Dapsy Vilmos László: A Dapsai Dapsy-család története. Budapest, 1931. 8-ad r. 27 1.
Dapsy Vilmos László: A Dapsai Dapsy-család története. Budapest, 1931. 8-ad r. 27 1.
Gömörmegye egyik régi birtokos családjának többnyire krónikaszerű, röviden összefoglaló ismertetését kapjuk e csinos kiállítású füzetben, amely azonban mégis több, mint «egyszerű compilatio», ahogyan szerző nevezi. A kiadott forrásokon kívül főleg az Országos és néhány, a Nemzeti Múzeumban őrzött családi levéltárból merített adatok fölsorolását ugyanis bőségesen tarkítják magyarázó fejtegetései és levont következtetései.
A család a középkorban Marmalmi vagy Dapsai Ravasz néven szerepel és csak a XVI. század második felétől kezdi magát Dapsai Dapsy-nak nevezni, ami aztán a XVII. század közepe óta állandósult. Birtokainak a Karácsonyi szerint Balog-nembeli Derencsényiek birtokaival való szomszédsága, sőt olykor egybeesése és más, de már kevésbbé támogató érvek alapján szerző, minthogy bizonyítékait maga se tartja döntő erejűeknek, csupán feltételezi, hogy családja nevezettekkel már korán apai vagy anyai ágon vérségi kapcsolatban volt, s nyitva hagyja a kérdést, vajjon előbbi esetben nem tartozik-e szintén a Balog-nemhez. A középkori oklevelek beható fürkészése felszínre hozhatná a valódi tényállást.
Az első biztos ős a XV. század elején Dapsán élt Ravasz András. Ízről-ízre azonban csak a XVII. század elején szereplő Dapsy, másként Ravaszoktól tudja levezetni családját a füzet végén levő genealogiai táblákon feltüntetett rendben. Ősi marmalmi birtokukat I. Ferdinánd a család egyik tagjának Szapolyai pártjához való csatlakozása miatt elkobozta. Később Dapsa, Alsószuha és Kisragály maradt birtokuk. Régente voltak még birtokaik Ivánfalván és Derencsényben. A XVII. század közepe táján a család két főágra oszlik: egyik Alsószuhán maradt, a másik Putnokon és Sajókazán szerez birtokokat. Ez maradt a helyzet a XIX. században is. Tagjai kezdettől fogva a legújabb időkig gyakran viselnek megyei tisztségeket s szerepelnek a közéletben. E családból való Dapsy László, az 1867 utáni idők jónevű közgazdasági írója, és Dapsy Gizella, a «Nil» álnéven ismert költőnő.
Ez a füzet megközelítőleg sem meríti ki a felkutatható területet. A Dapsy-család őseit illetőleg a különféle levéltárak kellő kiaknázásával még sok-sok anyag kerülne elő, mely származásának és birtokviszonyainak tisztázása mellett története részletes, tudományos alapokon nyugvó megírását tenné lehetővé. Szerző erre nem vállalkozott, mert célja kizárólag a körülményeihez képest összegyűjthető és a családról tudott emlékeknek a feledéstől való megóvása volt. Így is lelkiismeretes, családja történetének netalán nagyobbvonalú megírásához hasznos vázlatot és vezérfonalat adott. A leszármazási táblázatokra nézve megjegyezzük, hogy mivel részint perhez csatolt, részint magánfeljegyzésekből eredő 100levezetések alapján készültek s a tudományos genealogiai vizsgálat ily esetekben érdeket, vagy jóhiszemű tévedéseket szokott feltételezni, a bennük foglalt családi levezetések helyességét annak, aki a Dapsy-család kimerítő történetének a megírásába fog esetleg vállalkozni, ott, ahol e füzetben nem történt meg, felkutatandó hiteles adatokkal le kell kontrollálnia.
Czobor Alfréd.
