Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára (1245–1526). Szeged, 1931. 240 1. 8°.
Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára (1245–1526). Szeged, 1931. 240 1. 8°.
A XIV. század végén és a XV. század elején történt először Eperjes város levéltárának a rendezése. A XVIII. században és a XIX. század elején a rohamosan szaporodó iratokat újból rendezés alá vették. Modern tudományos igényeknek megfelelően 1911 elején Iványi Béla elkészítette a középkori anyag levéltári feldolgozását. Ennek az önfeláldozó munkának gyümölcse az előttünk fekvő regeszta-gyüjtemény, mely azonban az 1526. évig tervezett közlésnek csak első, 1481-ig terjedő része.
Nagy előnye ennek a publikációnak, hagy az oklevelek fontosabb részét betűhíven adja vissza, s hogy a kancelláriai feljegyzéseket is közli. A kancelláriai feljegyzések betekintést nyujtanak nemcsak a kancellária ügymenetébe, hanem az ország kormányzásába is. A városi levéltár gazdag anyaga természetszerűleg elsősorban a polgárság történetére szolgáltat adatokat; a városban és a város környékén letelepedett nemes családokról azonban szintén kapunk értékes felvilágosításokat, ú. m. a Berzeviczy-, Dobay-, Enyiczkey-, Gergelylaky-, Kapy-, Kartali-, Kávási-, Kerekegyházi-, Lapospataki-, Csicseri Orosz- Polyánkai-, Sigrai Pócs-, Roskoványi-, Somosi-, Olaszfalusi Sós-, Széplaki-, Szuhai-, Tomori-, Tamásfalvi-, Tarczafői-, Uszfalvi- stb. családokról. Városi politika, népesség (pl. 211. sz.), gazdálkodás, ipar és kereskedelem, különösen Lengyelország felé, azok a kérdések elsősorban, melyekre a kutató ebben a kiadványban becses leletekre bukkan. Különösképpen ki kell emelnünk, hogy a város levéltára a magdeburgi jogkönyv egy XIV. századi írással lemásolt példányát őrzi, melyet a városi jegyző széljegyzetekkel látott el (169. sz.). Másik értékes darabja a levéltárnak az a jogi compendium, mely a Summa legum nevét viseli, s mely minden valószínűség szerint Doctor Raymundus bécsújhelyi Summájának egyik példánya (586. sz.). Az Iványi által közölt fejezetcímek ugyanis tökéletesen megegyeznek, úgy sorrendben, mint szövegben, ennek a fontos jogkönyvnek a fejezetcímeivel (Gál, Alex., Die Summa legum brevis et utilis des sogenannten Doctor Raymundus von Wiener-Neustadt. 1926). Ez a jogkönyv magyar szempontból már azért is nagy jelentőségű, mert Tomaschek szerint Werbőczynek ez lett volna legfőbb forrása. Magyarországon több példánya ismeretes; így Iványi Béla egyik példányát Bártfán fedezte fel: mindmáig azonban elkerülte tudósaink figyelmét, hogy Eperjes város is őrzi ennek a jogkönyvnek egyik példányát.
Váczy Péter.
