X.
X.
Dolgozatunk nem lenne teljes, ha legalább röviden meg nem emlékeznénk azon perekről, melyek a családot hosszú éveken át nyugtalanították, s melyek utóbb a család két vonala között késhegyig menő küzdelemmé fajultak olyannyira, hogy az egyik vonal tagjai – a vörösek – a másik vonal – a feketék – vér- és vagyonközösségét is megtagadták.
Ezen pereskedések magvát voltaképpen a XV. században élt Bittó Mátyás vetette el 1444-ben azzal, hogy a már az élettörténetében említett szorultságában Zsusko feleségével és Péter fiával a sárosfalvi birtok 16 telkét Bessenyei András csöllei várnagynak és Szentmihályi Lászlónak száz magyar forintban elzálogosítani kényszerült.* Időjártával ezen elzálogosított birtokrészek a Kéméndy-családra ettől pedig valószinűleg házasodás révén a Beketfalvi Morócz-család kezére jutottak.* Ezen most említett család két tagja György és Ferenc utóbb 1690 körül ezen és egyéb sárosfalvi zálogbirtokokat a Kéméndy- és Nehézcsaládok defectusára hivatkozva felkérte.* Móróczék impetrálásának azonban a Bittó-család nevében István és Gergely a pozsonyi káptalan előtt ellenmondottak.* Az ebből folyó ellenmondási pernek tudhatjuk be, hogy a Bittó-család nevében ellenmondók 1690 körül a Zsigmond-féle kiváltságleveleik megerősítését szorgalmazzák, melynek eredményeképp azokat Lipót király 1692. évi január hó 31-én Bécsben kelt kiváltságlevelével tekintet nélkül a Morócz-családnak tett adománylevelére meg is erősítette.*
Az 1444. évi szept. hó 18-án kelt zálog felvalló levél eredetije a csal. ltárban.
Erre vonatkozólag 1. Bittó Ádámnak Sárosfalván 1738 júl. 18-án kelt levelét meg nem nevezett kedves öccse urához, mely szerint Bessenyei Kilián (a zálogvevő András fia) leánya Magdolna Kéméndytől származott s a birtok a leányág útján került volna Kéméndyék kezére. Egyébként leszögezzük, hogy a Bessenyei-család is rokonságban volt a Mórocz-családdal, mivel Bessenyei István fia Tamás fiának Györgynek leánya Anna férje Mórocz Antal volt. L. a Bessenyei-család oszt. levelét 1591-ből. M. Nemz. Múz. Mednyánszky-család ltára, 482. sz. alatt.
Ez iránt 1. Bittó Ádám most idézett levelét. Móroczék a Nehéz-féle birtokba leendő beiktatásának Bittó István és Gergely a pozsonyi káptalan előtt ellentmondottak 1. a következő jegyzetet.
Ered. a csal. ltárban és pozsonyi kápt. hit. h. ltára, C. 6, f. 1, nr. 30.
Az eredeti megerősítő kiváltságlevél a csal. ltárban; fogalmazta O. Ltár, Magyar kanc. concept exped. 37 ex Octobri a° 1692.
A Morócz-család beiktatása ellen emelt ellenmondásból eredett per hosszabb ideig húzódott, erről csak annyit mondhatunk, hogy a pozsonyi káptalan Eszterházy Pál kir. helytartó 1700. évi okt. hó 16-án kelt parancsára Morócz Ferencet megintette, hogy a Bittó-családtól zálogban bírt sárosfalvi birtokot a 100 frt zálogösszeg ellenében bocsássa ki* Bittó Gergely, István és Pálnak. Ennek a megintésnek Morócz Ferenc azonban nem tett eleget és így a nyolcados törvényszék ugyanez évi december 18-án a felpereseket érdemleges tárgyalásra utasította.*
Ered. a csal. ltárban; megvan még O. Ltár N. R. A. f. 1018, nr. 62 és pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 32, f. 10, nr. 1.
Eredeti a csal. ltárban.
Ám az érdemleges tárgyalás ennek dacára sem valósult meg, mivel Lipót király az 1701 aug. 4516-án kelt parancsával Vitál pozsonyvármegyei szolgabírót ezen pör további tárgyalásától eltiltotta oly okkal, hogy az ügyet békésen kívánja elintézni. Ezért Kolonics Lipót érseket és a m. kir. udvari kancellária e célból kirendelt tanácsosait bízta meg az ügy további tárgyalásával.* Úgy látszik, hogy Moróczék maguk sem igen biztak ügyük igazságában és sikerében, mivel azt nem is szorgalmazták, hanem e helyett 1710-ben a hűtlenségbe esett Bittó-család némely birtokának adományozásáért folyamodtak.*
