V. A) A család vörös, helyesebben sárosfalvi vonala. I. Ulrik és leszármazói.
V. A) A család vörös, helyesebben sárosfalvi vonala.
I. Ulrik és leszármazói.
I. Ulrik és leszármazói.
Ulrik, akit okleveleink Udalriknak is neveznek legelőször 1450-ben tűnik fel, mikor atyjával s két másik testvérével 10 sárosfalvi és egy bári sessiót Guthakarcsai Lászlónak elzálogosítanak,* 1457 körül, másik két testvérével az óbudai apácák újfalusi birtokához tartozó Palakata nevű rétet hatalmasul elfoglalja s sárosfalvi birtokukhoz csatolja. Ez az ügy perre vezetett, mely hosszabb huzavona után 1471-ben jutott dülőre, mikor királyi paranccsal három káptalan is teljesített vizsgálatot, ú. m. a győri, pozsonyi s budai. A káptalanok vizsgálata az apácák panaszát igaznak találván, a tettesek a király szine elé megidéztettek.* 1468-ban két fitestvérével kívánja magát egy hideghéti és sülyi (?) birtokba beiktattatni s e részben királyi beiktató parancsot eszközöl ki.*
A pozsonyi kápt. 1450 szept. 30-án kelt felvalló levele a csal. ltárban.
A győri kápt. 1471 febr. 5-iki jelentése O. Ltár D. L. 17,141 ill. a régibb N. R. A. f. 6, nr. 13 alatt, a pozsonyi 1471 febr. 7-iki jel. u. i. D. L. 17,143 ill. a fenti régibb jelz. alatt, a budai: 1471 febr. 12-iki jel. u. i. D. L. 17,145 ill. a már említett régibb jelz. alatt.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 2. f. 9. nr. 17.
1494-ben a sárosfalvi felső és alsó részen fekvő részbirtokait testvérének Péternek 25 magyar 24aranyforintban zálogba adja azzal a korlátozással, hogy azt csak ő és utódai válthassák ki.* Mikor a pozsonyi káptalan 1502-ben az imént említett testvérének Péternek Katalin nevű leányát, aki Sárosfalvi István neje volt, az atyja által neki hagyományozott birtokba május 18-án be akarta iktatni, Bittó Imre nemcsak a saját, hanem még Ulrik nevében is ellentmondott a beiktatásnak.* Ezután többé nem találkozunk vele. Az 1510. évi okleveleink már néhainak mondják. Gyermekei: 1. Péter. Sem ő, sem alább említendő fitestvérei nem lehettek jó gazdák. Az 1510-ik esztendőben ugyanis birtokaikat Alszászi Simon fia Istvánnak s nejének Bittó Katalinnak zálogosítják el 200 magyar aranyforintban. Ez alól azonban kivették azt a két és fél nemesi sessiót, meg a gellyénbartszegi dülőben Bittó Imre szomszédságában fekvő egyholdas szántót, mely leánynegyed címén nőtestvérüket Ágotát, Új (Wy) László feleségét illeti, amelyet annak egyidejűleg kiadtak.* Zavaros pénzügyi viszonyaira mutat az is, hogy 1520-ban egész sárosfalvi részbirtokát 200 magyar aranyforintban Hédervári Ferencnek kényszerült elzálogosítani.*
A pozsonyi kápt. 1494. szept. 5-én kelt felvalló levele a csal. ltárban.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 6, f. 1, nr. 26, 1651 évi hitel. átírása, a csal. ltárban.
A pozsonyi kápt. 1510 aug. 8-án kelt felvalló levele a csal. ltárban.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára prothoc. extraserial, 5, fol. 189, a XVIII. századbeli csal. ltári elenchusból.
A következő, 1521. évben mint szomszédos birtokost említik s ezzel el is tűnik.*
U. itt prothoc. extraserial. 5, fol. 211. 1.; hitel. kiadmánya a csal. ltárban.
2. János. Ennek csak 1510. évi szerepléséről tudunk Péter fitestvérével. Gyermekei:
a) Gábor, aki János testvérével 1545-ben intőparancsot eszközöl ki Alszászi István és Bittó Katalin fia: Alszászi Sebestyén ellen, hogy az a saját, apai örökjószágukat és öregatyjuk Ulrik néhai testvérének Péternek nála zálogban lévő birtokrészeit a zálogos összeg letétele mellett bocsássa ki.* Ennek az intésnek azonban aligha lehetett foganatja, mivel a zálogváltási perben az alperes az elzálogosítást ugyan elismerte, azonban a jelzett birtokokra öröklés czímén maga is igényt tartott. Az országbíró ez ügyben hozott ítéletének lényegét a vonatkozó oklevél hiányossága miatt abból megállapítani ugyan nem lehet, de a pozsonyi káptalannak ez ügyben az országbíróhoz küldött jelentése jó okkal enged arra következtetni, hogy ez utóbbi a zálogos birtokok becslését s a felpereseknek a becsérték letétele után a zálogos birtokba leendő beiktatását rendelhette csak el.* A káptalan becslése szerint ekkor a II 1/2 jobbágytelekből a két népes telek 8, az épülettel bíró, de nem népes telek két, a 8 1/2 üres telek pedig 8 1/2 magyar forintot ért.*
Az orsz. bíró Pozsonyban kelt 1545 máj. 8-iki intő parancsának átírása a pozsonyi káptalan ide vonatkozó jelentésében, átírva ugyan e kápt. 1800. évi aug. 11-iki hit. kiadmányában a csal. ltárban.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 7, f. 11, nr. 31; hitel. átírása mint előbbi jegyzet alatt.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára, prothoc, 4 fol. 66, a prothoc. elenchusa szerint az extraserialéban, hit. átirása mint előbbi alatt.
