V. A kancellária szerepe az igazságszolgáltatásban.
V.
A kancellária szerepe az igazságszolgáltatásban.
A kancellária szerepe az igazságszolgáltatásban.
A középkori államkormányzatnak legfejlettebb ága az igazságszolgáltatás volt. Ez is vált el legelőször a kormányzat többi ágától, amelyek (mint láttuk) a középkorban teljesen egybefonódva jelentek meg a kancellária és a királyi tanács munkamezején. Azonban a kormányzat többi 75ágától különvált igazságszolgáltatáson belül is továbbfolyt a differenciálódás, ami a középkor végén már meglehetősen kialakulva jelenik meg előttünk.* Ezen a téren különösen szembetűnő a kancellária vezető szerepe, főképpen annak különvált osztályáé: a «cancellaria minor»-é, melynek létrejötte a XIV. században meginduló differenciálódással áll kapcsolatban.*
V. ö. G. Jellinek: Allgemeine Staatshlehre, Berlin, 1929. 69. stb. l.
Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog stb. i. m. 58. stb. l. Itt a magyar fejlődés megelőzte a németet, ahol csak Zsigmond óta van külön kancellária a bíráskodási ügyek számára. Seeliger: Kanzleistudien. (Mitteil. f. österr. Geschf. VIII. 19. l.)
A kancellária előtérbe jutásának s hatásköre kifejlődésének, mely már a XV. század elején megindult: a XV. század közepén 1458 és 1464 két legfontosabb határköve. S így az általunk vizsgált korszak a kancellária fejlődésének e tekintetben is új stádiuma.
A XV. század közepén a curiában négyféle bíróságot találunk: a nádor, az országbíró, a specialis praesentia regia és a personalis praesentia regia bíróságát. A két előbbi megmaradt egész korszakunkon át látszólag egész változatlanul, a két utóbbinál azonban, éppen azért, mert fontosságuk a legnagyobb volt: nagy változásokat találunk.
Mindkettő élén a kancellária vezetői állottak. A specialis praesentia élén már a XIV. század vége óta a főkancellár, a personalis praesentia élén pedig 1453 óta (amennyiben az uralkodó nem személyesen ítélt) a titkos kancellár.*
Hajnik: A király bírósági személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában, i. m. 15. l.
A specialis praesentiánál Mátyás trónraléptével nagy változás áll be. Az 1458-i országgyűlés ugyanis új hatáskört szab a specialis praesentia elé, meghagyván, hogy ezután állandóan bíráskodjék az 1454 óta elkövetett hatalmaskodások ügyében, amely ügyekben harmincketted napra, ú. n. rövid határidőre lehessen idézni elébe.* A specialis praesentia feje – az akkori főkancellár – Szécsi Dénes esztergomi érsek volt. Az agg főpap azonban, aki már a kancellária vezetésében sem vett részt s akit a külpolitikai tárgyalásoknál is mások helyettesítettek: e tekintetben is teljesen visszavonult s most – a specialis praesentia regia hatásköre megnövekedvén – állandó helyettesítéséről kellett gondoskodni. Az 1458: XXXII. tc. ugyan csak egy prothonotariust* rendelt e bíráskodás vezetésére, de már a következő évben (1459) állandó hivatalnok jut a specialis praesentia élére: Sári Péter volt királyi titkár személyében, akit kezdetben egyszerűen csak «specialis presentia nostra»-nak,* majd «cancellarius specialis presentie regie maiestatis»* néven neveznek az oklevelek, azonban elvileg továbbra is a főkancellár, Szécsi Dénes marad a specialis praesentia feje s ezért a bírói parancsok őt továbbra is felemlítik, de rajta kívül már helyettesét is.*
1458: XXXII. tc. I. N. Kovachich: Sylloge decretorum comitialium, i. m. I. 147. l.
A specialis praesentiának prothonotariusáról már Zsigmond korában is hallunk. (Hajnik: A király bírósági személyes jelenléte, 9. l.)
1459: «… item honorabili Petro de Sary custodi (eiusdem) ecclesie Albensis speciali presentie nostre» – szól Mátyás bírói parancsa. Dl. 15,336. V. ö. 1459. évi XXXV. tc. (I. N. Kovachich: Sylloge I. 172.)
Így nevezi magát 1461-ben Pozsonyhoz írt levelében. N. Múz. lt. törzsa.
Dl. 15,336, Zichy X. 277., Teleki XI. 318., Csáky (II.) 438. A főkancellárnak azelőtt is volt helyettese – bírói ügyekben, de annak csak «diffinitor causarum» vagy «vicesgerens» neve volt (Hajnik: Személyes jelenlét, 9. l.), nem pedig «a különös jelenlét kancellárja.» – Az ezzel a kérdéssel foglalkozó legújabb munka: Dr. Vinkler János, A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig, I–II. Pécs, 1927. – az 1458-i decretumnak a Kovachichok által két helyen is (I. N. Kovachich: Sylloge I. 147. és M. G. Kovachich: Vestigia comitiorum 314.) kiadott szövege közül az utóbbit használja, ez azonban hibás (l. Hajnik: Személyes jelenlét 17. l. 1. j.) s így a belőle vont következtetések sem állják meg a helyüket.
A specialis praesentia cancellariusa ezután a kis kancelláriában is előkelő helyet foglal el. A kis kancellária feje az Anjou-kor óta a titkos kancellár volt.* Mátyás trónralépte után azonban a titkos kancellárnak mind nagyobb szerepe jut az állami élet más terein is (Vetési Albert Rómában jár követségben, Bodó Miklós diplomáciai leveleket szerkeszt, a királyi tanácsban szerepel, mint kiküldött bíró Erdélyben ítélkezik* stb.) s ezalatt a kis kancelláriában a specialis praesentia cancellariusa helyettesíti, akiből lassanként a kis kancellária tulajdonképpeni vezetője lesz. Nemcsak a specialis praesentia előtti ügyeket őrzi ellen a kancelláriában, hanem azokat is, melyek «in figura iudicii personalis presentie nostre» folytak.* Sőt igen valószínű, hogy a titkos kancellárt a bíráskodásban is helyettesíti* s bíráskodási (nemcsak kancelláriai) tevékenységének növekedésével felveszi (1463) az ezt jobban kifejező «locumtenens» (specialis nostre locumtenens) nevet.*
Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog 59. lap.
