A KISTAPOLCSÁNYIAK.
26A KISTAPOLCSÁNYIAK.
(Második közlemény.)
A Kistapolcsányi-családnak András comestől származó ága a XVI. század elején fiágon kihalt. A Vörös Gyula comestől eredő másik és terjedelmesebb ág is a XVI. század végén annyira megfogyatkozott, hogy azt már csak Tapolcsányi János, Tamás fia, képviselte, akire a Hrussó–kistapolcsányi nagy birtok örökségképpen szállott.
Kistapolcsányi János könnyen lobbanó, indulatos, erőszakoskodásra hajló természetű ember volt, aki elszántságánál és rettenthetlen bátorságánál fogva is a katonai pályára termett. Akár hazája, akár saját érdekei kívánták, minden pillanatban kész volt kardját kirántani. Jó ideig otthon tartózkodott és szomszédjaival pereskedett, kivált a velkapolai pálosokkal, a nagyszombati apácákkal és az esztergomi káptalannal. 1576 május 10-én Bars vármegyének Kistapolcsányban tartott közgyűlésén Szelezsényi Gáspár alispánt nyiltan megtámadta, hogy alispánsága leteltével őt többé alispánnak nem akarja, mert látására gyomra felfordul. Az alispán erre székéről felugorva elégtételt kért a rajta elkövetett sértésért. Négy szolgabíró s esküdt a széksértést meg is állapította, mire Tapolcsányit 25 márka azaz 100 frt bírságban marasztalták el. Tapolcsányi a kir. kúriához fellebbezett. Az 1579 jún. 25-i tisztújító közgyűlésen Szelezsényit újból alispánná választották óriási szótöbbséggel. Érdekes, hogy Buza Antal a távollevő Kistapolcsányi János és Imre nevében ellene, de Kistapolcsányi Boldizsár, Ferenc és János (Boldizsár bátyja) mellette szavaztak.*
Bars vármegye jegyzőkönyvei
Tapolcsányi János ekkor már Fánchy Györgygyel tárgyalt a bozóki vármonostorról, amelyet 1579 aug. 15-én a garamszentbenedeki konvent előtt egy évre cserébe átadott Tapolcsányi Jánosnak, viszont ez utóbbi átengedte Ugrócot és Széplakot. A bozóki monostor birtokához tartozó Szenohrad, Unyatin, Pribely és Korpona város vámja a szerződésből kivétettek. Ez egyesség ellen Poklostóy Máté sághi prépost az egész premontrei rend nevében ugyanaznap ugyanazon konvent előtt tiltakozott.*
Garamszentbenedeki lt. E. 406. és 413
Így került Tapolcsányi János Bozókra s ettől fogva az okmányok «Capitaneus S. C. R. Maiestatis in Bozók» néven nevezik. Minthogy ez években a török portyázások szüneteltek, Tapolcsányinak nem sok dolga lehetett. Idejét bajvívások rendezésével töltötte. Takáts Sándor azt írja róla:* Tapolcsányi János, a XVI. század egyik legvakmerőbb vitéze, akinek vitézi dolgairól egész könyvet írhatnánk, gyakran rendezett a bozóki mezőn társas bajviadalt. Talán kényszerűségből tette ezt, mert a török vitézek folyton irogattak reája. Az 1579. évben is azt jelenti Forgách Simonnak: «Ezt akarom megírnom, hogy mireánk az törökök irton írnak, hogy az kópjatörésre reáhínajok őket ... Ugyan nappal az sorompóban törték ketten az kópját és egy falkája az ajtónál vetett lest.» A Fáncsyval kötött szerződés lejárta arra bírta őt, hogy másfelé nézzen. 1581-ben már Véglesen találjuk őt várkapitányi minőségben és aug. 6-án arra kéri a bányavárosokat, támogassák őt a királynál ama kérésében, hogy Véglesre több katonaságot küldjenek. 1586 szept. 25-én pedig Dobó Ferenc kerületi generális főkapitány kéri a bányavárosokat, hogy küldjenek katonákat Véglesre. Erre a bányavárosok nagyobb mennyiségű gyalogost küldtek Tapolcsányinak, aki azokat Szalatnyán és Szászon helyezte el.*
A török-magyar bajviadalok 84
Matunák: Z dejín slob. a hlavn. bansk. mesta Kremnice. 388–389
A véglesi várőrség azonban – úgy látszik – ugyanoly bajban szenvedett, mint a többi végvárak katonasága. Nem fizették őket. Ennek tulajdonítandó, hogy az őrség úgy gondoskodott magáról, ahogyan tudott, aminek viszont a környékbeli birtokosok vallották kárát. Ilyen panasz folytán tartott a nyitrai káptalan 1585-ben vizsgálatot ama lopások és egyéb kihágások ügyében, amelyeket a véglesi vár őrsége valószinűleg kapitányuk 27tudtával Viszochány Sándor, Mitici Roson László és Latkóczy Bernát birtokain elkövetett.* Tapolcsányi János véglesi kapitány maradt még 1586-ban is.* 1587 febr. 10-én a haditanács Tapolcsányi Jánost Pálffy Miklós mellé országos vicekapitánynak ajánlotta s ezentúl ott találjuk őt vezére oldalán mindenütt a törökök elleni harcokban. 1592 ápr. 28-án kerületi alkapitányi állásában megerősítették és Lessenyei Nagy Ferenc utódjául Léva várának kapitányává lett. Ettől fogva kistapolcsányi erősségében kisebb zsoldos csapatot is tartott saját költségén.*
Orsz. lt. T. X. f. .163,. nr. 14.