O. Ltár, N. R. A. f. 1600 nr. 21.
U. itt N. R. A. f. 1002, nr. 71; ennek 1779 dec. 18-án kelt hiteles másolata a csal. ltárban.
Közben 1717-ben történt, hogy Morócz Ferenc özvegye Jakusich Terézia saját birtokaival együtt még az itt szóban lévő zálogos birtokokat is elidegeníteni akarta. Ez ellen a Bittó-család nevében idősb Mihály, István és András Pozsony vármegye közgyűlésén tiltakoztak.* Ennek dacára azonban még ugyanebben az esztendőben szept. hó 27-én a pozsonyi Orsolya-zárda főnökasszonya, Hávor Mária, a neki elzálogosított Morócz-féle birtokokat – közöttük a sárosfalviakat is – 14,844 frt 85 kr tartozás kiegyenlitése fejében ifj. Galanthai Esterházy Jánosra engedményezte, majd utóbb annak el is adta.* Ez utóbbi magát az ekkép szerzett birtokba beiktattatni óhajtván, ez ellen id. Bittó Mihály a saját, nemkülönben ifj. Mihály, István és András nevében Mlinarics Pál táblai jegyző előtt ugyanez évi december 8-án tiltakozik.*
Az 1717 ápr. hó 19-én kelt bizonyságlevél eredetije a csal. levéltárban.
Mindkettő a csal. ltárban, a Morócz-család elleni ellenmondási pör hiteles kiadmányában.
A Nagy-Abonyban 1717. évi dec. 8-án kelt tiltakozólevél eredetije a csal. ltárban.
A hosszas huzavonában immár a Bittó-család tagjai is türelmöket vesztve sürgetik a pör letárgyalását. A pörnek 1719. évben történt kikiáltását a felkérő Morócz-család tagjai azonban elmulasztották, de az ellenmondók a csatolt másolatok alapján a pert felveszik. Az ügy további tárgyalása ezután egy május 15-én tartott tárgyalás után újabb törvénykezési időszakra halasztatott el.*
Csal. ltár, a Morócz-család ellen folytatott ellenmondási pör hit. periratából; megvan O. Ltár, tábl. o. 5. 7697 iratjegyzékben is
Közben a további tárgyalásnak még egy újabb akadálya is merült fel, az t. i., hogy Esterházy János, akinek a pozsonyi apácák főnökasszonya a Morócz Ferenc özvegye által neki zálogba adott Morócz-féle birtokokat – közöttük az ugyancsak zálog címén bírt Sárosfalvi Bittó-féle birtokokat is engedményezte, a pörbe beavatkozott és 1723. évi ápr. hó 24-én az ellenmondók jogutódait: Bittó Ádámot és érdektársait perbe fogta.*
U. innét; megvan O. Ltár tábl. o. 4. 1108 j. alatt is.
Az ügy illyetén állása mellett id. Bittó István fiai: István, András és id. Mihály valamint az ellenmondó Gergely utóda: Ádám 1731 tavaszán a kir. táblától az ellenmondási pör letárgyalását, a Morócz-család adományozásának megsemmisítését és törvényes jogaikba való visszahelyezésüket kérelmezik.* Ugyanez év nyarán István említett fiai megbízzák Ádámot, aki Pest vármegyében, közel a kir. táblához lakik, a pör befejezésének szorgalmazásával, egyúttal biztosították őt költségei megtéritéséről, fáradozásáért egy meghatározott telket osztályban, vagyis soronkívül neki átengednek s a visszaszerzendő 16 telek haszonélvezetét a költségei megtérítéseig neki biztosítják. Ugyanekkor megállapodnak abban is, hogy a visszaszerzendő 16 telek osztálya akkép történjék, «a mint azt szegény eleink» kezdték, hogy t. i. azok négyfelé menjenek, úgy hogy egy-egy rész essék István, Gergely, Imre és Pál vonalára.* Mivel a Pál vonalára tartozó József ezen megállapodás alkalmával nem volt jelen, vele szemben csakis azt a kikötést tették, hogy ezt a megállapodást ő is állni tartozik.
A kérvény kelte 1731 ápr. 27-ike, O. Ltár tábl. o. 4. 1108, D. mell., 1. még Pozsony vm. ltára III. 7089/24 alattit is.
A Sárosfalván 1731 aug. 7-én kelt eredetije a csal. ltárban.
Az érdekeltek maguk között a helyzetet ekkép tisztázván Ádám még ugyanez év őszén megindítja a pört a saját és érdektársai nevében a Morócz-család és Eszterházy János ellen s azt a hétszemélyes tábla 1733. szept. hó 10-én kelt ítéletével szerencsésen be is fejezi. Szeptember 12-én pedig ítéletvégrehajtó levelet kap a pozsonyi káptalanhoz, melynek alapján a végrehajtás foganatosíttatván a következő év nyarán megosztoznak.*
Az osztálylevél Sárosfalván 1734 júl. 20-án kelt eredetije a csal. ltárban, a perre vonatkozólag 1. O. Ltár, tábl. o. 4, 214, továbbá ezen pör hiteles kiadványát a csal. ltárban. Az executionális levél eredetije pozsonyi kápt. h. helyi ltára C. 32, f. 12, nr. 11, hit. másolata megvan még a csal. ltárban Bittó Mihály és id. Ferenc által Bittó Istvánné Szegedy Zsuzsa és érdektársai ellen indított perben is. Az osztályra vonatkozólag 1. még Pozsony vm. ltára III. 4717. nr. 8 alattit és a csal. ltárt.