1402. nov. 21. «Nos Nicolaus Bodo prepositus ecclesie Albensis, secretarius cancellarius regius ac Gaspar similiter Bodo de Gyeorgy comes comitatus Tholnensis (a királyi tanács tagja!) et magister Gregorius de Dersanovcz personalis presentie ac iudicis curie regie maiestatis prothonotarius… iudices deputati». Székely oklt. V. 19.
Mátyás egyik oklevelén (1459. máj. 8.), melyet «in figura iudicii personalis presentie nostre» folyt ügyben adott ki, a plicán a specialis praesentia kancellárjának az aláírása olvasható: «Sary lecta.» Dl. 34,477. Hogy a specialis és personalis praesentia oklevelei egy helyen keltek, bizonyítja, hogy olykor az oklevél írója specialis praesentiát írt, de már nyomban áthúzta és utána (tehát nem későbbi javítás!) – a helyes personalis szót írta és fordítva.
Ezt bizonyítja, hogy a specialis és personalis praesentia elé tartozó ügyeket összekeverték. Az 1458-i országgyűlés szerint ugyanis hatalmaskodási ügyekben a specialis praesentia elé «ad tricesimum secundum diem a die evocationis… computatum» lehet idézni (32. és 33. art. Kovachich: Sylloge 147. és 148.), mégis nemsokára egy hatalmaskodási ügyben «iuxta vim et formam decreti novissime in civitate nostra Pestiensi editi… ad tricesimum secundum diem a die huiusmodi evocationis computando nostram in personalem presentiam» idéznek. Zichy-oklt. X. 31. Viszont később megint a specialis elé idéznek hasonló hivatkozással. Zichy-oklt. X. 40.
Zichy-oklt. X. 277.
A specialis és personalis praesentia közti megkülönböztetés így lassanként fölöslegessé vált, a kettőnek hatásköre is – mint látni fogjuk – egybeolvadt. Ezért Mátyás 1464-ben a két bíróságot egyesítette,* s bár az új bíróság számára – az uralkodó gyakori személyes jelenlétét jobban kifejező «personalis presentia regia» nevet tartotta meg, mégis e bíróság és a kis kancellária új vezetőjének hasonló címe lett, mint a specialis praesentia és a kis kancellária eddigi fejének volt: «personalis presentie nostre locumtenens».* A titkos kancellária címet pedig, melynek viselője a kis kancellária munkájában, az utóbbi években úgysem vett tevékeny részt,* Mátyás a főkancelláréval egyesítette, amely egyesített fő- és titkos kancellári címet azután – legalább is egyideig – ketten együtt viselték, mint a kancellária mindkét osztályának és a personalis praesentia bíróságának is legfőbb vezetői.
Hajnik: Személyes jelenlét. 15. l.
Ezután a specialis praesentia locumtenense helyett őt említik meg a bírói parancsok, éspedig ha egyházi ember, a nádor és az országbíró előtt, ha azonban világi: utánuk H. okm. II. 360., Héderváry-oklt. I. 553. II. Ulászló óta, a király gyakori távolléte miatt a nádor is kezdett «locumtenens»-ként szerepelni (Pl. 1523: «De propria commissione domini palatini locumtenentis r. m.» Dl. 23,723.), ezért a bírósági «helytartó» teljes címe ezután: «personalis nostre in iudiciis locumtenens» lesz.
A kis kancelláriai kiadványokon ugyanis sohasem találkozunk nevével s a personalisi okleveleket – Sári Péteren kívül – Dersanóczi Gergely personalisi prothonotarius (1459–1464.) intézi. Pl. 1464. márc. 30. «Lecta per Gregorium» Dl. 15,934. Ugyanilyen Dl. 15,935. 1462: «Lecta et correcte per prothonotarium.» (Kállay-cs. lt. N. M.) S. valószínűleg ő kezelte a personalis praesentia pecsétjét is (l. Hajnik: Személyes jelenlét 15. l. 3. j.) éppúgy, mint Sári Péter másikat. (U. o. 17.)
A personalis praesentiának első locumtenense (Hangácsi) Albert csanádi püspök lett (1464).* Őt István kalocsai prépost követte (1466),* majd pedig csaknem két évtizeden át az alkancellárok viselték ezt a tisztet, éspedig 1468–1471. Gábor 76budai lector* s 1472–1485. László budai prépost.* Ennek utódja rövid ideig (1485) Lukács egri prépost, volt (1464) alkancellár lesz.* 1486–1489. világi ember a locumtenens: Drági Tamás,* utána azonban megint egyháziak: 1491–1494. István szerémi püspök,* 1495–1501. Domokos fehérvári prépost, majd váradi püspök,* 1502-ben Lukács zágrábi,* 1503–1512. István szerémi, majd (1505 óta) nyitrai püspök* s végül 1512 után egyideig János prépost,* aki be is zárja az egyházi személynökök sorát. 1514–1525. Verbőczi István lesz a locumtenens,* az ő nádorrá létele után pedig a personalis praesentia egyik prothonotariusa, Túróczi Miklós, aki a mohácsi vészig viseli e tisztet.*
Hajnik, Személyes jelenlét 19.
U. o.
1468–1471. volt alkancellár, valószínűleg locumtenens is 1471-ig, fő- és titkos kancellárrá lételéig. V. ö. Hajnik i. m. 19.
Dl. 17,394, Csáky (I.) 438. Diplomatarium comitatus Sarosiensis 72., Dl. 16,664., Múz. lt. törzsa. (1478), Formulae solennes styli 299. 1480 végétől 1483-ig a hatalmas fő- és titkos kancellár Váradi Péter viselhette e címet is, mert e tájt a bírói parancsok a locumtenenst nem említik (Zichy-oklt. XI. 291. Dl. 18,631, Formulae Solennes 417.), sőt egy (dátum nélküli) mandatum Váradi Péternek, mint fő- és titkos kancellárnak, «item personali presentie nostre locumtenenti» szól. (Formulae 397. l.) S László budai prépost egyidőben megelégszik a «personalis presentie nostre cancellarius» címmel (Formulae 164. és 353. l., mindkettő év nélkül), éppúgy, mint kezdetben a specialis praesentia locumtenense. L. még Száz. 1899. 894. l., hol Fraknói hoz példát Váradi Péter locumtenens voltára.
Hajnik i. m. 19. V. ö. I. fej.