Garamszentbenedeki lt: f. 79, 22.
† Odescalchi Artur hg. jegyzete a bécsi hadi levéltárból.
1593 szept. 9-én Bars vármegye Újbányán tartott gyűlésén részleges nemesi felkelést rendelt el, melynek kapitányaivá Puska Jánost és Simonyi Gáspárt választották meg. A nemesi felkelést okt. 20-án Érsekújvárra s onnan Komáromba rendelték. A csapat Tapolcsányi János vezetése alatt résztvett a sárvízi ütközetben és vitézségével nagy mértékben hozzájárult a fényes győzelemhez. Istvánffy beszéli, hogy Tapolcsányinak siketnéma katonája a török seregnek megfutamodott vezérét, Hasszán budai pasát elérte és vele harcba bocsátkozott. Soká vívtak egymással; végre is a siketnéma a pasát megsebesítette és gyöngyökkel ékesített aranyhüvelyű és markolatú kardját kettétörte, mire a pasa elmenekült, legyőzője pedig a kardot győzelme bizonyítékául magával hozta. Tapolcsányi gazdag zsákmánnyal megrakodva tért vissza.*
Istvánffy: XXVII. 378. Bars vármegye 344.
A következő évben valamely ütközetben súlyosan megsebesült. Okt. 17-én ugyanis Pálffy Miklós írja a Zamoyski János lengyel kancellárnak válaszként Tapolcsányi Jánoshoz intézett barátságos levelére, melyben a tatárok visszavonulásáról kérdezősködött: hogy Tapolcsányi János három súlyos sebe miatt hivatását nem teljesítheti.* Hol és mikor kapta a sebeket? nem tudni.
Jedlicska: Adatok Pálffy Miklós életrajzához. 520.
Résztvett az 1594. szept. 29-én vívott győri csatában, amikor három lovat lőttek ki alóla.* Ugyancsak ott volt 1595 okt. 26-án a keresztesi (egri) öldöklő ütközetben, mely a már learatott győzelem után oly szomorú vereséggel végződött. Egy ízben a törökök kezére is került, akik Budán fogva tartották, miként erről síremléke tanuskodik. Hogy hol és mikor került fogságba? eddig megtudni nem sikerült.
Talán e csatában sebesült meg.
Köszvénye, melyet a katonaélet viszontagságai közt szerzett, már 1580. óta kínozta. 1598 jún. 25-én Pöstyénből írja Forgách Ferenc nyitrai püspöknek: «az Úristen ő szent fölsége olly csapását bocsátotta reám, hogy két felől fogva visznek szállásomról az fördőbe, magam emberségével bele nem mehetek, feleségem azonképpen az is csak vagyon Istennek markában».*
Barsmegyei Hirlap, 1885. 12. szám.
1598 aug. 1-én halt meg. Minthogy a kistapolcsányi régi templomnak sirboltja nem volt, tetemeit a templom hajójában az evangelium oldalán levő mellékoltár alá helyezték s fölötte falba állítva volt a vörösmárvány síremlék. Mikor 1781-ben a gr. Keglevich-család a jelenlegi templomot felépíttette, a síremléket, a lerombolt régi templomból idehozatta s a bejárattól balra helyezte el.
Az emlékkő Tapolcsányi Jánost álló helyzetben ábrázolja sodronyos ingben, vasas páncéllal, combja közepéig kabátban, szűk nadrágban, vezérlő bottal, csúcsbafutó sisakkal, elül tollas karéjjal és orrvédővel.
Az ép állapotban (csak orra törött le) levő síremlék felirata a következő:
Hic iacet Generosus ac Egregivs Dominvs Joannes Tapolczani de Kis Tapolczan, qvondam Bvde captivus Capitanevs in Bozok, Vegles, Laeva, et partivm Cis-Danvbiarvm Regni Hvngariae Vice Capitanevs obiit I die Avgvsti Anno 1598.
Hocce Tapolczane (bellator athleta Rudolphi
Caesaris) in tumulo morte soporus inest.
Caesaris) in tumulo morte soporus inest.
Ille Tapolczani Turcarum fulmen et ingens
Sydus Christianum Martis imago decens.
Sydus Christianum Martis imago decens.
Testis eris Bozok, Végles, Laeva, Agria testis,
Captivoque tuo trux Buda testis eris.
Captivoque tuo trux Buda testis eris.
Tu quoque Jaurinum, quod cum defensat ab hoste,
Ternus erat subter coede peremtus equus.
Ternus erat subter coede peremtus equus.
Eheu Pannonicis ubi nunc, ubi fidus Achilles?
Hic iacet heu tellus Hannibale orba tuo.
Hic iacet heu tellus Hannibale orba tuo.
28Amilyen vakmerőségig bátor és vitéz katona volt a harctéren, olyan erőszakos, hatalmaskodó ember volt magánéletében is. Alig van év, amelyben pereskedéseiről s az ellene szóló panaszokról ne olvasnánk.
A pálosnagymezei pálosokkal való perlekedés még Kistapolcsányi Tamás idejéből ered, aki a pálosok Oztra földjéről azok juhait elhajtatta s a földet elfoglalta. Tamást a vármegye e miatt 100 frt bírságban marasztalta el. Az ügy később bizonyos levelek visszatartásával bővült. Miután Tamás a felajánlott esküt megtagadta, 100 frt bírsággal sujtatott. Végül az ügy Tamás halála után fiára, Jánosra háramlott, akit a kir. kúria elé idéztek és meg nem jelenvén, elmarasztaltatott.*
Orsz. lt. Acta Paul. 227, 55. és 56.
