Kanizsay Dorottya címereslevele 1519-ből.
Kanizsay Dorottya címereslevele 1519-ből.
A magyar heraldikának egyik alig méltatott jellegzetes sajátossága a női címerhasználat. Némely külföldi országban százados gyakorlat vagy a heroldhatóság rendelete állapítja meg: miként különböztetendő meg a leány és az özvegyasszony címere? mily módon társul a férjé a feleségével? Külföldi befolyásra visszavezetendő kivételektől eltekintve,* a magyar hitves, az özvegy nő, a mint század elejéig, úgymint a hajadon saját családi címerét az apai családnévvel együtt, egymagában viselte. Hitvestársak egymás mellett álló címere tehát nálunk nem a feleséget, hanem a házaspárt jelezte.*
Frangepán Beatrix, Corvin János nejének pecsétje, BD kezdőbetűkkel (Beatrix Ducissa): a Frangepán címerpajzs alsó felében a Corvin-címer, az oroszlánok hátsó, lába között. Schönherr: Corvin János. (M. Tört. Életrajzok, 308. l.)
Thurzó Ferenc-Zrínyi Katalin 1574. Nagybittse; Révay Péter-Forgách Mária 1610. Szklabina; Balassa Simon-Ghyczy Magdolna 1632. Vágpodhrágy.
Nőnek szóló címereslevél mindenütt ritkaságszámba megy, mint valamely rendkívüli körülmény – peerage adományozás, morganatikus házasság – kifolyása. Magában állónak mondható jelen példa, mely úgy az adományos személye, származásának, családi összeköttetéseinek fénye, mint a levezethető címerjogi vonatkozások miatt is, figyelmet érdemel.
Kanizsay Dorottya, két nádor: Vingárti Geréb Péter († 1503. jún. 10. előtt), majd Perényi Imre († 1519. febr. 5.) özvegye, tizenhat esztendővel első és alig néhány hónappal második ura elhúnyta után, II. Lajos királytól, saját kérelmére, engedélyt nyer ősi címerét a Geréb-címerrel egyesítve viselni.* A szöveg kiemelve «generosa domina Dorothea de Kanysa» számos kiváló tulajdonságát és erényét, különösen hangsúlyozza, hogy e kitüntetés kérése semmikép sem sérti az özvegynek második férje: Perényi Imre emléke iránt táplált köteles kegyeletét.
Buda, 1519. június 25. Orsz. Levéltár: Dl. 24,773.
Az egyesített címer viselésére és használatára vonatkozólag természetszerűen kimarad a hadi és vitézi életben előforduló alkalmak – in proeliis, duellis, hastiludiis, vexillis etc. – szokásos elősorolása.
Az oklevél a tisztán heraldikus jellegnek megfelelően nem epistolaris, hanem «memorie commendamus»-formában, a király titkos pecsétje alatt adatott.
A címerfestmény* a leírástól némileg eltér. A szöveg szerint ugyanis hasított pajzs, pajzslábbal; elől kékben aranykoronás, aranykoronából kinövő veresnyelvű oroszlán, hátul sárgában fekete, szárnyas madárláb; a pajzsláb fehér-vörössel kétszer vágott. Ez képezi az oroszlános mezővel a Geréb-címert. A festményben az oroszlán befelé fordul; a pajzsláb pedig vörös-ezüsttel kétszer vágott. Geréb Péter 1496. évi pecsétjén a pajzsláb háromszor vágott.* A Kanizsaycímerrel Dorottya korában különböző színezésben találkozunk: Conrad Grünenberg Wappenbuchja (1483) szerint fehérben sárgakarmos, fekete, szárnyas sasláb; a fehér-fekete takarós sisak dísze ugyanaz.* Kanizsay László, Vas vármegye főispánja, röviddel Dorottya előtt, ugyancsak 1519. évben címerbővítést nyer: koronás sárkánypajzstartókat. Itt a kék pajzsmezőben fekete szárnyas arany sasláb ezüst fogyó félhold és aranycsillag között áll.* Egy emberöltő alatt három varians: csak a szárny fekete színe állandó. Kanizsay Miklós 1492. évi pecsétjén mindezektől teljesen elütő címert használ.*
Színes hasonmása Nyáry: Herald. 130. és 131. l. között.
