I. A Grassalkovich-ősök.
I. A Grassalkovich-ősök.
Rudolf király Prágában, 1584 szeptember 20-án Graschiakowith Gergely és testvérei (Miklós és Péter), fia (szintén Péter) és unokatestvére, Mihály részére – akik nemes szülők leszármazottai és előbb is a nemesi szabadságot élvezték – megújított címerlevelet adományoz.*
Hédervár; Grassalkovich-levéltár. – Diplomata et decreta. Fasc. I, Nr. 6. – A Liber regius-ban nincs meg.
Valószínűleg a XVI. századi nagy horvát népvándorlás* sodorta őket is ismeretlen szülőföldjükről hazánk nyugati részére, Sopron megyébe, ahol 1605-ben a megyei közgyűlés az armalist ki is hirdette – a címerszerző Mihály fiai, Mátyás, István és János kértére.* Itt telepedett meg Mátyás deák, – ki már Graschakovithnak írja magát – feleségül vévén Sághi Kurdács Bálint és Bátorkeszi Bodor Fruzsina leányát, Orsolyát. Feleségének nagyatyja, Kurdács Kelemen, 1564-ben nyert királyi adományt Kis-Sághra (Sopron) s emellett birtokos volt Muzsajon is felesége, Anna, Musay Bálint leánya révén, továbbá Röjtökön és Micskén.* Az ifjú pár is előbb Muzsajon, majd Röjtökön lakott s Orsolya élete végéig megkapta atyjától a röjtöki részt (1612), testvérével, Menyhárttal pedig Sághon és Micskén is megosztozott. Amint azonban özvegy (1628) lett két árvájával, Ferenccel és Istvánnal, előbb zálogba adja a micskei, muzsaji földjeit, majd később el is adja, szintúgy a völcseji két jobbágytelkét. Anyja halála után (1649) az ifjabb fiú, István, a röjtöki házat is elzálogosítja (1649) s Trencsén megyébe költözik, ahol ifj. Raymannus Pál és Rácsay Dorottya, leányát, Erzsébetet veszi nőül, aki anyja halála után a beckói apai házat kapta (1658). Itt Istvánt már Horváth aliter Grasalkovics-nak hívták. Halála után (1680) özvegye id. Névedy Pálhoz ment férjhez, de két év mulva gyermekei: Pál, János, Farkas és ifj. István pert indítottak (1682), hogy néhai anyjuk őket megrövidítette. A testvérek közül már nem élt Pál, amikor Sobieski bécsi diadalmas harca idején öccse, ifj. István a trencsénmegyei Thököly-párti felkelő hadak csacai táborában (1683 okt. 21.) van,* ahol a Sobieski bécsi expedíciójától elkésett és Magyarországra tartó litvánokat várták. István később a francia háborúban esett el. Farkasnak két fia lett; Sándor, aki, mint az Alt-Dessewffy-ezred alezredese, 1738-ban Grockánál, a törökök ellen vívott harcban halt el, és öccse, István, aki 1745-ben a jász-kun-ezredben, majd (1746-ban) pedig a Festetich-ezredben volt alezredes. Mint a Splényi-huszárok ezredese fejezte be nőtlen életét 1753-ban.*
Szekfű Gyula: Magyar történet. V. k., 82–83 11.
Lásd az armalison. – A napi dátum elmosódott.
U. ott. Extraordinaria. Fasc. 2., Nr. 46 és 48.
A Pongrácz-család bashalmi levéltárában. 32 cs., 146. sz.
Extraordinaria. Fasc. 2, Nr. 76 és Diplomata, Nr. 34, 35, 42, 43, – Hédervár.
A Raymannus-rokonság és a beckói élet a testvérek közül főleg Jánost hozta közelebbi összeköttetésbe 67a beckói közbirtokosság jelentős tagjaival, az óvári Pongráczokkal és a velük rokon id. Labsánszky Jánossal. Pongrácz Katalin férje, Raymannus Mátyás 1683-ban Thököly Imre fejedelem fiskusa volt,* unokatestvérei pedig a rakoncátlan Pongrácz Gáspár és János (id. Ferenc fiai) 1683. október 28-án mintegy 30 lovassal felverték a teplicei mezőn a Trencsén megyébe bevonuló Sapieha Kázmér litván herceg szekereit és egyéb erőszakosságokat is elkövettek. A károsult ákosházi Sárkány János panasza szerint köztük volt Krazalkovich (így) János is.* A késlekedő Sapieha franciabarát érzelmei miatt nem vett részt királya, Sobieski János bécsi harcaiban – s talán ez a körülmény is közrejátszhatott, hogy a litván herceg sérelme miatt a büntetés csak a főbűnös két Pongrácz-fiút sujtotta.*
Bashalmi levéltár. 32. cs., 132. sz. és 34. cs., 148. sz.
