A pozsonyi Szt. László ispotály alapítói.
A pozsonyi Szt. László ispotály alapítói.
Hat évszázadra tekint vissza Pozsonynak ez a kultúrtörténeti emléke, az irgalmasság háza, áldozatkész vallásos polgárok alkotása.
1397. július 2-án kelt okirat szerint «Paulus domicellus et Ladislaus de nova domo, cives Posonienses» a Pozsony város falain kívül levő Szt. László új ispotály templomának tényleges és törvényes védurai, kormányzói, felügyelői és utolsó öröklői, hivatkozással szegénységükre, melynél fogva védúri kötelességeiket többé teljesíteni nem tudják, a mondott ispotályt minden jogaival, jövedelmeivel és a tartozékaival Pozsony városára átruházzák azon módon, mint azt elődeik alapították.*
Az eredeti oklevél Pozsony város levéltárában Lad. 18. No 1. Másolatban közli Rakovszky J. Dipl. Poson. 1. 740–742. Fényképmásolatban, átírásban és fordításban dr. Vámossy István: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet.
Amint későbbi keletű forrásokból tudjuk,* az ispotályhoz és templomához földbirtok, mezők, szőlők, erdők, malmok és bőséges haszonvételek is tartoztak. Jelentékeny vagyonról van tehát szó s így az alapítóknak módos, tekintélyes család tagjainak kellett lenniök, amelynek nagyobb szerepe volt a város történetében. Kik voltak ők?
Pozsony városi levéltár számos «Spitalmaisteri» elszámolási könyve.
Minden kétséget kizáró választ ad erre a kérdésre az idézett átruházási okmány, amelyben az átadók magukat az új házból valóknak («de nova domo») mondják. Az új házból pedig ismeretes, hogy az abban az időben Jakab bíró családjának nagypiaci tornyos háza, a mai városháza volt. Jakab bíró ivadékai ismételten nevezik magukat okmányaikban az új házról (aws dem newen Hauz, de nova domo).*
«Stephan in dem Neuenhaus Purger zu Prespurch» a tanács kiküldötte 1379-ben. Rakovszky: Dipl. Pos. I. 721–722. I. Lajos király elrendeli, hogy «die Fleyschpänckhe und Protpänckhe, die auf den Markt gelegen» lebontassanak és «hinder Stephan und Pawls des alten Richters Sun Haws daz do haist das New Haws, und awch zunest des Pischoffs Haws von Gran gelegen» átvitessenek. Rakovszky: Das Pressburger Rathaus I. 1.
Ennek a családnak, különösen I. Jakabnak mint birtokszerzőnek és II. Jakabnak nevéhez Pozsony felvirágzásának annyi kiváló momentuma fűződik egy évszázadon át, hogy annak története a városéval szorosan összefügg. Különösen II. Jakab, a városnak több mint negyedszázadon át bírája, tette nevét emlékezetessé alapításaival: a dómiskola, a ferencrendiek remek Szt. János kápolnája, a mai tornyos városház építése által,* mely alkotásokhoz most bátran sorolhatjuk a Szt. László-ispotályt és templomát is, amelynek régi alakjából, többszöri lerombolás után, ugyan egy tégla sem maradt fenn, de amelyről Jakab bíró fennmaradt épületei után ítélve feltehetjük, hogy a korabeli gótikának figyelemreméltó alkotása lehetett.*
Dipl. Pos. I. 311–13. 372. és Henszlmann: II. 107.
Ortvay II. Jakab bíró korára teszi az újház építésének idejét. Pozsony város története II. k. I. rész 270. Rakovszky és Henszlmann tévesen I. Jakabnak tulajdonítják, Pór Antal pedig Károly királyra gondol a kapuzat címerei után. Utóbbinak erre vonatkozó levelét Ortvay II. függelékként közli fentebb említett művében.
Lássuk, vajjon az 1397. évbeli Paulus domicellus és Ladislaus de nova domo előfordul-e a forrásokban Jakab bíró utódai között?