Orsz. ltár: Dl. 20,440. Pecsétek mutatója XII. T. 52. Ugyanott Kanizsay Dorottya 1519. és 1522. évi pecsétjei – az igazgatóság szíves közlése szerint – teljesen lemállottak.
Ströhl: Herald. Atlas T. XXXI. Fig. 7.
Nyáry i. m.: 101., 102. 1
Turul. 1896. 150. l.
Ámbár külföldön még a XVI. század folyamán is akad reá példa, hogy férjes nő saját címerét egymagában viseli,* – férjes uralkodónőnél ez mai napig általános szokás – ott bizonyára senki sem vonta kétségbe jogát: ura címerét a magáéval egyesíteni. Ezzel ellentétben nálunk, mint más címereslevelekből is látható,* ez esetben is érvényes az elv: ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regiae claritatis, a férjes asszony csakis királyi adomány alapján használhatja ura címerét. 69Pedig ugyanakkor a királyné ebben a külföldi divatot követi: II. Lajos anyja és felesége hasított pajzsban elől a királyit, hátul saját címerét viseli.*
Beaufort Margit, Richmond grófnéja, VII. Henrik király anyja (pecsétek és Christ’s College, Cambridge). Maxwell Margit, Angus hatodik grófjának felesége. Sir Herbert Maxwell: History of the House of Douglas Vol. II. p. 119.
Áldásy: Címerlevelek I., II. 1514. Érki Balázs és felesége Orsolya, címeres nemeslevél; 1516. nemes Zuhodoli János és felesége Dorottya, címeradomány; 1520. Sáfár Tamás és Pestenyei Gergely, feleségeik Erzsébet és Anna, címeres nemeslevél; 1520. Kormossy Tamás és menyasszonya Apollonia, címeres nemeslevél.
Turul 1906. 39. l. Szilágyi: M. Nemz. Tört. IV. k. 372., 453 l. Mária királyné pecsétjén szokatlan a mezők elrendezése: háromszor hasítva, egyszer vágva: 1. Castilia, 2. Leon, 3. Aragon, 4. Aragon-Sicilia, 5. Ausztria, 6. Ó-Burgund, 7. Új-Burgund, 8. Brabant. A 6. és 7. mező között beékelve: Granada. Szívpajzs hasítva 1 . Tyrol, 2. Flandria. II. Lajos lovas érmének hátlapján (1525.) külön-külön pajzsban a király és Mária fenti főhercegnői címere. Ortvay: Mária királyné. (M. Tört. Életrajzok. 116. l.)
E szokásos egyesítés helyett, Kanizsay Dorottya új cimere a házastársak cimerét a hasítás alatt végig vonuló pajzslábbal mintegy szorosabb, bensőbb kapcsolatban ábrázolja.
A mohácsi vészt közvetlenül megelőző korszak nemzedéke különös előszeretettel igyekszik címerét kedve, ízlése szerint alakítani, csinosítani. Dorottya asszony tehát első férjének kegyeletes emléket emelve, egyúttal a divatnak is hódolt. Ebben második ura, ki hiú és külsőségekre sokat adó ember hírében állott,* adhatott példát. Ez címeréhez egy új motívumot vörösben koronás arany oroszlánt vett fel; pecsétjein a Perényi-címerrel négyelve, sírkövén külön pajzsban. Majd a római szent birodalmi hercegi címmel, úgy látszik, újabb, tetemes címerbővítést nyert.*
Istvánffy: Hist. de Rebus Ungar. Coloniae Agrippinae 1622. 80. l. Istvánffy szerint Perényi Imre még II. Ulászló életében halt meg, és temetésén a király képében Lajos királyfi jelent volna meg.
Áldásy i. m. II. 77. l.
A tizennyolcadik század folyamán mindinkább terjed a magyar hölgyeknél a kettős, alliancecímer használata, majd elavul a férjes asszonynál az apai családnév egyedül való viselése is.*
Don Innocenzo (Erba) Odescalchi, az ötödik Principe Odescalchi felesége († 1818.) magyar leveleit még így szokta aláírni: Gróf Keglevich Borbára.
Kanizsay Dorottya gondoskodott a mohácsi mezőn elesettek eltakarításáról. Az utókor legújabban az ottani csatakápolnában eszményi képét művészi üvegfestésben helyezte el; az ablakot azonban a Kanizsay-címer díszíti, nem pedig Dorottya asszonynak szíve szerint való, első férje emlékét hirdető címere.