N. Múz. lt. törzsa. (1486. jún., 1489. nov.)
Epistolae procerum I. 22.
Dl. 39,017, 1497-ben már mint váradi püspök Dl. 20,559; Dl. 32,552.
Dl. 21,132.
Hajnik feltevését, hogy a két István püspök és locumtenens talán ugyanaz volt, helyesnek bizonyítják a köv. adatok: Egy 1505. okt. 24. a personalis praesentia előtt kelt fassio alatt ez áll: «Coram me Stephano episcopo postulato Nitriensi etc.» Dl. 21,500. – 1506. febr. 23. pedig a szerémi püspököt mondja electusnak egy oklevél (Iohannes Orzagh de Gwth electus Sirmiensis, Országos lt.). Tehát tényleg a szerémi püspök ment át a nyitrai püspöki székre. L. még Dl. 21,352, 21,500, Kukuljević: Privilegia et libertates regni Croatiae stb. I. 253., Dl. 22,275.
Hajnik i. m. 20.
Blagay-oklt. 453., Dl. 33,664, Ep. procerum I. 173., Dl. 24,048.
1525–1526. Dl. 24,197, 24,306.
Látjuk tehát, hogy csupa olyan egyének voltak, – még a főpapok nagyobb része is – akik figyelmüket teljesen a reájuk bízott feladatra fordíthatták, nem úgy, mint az eddigi titkos kancellárok, akik állandó helyettesítésre szorultak. S a locumtenens valóban teljesen önállóan vezette a kis kancelláriát. Nemcsak a király bírói pecsétjét (sigillum iudiciale, s. iuridicum)* kezelte,* – éppúgy, mint a főkancellár a nagy kancellária pecsétjeit – hanem minden tekintetben felügyelt a kis kancellária munkájára s átnézte,* kijavította,* aláírta* a fontosabb bírói parancsokat, végzéseket és más iratokat. Sőt Verbőczi sajátkezűleg is írt fassionalis okleveleket.* A titkos kancellárnak többé nyomát sem találjuk a kis kancelláriában; sőt mikor Váradi Péter bukása után Mátyás külön titkos kancellárt nevez ki: ez – éppen a nagy kancellária vezetését veszi át s utána Erdődi Bakócz Tamás és Szatmári György már titkos kancellár korukban is a nagy kancelláriát vezetik, amint azt az előzőkben láttuk. Így tehát a titkos kancellár szerepe korszakunk folyamán lényegesen megváltozik.
A pecsétek felirata «iudiciale». (Pl. S+IVDI+S+D+WLADISLAI stb. Dl. 19,053). Azonban az 1507: IV. tc. «sigillum iuridicum»-ot mond, éppúgy, mint az oklevelek. Dl. 24,306.
1486: LXVIII. tc., 1507: IV. tc. és 1514: XLIV. tc., 1526-ban II. Lajos elrendeli, hogy egy vizsgálatról majd a locumtenens adjon oklevelet: «litteras tandem… necessarias per egregium magistrum Nicolaum Thwroczy personalis presentie nostre locumtenentem sub sigillo nostro iuridico apud ipsum habito… dari volumus.» Dl. 24,306. Verbőczitől egy alkalommal külön jegyzet kéri a pecsételést: «E(gregia) d(ominatio) v(estra) dignetur has propter Deum sigillare.» Dl. 23.930.
1466: «Lecta S(tephanus) p(re)p(ositus) C(olocensis).» Kállay-cs. lt. N. M: 1486: «Lecta per Thomam Dragy.» Gróf Forgách-cs. lt. N. M. 1506: «Lecta cum tenore (oklevélírás!) per me Stephanum episcopum Nitriens. etc.» Dl. 16,079.
1477: «Lecta et correcta in dictione sabbato per me Ladislaum prepositum.» Dl. 17,906. 1518: «Lecta et correcta per Werbewczy.» Kisfaludy-cs. lt. N. M.
Dl. 19,337.
Károlyi-oklt. III. 127. és 129.
A locumtenens azonban nemcsak kancelláriai tevékenykedésében, hanem magában a bíráskodásban is teljesen háttérbe szorítja a titkos kancellárt, úgyhogy az 1486: LXVIII. tc.-ből már a locumtenens szerepe látszik fontosabbnak, sőt az e tájból való bírói parancsok a titkos kancellárt nem is említik, csak a locumtenenst.* A «fő- és titkos» kancellárt, azonban, mint az egész kancellária fejét, korszakunkon végig felemlítik.*
Mátyás 1486. okt. 4-i mandatuma Szapolyai Imre nádornak, Bátori István országbírónak, «item egregio Thome de Drag personali presentie nostre locumtenenti» stb. szól, Zichy-oklt. XI. 442., pedig János váradi püspök már 1486. jún. mint «aule nostre secretarius cancellarius» szerepel. Dl. 38,552. Az 1486: LXVIII. tc. is valószínűleg csak azért említi a titkos kancellárt, mert az akkori fő- és titkos kancellár (aki kiszabadulása után megint viselte e címet) kegyvesztetten Árva várában volt fogoly. L. még Formulae solennes styli 417. és Zichy XI. 508. 1464 előtt azonban a főkancellár után külön a titkos praesentia cancellariusa, ill. locumtenense. Dl. 15,336, Zichy-oklt. X. 277.
Sőt ha ketten viselték a fő- és titkos kancellária címet, mind a kettőt. Teleki XI. 318., Dl. 18,305, Csáky (I.) 438., Dl. 21,352, Blagay-oklt. 453. Mikor II. Lajos alatt a kancellár (Szalkai) jut hatalomra s őt nevezgetik «gran canzelier»-nek: a bírói parancsok akkor is Szatmári fő- és titkos kancellárnak szólnak. Dl. 33,664. A főkancellárnak a bíráskodásban való állandó szerepét bizonyítja, hogy egyideig Bakócz házában tartották a királyi törvényszék üléseit. (1519-ben II. Lajos oklevele mondja: «in domo reverendissimi domini cardinalis Strigoniensis, in qua scilicet cause regnicolarum nostrorum adiudicari consueverunt.» Dl. 23,219.)