Pál papi hivatalra készülő domicellus, vagyis präbendanélküli ifjabb kanonok, kit sem stallum, sem szavazat azon időben még meg nem illetett, de igényt tartott a dominus címmel járó kanonokságra. A pozsonyi társaskáptalannál ilyen ifjabb kanonokokkal gyakrabban találkozunk a káptalan történetében.* Egyébként kimerítő magyarázatát találjuk a címzésnek a Münster városi előkelő káptalan évlapjain.* Az ottani káptalan tagjai, mint egyebütt is, a régi időkben két jogilag különböző kanonoki csoportra oszlottak: a domicelláris kanonokokra és a káptalani tagokra. Előbbiek alsó fokát képezték a kanonoki közösségnek, utóbbiak felsőbb fokát. Domicelláriussá lett a pályázó, aki az előfeltételeknek megfelelt, vagyis legalább is tizennégy éves korát elérte, nemesi származását, katholikus hitvallását és az első tonzúra felvételét beigazolta és a megállapított taksát lefizette. 71Ha a domicellus huszadik évét elérte, legalább két évig a külföldön tanult, énektudását bemutatta és bizonyos illetékeket ismét lefizetett, akkor az emancipáció ünnepélyes megadásával előlépett a káptalanbeli kanonokságra. Mint ilyen, teljes szavazatjogot (votum is capitulo) nyert a káptalanban és széket (stallum in choro) a karban, valamint igényt a präbenda élvezetére.
Du Cange Clossariuma erre vonatkozó magyarázatot nem ad a szónak, ellenben a Heyse-féle Fremdwörterbuch (O. R. Reisland Leipzig, 1892.) szerint «domicellus junger Dom-oder Stiftsherr ohne Sitz und Stimme im Capitel».
A kivonatosan közölt adatok Fr. von Klock Domherrn-Aufnahme beim alten Münsterschen Domkapitel etc. (Westfäl. Adelsblatt 1927. 23 és folyt. l.) tanulmányból vannak itt merítve.
A szóbanforgó ispotályátadási okmányban mint jelenlevő a többi közt meg van nevezve Bernhardus «canonicus predicte ecclesie S. Martini alias S. Salvatoris» is. A véletlen egy másik (a Corporis Christi kápolnára vonatkozó) okiratot is megőrzött részünkre, amelyben ez a Bernát pap ismét előfordul az ő succentorával, Pállal együtt.* Egy harmadik okirat 1387-ból Magister Paulus filius condam Jacobi iudicis Posoniensisről szól.*
Magister Bernhardus ecclesie sancti Martini alias sancti Salvatoris in Posonio canonicus et paulus eiusdem ecclesie succentor. (Fejér. Cod. Dipl. X. VIII. 421. közli Ortvay. P. V. T. III. 248.
Rakovszky Dipl. Pos. I. 658.
A domicellus cím már magában is igazolja, hogy Pál a papi rendhez tartozott; a succentorság arra mutat, hogy Bernát kanonoknak alkántora vagy karkáplánja volt; míg a harmadik okmány arról értesít, hogy magister Paulus Jakab városbírónak fia volt.
Ismeretes, hogy a tornyos Újház felerészét 1377-ben Jakab bíró fia; Pál zálogosítja el 120 font bécsi és 50 font magyar dénárnyi adósság fejében a néhai somorjai bíró Péter fiának, Istvánnak, kitől utóbb Izsák zsidóra, majd ettől Pozsony város kezére jutott.* Utóbb Pálnak unokaöccse, László is elzálogosítja a maga házrészét Knotprautpawer Andrásnak, akitől ezt is megveszi a város 50 aranyforintért.*
Ortvay P. V. T. II. köt. I. rész 61.
Ortvay P. V. T. II. köt. I. rész 61.
Nézzük, vajjon Jakab nemzetségének eddig ismert családfáján megtaláljuk-e Pált és Lászlót? Két történetíró kísérelt meg leszármazási táblát készíteni a családról. Király János «Pozsony város joga a középkorban» (36.1.) c. művében és Ortvay Tivadar «Pozsony város történeté»-ben (III. k. 355. l.). Eltérések vannak a kettő között s így nincs eldöntve, melyik fogadható el hitelesnek. Utóbbié bővebb s a következő nemzedékrendet mutatja:
Vincensius; Jacobus comes judex; Martinus canonicus Poson. Prepositus Demesiensis; Petrus; Jacobus; Nicolaus pozsonyi kanonok; Martinus; Georgius; Stephanus kir. apród, később bíró, Anna; Paulus; Elizabeth; Margareta; Nicolaus juxta portam; Ladislaus; II. Jakus judex; Joannes; jenslin; Mert. Paulus; alter Jenslinus; Anna 1. Monosteri Berzete Miklós, 2. Gmaitl János
Ismétlem, ez a családfa nem tekinthető hitelesnek s így az ispotályt átadó Pált és Lászlót nem helyezhetjük el véglegesen a nemzedékrendbe az őket megillető helyre. Azt azonban bebizonyítottuk, kik voltak az ispotály alapítói s hogy az alapítók a Jakab bíró családjába tartoztak.
Kemény Lajos.