A címereslevél szövege a következő:
Commissio propria domini regis. – Nos Lodovicus Dei gratia rex Hungarie, Boh[e]mie, Dalmatie, Croatie, Sclavonie, Rame, Seruie, Gallitie, Lodomerie, Comanie et Bulgarie etc. marchio Moravie et Lusatie etc. M[em]orie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis: Cum nihil magis regiam deceat celsitudinem, quam eos liberalitate ac munificentia prosequi, quorum vel preclara merita existunt, vel multarum, illustriumque virtutum splendor elucescit, nec illud sit obscurum, quemadmodum in virili itidem in femineo quoque sexu ea laudum glorieque preconia coruscasse, eiusmodique animi et ingenii dotes longe lateque emanasse, ut a principibus his, qui rebus moderantur humanis clarissimis testimoniis et non vulgaribus precioniorum insignibus meruerunt decorari, hinc nos allecti singulari modestia, pietate, constantia, dexteritate, fide, religione numerosoque pulcherimarum virtutum choro, quibus generosa domina Dorothea de Kanysa; relicta quondam spectabilis et magnifici Petri Gereb olim regni nostri Hungarie palatini ac demum relicta spectabilis et magnifici Emerici de Peren itidem palatini adeo illustratur, ut in his feminei decoris ornamentis cum omni vetustate iure optimo conferri possit, que inter cetera absolutissime virtutis argumenta gratissimi animi hoc quoque pre se fert documentum, licet enim post prioris mariti obitum ipsi Emerico de Peren palatino ex humanis nuper sublato coniugata ab eodemque splendide, magnifice ac precipuo honore per omnem temporis cursum fuerit habita, cuius quidem defuncti memoriam eiusque superstites liberos non minus, quam dum vitali ille fruebatur aura colit et observat. Tamen prenominato Petro Gereb palatino, cum quo priori matrimonii federe copulata unanimi concordique voto pluribus annis vixit, opesque ab eo ac hereditates amplissimas, magnaque fortunarum incrementa est consecuta, que pro innata liberalitate in posteriorem quoque maritum transfudit et derivavit, huic igitur Petro sicuti reliqua pietatis officia, que defunctis prestari solent, cumulatissime semper exhibuit, ita ad propagandam tam honorifici coniugii recordationem arma, insigniaque maritalia suis domesticis atque avitis adiungi admiscerique suplicibus a nobis precibus ex[op]tavit. Quod quidem desiderium cum ab ipso charitatis fonte gratissimique pectoris fomite videamus emanare, eidem generose domine Dorothee de Kanysa hec nobilitatis insignia, scutum videlicet triangulare, in cuius campo infra medietatem linea intransversum extensa deducitur, sub qua tria continentur interstitia, medium rubeo, extrema vero albo colore distincta. Campus autem, qui super eam lineam patet, duplici colore variatur. Quos linea in longum porrecta discriminat, dextrorsum enim area saphiritico colore spectatur, in cuius medio leo coronatus ore patulo, linguaque exerta ac rubicunda medio corpore tenus ex corona itidem aurea anterioribus pedibus porrectis prosiliens erigitur. Quod quidem insigne ex maritalibus armis prenominati Petri Gereb est excerptum et huc translatum, cui continuo gentilicia et avita ipsius generose domine Dorothee armorum monumenta iunguntur. Sinistrorsum enim in fulvo campo ala alitis expansis pennis ac per interstitia disiunctis simul cum pede quatuor ungulis dissecto nigricanti colora effigiatur, veluti in capite presentium litterarum nostrarum arte pictoria figurata sunt et distinctius expressa. Animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus et contulimus ac presentibus elargimur, ut pretacta arma et nobilitatis insignia more aliorum nobilium et magnatum armis utentium in posterum in sigillis, anulis, velis, cortinis, tentoriis, domibus et 70quibuscunque aliis locis et causis sub mere et sincere nobilitatis titulo ferre et gestare et eisdem uti, frui et gaudere possit et valeat. In cuius rei memoriam, firmitatem perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas duximus concedendas. Datum Bude, sabbato proximo post festum Sacratissimi Corporis Christi, anno eiusdem millesimo quingentesimo decimo nono, regnorum nostrorum Hungarie et Bohemie etc. anno quarto.
Ghyczy Pál.