1574-ben Kistapolcsányi János katonáival az esztergomi káptalannak Ebedec birtokát megszállotta és 12 napig ott tartózkodott. A kárvallottak tanusága szerint gabonát és háziállatokat raboltak és a szőlőket Pusztították.* 1577-ben újból megtámadták és elfoglalták Ebedecet.*
Eszterg. kápt. lt. Lad. 7. 1, 15.
Garamszentbenedeki lt. f. 118, 18.
1579-ben Fekete-Báthory Fruzsina, a nagyszombati apácák apátnője panaszolta be Kt. Jánost és Imrét a nyitrai alispán előtt, hogy az apácák egyik jobbágyának, mikor a Hrusichka erdőből fát vitt haza, az országúton a jeskófalvai erdők mellett egy vasláncát és fejszéjét elvitették.* Ugyanő ugyanazon évben panaszt emel a Kistapolcsányi testvérek ellen, hogy kiskolosi jobbágyainak növendékmarháit a kis- és nagykolosi s jeskófalvai szabad legelőről elhajtották. A nyitrai alispán maga elé idéztette őket.* Következő évben az apácák újabb panasszal lépnek fel a Kistapolcsányiak ellen, hogy jeskófalvai, nagy- és kiskolosi jobbágyaikat, akik Wychyoman (?) folyó mellett és a Borovica-hegy alján kaszáltak, kifosztották és bebörtönözték. A Kistapolcsányiakat el is ítélték.* 1584-ben az apácák újabb panaszairól olvasunk. Kistapolcsányi János és Imre hrussói tisztje, Horváth Miklós, az apácák 11 sertését a nagy- és kiskolosi erdőből elhajtatta. Ugyanazon évben Nyitra vármegye alispánja vizsgálatot rendelt el Kistapolcsányi János és Imre ellen, hogy az apácák jeskófalvai jobbágyait a hrussicskai erdőben, ahol fát vágtak, kifosztották. E panaszukat 1585-ben megújítják a Kistapolcsányiak hrussói tisztjei: Horváth Miklós, Vály Péter és Rahoczay másképp Mahulinszky János ellen.* Mikor mindez semmit sem használt, Mátyás főherceg előtt ismételték meg panaszaikat Kistapolcsányi János ellen, hogy a nagykolosi apátsághoz tartozó jobbágyaikat egyre sanyargatja s arra kérik, hogy az erőszakoskodásokkal szemben védje meg őket és a határok kérdését királyi biztosok útján rendezze.*
Orsz. lt. NRA. f. 1682, 35.
U. o. Acta Eccl. 45 f, 31.
OL. Acta Eccl. 169, 9, és 11.
U. o. 169, 7, 17, és 18.
U. o. 45. 12. kelet nélkül.
Miksa főherceg 1598-ban meg is bízta Forgách Ferenc nyitrai püspököt, hogy a Kistapolcsányi János, a pálosok, a Nyulak szigete apácái és Hathalmy Dániel közti határkérdést békés úton rendezze.*
U. o. 120. 7.
Ugyancsak atyjáról, Tamásról szakadt rá örökségképpen az elefánti pálosok (a velkapolai pálosok anyakolostora) pere. Tamás a pálosoknak Hoboka pataka nevű földjeit és erdejét elfoglalta s a határdombokat lerontotta. A kir. kúria 1589-ben Tapolcsányi Jánost elmarasztalta és a 100 holdra terjedő földeket a pálosoknak ítélte oda. Mikor azonban 1591-ben az ítélet végrehajtására került a sor, Tapolcsányi János ellenmondott. Erre megidézték és meg nem jelenvén, elmakacsolták.* Ugyanazon évben ítélte oda Bars vármegye «Ptákhegye» erdőt a pálosoknak Tapolcsányi János ellen, aki azt maga részére vindikálta.*
OL. Acta Paul. 228, 64. és 169, 16. Garamszentbenedeki lt. G. 375.
OL. Acta Paul. 163, 2. és 16., 228, 63. és 64.
Tamás 1560. körül a pálosok velhapolai birtokáról vagy tízezer zsindelyt és lécet vitetett el, amiért a vármegye már 1561-ben elmarasztalta. Hosszas huza-vona után a kir. kúria az ítéletet 1591-ben jóváhagyta és végrehajtás végett a vármegyének kiadta, mely nagysokára 1596-ban az ítéletet János terhére végre is hajtotta.*
U. o. 229, 75. és 76.
1597-ben Kistapolcsányi János szolgái a pálosok nagyugróci malmának gátépítését nemcsak megakadályozták, hanem a malomgát alatt új kártokozó gátat emeltek, amiért a pálosok panaszára, 29s az országbiró rendeletére a garamszentbenedeki konvent vizsgálatot tartott*