A specialis, illetőleg a personalis praesentia locumtenense alatt két prothonotarius állott. A specialis praesentiának az 1458-i országgyűlés által kirendelt prothonotariusát nem ismerjük. 1461 óta azonban Tordai András viselte e tisztet.* A personalis praesentia első prothonotariusa Dersanóczi Gergely volt, aki 1459-ben tűnik fel.* 1464 óta mindkét tisztségnek «prothonotarius personalis presentie nostre»* volt a neve. Tordai András, mint ilyen működik tovább késő öregségéig, 1484-ig,* Dersanóczi helyébe azonban már 1464-ben Budai Dénes kerül,* aki szintén csak 1484 táján hagyja el a kancelláriát.* 1484-ben említtetik még egy Iustinianus nevű prothonotarius is.* 1486 óta Túróczi János* és Dorogházi László* működésével találkozunk, azután pedig Liszkai Horvát Ádám,* Ellyevölgyi János,* Marocsai Ferenc,* Mezőgyáni Máté,* Bellyeni Albert,* Bolyári Pál,* Miletinczi Miklós,* Túróczi Miklós,* Bekényi Benedek* és Baksai Bernát* szerepelnek állandóan, éspedig nemcsak a kancelláriai munkában,* hanem magában az igazságszolgáltatásban is, amint azt alább látni fogjuk. Rajtuk kívül a locumtenens alatt állott még valami nyolc-tíz notarius* és a kis kancellária számára rendelt külön levéltárnok (conservator minoris cancellarie).* A nádor és az országbíró prothonotariusa és notariusai azonban nem tartoztak a kis kancelláriához, mint azt Hajnik véli.*
Zichy-oklt. X. 198.
Hajnik: Személyes jelenlét 16., Zichy-oklt. X. 198. 1464: Dl. 15,520.
Dl. 37.830, 37,839.
1479-ben Mátyás megparancsolja, hogy a harcba nem vonult biharmegyei nemesek megbüntetésénél, Tordai András personalisi prothonotarius és fia javait kíméljék meg «… tum (vero) propter fidelitates et servitia eiusdem et etiam propter sue etatis senectutem». Dl. 18,287. Ezután még öt évig szerepel. Dl. 24,775. 18,892, 18,960. V. ö. 44. j.
Dl. 15,944. Vezetékneve (de Buda) említtetik: Formulae solennes 241. l.
Dl. 17,088, gróf Forgách-cs. lt. N. M. (1473). Utoljára 1483-ban szerepel Dl. 18,771. De utódja csak 1484-ben említtetik. (L. köv. j.) E két prothonotariusnak kb. egyidőben való távozása Váradi Péter főkancellár és locumtenens szintén 1484-i eltávozásával állhat kapcsolatban.
1484-ben «Andream de Thorda et condam Iustinianum doctorem prothonotarios nostros» említi Mátyás egyik oklevele, egy általuk nem régen végzett vizsgálatról szólva. Dl. 18,960.
1486–1488. N. Múz. lt. törzsa. (1486), Ghyczy-cs. lt. N. M. (1487), Zichy-oklt. XI. 480. 1489-ben említtetik «Adrianus prothonotarius regius». Frangepán-oklt. II. 188.
1486–1500. Dl. 19,202, 37,684, 38,798.
1489–1497. Dl. 19,562, br. Balassa-cs. lt. N. M. (1495), Dl. 36,973.
«De Ellyewelgh». 1498–1506. Dl. 20,714, 21,151, br. Perényi-cs. lt. N. M. (1506).
«De Marocha». 1502–1513. Dl. 21,140, 22,171, 22,437.
«De Mezewgyan». 1504–1511. Dl. 20,696, 16,711, N. Múz. lt. törzsa. (1511.)
«De Bellyeny». 1514–1520. Dl. 22,910, Perény-cs. lt. 23,042.
1518–1520. Dl. 37,998, 23,262, N. Múz. lt. törzsa. (1518.)
«Mylethynczy.» 1523–1525. Dl. 23,808, 24,057.
1523. Dl. 23,771.
1524–1525. Dl. 24,108, 24,096.
1526. Dl. 24,306.
Kancelláriai tevékenységüket bizonyítják az ilyen jegyzetek: 1468: «Lecta per magistrum Andream de Thorda.» (Dőry-cs. lt. N. M.) 1473: «Lecta Dy(onisius).» (Gróf Forgách-cs. lt. N. M.) 1489: «Lecta et correcta per magistrum Adam». (U. o.)
L. 135. j., ahol egyszerre hét notariusról hallunk.
Hajnik: A magyar bírósági szervezet és perjog, 60. l.
U. o. 59–60. l. V. ö. Dl. 20625, 20679.
Az eddigiekben a kis kancellária szervezetének kialakulását vizsgáltuk. A következőkben még azzal a kérdéssel kell foglalkoznunk, milyen szerepet játszott e kancellária korszakunk igazságszolgáltatásában? E tekintetben legfontosabb volt az, hogy e kancellária tagjai állottak élén a királyi curiában működő legelőkelőbb bíróságnak, a personalis praesentia regia-nak, melynek feje (mint láttuk) – teljesen kiforrott formájában – névleg a fő- és titkos kancellár, valójában pedig a locumtenens volt. E locumtenensek mindnyájan kiváló jogtudósok, úgy az egyháziak, mint a világiak: Karai László budai prépost, híres humanista, a könyvnyomatás meghonosítója Magyarországon,* Drági Tamás, a szép koncepciójú 1486-i törvénykönyv szerkesztője,* Verbőczi István, a Tripartitum halhatatlan nevű alkotója.* Amellett már mindnyájan «hivatalnokok», akik esetleg egész életüket a kancelláriában töltötték,* nem úgy, mint a nádor, országbíró s más «feudális» nagybírák. Végül – ők állottak élén a kancellária directe bíráskodási célokra berendezett osztályának, 77mely – míg a nagy kancellária egyes tagjai követték az uralkodót hadjárataiban, utazásaiban (pl. Mátyás első éveiben)* – állandóan Budán maradt s bizonyos ügyeket az uralkodó távollétében is intézett.*
Fraknói V.: A budai krónika, Bp., 1900. (Bevezetés).
Bonfini, decas IV., lib. VII., pag. 649. (Schwandtnernél.)
V. ö. Fraknói V.: Werbőczi István élete. Bp., 1899.
Így pl. Verbőczi, aki mint conservator kezdte a nagy kancelláriában (1483: «Rta per me Stephanum de W. cons.» Dl. 33,435, 18,829), később országbírói és erdélyi prothonotarius volt (Dl. 21,755, Károlyi-oklt. III. 78.) s 1514-ben locumtenens lett. V. ö. Fraknói i. m.