46József azonban az osztályban kapott négy visszaszerzett telket nem soká élvezhette békességgel. Mikor ugyanis atyja testvérének Péternek fia id. Mihály az osztály közelebbi körülményeiről értesült, 1740-ben meginttette őt, hogy az osztályban kapott négy telekből az őt megillető fele részt – két telket – adjon ki.* József erre hajlandónak is nyilatkozott oly feltétellel, hogy Mihály neki a zálogváltási perre költött kiadásai arányos részét megtéríti s ezen felül a két telekért 65 frtot fizessen.* Nem tudjuk megmondani közelebbi adatok hiánya miatt, hogy ezután mi történt. Csak azt szögezhetjük le, hogy az előbb említett Mihály fia, az ifjabb Mihály 1778-ban a saját és érdektársa: id. Bittó Ferenc unokatestvére* nevében megindítja az osztály iránti pert az időközben elhalt Bittó József utódai, Bittó Ferdinánd volt özvegye Mezőszegedi Szegedy Zsuzsa (ki ekkor már Bittó Istvánné) és első házasságából való gyermekei, ezek között ifj. Bittó Ferenc ellen. Ezt a pert a két felperes az alsóbb bírói forumokon megnyerte ugyan, azonban a hétszemélyes táblán elvesztették. A legfelsőbb bíróság elfogadva az alperesek által becsatolt nemzedékrendi táblát, arra az álláspontra helyezkedett, hogy alperesek vonala* járandóságán felül mit sem kapott. Ha a felperesek a 16 telekből osztályt akarnak, keressék azt a többi 12 telket bíró családtagokon.*
Az 1740 szept. 22-én Uszoron kelt intő megvan a Bittó Mihály és id. Ferenc által a Bittó Ferdinánd örökösei ellen indított perben a csal. ltárban; jele felper. mell. L. (62–63. 1.).
Az 1784. évi meg az 1793. évi újított periratban készült informativ periratokból, melyek nyomtatott példányai a csal. Ez az id. Ferenc az id. Mihály fiának, Péternek volt a fia. ltárban vannak.
Minthogy a további perekben is ez a nemzedékrendi tábla játszott szerepet, ennek szóbanlévő részét itt szükségesnek tartjuk bemutatni:
Bittó Mátyás 1444; László; Imre; Boldizsár; András; Kelemen; Péter; Pál; József; Péter; Péter; Mihály; id. Ferenc felperes; Mihály felperes; Ferdinánd alperes; Pál; Lukács; Imre; Mihály; István alispán alperes; István; Gergely; Ádám deficiál; András †; Mihály; István; Ignác; Jób
931-046
Ennek a pernek hiteles másolata a csal. ltárban. a gen. tábla a 387. 1.-on.
O. Ltár. táblai oszt. 5, 7697, de fellelhető a csal. ltár XVIII. század végi és XIX. század elei kinyomatott perirataiban is.
Ezt a felperesek nem mondatták maguknak kétszer! 1784-ben megindítják a pert az 1734. évi osztály szerint a visszaszerzett telkekben részesült mind a négy vonalbeliek ellen.* Ezzel majdnem egyidejűleg özv. Bittó Sándorné, özv. Bittó Jánosné és özv. Bittó Károlyné kiskorú fiaik érdekében igényt jelentenek be a visszaperelt 16 telek újabb felosztása iránt.* A pert a felperesek úgy az alsóbb bíróságok előtt, mint pedig 1792-ben a hétszemélyes ítélőtáblán megnyerték.* Ez az ítélet lényegében azt jelentette, hogy felperesek vonala éppúgy, mint Józsefé, négy telekhez jutott.
Pozsony vm. ltára III. 4717. 4, 5, 6.
L. u. itt III. 4717, és a Bittó Pál és utódai vérségi kapcsolatának Bittó István által történt elismerése ellen tett ellenmondásában a győri kápt. hit. helyi ltárának protokolumát: Proth. 1787, f. 536 jelz. alatt.
A hétszemélyes ítélőtábla 1792. évi dec. hó 3-án kelt ítélete a kir. tábla és az alsóbb fokok ítéletével Majláth György személynök 1792. évi dec. hó 4-én kelt hiteles kiadványában a csal. ltárban.
A vesztett per következtében az alperesek 1793-ban maguk között megállapodtak abban, hogy a végrehajtás során ki mennyit és mit adjon le, hogy a felpereseknek kiadandó négy telek ki kerüljön.* Ezután a járandóságukon túlmenő birtokrészeket a felpereseknek leadták, akik ezeken még ugyanez évi augusztus hó 21-én meg is osztoztak.*
Az 1793 márc. 8-án Sárosfalván kelt egyezmény eredetije a csal. ltárban az 1793 márc. 12-én hitelesített másolatával együtt.