U. o. 163, 21. és 229, 77.
Az 1597. országgyűlésen a pálosok és Nyulakszigeti apácák panaszai is szóvátétettek, hogy Tapolcsányi János az ország jogai és törvényei ellenére őket mindenféle sérelmekkel illeti, határaikat és javaikat erőszakkal elfoglalja; minek folytán a rendek kérik Őfelségét, küldjön ki biztosokat, akik a panaszokat megvizsgálják és elintézzék úgy, ahogyan lehet.* Ez ellen Tapolcsányi János tiltakozott ugyan,* de halála után a király 1599-ben megbízta Forgách Ferenc nyitrai püspököt, hogy az ő elnöklete alatt kinevezendő bizottsággal vegye tárgyalás alá a vitás határkérdéseket a pálosok és Cziráky Zsuzsanna, Tapolcsányi János özvegye között.* Cziráky Zsuzsannát pedig felhívta, hogy a velkapolai jobbágyoknak általa és fia által barbár módon gyakorolt bántalmazásaitól tartózkodjék, ellenesetben súlyos büntetés vár reá.* Cziráky Zsuzsanna e kir. rendeletek kapcsán arra kérte a királyt, hogy a közte, a Nyulakszigeti apácák és Hathalmy Dániel közt fennforgó határkérdés rendezésére kiküldött bizottságba Illésházy Istvánt és Dersffy Miklóst is nevezze ki.* A király az elefánti pálosok részére oltalomlevelet állíttatott ki minden erőszakos támadó, különösen Cziráky Zsuzsanna és fia, Tapolcsányi Pál ellen,* azonfelül Pogrányi Benedeknek meghagyta, hogy azon esetre, ha a határrendező bizottság eljárásával szemben Cziráky Zsuzsánna ellenkezni merne, az alája rendelt katonákkal forduljon ellene, mint ellenség ellen.*
42. cikk.
OL. Acta Paulin. 163, 12.
U. o. 229, 80.
U. o. 163, 25.
U. o. 110, 32.
U. o. 229, 82.
OL. Acta Paul. 229, 81.
A szigorú rendeletek hatása alatt az özvegy beleegyezett abba, hogy Velkapola határait Radovitz Péter váci püspök elnöklete alatt egy bizottság revideálja.* A bizottság ezek után 1601-ben Velkapola határait megállapította és elkülönítette Szkiczó, Fenyőkosztolány, Kis- és Nagylehota és Hrussó várának határaitól. Ez ellen Tapolcsányi Pál tiltakozott és újabb bizottságot kért; de tiltakozott anyja is, hogy a bizottság Hrussó határának bizonyos részét a pálosoknak ítélte s új határrendezést sürgetett.* Viszont a pálosok is panaszt emeltek a Bossányiak, Cziráky Zsuzsanna és Tapolcsányi János ellen, hogy Bratulich Simon generális testvért lova zablájánál fogva letartották. Emiatt az özvegy, fia és Mathulinszky János szolgájuk a kir. kúria elé idéztettek.*
U. o. 230, 84.
U. o. 163, 27, 28, 30, 44. és 230, 86, 87.
U. o. 231, 95, 96.
A háborúskodás – mint látni fogjuk – később sem szünetelt és az apácákkal, valamint a Hathalmyakkal való perlekedés csak évtizedek mulva nyert megoldást.
Chery Mihály, Gáspár fia, aki anyja Krisztina, Széplaki alias Varbóki Ferenc leánya révén Széplakon részbirtokos volt, szintén régóta perben állott Tapolcsányi Jánossal, aki őt egy izben meg is verte.* A pereskedés 1579-ben egyességgel végződött, melynek értelmében Tapolcsányi János átengedi Cherynek: öt lakott és egy elhagyott széplaki jobbágytelkét, a malom és halastó egy harmadrészét, azonkivül fizet 700 frtot – 400 frtot ebből már le is fizetett, – a 300 frt zálogául pedig pázsiti birtokrészét köti le. Az elhagyott telek beépítésére fát ad. A jobbágyok is fát kapnak a hrussói erdőből. Ha Tapolcsányi Cheryt a birtoklásban meg nem védené, eo ipso 700 frtban konvinkáltatik. Viszont Chery is tartozik Tapolcsányit birtokában megvédeni. Ha Cherynek magva szakad, a hat telek stb. Tapolcsányié és viszont.* Minthogy az egyesség nádori ítéletből kifolyólag keletkezett, elképzelhető, mily sérelmek orvoslására szolgált.
Garamszentbenedeki lt. f. 102, 32. E. 372. és 425.
† Szerémi Odescalchi Artur hg.-nél.
A Chery-családdal kötött egyesség dacára a béke tartós nem maradt. Chery Mihálynak nővére, Zsófia, Palásthy Benedeknek, majd Barbaryth Györgynek neje szintén részbirtokos volt Széplakon. 1594-ben már özvegysorban élt. Ez évben panaszt emelt Tapolcsányi János és unokaöccse, György, valamint Szelcsényi György diák, Hrussó várának tisztje ellen, hogy házát és nemesi kúriáját, továbbá két népes jobbágytelkét és 1/4 elhagyatott telkét erőszakkal elfoglalták. Nyitra vármegye 1596-ban el is marasztalta őket.*
OL. NRA. f. 187, 24.
1580-ban Bedeghi Nyáry Krisztina, Nagylucsei 30Dóczy Gábor özvegye és szolgája a Pap, másképp Füssi (Fewsi) Gáspár panaszolják, hogy a pozsonymegyei Szt. Györgyre küldött négy szekér bort Tapolcsányi János és Imre nagymalonyai jobbágyai lefoglalták és magát Pap Gáspárt egy darab fával fején megsebesítették. A garamszentbenedeki konvent privigyei Philo János konventualistát küldte ki, aki midőn ápril 11-én Kistapolcsány városában János, Imre és Ferenc árváinak kastélyába a kapu előtti hidon át bejutott, a honn talált Imrét személyesen megidézte.*
Garamszentbenedeki lt. f. 23, 23. és T. 17.