Gábor 1549-ben abból a perből kifolyólag, melyet nagynénjével Új Lászlóné, Bittó Ágotával együtt a királyi kuriában Bittó Imre fiai: Boldizsár, Gáspár és Menyhért ellen folytatott s melyben Új Lászlónénak tekintélyes kiadásai voltak, fogott bírák közvetítésével megegyezést létesített. Az egyesség értelmében Bittó Boldizsár azt az esküt, melynek alapján Új Lászlóné a költségeket tőle felvehette volna, elengedi, viszont ez utóbbi néhai Bittó Péter Sárosfalva felső részén fekvő két nemesi sessióját minden tartozékával amannak átengedi.*
A pozsonyvármegyei törvényszék 1549 ápr. 29-én Somorján kelt bizonyságlevele a csal. ltárban.
b) János. 1562-ben a Kéméndyekkel együtt esküszik az esztergomi káptalan előtt,* 1564-ben pedig a pozsonyi káptalani kiküldött a Ferencz János kuriáján elkövetett hatalmaskodása miatt királyi idéző parancsot kézbesít neki, felesége Klára útján.*
M. Nemz. Múz., a gr. Forgách-csal. ghymesi ágának ltára, 1644. évi Burián-perből.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 29, f. 4, nr. 3, hiteles kiadványa 1564 nov. 10-iki kelettel a csal. ltárban.
3. Tamás, akit szintén már említett 1510-iki ténykedéséből ismerünk.
4. Ágota. Új László neje. 1545-ben Alszászi Sebestyén az általa Ágota fitestvérei birtokába beruházott 200 forintot neki elengedi, Ágota viszont ennek fejében Sárosfalván két üres nemesi 25telket enged át Alszászinák* 1548-ban unokaöccsével, Gáborral egy sárosfalvi kuriáját örökjoggal Ferencz Jánosra ruházza át* s még ugyanezen esztendőben a tolnavármegyei bikagh-i és zarándok-i részjószágait említett unokaöccse sárosfalvi birtokrészeivel elcseréli.* Utóbb 1555-ben atyai nagybátyja, László utódai intőlevelet bocsáttatnak ki ellene, hogy az őt megillető leánynegyed pénzbeli értékének letétele mellett adja ki a fiágat illető birtokokat, melyek unokaöccse János magszakadása folytán csakis őket illetik. Hosszas huzavona után ez a per kb. 100 év mulva 1650-ben a fiágiak győzelmével végződött.*
A csal. ltár XVIII. századi elenchusából.
U. innét.
U. innét.
1650 dec. 12-iki ítéletlevél, O. Ltár tábl. oszt. 4–214, TT; másol. példányai a csal. ltárban.
Új Lászlóné leszármazóit a következő nemzedékrendi tábla mutatja:
Bittó Ulrik, N. N.; Ágota 1556 VI. 8. él, Uj László 1555-ben néhai; Anasztazia Dávid Bálint; Orbán; Simon 1635; András 1635; Zsuzsa, Keresztes Imre; Zsófia † 631 előtt, Kathus István; Margit 1635 özv., Vajda András; Orsolya 1564, 1574; Ágnes 1564, 1574; Farkas 1564, néh., Borbála 1564, 1574; Ferenc 1564, 1574; Zsuzsa 1564, 1586, Sáffár István; Krisztina, Földes Farkas; Judit; János 1601–1655; Ferenc, Kondé Mária; István 1604–1666; Orsolya; Floris; Márton 1537; Kata 1574 özv., kinizsi Kinizsy Ferenc; Péter 1572; Mihály 1572; Gáspár 1572; János 1572; Demeter 1537; Eufémia vagy Eufrozina 1537, 1564, 1574 özvegy, Ferencz János; Ilona † 1631 előtt, id. Boka István
931-025
Ez adatok legnagyobb része az itt tárgyalt pörből való, kiegészítettük azonban néhány más oklevélbeli adattal, mely a csal. ltár 1564 nov. 10-én és 1574 vagy 1575 Szt. László napja körüli oklevelekből s a pozsonyi kápt. orsz. ltára. 5. proth. 591. l.-ról való. Földes Gyula Pozsonyban az 1901, évben kézirat gyanánt kiadott
családi genealógiája szerint Sáffár István leánya Krisztina Földes Farkas neje volt. Ezen állítását a családi ltárunkban őrzött, a Földes-családot illető, 1651 febr. 17-én kelt kir. adománylevél 1674-iki átírása is igazolja. Megjegyezhetjük még, hogy a szóbanlévő per családunk genealógiájára vonatkozólag is több adatot foglal magában.