Ered. osztálylevél a csal. ltárban.
Ám Boldizsár utódai a vesztett perben megnyugodni 47nem tudtak. Ezért még 1793-ban perújításért folyamodtak.* Az engedélyt elnyervén, az újított pert megindítják.* A pert az alsóbb bíróságok előtt megnyerik s ezek ítéleteivel a korábbi perbeli felperesek és Bittó József utódai az előbbeni perekben nyert nyolc telek visszabocsátására köteleztettek.* Ebbe az alperesek nem nyugodtak bele és az ügyet a hétszemélyes tábla elé terjesztették fellebbezésükkel. Ez a legmagasabb ítélő forum az 1804 febr. 20-iki klasszikus rövidségű ítéletével az alsóbb bíróságok ítéletét megváltoztatta, kimondván, hogy: «az alapperben hozott ítélet megokolását a pert újító felek ki nem forgatván, az újított felek a kereset terhe alól felmentetnek».*
Pozsony vm. ltára, III. 7089, nr. 1. fogalmazványa a csal. ltárban.
U. itt III. 7089. 2, 3, 4.
A hétszemélyes ítélőtáblának ítéletéből az annak bevezetésében foglaltak alapján, hiteles kiadmánya a csal. ltárban.
U. ebből; az ítélet ered. szövege: «fundamentis sententiarum in primitivo processu latarum per partes novisantes non eversis, novisatas partes in causam attractas absolvi.»
Különösképpen ezen újított perben egyik fél sem érvelt következetesen. A perújítók – Boldizsár utódai – akiket épp az ezen újított perhez csatolt nemzedékrendi tábla miatt, amelyen vonaluk tagjait vörös nyomással tüntették fel, közönségesen «vörös» Bittóknak szoktak nevezni, eleinte úgy érveltek, hogy Boldizsár testvérének Andrásnak utódai, akiket az említett nemzedékrendi táblán fekete nyomással történt feltüntetésük alapján «fekete» Bittóknak szoktak nevezni, nem is igazi Sárosfalvi Bittók, hanem csak érseki nemesek, kiknek a sárosfalviakkal sem vérbel sem pedig jogközössége nincs. Csak névrokonok, akik a 16 visszanyert telekből csakis az 1731-iki szerződés alapján részesültek négy telekben.
Utóbb ezen érvelésüktől elállottak s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az alperesek, a «feketék» nem is Bittók, hanem nőági leszármazók, akik az 1501 körül elhalt Péter (Mátyás fia) leányától Katalintól és ennek férjétől Alszászy Istvántól származnak, aki a Bittó nevet voltaképpen csak bitorolta. A pert újító vörös Bittók azonban még ezen tételes állításuk mellett sem maradtak meg következetesen, mivel további érvelésükben azt is állították, hogy a fekete Bittók egészen idegenek, akiknek a név közösségén kívül a Sárosfalvi Bittókkal mi közössége sincs.
E részben arra hivatkoztak, hogy mikor 1652-ben a nőágtól visszaperelt birtok végrehajtására került a sor, megjelent a meghívott szomszéd birtokosok és mesgyések között egy Bittó Péter nevű keszölcési ember is, akinek a Sárosfalvi Bittókkal semminemű összeköttetése nem volt. Ez a névazonosság alapján ez alkalommal kezdett arról gondolkozni, hogy jó lenne ez utóbbiakkal a kapcsolatot, összeköttetést keresni. Hogy ezt elérhesse, mostoha testvérével Kajdacsy Andrással, aki ekkor Pozsony vármegye szolgabírája volt, tanuvallatást foganatosíttatott az iránt, hogy ő is Sárosfalvi Bittó Imrétől, a pert újítók ősének Boldizsárnak atyjától származik. Ezt a tanuvallatási jegyzőkönyvet azonban a pert újítók állítása szerint soha sem hitelesítették.
Mindeme érvelésekkel szemben az újított per alperesei – a feketék – szívósan ragaszkodtak ahhoz, hogy ők is a sárosfalviak családjából valók s ezen család fiági tagjai. A leszármazást illető érvelésükben azonban ők sem voltak következetesek, mivel az első, 1778-ban megindult perben azzal érveltek, hogy a fenntebb említett Bittó Imre fiától, következésképpen Boldizsár testvérétől Andrástól származnak. Az újított perben pedig utóbb azt vitatták, hogy az az András, akit ők ősüknek mondanak, Imrének nem fia, hanem Gáspár fia révén unokája volt s így a Boldizsár unokaöccse, ennek következtében tehát kétségtelenül Sárosfalvi Bittó. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ezt az ellenfeleik, a pert újító vörös vonalon lévő családtagok tagadták, azt állítván, hogy Imre fia Gáspárnak András fia nőtlenül halt el s utódai nem lehetnek.