A Bossányiakkal rokonságuk ellenére is állandó perpatvarban állottak s a Kistapolcsányiakat többizben is elmarasztalták azért, hogy Szelcsénben és Széplakon velük szemben erőszakoskodtak. Viszont a Bossányiak egész Szelcsént és Széplakot visszafoglalták s a két család közt a nyitrai káptalan előtt kötött régi egyességet is megszegték. Az ügy végre a király elé került, ahol jó embereik közbenjárására 1590. advent I. vasárnapján Tapolcsányi János és György egyrészről, másrészről Bossányi Lőrinc és András, Péternek Márton fiának fiai, és Sándor, Hieroszlav, Márton és János, † Jánosnak Márton fiának fiai, következő egyességre léptek. Minden eddigi, egymás ellen indított perüket kölcsönösen beszüntetik s a róluk szóló összes iratokat megsemmisítik oly föltétel alatt: hogy Tapolcsányi János és György a Bossányiaknak költségeik megtérítése fejében 1200 magyar frtot lefizetnek, és pedig 600-at a király előtt személyesen a Bossányiak kezébe, másik 600-at 1591 jan. 23-án a nyitrai káptalan előtt. Ha megfizetni nem tudnák vagy nem akarnák, a Bossányiak Tapolcsányi Jánosnak és Györgynek széplaki egész birtokrészét zálogjogon lefoglalhatják mindaddig, míg János a pénzt le nem fizeti. Hogyha pedig valamelyik fél mindkét nemű örökösök nélkül elhalna, annak bárhol az országban levő összes birtokai az életben maradt másik félre szálljanak. A most távollevő Tapolcsányi György és Bossányiak 1591 január 23-án a nyitrai káptalanban megjelenni s a fennti egyességet elfogadni és megerősíteni tartoznak. A mondott napon a nyitrai káptalanban ez tényleg meg is történt.*
Eredetije † szerémi Odescalchi Artur hg.-nél.
Viszocsányi Sándorral már találkoztunk. Ugrócon részbirtokos volt és szomszédja Tapolcsányi Jánosnak. Természetesen perlekedtek. Tapolcsányi János Viszocsányinak nyolc kecskéjét elhajtatta, ezért 20 frtban marasztalták el. A király az ítéletet jóváhagyta és végrehajtás végett a vármegyéhez leküldte.* 1586-ban csereszerződésre léptek. Tapolcsányi széplaki hét jobbágytelkét adja Viszocsányinak Ugrócon levő nemesi kúriájáért, továbbá öt jobbágy- és két zsellértelekért. A cserét visszavonja, amiért perre kerül a dolog. Végre 1587-ben fogott bírák útján megegyeztek.*
OL., NRA. f. 38, 49.
Nyitrai kápt. lt. Prot. 30, 58. és 60. OL. NRA. f. 120, 9.
1585-ben Gosztonyi Ferenc panaszolja be Tapolcsányi Jánost, feleségét, Cziráky Zsuzsannát, továbbá Cziráky Balázst, valamint Horváth Miklós hrussói és János szelcséni tisztjeiket, hogy kerenchei és kuttnai szolgáit és zselléreit megverték és egyet közülök megöltek. A nyitrai alispán maga elé idézte őket.*
OL. NRA. f. 1682, 40.
Tapolcsányi János Czeglédy Mátyást elfogatta és megverette. Békésen megegyeztek és Czeglédy 1597-ben a nyitrai káptalan előtt kijelentette, hogy a szenvedett sérelmekért bosszút állani nem fog. Újból összevesztek, mire Czeglédy az egyességet 1598-ban visszavonta és Tapolcsányi János halála után panaszát fia, Pál, ellen újította meg, akit 1610-ben el is marasztaltak. A per Pálnak halálával sem szünt meg, hanem átszállott nővérére Ilonára, akit 1612-ben per non venit szintén elmarasztaltak.*
U. o. f. 115, 8, 13. és 27.
Tapolcsányi Jánosnak a szomszédos Thurchányiakkal is pere támadt.* A Thurchányi-család tagjai: György, László, János és Márton ugyanis 1595-ben panaszt emeltek ellene és Bossányi Imre, valamint széplaki jobbágyaik 31ellen, hogy turcsányi birtokukon erőszakoskodtak. A vizsgálatot Nyitravármegye el is rendelte.*
A Thurchányi-család † Odescalchi Artur hg. egyik jegyzete szerint atyafiságban állott a Kistapolcsányiakkal, amennyiben Tapolcsányi Jánosnak (melyiknek?) neje Thurchányi Borbála lett volna. Minthogy a forrás és évszám megnevezve nincsen, a családfában el nem helyezhető.
OL. NRA. f. 118, 22.
Baj támadt a szomszédos Újbánya várossal is. Barsvármegye 1586-ban vizsgálatot indít Tapolcsányi János és hrussói tisztje; Horváth Miklós ellen, hogy egy újbányai polgárt marháival együtt a nagylehotaiak erőszakkal elhajtottak és elzártak.* Ugyancsak Újbánya városnak a Vöröskut-hegytől Saffnik-hegyen túl a Moys-hegyig terjedő szántóföldjeit és erdejét Tapolcsányi János elfoglalta. Ez ügyben is vizsgálatot tartottak és 1591-ben Tapolcsányi viszonvádat emelt a város ellen.*
U. o. Acta Paul. 163, 41.
Garamszentbenedeki lt. f. 81, 19.