Thallóczy L.: Jajcza története i. m. Oklevéltár, 19. l.
Dl. 15,699, 28,058, 18,714.
Ennyi előny mellett nem csoda, ha a personalis praesentia bírósága csakhamar előtérbe jutott úgy a nádor, mint az országbíró bíráskodásával szemben. Bár a nádor 1486 óta állandóan a curiában volt s más tekintetben is megszűnt az a különállása, ami eddig bizonyos fokig megvolt,* s bár a XVI. század elején a tárnokmester is bekerül a curia rendes bírái közé,* – bizonyságául e kor centralizáló törekvéseinek – de e bíráknak a bíráskodáson kívül még volt sok más elfoglaltságuk is* és (sajnos) több évtizeden át olyan ember viselte az országbírói, majd a nádori méltóságot, «qui scribere non potuit»* – mikor pedig előfordult, hogy egyetlen tollhiba miatt fontos ítéletlevelek érvényességét vonták kétségbe.*
Hajnik szerint (Magyar bírósági szervezet és perjog 32. l.) a nádori bíróságnak a curia többi bíróságaitól való némi különállását az mutatja, hogy a nádor előtt folyt perben a bíróságok őt illették. Ez azonban úgy látszik, most megszűnik. 1489-ben ugyanis Mátyás a garammelléki konventnek elengedi «illas duas partes udiciarias», melyet egy, a nádor ellenük folyt per következtében «nobis ut iudici provenire et reddere deberent.» Dl. 19,500.
Amennyiben a bírói parancsok őt is felemlítik, amire a XV. században nincs példa. Dl. 24,048. V. ö. 1486: LXVIII. tc.
A nádornak hadügyi téren, a tárnokmester egy ideig kincstárnok is volt. stb.
Egy diplomáciai iratot Bátori István helyett is «qui scribere non potuit», a kancellár ír alá. Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungarns i. m.
A personalis praesentia előtt egy alkalommal azért is támadják az országbíró ítéletlevelét, mert «libera statera» helyett «libra statera» került bele. (Domanovszky S.: A szepesi városok árumegállító joga, Bp., 1922. 78. l.)
A kis kancellária tagjai által vezetett specialis, különösen pedig a personalis praesentia regia bíróságának még volt egy nagy előnye. Bár az ország nagybírái mindnyájan a sedes iudiciarián ítéltek, mégis a sedes iudiciaria tagjainak száma és személye egészen Mátyás uralkodása közepéig nem lévén meghatározva,* azok csak az ügy fontossága és a bírák személye szerint jelentek meg nagyobb vagy kisebb számban: azonban e tekintetben is azt látjuk, hogy a specialis és különösen a personalis praesentia regia volt a legelőkelőbb, nemcsak azért, mert ott kezdetben rendszerint, később pedig elég gyakran az uralkodó személyesen is megjelent,* hanem azért is, mert ott állandóan résztvettek a királyi tanács tagjai is,* kikhez octavák idején még a köznemesek közül választott bírótársak: «electi nobiles» is járultak,* míg a nádor és az országbíró gyakran csak köznemes bírótársakkal kénytelen megelégedni.*
Első helyen intézkedés az 1478: XII. tc.
Hajnik: Személyes jelenlét 23–24. l. Mátyás olykor személyesen tartott megyei congregatiókat is (congregatio per maiestatem nostram celebrata), amikor szintén «coram nostra personali presentia» történt a bíráskodás, de az ilyen ügyeket rendszerint a curiában folytatták tovább. Dl. 16,513, 16,522.
A personalis praesentia mindig «unacum prelatis, baronibus, magistris prothonotariis (et regni nostri nobilibus)» ítél. Dl. 16,654, 19,216, 35,038, 37,673, 19,252, 34,231, 15,520. A specialis praesentia is: Zichy X. 146. L. még az 1462: 1. tc. rendelkezését.
«Ex deliberatione prelatorum et baronum ac regni nostri nobilium» s más hasonló kifejezések, úgy a specialis, mint a personalis praesentiánál. Zichy-oklt. X. 21, 103., 148., 149., 197.
Héderváry-oklt. I. 422., 427. l.
Azon kevés számú oklevélből, melyek (Mátyás uralkodása első felében) részletesen felsorolják a personalis praesentia bírótársait, a főbb kancelláriai tagok mellett egymásután ismerjük fel azokat a főpapokat és főurakat, kiknek nevét a nagy kancellária relatiós jegyzeteiben már olvastuk. Legérdekesebb példa Mátyásnak 1464. március 6-án Budán kelt ítéletlevele, mely «Petrum filium Egidii», kinek pere a personalis praesentia regia előtt folyt, «in facto potentie et sententia capitali» elmarasztalván, az ítélet bevezetéseképpen felsorolja a bíróság egyes tagjai: «… nobis ac reverendissimo reverendisque in Christo patribus, dominis Dionisio cardinali archiepiscopo ecclesie Strigoniensis (főkancellár!), Vincentio Vaciensis et Thome de Debrenthe Zagrabiensis* ecclesiarum episcopis, Nicolao Bodo preposito ecclesie Albensis secretario cancellario nostro, item magnificis Michaeli Orzag de Gwth* palatino et comiti Ladislav de Palocz iudicis curie nostre, Simoni Czudar de Olnod* ianitorum, Paulo de Dombo agazonum* nostrorum regalium magistris, Francisco de Chak alias comiti Siculorum nostrorum, Sebastiano de Rozgon waywode Transsilvano,* Emerico de Zapolya summo thesaurario nostro,* Nicolao Pethew de Gerse, alteri Nicolao Herczeg de Zekchew* pincernarum, Gasparo Bodo de Gewrgy* et Johanni Pangracz de Dengeleg* dapiferorum nostrorum regalium magistris ac magistro Gregorio de Dersanowcz prothonotario personalis presentie nostre aliisque regnicolis nostris nobiscum in iudicio et examine cause premisse existentibus et superinde diutius tractantibus visum fuerit…» stb.* Ilyen részletes felsorolást később nem igen találunk,* azért ez igen értékes a personalis praesentia bíróság összetételének megismerésére, s egyszersmind annak is kiegészítésére szolgál, amit a királyi tanács összetételéről és a kancelláriai referensekről mondottunk.
