handó György, kiváló humanista. «Ad m. d. r. Georgius artium et decretorum doctor vicecancellarius» írta Mátyás leveleit ez években Viktorin münsterbergi herceghez* és György cseh királyhoz* és fogalmazta a többi e tárgyúakat is.* 1471-ben pedig Rangoni Gábor működésének nyomait találjuk néhány levélben.*
Mátyás király levelei I. 1., 2., 4. l.
Tulajdonképpeni címe «secretarius cancellarius» volt. V. ö. I. fej.
Frangepán-oklt. II. 32. Mátyás király lev. I. 10. 13., 14., 15.
Száz. 1898. 5. és Mátyás király lev. II. bevezetés.
Mátyás király lev. I. 163. és 180.
U. o. 171.
Száz. 1898. 103.
Mátyás király lev. II. bevezetés.
1471 után Mátyás maga fogalmazta leveleit, majdnem tíz éven át. Az 1471. év (Vitéz-féle lázadás) tehát e tekintetben is fordulót jelent, aminthogy e tájban tűnnek fel a kancelláriában (mint láttuk) a bürokratizmus első nyomai is, mintegy kapcsolatban ezen évek politikai eseményeivel.
1480-tól kezdve azonban ismét résztvesznek a kancellária tagjai is a külügyi levelek szerkesztésében. Nevezetesen 1480-tól 1483 végéig «P. secretarius» jelzés található a pápához írt levelek alján,* 1487–1489. pedig «T. secretarius»,* előbbi Váradi Péter,* utóbbi Erdődi Tamás nevét rejtegetve.*
Dipl. eml. IV. 345., 346., 358., 363. Mátyás király lev. II. 86., 890., 118., 123., 134., 136., 267.
Dipl. eml. III. 253., 432., IV. 120., Mátyás király lev. II. 346., 347., 349., 354., 358., 361.
V. ö. Száz. 1883. (Fraknói V.: Váradi Péter.) T. k. «summus et secretarius cancellarius.»
Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis III. 313.
II. Ulászló korában Szatmári György (1503: «Commissio propria regia maiestatis»)* és Erdődi 73Bakócz Ferenc győri püspök (1503: és 1504: «F. Jauriensis secretarius»)* fogalmazták a Velencébe küldött leveleket. Később azonban nem találunk ilyen jegyzeteket.
Marino Sanutonál. (M. T. Tár 1877. 75.)
Marino Sanutonál. (M. T. Tár, 1877. 103., 106.)
Ezeken kívül a kancelláriában szerkesztették még a többi diplomáciai iratokat is: A követeknek adott megbízóleveleket,* utasításokat,* továbbá az illető állam kancellárjának, vezető férfiainak szóló ajánlóleveleket* stb. Bár ezen iratokban mindig csak «Ad mandatum (proprium) domini regis» vagy «Ad mandatum regie maiestatis» jegyzeteket találunk:* mégis valószínűleg nemcsak külső kiállításukat végezték a kancellária tagjai, hanem azoknak tartalmára is hatással voltak.* Pedig ezeknek szerkesztése (különösen a megbízólevelek három fajáé)* nagyfontosságú volt, mert sokszor a diplomáciai tárgyalások sorsa függött tőlük,* úgyhogy Mátyás néha maga fogalmazta azokat.* Az ellenőrzést azonban minden esetben gyakorolta a főkancellár a titkos pecsét ráillesztésével, amely alatt ezen oklevelek kelni szoktak.*
Dl. 17,074, Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns, Archiv für österreichische Geschichtsquellen, 1849. 467. l.
Berzeviczy A.: Aragoniai Beatrix magyar királyné életére vonatkozó okiratok. i. m. 21. l.
Dl. 23,766, 23,966.
Mátyás király lev. I. 294., Dipl. Eml. IV. 304., III. 68., Teleki XII. 123. stb.
Így pl. tudjuk, hogy 1481-ben a III. Frigyessel való fegyverszünet meghosszabbításáról szóló oklevél szövegét a király parancsára Váradi Péter fő- és titkos kancellár készítette el. Teleki V. 190. 3. j.
Iványi: Adalékok nemzetközi érintkezéseink tört. stb. i. m. (T. Tár 1906.)
Pl. Mátyás egy alkalommal a jóváhagyást megtagadta, mert követei meghatalmazásukat túllépték. Fraknói: Hunyadi Mátyás király, i. m. 269.
M. G. Kovachich: Scriptores rerum Hungaricarum minores, Budae, 1798. II. 341–350., Epistolae Mathiae Corvini I. 74–82., Teleki XII. 144.
«… quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur, est appressum.» Megbízólevél 1470: Dl. 17,074. Továbbá Dl. 23,766. Formulae solennes styli 561.