A Hathalmyakkal való per onnan indult ki, hogy Hathalmy Pál 1585-ben néhány fegyveres társával Szelcsén határába tört és a «Naprostrytku» helyen Blaho Györgyöt, Tapolcsányi János jobbágyát megverték, megsebezték, Praznócon fogságba vetették és kalodába zárták. Később kibocsátották, de néhány napra rá meghalt. Viszont 1592-ben a szelcséniek a hornyáni tilalmas erdőben (Hathalmy birtoka) fát vágtak, e közben a búzát letiporták, a réteket lovaikkal, szekereikkel tönkretették s a káposztás kerteket levágták. Mindebből csaknem egy évszázadra terjedő per keletkezett, amelyről még alább is szó lesz. Egyelőre csak annyit említünk meg, hogy az 1623. évi tanukihallgatás alkalmával Pöstyéni Ádám, aki Tapolcsányi Jánosnak és özvegyének számadó tisztje volt, azt vallotta, hogy Tapolcsányi Jánosnak egyszer már ez ügyben esküdnie kellett. Ez esküre vonatkozólag azután az egyik tőkésújfalusi asszony azt vallotta, hogy Tapolcsányi János, miután a javorka-kútnál megesküdött, egy hétre rá meghalt, azaz hamisan esküdött és Isten sujtó keze emiatt elérte. Chinoráni János pedig, aki 18 éven át volt Tapolcsányi Jánosnak szolgája, imígyen vallott: egyszer ura bizonyságával megjárták a határt s a javorová studnickára jövén, Pogrányi Benedekkel (dunáninneni vicegenerális, Hathalmy Pál és Bossányi Borbála árváinak Dániel, Dávid és Erzsébetnek gyámja) találkoztak, összevesztek és Tapolcsányi János kardot rántott; de Apponyi Pál kardját megfogta és hüvelyébe visszatette. Másik tanu vallja, hogy ezen találkozás alkalmával Na Krtina nevű úton mindnyájan megállottak és Tapolcsányi János így szólt «én igaz határon megyek az én bizonyságaimmal, nem úgy mint te haraszton keresztül kocsál hordosztal». Ott újra összevesztek, de széjjelmentek.*
A tanuvallomási jegyzőkönyv hiteles kiadványa † szerémi Odescalchi Artur hercegnél.
Kistapolcsányi Boldizsárral akivel pedig – mint említettük – egyességre lépett, szintén kellemetlenkedett. Boldizsár 1590-ben bepanaszolta őt, hogy jobbágyainak sertéseit a kistapolcsányi kastélyba hajtatta, és csak váltságdíj ellenében bocsátotta szabadon.* Ugyanezen évben Barsvármegye tartott vizsgálatot ellene és tisztje, Paulovich, másképp Kolossy Imre ellen, hogy Boldizsár kistapolcsányi malmának töltését széjjelhányatta.* Következő évben újból vizsgálat folyik ellene, mert a kistapolcsányi szőlőhegynek Hlina és Stará hora nevű részéről, mely Boldizsárnak birtokrészéhez tartozik, a bortermés tizedét és kilencedét lefoglalta.*
OL. NRA. f. 1682, 44.
U. o. f. 50, 49.
U. o. f. 1682, 41. és 42.
1592-ben Bajnay Jánosné Tapolcsányi Fruzsina panaszolja be a vármegye előtt, hogy knesici pincéjét elfoglalta. Ugyancsak egyik irtványföldjét is elfoglalta. Bajnay Endrével, János fiával végre 1598 febr. 17-én a garamszentbenedeki konvent előtt kiegyezett akkép, hogy a pereskedést beszüntetik és 1000 frt bánatpénz kikötése mellett kölcsönösen kötelezik egymást arra, hogy többé pereskedni nem fognak.*
OL. NRA. fasc. 1682, 45. és 46. Garamszentbenedeki lt. G. 699.
Az esztergomi káptalannak össödi dézsmáját lefoglalta. A szentszék e miatt őt 50 frt bírságra ítélte, amelyet 1598-ban Semléky Jánosnak, a káptalan szebellébi tisztjének le is fizetett.*
Garamszentbenedeki lt. G. 654.
Saját templomukkal sem bántak el különben. Egyik irtványföldjét, melyet elődjeik a kistapolcsányi Szt. Katalin-templom haszonélvezetére adtak, Tapolcsányi János és György elfoglalták, amiért Barsvármegye elé idéztettek.*
OL. NRA. f. 162, 25.
Érdekes, hogy a hrussói várhoz tartozó birtokok tulajdonjoga még mindig nem volt rendben. Kistapolcsányi Fruzsina, György leánya, bajnai Illés Jánosnak, Sempte vára provizorának neje 1574-ben újból megkísérlette Hrussó várához való jogának érvényesítését, melyből atyját annakidején Tamás kinullázta. Miksa király Alzez birtokán 1574 okt. 21-én kelt levelében meg is hagyta a garamszentbenedeki konventnek, hogy amaz iktatólevelet, mellyel † Tapolcsányi s Tamás és György Hrussó várába bevezettettek, s egyéb a 32várra vonatkozó okleveleket másolatban Illésy Jánosnak és nejének adja ki.* 1579. évről olvassuk, hogy Tapolcsányi János Hrussó várát és Kistapolcsányt érintő bizonyos okmányok átadása fejében Zsámbokréty György fiának, Istvánnak, 1579-ben fahasználati jogot adott a hrussói erdőkben.* Hrussóy Mihálynak is voltak még jogai és követelései Hrussó várában. Tapolcsányi János és Imre 1580-ban akkép egyeznek meg vele, hogy Hrussóy Mihály a Kistapolcsányiaknak széplaki és felsőpázsiti birtokrészeiért és 1000 frt lefizetése ellenében Hrussó várához és tartozékaihoz való minden jogát nekik átengedi.* Ámde Hrussóy Mihály tovább is követelésekkel állott elő, és pedig sikeresen. Úgy látszik, a Kistapolcsányiaknak Hrussó várára vonatkozó birtoklási joga még mindig nem volt biztosítva, azért Tapolcsányi Jánosnak fizetnie kellett. 1581-ben a pozsonyi káptalan előtt oly egyességre lépett Hrussóy Mihállyal, hogy az utóbbi minden birtoklási és egyéb jogát, melyet Hrussó egész várában, továbbá Szölcsénben, Széplakon, Kereszturon, Fenyőkosztolányban, Nagy- és Kislehotán, Szkiczón, Zsikaván, Loócon, Maholányban és Boróc, Leves, Lamatinc, Horváthi és Wyczoma (?) prćdiumokban, melyeket Tapolcsányi János és Imre békésen birtokolnak, nekik és † Ferenc fiának, Györgynek és örököseiknek 4000 magyar frton, mely pénzt tőlük a Thelekessy Istvánnál zálogba helyezett zablathi birtokrészének megváltására kapott, örökáron átengedte.* Végre Rudolf király 1589-ben új adománylevelet adott ki Tapolcsányi János és Imre részére, mellyel a Hrussó várára és fentemlített tartozékaira vonatkozó királyi jogot nekik adományozta.* A Hrussóy-család leányági örökösei, nevezetesen Hrussóy Jeromos dédunokája Szerdahelyi Dersffy Miklós, István fia, továbbá Bessei Farkas Ignác fia, Tamás, Hrussóy Jeromos unokája 1591-ben új keresetet indítottak Tapolcsányi János és György ellen a leányágat megillető részek kiadása iránt,* de ugyanazok a pozsonyi káptalan előtt néhány hónappal később a pert beszüntették.*
Garamszentbenedeki lt. f. 100, 5.