Referens 1467-ben. III. fej. 54. j.
Referens 1458–1462. III. f. 9. és 10. j.
Referens 1458-ban. III. f. 32. j.
Referens 1460-ban. III. f. 36. j.
Referens 1461-ben. III. f. 21. j.
Referens 1459–1464. III. f. 14. j.
Referens 1460-ban. III. f. 37. j.
Referens 1460., 1463-ban. III. f. 38. és 25. j.
Referens 1461–1463. III. f. 40. és 22. j.
Átírva 1464. aug. 17. a király bírói pecsétje alatt. Dl. 15,520.
Igen érdekes példa még 1461-ből: Zichy-oklt. X. 198. A Jagelló-korban csak akkor került az ítéletlevélbe ilyenféle felsorolás, ha «coram nostra maiestate» folyt az ügy, amiről azonban szintén a personalis praesentia által használt pecsét alatt kelt az oklevél. Dl. 20,136.
Később az országgyűlések a sedes iudiciaria-t is szabályozzák* s lassanként ott is a köznemesek jutnak túlsúlyba, éppúgy, mint a királyi tanácsban, de ezzel párhuzamosan s a főpap- és főúr-bírótársak háttérbe szorulásával arányban a kis kancellária fejének, a locumtenensnek is egyre nő a fontossága* éppúgy, mint a nagy kancelláriában a secretariusoké, s lassanként annyira előtérbe jut, hogy egy 1523-i bírói parancsban még a nádort is megelőzi.*
1478: XII., 1495: VIII., 1498: II., 1500: X. tc. stb. V. ö. 1458: XXXII. tc. (Kovachich: Sylloge 147. l.) A központi kormányzat fejlődésére rendkívül jellemző, hogyan válik el a királyi tanácstól a «bírói szék». Mátyás uralkodása első felében a kettő még azonos egymással. Így az 1462: I. tc. a personalis pr. elé tartozó ügyekről szólva csak annyit kíván, hogy: «interesse debent iudicio huiusmodi causarum prelati et barones, qui tunc in curia domini regis fuerint constituti» s ezt bizonyítja az előbb idézett felsorolás is. Az 1478-i országgyűlés azonban már külön jelölte azokat a főpapokat és főurakat, akik a bírói szék tagjai lesznek: «Et quod reverendissimus dominus Colocensis (a főkancellár!) nec non magnifici domini palatinus et comes Stephanus de Bathor ac prelati et barones ad iudicium et iudicandum nunc in presenti congregatione electi vel autem eorum media pars, semper in iudicio tam octavarum, quam etiam brevium evocationum interesse debeant.» (XII. tc.) De még mindig csak «prelati et barones». Nagy változást jelent az 1495: VIII. tc., mely csak 3 főpapot, 3 főurat, de 14 köznemest rendel «pro coassessoribus» (bár még csak octavák idejére), kik már fizetést is kapnak. (L. még: 1498: VII. tc.) S a teljes különválást mutatja az 1500: X. tc., mely megengedi, hogy az ezután állandóan működő bírói szék tagjainak (4 főpap, 4 főúr, 16 köznemes) fele a királyi tanácsba is bebocsátassék (admitti debebunt!)
V. ö. pl. az 1514: LV. tc. rendelkezését.
Dl. 33,644.
Végül nagy előnye volt ezen – kancelláriai tagok által vezetett és hosszú időn át főképpen a királyi tanács tagjai által képviselt – bíróságoknak, hogy ezek voltak az első állandó bíróságok.* A specialis praesentiáról az 1458: XXXII. tc. rendelte, hogy elébe bizonyos ügyekben állandóan lehessen idézni, «ita, ut videlicet idem prothonotarius hic Bude semper existat»,* az 1461: I. tc. pedig azokról az esetekről intézkedik, «in quibus iuxta antiquam consuetudinem regni evocatio sine 78procrastinatione, extra octavas fieri potest in presentiam personalem regis». A personalis praesentia állandó bíráskodások ezután végig kimutatható az egész századon keresztül,* a XVI. század elején pedig az 1514-i országgyűlés a leghatározottabban kívánja, hogy «persona regie maiestatis semper Bude maneat et cunctas causas transmissionales atque breves brevium iudicet».* A nádor és országbíró bíráskodásáról azonban nem találunk ilyen intézkedéseket.
V. ö. Vinkler János i. m. «Az állandó bíráskodás» c. fej.
I. N. Kovachich, Sylloge 147. l.
Dl. 18,258, 22,514, 37,673.
1514: LV. tc.
Ilyen körülmények között azután természetesnek láthatjuk, hogy bár az 1486-i törvény szerint az ország nagybírái minden ügyben egyformán ítélhetnek, mégis kifejlődött bizonyos ügykörmegosztás s lassanként a kancelláriai tisztviselők, a «hivatalnok»-bírák által vezetett bíróság lett illetékes a legtöbb fontos ügyben. Eléje tartoztak:* a) a nagyobb hatalmaskodási ügyek,* b) a királyi adományok contradictiói,* c) az exemptionáltak ügyei,* d) a transmissionalis perek,* e) a megújított perek* s végül – a locumtenens által vezetett ú. n. személynöki szék (sedes personalitia) elé – f) a tárnoki széktől vagy a városoktól közvetlenül fellebbezett perek.*, *
Vinkler János i. m. 123. és Rugonfalvi Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1459–1551. leveles könyve, Bp., 1908. 111. l. másképpen csoportosítják a personalis praesentia elé tartozó ügyeket, főképpen a törvények alapján. Alábbi összeállítás azonban – a personalis praesentiának a gyakorlatban kialakult hatáskörét akarván rajzolni – inkább az okleveleken nyugszik.
Zichy-oklt. X. 31., 46., Haan Lajos és Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár, 1877. 177. l., Dl. 15,288, Zichy-oklt. X. 5., 52., 79., Hazai oklt. 423. V. ö. 1458: XXXII. tc. (Sylloge 147) és 1462: I. tc.