Bashalmi lvtár, 32. cs., 161a. sz.
Lásd Závodszky Levente: Sobieski litvánjai a kuruc Trencsén megyében. Hadtört. Közl., 1915.
A következő év elején (1684 jan. 26.) a beckói vár és uradalom jószágigazgatója id. Pongrácz Ferenc, jószágfelügyelője pedig Raymannus Imre lett. Főjószágkormányzóvá a nádort választották meg, aki el is fogadta.* Ez év tavaszától kezdve már Grassalkovicz János is résztvesz a nagykiterjedésű beckói javak igazgatásában* s később id. Pongrácz Ferenc jószágigazgató sógora, id. Labsánszky János, mint a kiskorú Luzsinszky Sándor és Anna gyámja, a két árva beckói javainak tiszttartójává tette Grassalkoviczot. Amikor azonban Luzsinszky Anna férjhezment Mednyánszky Jánoshoz, a háromévi birtokkezelés jövedelmeinek elszámolása miatt már majdnem perbefogta tiszttartóját, Grassalkovicz Jánost, de Labsánszky közvetítésével megbékéltek és kölcsönösen lemondtak követeléseikről.*
U. ott, 33. cs. 6. és 23. sz.
U. ott, 33. cs., 30. 52. 62. sz.
Beckó, 1693. febr. 28. – Hédervári-levéltár. – Extraordinaria. Fasc. 2. Nr. 82.
Grassalkovicz János így vált meg Beczkótól s neje birtokára, Ürménybe (Nyitra m.) húzódott. Itt hozta világra 1694 március 6-án felesége, Egresdy (János és Tuchinszky Judit leánya) Zsuzsanna fiát, Antalt.*
Egresdy Zsófia és Borbála tiltakoznak az ellen, hogy Grassalkovicz János ürményi és ivánkai javaikat elidegenítse. – Extr. Fasc. 24. Nr. 774. – Grass. János majd Bottyán Jánossal került összeköttetésbe, aki őt örökbe fogadta és halála (1709) után Bátorkeszire és Kisújfalura mint örökös jogot formált. Orsz. Levéltár. Tábl. Oszt. XV. 88., 325., 790. (Daróczy Zoltán szíves közléséből.) I. Antal nővére, Erzsébet, akinek 1716. febr. 11-én Ürményben 100 aranyat köt le hitbérül Szőllősy Boldizsár. – Még ebben az évben elhal atyja, János, kit a déméndi (Hont m.) kriptában temettetett el. Extr. Fasc. 1. Nr. 5. – Hédervári-levéltár. Extraordinaria. Fasc. 2., Nr. 47. – Lásd még ugyanott a család leszármazására vonatkozó okleveleket. Fasc. 2, Nr. 48–96. – Odrobenyák s utána Bartal is Antal születését tévesen 1693-ra teszik. (O. 1.-B., 12. 1. «ex Nobilibus, attamen tenium facultatum Parentibus.») – Talán másik nővére lehetett Zsuzsanna, Beleznay János tábornok felesége (?).
N.; N.; N.; Gergely 1584; Péter; Miklós 1584; Péter 1584; Mihály Graschiakowith 1584; Mátyás Graschakovith 1605 Sopron megye † 1628, S. Kurdács Orsoly 1612–1643; István 1605; János 1605; István Horvát aliter Grasalkovics 1628–1680, Trencsén m., Beckó-ba költözik, Raymannus Erzsébet 1658–1682; Pál †; János Grassalkovicz Beckói tiszttartó, majd Ürménybe költözik 1682–1716, Egresdy Zsuzsanna; Farkas; Ifj. István † a francia háborúban; Zsuzsanna? Bicskén † 1767. V. 9., Beleznay János; I. Antal Grassalkovics sz. 1694. III. 6. Ürmény; Erzsébet, Szőllősy Boldizsár 1716. febr. 11.; Sándor alezredes † 1738; István ezredes † 1753;
931-067