Garamszentbenedeki lt. E. 428.
OL. NRA. f. 874, 7. és 120, 24.
Garamszentbenedeki lt. f. 40, 54.
OL. NRA. f. 108, l.
Garamszentbenedeki lt. f. 54, 9.
U. o. f. 26, 10.
A hrussói váruradalom ezzel végleg a Kistapolcsányiak birtokába jutott. Most már csak a Forgách-család részéről fenyegethette veszedelem, amiért is Tapolcsányi Jánosnak 1588-ben a pozsonyi káptalan előtt kötelezvényt kellett kiállítania, melynek értelmében, ha a Forgách-család a kir. kincstárt a hrussói javak ügyében esetleg perrel támadná meg, a kir. kincstárt saját költségén – (olvashatatlan) fogja kárpótolni (?)*
OL. NRA, f. 110, 30.
Említettük már, hogy Tapolcsányi János 1583. évben unokafivérének, Boldizsárnak, jogaiba lépett. Ezzel a Kistapolcsányiak birtokai már mind Jánosnak kezében összpontosultak, egyedül Ferenc fia György volt még életben, aki Ilméri (Ürményi) Máriát birta nőül. Gyermekeiről nem olvasunk. E György 1591-ben nagybátyját, Jánost, tette meg önmagának és vagyonának gondnokává.* Ők ketten ugyanezen évben nemes Dely Istvánnak hűséges szolgálataiért Szölcsénben fél jobbágytelket örökjoggal adományoznak.* Ugyanők Cziráky Zsuzsannától 2000 frtot vesznek kölcsön és ennek fejében neki Kalacsnát és Széplakot lekötik.* E birtokokat azután Cziráky Zsuzsanna 1593-ban 1500 magyar frton Bossányi Imrének adta másodzálogba.* György 1594-ben nyilatkozatot állít ki nagybátyja részére, melyben tanusítja, hogy javait hűségesen kezelte és mindent átadott.* Többet azután nem olvasunk róla.
Eszterg. kápt. hit. lt. Lib. 8, 486.
Nyitrai kápt. lt. Prot. 38, 139.
U. o. Prot. 38, 453.
OL. NRA. f. 118, 13.
OL. NRA. f. 1682, 49.
Tapolcsányi János 1596-ban készítette el végrendeletét a garamszentbenedeki konvent előtt. Hrussó várára és Kistapolcsányra vonatkozó minden birtokjogát Pál fiára és Ilona leányára hagyja, ezek kihaltával pedig feleségére, Cziráky Zsuzsannára, még az esetben is, ha másodszor férjhez menne. Leányának, Ilonának, hozománya és leánynegyede fejében 8000 frtot, továbbá knesici és nagyugróci birtokrészeit hagyja. Hogy pedig feleségét minden eshetőség ellen biztosítsa, ugyanazon konvent előtt, ugyanazon évi szept. 30-án Pál fiának és Ilona leányának magvaszakadása esetére összes birtokait 35,000 frton feleségének köti le.*
U. o. f. 659, 33. és Garamszentbenedeki lt. G. 584.
Mint már tudjuk, Tapolcsányi János 1598. 33aug. 1-én meghalt. Ugyanazon évi nov. 30-án Nagytapolcsányi János és Thinóczy János garamszentbenedeki konventualisták megjelenitek Kistapolcsányban, hogy Tapolcsányi Ilonának korát megállapítsák. Az erről szóló bizonyítványt a konvent ötödnapra állította ki, mely szerint Ilonát hét évesnek találta.*
Garamszentbenedeki lt. G. 697.
A Tapolcsányi-család utolsó két sarjáról már kevés mondanivalónk van.* A Hathalmyak ellen és viszont folyó perben 1599-ben Kutassy érsek meghagyásából a nyitrai káptalan Korompay Márk őrkanonokot küldte ki Szegedy Jánossal, a kir. kúria jegyzőjével a vizsgálat megejtésére. Következő évi márc. 18-án pedig Mátyás főherceg megbízza Forgách Ferenc nyitrai püspököt és főispánt, hogy a peres ügyben járjon el. Királyi emberekül felemlíti Vizkelety Tamás hely. országbírót, Kereszturi András mester perszonálist, Kubinyi Kristóf hely. tárnokmestert, Somogyi István kir. ügyigazgatót, Paronyay Istvánt és Pusztaszentmihályi Csuzy Benedeket.