Dl. 16,241, 18,375, 18,912, 18,997, 37,867, 18,912, 18,997, 19,799, 37,8678, Károlyi-oklt. III. 98. Dl. 37,867, 37.868, Zichy-oklt. X. 36., u. o. XI. 267., Békésmegyei oklt. 127. Ilyen ügyekben, amíg megvolt, a specialis praesentia is intézkedett, H. okmt. V. 265., Máramarosi diplomák 428., Károlyi-oklt. II. 353., Dl. 19,790, 15,790. L. még Héderváry-oklt. I. 483.
Teleki XI. 367., Dl. 16,289, Zichy-oklt. XI. 117., H. okm. III. 425., Teleki XI. 166., 355., Dl. 16,289 Komárom vm. középkori oklevelei, 99. V. ö. 1495: XV. tc. és 1526: XXXIII. tc.
Héderváry-oklt. I. 366., Székely-oklt. I. 216., Károlyi III. 25., Dl. 16,289, 18,083, Károlyi-oklt. II. 475., Héderváry-oklt. I. 366., Dl. 17,722, Zichy-oklt. XI. 524., Formulae solennes 170., Zichy-oklt. XI. 524., Dl. 18,083, T. Tár IX. 87., Dl. 16,289, Károlyi-oklt. II. 511. V. ö. 1514: XV. tc.
Dl. 16,664, Héderváry-oklt. II. II. 378. Dl. 17,906, 19,118, 19,310, 37,608, Héderváry-oklt. I. 378., Dl. 19,926.
Sopron tört. I. 5. 325., M. G. Kovachich: Codex authenticus iuris tavernicalis. Budae, 1803. 47., Formulae solennes styli 212., Tripartitum, P. I. T. 8. V. ö. Kaprinai: Hungaria diplomatica II. 188. 9. j., Formulae solennes 204. (Tárnokjogi cikkelyek.)
Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kancelláriai tagok nemcsak a curiában és nemcsak a personalis praesentiával kapcsolatban fejtettek ki bírói működést. 1471-ben Gábor e. et c. kalocsai érsek fő- és titkos kancellár, mint «in causis in presentia iudicis curie prefati domini nostri regis vertentibus iudex deputatus» szerepel, Dl. 17,253. 1472-ben László budai prépost alkancellár és locumtenens (a referensként gyakran szereplő) Parlagi György m. ianitorum-mal együtt Sopron vm.-ben congregatio generalis-t tart, Dl. 17,394. Ilyen még Dl. 17,486.
A kancellária tagjai nemcsak a szorosabb értelemben vett bírói tevékenységükkel vettek részt korszakunk igazságügyi kormányzatában, hanem e bíráskodással szorosan összefüggő «hiteleshelyi» működésükkel is. Bár az ország másik két nagybírája (a nádor* és az országbíró*), sőt (amíg fönnállott) a specialis praesentia regia előtt is történtek bevallások, stb.* – mégis a personalis praesentia ilyen irányú működésével is kivált a curia többi bírósága közül.
T. Tár 1887. 562. l.
Károlyi-oklt. III. 154.
Sopron vm. t. Oklt. II. 121. l.
Bár a personalis praesentia hiteleshelyi kiadványai mindig az uralkodó nevében és a királyi bírósági pecsét alatt kelnek* és szövegük szerint mindig «coram nobis»* vagy «coram nostra personali presentia»* jelennek meg a felek, mégis e megjelölésük alatt legtöbbször csak a kancellária egyik prothonotariusát kell értenünk. Ezt onnan tudjuk, mert az ilyen hiteleshelyi kiadványok alá (a pecséttől jobbra) rendszerint odajegyezte a nevét az a kancelláriai tisztviselő, aki előtt történt a jogügylet: «Coram magistro Dyonisio prothonotario»,* «Coram Thorda»,* «Coram me magistro Francisco de Marocha»* stb. Ilyen jegyzeteket csak a hatvanas évek közepétől kezdve találunk* s feltűnésük kétségtelenül Mátyás kancelláriai újításaival áll összefüggésben. Kezdetben Tordai András* és Budai Dénes* prothonotariusok szerepelnek sokat, de később inkább Tordai András végzi ezt a feladatot.* A nyolcvanas évek közepétől kezdve ismét egymással párhuzamosan működik mindkét prothonotarius, így pl. Túróczi János* és Dorogházi László* vagy Liszkai Horvát Ádám* és Ellyevölgyi János* stb.
Dl. 17,088, 19,479, 20,193.
Dl. 16,419, 16,537.
Dl. 17,773.
Dl. 16,419.
Dl. 16,537.
Wagner, Diplomatarium com. Sarosiensis 242.
Először 1466. márciusából ismerek ilyent. Dl. 16,233.
Dl. 16,537, 16,538, 16,946, 17,773 stb.
Dl. 16,419, 17,088, 18,771.
Dl. 17,508, 17,773, Károlyi-oklt. II. 462., Zichy-oklt. XI. 293.
N. Múz. lt. törzsa. (1486), Teleki XII. 354.
Dl. 19,202, 19,318, 19,358, 19,479.
Dl. 19,562, 36,973, 20,528.
Dl. 20,714, 39,032, 21,019.
Egyes esetekben – előkelő felek ügyében – maga a kis kancellária feje is szerepel. Így pl. 1505-ben Miklós csanádi püspök «Coram me Stephano episcopo postulato Nitriensis» tesz bevallást.*
Héderváry-oklt. I. 503. Mindezek olyan jogügyletek voltak, melyek a curiában történtek. Előfordult azonban az is, hogy a Mátyás által személyesen tartott pest- és pilismegyei congregatiókon tettek bevallást «coram Thorda», amiről szintén a personalis praesentia regia pecsétje alatt kelt az oklevél, pl. «quinquagesimo octavo die congregationis antedicte in loco memorato.» Dl. 16,537. Hasonló: Dl. 16,538 (mindkettő 1467). Sőt később arra is volt eset, «quod egregius magister Matheus de Mezewgyan prothonotarius personalis presentie nostre, eandem nostram personaliter veniens in presentiam retulit eomodo, quod cum ipse in festo beatorum Viti et Modesti martirum proxime preterito in castro Gywla fuisset constitutus, extunc illustris domina Beatrix de Frangepan… coram ipse personaliter constituta, fuisset confessa, sponte et libere in hunc modum» stb., amiről Budán kelt az oklevél, 1508. júl. 13. «Lecta per prefatum Mezewgyan.» Dl. 37,839. Hasonló eset 37,830. Maga a locumtenes azonban Budán kívül is állíthatott ki oklevelet az előtte történt fassióról. Károlyi-oklt. III. 127., 129.