Ám ha következetlenséggel vádoljuk a lefolyt perben a fekete vonalon állókat és a vörös vonalon lévőket, mindenesetre súlyosabb beszámítás alá esik a vörösek eljárása. Ezeket alig menthetjük fel az alaptalan, konok perlekedés vádja alól. Hiszen az Alszászy leszármazásra a puszta tényállításon kívül komoly érvet nem tudtak felhozni, annak dacára, hogy e részben a pozsonyi káptalani levéltárat bizonyítékokért felkutatták.* Hasonlóképp 48az ellenfeleik idegen voltát azok tanuvallomásaival szemben semmiféle bizonyítékkal sem tudták valószinűsíteni s az eskü alatt tett tanuvallomásokat kizárólag csak az alaki okokból kifogásolták, hogy t. i. azok nem lettek hitelesítve.
A pozsonyi káptalan levéltára kétségtelen adatokat nyujt arra, hogy Bittó Péter Katalin leányának Alszászy Istvánnal kötött házasságából egy Alszászy Sebestyén nevű fiú származott, aki a fennmaradt okmányokban mindenkor csak Alszászy Sebestyén néven szerepelt s ezen a néven 1546-ig követhető különböző okiratokban. Ki volt légyen az atyja: Alszászy István s mely családból való, adatok hiányában meg nem állapítható. Mint tényt csak annyit szögezhetünk le, hogy Alszászy néven kívül még Sárosfalvi István és Bittó István néven is fordul elő a fennmarat oklevelekben.
A hétszemélyes tábla mindezzel szemben úgy az első 1778-iki perben, melyben csak a fekete vonal két ága állott egymással szemben, mint pedig az 1784-ik évi mint az 1794-iki újított perben, melyekben a vörös vonalon lévők előbb mint alperesek, majd a legutolsóban mint pert újítók, felperesek gyanánt szerepeltek, a fekete vonalon lévőknek Imre fia Andrástól (Boldizsár testvérétől) való leszármazását állapította meg. Elfogadta ugyanis az 1778-iki perben az akkori alperesek, Bittó József utódai által bemutatott és fentebb egy jegyzetben közölt nemzedékrendi táblát, melynek figyelembe vétele mellett hozta meg úgy az 1784-iki mint az 1794-iki, perben a vörös vonalon lévőket marasztaló határozatát.
Alig csendesedtek le az újított per ítéletének hullámai, már is más, idegen oldalról támadják a családot sárosfalvi birtoka feléért. Késmárky Rozál, Szmrtnik Imréné, aki magát Kéméndy Lajos leányági leszármazójának vallja, azon a címen, hogy a Nehéz-család egynémely birtokából, közöttük Sárosfalvából is, ennek fele őt illeti, minthogy a Nehéz-családról a Kéméndyekre szállott birtokokat ez utóbbiak idegeneknek, közöttük a Beketfalvi Morócz-családbelieknek elzálogosították, akiktől Sárosfalvát a Bittó-család helytelen ítélet alapján nyerte el, 1804. évi december hó 4-én az utóbbiak ellen pert indít. A pert azonban 1813-ban Pozsony vármegye alispánja előtt elveszti. Ugyane sorsra jutott az alispáni ítélet ellen beadott fellebbezése a vármegyei törvényszék előtt is 1815-ben. Úgy látszik, hogy az ezen ítélet elleni fellebbezése alaki okokból elutasíttatott.*
Ezen per egyszerű másolata a csal. ltárban.
Boldizsár utódai az 1804-iki vesztett újított per után a pernyertes feketéknek ugyan kiadták a nekik megítélt telkeket, de a vesztett perben s az ennek révén kezükből kicsuszott birtok elvesztésében megnyugodni nem tudtak. Pontosan megmondani nem tudjuk mikor, Bittó Jónás a többi érdektársaival együtt az ifjabb Bittó Ferenc és ennek fia Benjamin, úgyszintén az idősb Bittó Ferenc és Csente Éva leszármazói: Joachim és néhai Ignác özvegye Bacsák Marianna és a többi leszármazók ellen folytatta a pert.* Legalább erre mutat egy, a családi levéltárban elfekvő, ezen perre vonatkozó nyomtatott perirat. Ebben a perben azonban már végítéletre nem került.
Mivel id. Bittó Ferenc 1805 ápr. 17-én halt meg s mivel a per utódai ellen indíttatott, nyilvánvaló, hogy az csak 1805 ápr. 17-ike után indulhatott meg és mindenesetre 1827 előtt, minthogy ez év szeptemberében az elsőrendű felperes, Bittó Jónás maradéki tesznek elhalt atyjok után magok között osztályt.
Ez a sok pörösködés ugyanis felkeltette az érdeklődést s úgy a királyi kincstár, mint egyesek is arra gondoltak, nem lehetne-e Sárosfalva egy részét abban rejlő királyi jogok címén megszerezni ill. felkérni.