A personalis praesentia regia hiteleshelyi működése igen fejlett volt. Okleveleket írt át hiteles alakban,* kiegyezések történtek előtte,* fassionalis okleveleket állított ki különböző pereknek a felek megegyezésével való elhalasztásáról* vagy «fogott» bírákra való bízásáról,* birtokok eladásáról,* elcseréléséről,* pénzösszegek nyugtatásáról,* örökösödési szerződésekről,* különböző javak átengedéséről,* örökbe vallásáról* stb. Sőt az is előfordult, hogy valaki elvitte kisfiát e bíróság elé, «ut visa etate et quantitate suis, qualis nobis certitudo constaret, eisdem litteras nostras super his dare et concedere dignaremur».* Ez volt az ú. n. aetatis descriptio,* ami nagyon szokásos a középkori jogi életében.*
Károlyi-oklt. II. 335., H. okmt. V. 280.
Zichy-oklt. X. 361.
Dl. 17,773.
Zichy-oklt. XI. 482.
Dl. 17,254.
Héderváry-oklt. I. 436., Dipl. com. Sarosiensis 78.
Károlyi-oklt. II. 462.
Héderváry-oklt. I. 445., Csáky-oklt. (I.) 462.
Károlyi-oklt. II. 116.
Frangepán-oklt. II. 249.
Formulae solennes styli 481., 1473-ban néhai Rozgonyi Osvát kis fiát hozták a personalis praesentia elé. «Qui quidem Osvaldus sicuti nobis et eiusdem prelatis ac baronibus regnique nostri nobilibus et magistris prothonotariis animo metiri et considerati proteat, puer duodecim annorum existere apparebat.» Dl. 17,508.
Formulae solennes styli 481.
Holub J.: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az «időlátott» levelek. Bp., 1922. 67. l. – Itt jegyezzük meg, hogy olykor a nagy kancelláriában is keltek hiteleshelyi kiadványok. Így pl. 1512-ben «coram nobis» tesznek bevallást Perényi Imre nádor és Tarczai Miklós s az oklevél alatt, «quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur, est appensum», a titkos kancellár neve olvasható: «Coram me Georgio episcopo ecclesie Quinqueecclesiensis cancellario regio etc.» (Péchy-család lt. N. M.)
Végül – a kis kancellária által kifejtett hiteleshelyi tevékenységben résztvettek a kancellária alacsonyabb rangú tisztviselői: a notariusok is (mégpedig nemcsak a kis, hanem a nagy kancellária notariusai is!),* amennyiben ők szerepelnek legtöbbször, mint királyi emberek (homo noster de curia nostra [ad id] specialiter transmissus).* Így az uralkodó vagy a personalis praesentia által elrendelt iktatásoknál,* káptalani, konventi vizsgálatoknál,* különösen pedig azon esetekben, mikor valakinek a kérésére a personalis praesentia regia közvetlenül küldte ki a maga embereit (rendszerint a nádor és az országbíró emberével együtt),* hogy az országgyűlésre gyülekező nemesektől szerezzenek pontos értesülést valamely (legtöbbször hatalmaskodási) ügyben.*
Érdekes példa, mely egyúttal a kancellária szervezetére is világot vet, a következő: Mátyás 1482-ben «castrum nostrum paternum et hereditarium Hunyad» Corvin Jánosnak adományozván, megparancsolja a budai káptalannak, hogy küldje ki a maga emberét, «… quo presente magistri Jacobus de Bodog Azonfalwa cancellarie nostre vel Brictius de Pesth sive Stephanus Olah canonici ecclesie Budensis aut Paulus de Babod vel alter Paulus de Bala vel Albertus de Pelen aut Emericus Ethele de Sool vel Johannes de Barcza personalis presentie nostre locumtenentis vel Ladislaus Herman de Zentmartzhon aut Petrus Chermel de Zenth Jakab vel Sebastianus de Korothna sive Stephanus de Dorozlo vel Johannes de Baxa aut Paulus de Keledfalwa vel Georgius de Polyan aut Mathias de Roycha sive Benedictus de Soskwth aut Thomas de Kech curie nostre regie notarii aliis absentibus homo noster regius de curia nostra ad id specialiter transmissus» iktassa be a herceget. Dl. 37,653.
Formulae solennes styli 247. l.
Zichy-oklt. X. 386. jegyzet.
Formulae solennes 247.
Dl. 20,625, 20,631, 20,679.
Dl. 17,677, 20,625, 20,679.
*
79Íme tehát ezekben foglalható össze a kancellária szerepe az igazságszolgáltatás terén. E tekintetben a fejlődés különösen határozott s nemcsak abban nyilvánul, hogy a kancellária kisebb osztálya, mely a XV. század elején még meglehetősen összefüggött a «nagyobb» kancelláriával, e korszakban teljesen különválik – mit a «cancellaria maior» kifejezés eltűnése mellett a kis kancellária tagjainak teljes elkülönülése is bizonyít (különösen a titkos kancellárnak a kis kancelláriából való visszavonulása) – hanem abban is megnyilvánul a fejlődés, hogy e különvált kancellária vezetője lassanként az igazságszolgáltatás egész mezején vezető szerephez jut. Valamint végül abban is, hogy a főképpen a personalis praesentia regia mellett működő bírói szék is, mely Mátyás uralkodása első felében még azonosnak tekinthető a királyi tanáccsal, e század folyamán mind határozottabb alakot nyer s szervezeténél, munkakörénél fogva mindjobban elválik a királyi tanácstól. Általában tehát az igazságszolgáltatás funkcionáriusait már határozottan megkülönböztetik azoktól, akik az állami élet egyéb megnyilvánulásaiban vesznek részt. Ez már újkori vonás későközépkori államkormányzatunkban s valószínűleg ez a – fejlődésében a nyugatiakkal szemben helyét e tekintetben is megálló – kormányzati rendszer az újkor első évtizedeiben minden terén kiforrott volna, azonban az újkor kezdetén egy – az eddig látott hasonlóságok dacára is – teljesen idegen szervezetű állam: a Habsburg-monarchia kormányzati rendszere megakasztotta, illetőleg más irányba térítette az eddigi fejlődést, a maga centralizáló törekvéseinek rendelve alá a magyar kancelláriát is.
SZILÁGYI LORÁND.