Így történt aztán, hogy 1832 körül mint látszik a királyi kincstár kívánta a Nehéz- és Kémendy-családok fiágának kihalása cimén a sárosfalvi birtok felét lefoglalni, a mi ellen a család három forum előtt – még a nádor előtt is – óvást emelt.* Alig zárultak be ennek az ügynek az aktái már jelentkezett egy Román József nevű kúriai ügyvéd, aki azon a címen, hogy a sárosfalvi birtokban némely család kihalása folytán királyi jogok rejlenének, a vonatkozó birtokrészt adományul kérte. Ezen felkérés következményeképp az akkori kir. jogügyi igazgató: Beöthy Sándor Bittó Benjamin útján a családot a birtoklás jogcímének igazolására felhívta.* Ennek a felhívásnak a család nevében az alább ismertetendő családi egyezmény létrejötte után Bittó Benjamin meg is felelt. Egyben azonban felkérte a kir. jogügyek igazgatóját, hogy a birtokadományt kérő Román ügyvéd kérvényében felhozottakat a családdal közölje.* Erre 49azután úgy a foglalás, mint az eladományozás veszélye a családról elhárult.
O. Ltár, N. R. A. f. 1830, nr. 25.
Ezen felhívás 1834. évi dec. hó 26-án Pozsonyban kelt eredetije a családi levéltárban.
Bittó Benjamin Pozsonyból 1835 május 22-éről kelt válaszának fogalmazványa ugyanott.
A mindinkább feltornyosuló, de eddig még mindig szerencsésen elhárított veszedelmek hatása alatt a családtagok megszeppentek és belátva, hogy a folytonos pörösködés nemcsak a család békéjét dulja fel, hanem a jogosulatlan és alapnélküli támadások elhárításával még oly költséges pörösködésre kényszeríti azt, mely a családtagokat a tönk szélére juttatná, megegyezésre törekedtek. Ezért 1835. évi január hó 21-én Sárosfalván mindannyian egybegyülvén, kimondották, hogy a közöttük lévő legszorosabb atyafiság és vérségbeli kapcsolat és a nagy költségek miatt a kir. Kúrián folyó egyébként is kétséges kimenetelű pört törlik. Egyúttal megállapodtak abban is, hogy ennek a pörnek a felek egyikére se lehessen előnyös vagy hátrányos következése és hogy a család minden egyes tagja békésen bírhassa az őseitől reá háramlott osztályos részt.*
Az 1835. évi január hó 21-én Sárosfalván kelt eredetije a csal. ltárban. Ezen 22 családtag aláírása van a mindenikök által hasznát címerpecséttel.
Ennek a családi békekötésnek folyományaképp bízták meg Bittó Benjamint, aki az általok megindított pörben mint alperes szerepelt, azzal, hogy a kir. jogügyi igazgató 1834. évi felszólítására válaszoljon s az adományul kért birtokrészt illetőleg valamennyiök nevében a szükséges lépéseket megtehesse. Ennek, mint fentebb láttuk, sikerrel meg is felelt s ez ügyben eljárva, az eladományozás veszélyét a családról elhárította.
A családtagokat hosszú időn át nyugtalanító pörösködés a vér- és jogközösségnek nemcsak az ítéleti megállapításával, hanem még a családtagok 1835. évi fennt jelzett egyességlevelében történt elismerésével végleg befejezést nyert és ezzel a család békéje teljesen helyre állott.
*
Befejezésül röviden még a családi címerről is meg kell emlékeznünk. A család ú. n. vörös, helyesen sárosfalvi (idősb). vonalának címeradománya nincs. Talán ennek tudhatjuk be, hogy az ezen vonalon állók eltérően használták a címert. A legrégibb ismert gyűrűs címerpecsét ezen a vonalon Bittó Pál pozsonyvármegyei esküdt 1614. évi* címerpecsétje, mely lényegileg egy könyökben meghajlított kézben kivont görbe kardot és egy szárból kinövő három virágszárat markoló kar. Ugyane század utolsó harmadából még Bittó István pozsonyvármegyei szolgabíró címerpecsétjét is ismerjük. Ez görbe kardot markoló, a felkaron felülről nyíllal átlőtt, könyökben meghajlított kart ábrázol.*
Családi ltár, M. Nemz. Múz. letét, Csiba István és Józsa Tejfalun, 1614. évi május hó 20-án kelt osztálylevelén.
Tejfalusi Sidó-család levéltárában (ez Kenessey Pongrác-család levéltárában van), egy 1688. április 26-án kelt felvalló levélen, melyet mint szolgabíró állított ki.
A család mindkét vonala által ezidőszerint használttal lényege szerint azonos címerrel először 1734-ben találkozunk Bittó Ádám egy oklevelén.* Ezen a címerpajzsban egy szárból kinövő három búzakalász látható, felettük leveles koronával és e felett görbe kardot markoló, könyökben meghajlított karral, az utóbbi külső oldalán a szarvára fogyott holddal, belső oldalán pedig a merőlegesen álló csillaggal. Ezzel a címerrel teljesen azonosat használ 1772-ben Bittó Jób és 1793-ban Bittó József* is, ha ez utóbbinak a heraldikailag egyáltalán nem szabályos, pajzsbeli és a címerpajzsot betetőző koronájától és pajzs-díszétől eltekintünk.
Csal. ltár u. o. Bittó László, Ádám, József, Mihály közötti, 1734 júl, 20-án Sárosfalván kelt osztálylevélen.
Csal. ltár u. o. 1772 április elsején kelt okmányon; a Józsefé 1793 márc. 8-án kelt, a család Sárosfalvi vonala tagjai közt létesült egyességlevélen. Egyébként itt, amennyire a pecsétek épek, megállapíthatjuk, hogy több-kevesebb eltéréssel ekkor már e vonal tagjai a búzakalászos címert használták.
50Teljesen egyedülálló a Bittó Kalaz. József, Moson vármegye esküdtje által 1816. évben használt címer, amely alapján úgy Siebmacher,* mint utána Pozsony vármegye monográfiája is* a család címerét közli. E címer ismertetésétől és bemutatásától rajzban eltekinthettünk, részben mert mindkét említett mű ezt a cimert rajzban már bemutatta, részben mert sem a családi levéltár egész anyaga, sem pedig az általunk ismert családi vonatkozású egyéb oklevelek ehhez hasonló cimert nem mutatnak fel.íimeradománya az 1625. évből. Ez évben ugyanis Kajdachy Péter, aki néh. Bittó Kelemen özvegyét, Keszölczési Chontffy Ilonát nőül vette, nemességújító címerlevelébe saját gyermekein, György unokatestvérén kívül még mostohafiát, – a nejének első házasságából származott fiát – Bittó Pétert is felvétette, akitől ezen vonal összes tagjai származnak, mint az a bemutatott nemzedékrendi táblából is kitűnik. A szóban lévő nemességújító címerlevél, mely a pozsonyvármegyei Somorján 1626. évi május hó 15-én (régi naptár szerint) kihirdettetett, kifejezetten kimondja, hogy a nemességújítólevélben megnevezettek, és így Bittó Péter is, már azelőtt is nemesek voltak.* Ezt a címert is ismertette már Csergheő a Siebmacher-féle műben,* ezért ennek ismertetésétől is eltekinthetünk. Tudomásunk szerint ezt a címert a család ezen a vonalon álló tagjai egyébként sohasem használták, amin nem is csodálkozhatunk, ha emlékezetünkbe idézzük azt a sok pereskedést, különösen pedig azokat, amelyek a XVIII. század második felében és a XIX. század első harmadában folytak, amelyek valójában mindenkor oda irányultak, hogy ezt a vonalat a család másik vonalának tagjai a vérközösségből kitagadhassák.
Siebmachers Wappenbuch, der ungar. Adel von G. v. Csergheő. Nürnberg, Bauer et Raspe, 1885–1887. 1–7 füzet.
Pozsony vármegye monográfiája, 685. 1., Budapest, Apolló Irod. Társaság.
O. Lt. helytartótan. oszt., nobilitaria cottus Poson. docum no. 706. Ezt a nemeslevelet Kajdacsi Pál 1725-ben Pozsony vm. nemességigazoló bizottsága előtt bemutatta, 1. O. Lt. helytartótan. o. «Investigatio nobilium cottus Poson A–9. lapját. Ugyancsak erre a nemességlevélre történik hivatkozás Kajdachy Ferenc nemességvitató pörében 1790-ben, 1. O. Lt. helytartótan. o. Nobilitare 1790 fons 16 alatt. Egyébként az 1754/55-i nemességigazolások alkalmával Nyitra vármegyében ezt a nemességújító címeres levelet Kajdacsy András Komjátban bemutatta az 1626-ban a pozsonyvármegyei Somorján történt kihirdetési záradékkal, 1. erre vonatkozóan Romhányi János közleményét a Levéltárosok Lapja 1914. évi folyama 3–4. száma 59. lapján.
Siebmacher idézett műve magyar részének 8–14. füzetében.
Az ezen vonalon állóknál az általunk ismert legrégibb gyűrűs címerpecsét Bittó Pál Vajka érseki szék alispánjának pecsétje, melyet fiainak, Ferencnek és Gergelynek neve mellett egy 1715. évi oklevél tartott fenn.* Lényege egy koronán könyöklő, meghajlított görbe kardot markoló kar, melyet két oldalt egyegy pálmaág vesz körül, mely utóbbiak talán inkább csak a véső fantáziája alkotásainak tekinthetők, mintsem a címer tartozékának.
Csal. ltár a M. Nemz. Múzeumban, az 1715. dec. 4-én kelt osztálylevélen.
Ezen Bittó Pál harmadik fia, József, 1746-ban azonban már nem az előbb említett címert használta, amennyiben fia, Ferdinánd, móringlevele jóváhagyása mellett a család másik vonalánál említett, Bittó Jób által 1772-ben használt címerpecséttel teljesen azonos pecsétet találunk.* A most hivatkozott Ferdinánd 1758-ban kelt végrendeletén a gyűrűs címerpecséten a címerpajzs a könyökben hajlított, görbe kardot markoló páncélos kart mutatja a kard külső oldalán a merőlegesen 51álló hatágú csillaggal, annak belső részén pedig a szarvára fogyott holddal.* Mivel a pecsét mezejében a címer feletti koronától jobbra és balra a J és B betűk láthatók, kétségtelennek tarthatjuk, hogy ezt a címert Ferdinánd atyja is használta vagy legalább is használhatta, bárha tőle okmányt ily gyűrűs címerpecséttel nem ismerünk.
U. i. a Bittó Ferdinánd 1746. febr. hó 16-án kelt móringlevelén.
U. i. Bittó Ferdinánd 1798. szept. hó 17-én kelt végrendeletén. Ezen gyűrűs pecsét hold és csillag elhelyezése tudomásunk szerint egyedül álló, párját nem ismerjük.
Az ismertetett címereket a mellékelt rajzok mutatják.
Az előadottakból kitűnik, hogy a címerhasználatban a gyakorlat ingadozó volt. Minthogy azonban a család vörös vonalának egy 1793. évi és mindkét vonalának egy 1835. évi egyességlevelén, melyek mindegyikén az akkor élt férficsaládtagok névaláírása mellett azok gyűrűs címerpecsétjei lényegileg a fentebb vázolt Bittó Ádám-féle 1734. évi, a Bittó József-féle 1746. évi, a Bittó Jób-féle 1772. évi és a fentebbivel nem azonos Bittó József 1793. évi pecsétjével azonosak, megállapíthatjuk, hogy a családtagok által általánosan és leggyakrabban használt címer csak a következő lehet: kék mezőben zöld halmon egy búzaszárból kinövő három sárga búzakalász, felettök leveles arany koronán könyöklő meghajlított páncélos, a kézben arany markolatú görbe kardot tartó kar, a kard külső részén a szarvára fogyott holddal, a kardon belül pedig a hatágú csillaggal. Sisakdísz: az arany koronán könyöklő meghajlított páncélos kar stb., mint a címerpajzsban. Takarók: jobbról kék arany, balról vörös ezüst.*
A takarók így vannak színezve az 1846-ban elhalt Bittó László halotti címerén is. Utóbbi Jakubovich Emil dr. birtokában van.
Ennek a címernek felel meg az a címer is, amely a család régebben emelt sárosfai kápolna ajtaja felett van elhelyezve. Az egyezés itt is csak a címerpajzs ábrázolatjára áll, mert takarók helyett a címerpajzsot sárkány-féle alakok tartják jobbról-balról. Hogy a kápolna mikor épült, határozottsággal meg nem állapítható. Tény azonban, hogy a kápolna tornyában lévő harangot özv. Bittó Ádámné, Kletenhomer Victoria 1751. évben öntette, miként arról a ma is meglévő harangnak felirata tanuskodik: Anno 1751 Fudit Me Johann-Ernest Christeli Posonii, P. D. Victoria Kletinhomerin P. D. Adami Bitto Vidua F. F. Ez tehát arra mutatna, hogy a kápolna maga is legkésőbb 1751-ben létesült.
A sárosfai határnak néh. Bittó Ignác tulajdonában lévő egyik szántóföldjén a legutóbbi évekig állott egy kőoszlop, melyet Bittó Ignác örökösei állítottak 1784-ben annak emlékére, hogy néh. atyjok birtokán minden cívódástól mentesen fogott bírák igénybevétele nélkül barátságosan megosztoztak. Ha nem csalódunk, ezen oszlopon is láthatók voltak 5–6 évvel ezelőtt a többször említett búzakalászos címer némi nyomai. Ezt az emlékkövet az utóbbi években, hogy az elkallódástól megmentse, Bittó Dénes sárosfai házának parkozott udvarán állíttatta fel. Felírása a következő:
Sta viator et lege!
Nobilis Ignatius Bittó
Tres supra denas
Relinquens natos,
Cessit fato.
Concordes fratres
Atque sorores
Hic convenerunt,
Jus diviserunt,
Absque arbitro.
Hoc monumentum
Sit in exemplum
Utpote rarum
Concordiae.
Et inter fratres
Atque sorores
Avertat lites,
Extinguat faces
Discordiae.
F. F. concordes heredes,
Fratres et sorores
Ignatii Bittó,
Nobilis Ignatius Bittó
Tres supra denas
Relinquens natos,
Cessit fato.
Concordes fratres
Atque sorores
Hic convenerunt,
Jus diviserunt,
Absque arbitro.
Hoc monumentum
Sit in exemplum
Utpote rarum
Concordiae.
Et inter fratres
Atque sorores
Avertat lites,
Extinguat faces
Discordiae.
F. F. concordes heredes,
Fratres et sorores
Ignatii Bittó,
A D. 1784.
Dr BITTÓ BÉLA.