Nagy Iván (XI. 34.) írja, hogy Tapolcsányi Jánosnak nejétől Viszocsányi Katától Péter, Éva és Imre gyermekei származtak. Ha ez igaz, akkor Viszocsányi Kata Jánosnak első neje lehetett, aki gyermekeivel együtt rövidesen meghalt, mert róluk említés nem történik. Tapolcsányi János végrendelete is csak Pált, és Ilonát említi, ezek pedig Cziráky Zsuzsannának voltak szülöttei.
1599-ben 115, 1600-ban 47 tanut hallgattak ki. Ezek közül felemlítendők: a szölcséni születésű Konyechay Ádám Trencsénből, Illésházy István prédikátora. Desericzky János ghymes-kosztolányi plebános, aki egy ideig Szölcsénben plebánoskodott. Nemes Szolcsány János Kajalról, aki néhány évig Kistapolcsányi Tamás szolgálatában állott. Nemes Horváth alias Radvychych.
Prochotius János mester pöstyéni prédikátor, aki 1587-ben 6 1/2 év óta Szölcsénben volt prédikátor. Loyko Mihály nemeci (?) plebános visszaemlékszik arra, hogy Ferdinánd király idejében bizonyos Kristóf és Salamon Hrussó várát és Szolcsány városát megszállották. (Talán csak várnagyok voltak.) Nanovycz Tóbiás mester kosztolányi prédikátor.
1600. Szt. Lőrinc napján a szölcséni jobbágyok lovaikkal a hornyáni rétekre hatoltak és azokat tönkretették. 1601 dec. 6-a táján pedig ugyanonnan marhákat hajtottak el. Hathalmy Dániel panaszára Szerdahelyi Mihály, alispán Cziráky Zsuzsannát és Tapolcsányi Pált a legközelebbi ítélőszékre idézi.
1603-ban Pethe Márton érsek, kir. helytartó, a panaszok megvizsgálásával a nyitrai káptalant bízza meg. A káptalan 1604 márc. 16-án Gyöngyösy János kanonokot küldi ki, aki Szerdahelyi Tóbiás kir. emberrel a vizsgálatot megtartott.
Szerdahelyi Mihály alispán tanuvallomásában előadja, hogy előbb Hathalmy szolgái hajtották be Tapolcsányiné birkáit, mire másnap a szölcséniek rontottak Hornyára, egy vak asszonyt megvertek s a birkákat juhászostul kiszabadították.
Blaho György halála miatt Báthory István országbíró 1604. jún. 9-én ráír a vármegyére, mely ennek folytán jún. 16-án Hathalmy Dánielt jószágvesztésre, meg nem jelenése miatt pedig három nehéz márka (12 aranyfrt) büntetésre ítélte.
Az ítélet fellebbezés alá került, azalatt pedig az erőszakoskodások tovább folytak. E tekintetben Tapolcsányi Pál vezethetett, mert 1611-ben Thurzó Elek is írt neki és figyelmeztette, hogy a folytonos jogsértésektől tartózkodjék.
1613 szept. 17-én a kistapolcsányi kastélyban időző Thurzó György nádor előtt megjelent Török István és neje Tapolcsányi Ilona, hogy a Hathalmy Dániellel folyó pert békés úton elintézzék. A nádor – Apponyi Pál és Cziráky Mózes tanácsára – elrendelte, hogy a békés elintézés céljából határidőt tűzzenek ki, addig pedig minden függőben maradjon.*
Az egész per lefolyásáról szóló jeyzőkönyvek † szerémi Odescalchi Artur hercegnél.
A per azonban még ekkor sem ért véget, hanem átszállott a Tapolcsányiak jogutódaira.
Cziráky Zsuzsanna nevével még több ízben találkozunk. 1603 máj. 17-én Tarnóczy Miklóst és Bossányi Mártont az esztergomi káptalanhoz küldte «neminemű dolghajim miatt» (a káptalan dézsmáját bérelték) és jó választ kért.* Ugyanazon évben őt, fiát és Zongor Mihály hrussói tisztjüket a vármegye széke elé idézik Bossányi János panaszára, akinek juhait Tőkésújfaluról elhajtatták s a terület egy részét elfoglalták.* Viszont az özvegy és fia a vármegye elé idéztették Ghymesi Forgách Mihály özvegyét Kerecsényi 34Katát, továbbá Forgách Gergely özvegyét Perényi Margitot és fiát Miklóst, valamint Borogyányi Andrást, Chergeő Mihályt és Kókay Gáspárt, hogy Kalacsnán egyik írtványföldjüket elfoglalták. A vármegye el is marasztalta őket.* 1606 aug. 15-én Bartakovics Péter széplaki négy jobbágytelkét Cziráky Zsuzsannának és gyermekeinek Pálnak és Ilonának 400 frton zálogba adja. Ez ellen Palásthy József saját, valamint Katalin, Makray Márton özvegye, Margit, Szőgyényi Máté özvegye, Ilona Károlyi Ferenc özvegye és Dorottya Galambos Miklós neje, mindnyájan † Barbarich György kapitány és zólyomi főispánnak Chery Zsófiától származott leányai, nevében a garamszentbenedeki konvent előtt tiltakozott.* Cziráky Zsuzsanna 1608-ban még élt, azontúl mitsem hallunk róla.
Eszterg. kápt. lt. caps. 12, 2, 40.
OL. NRA. f. 113, 5. és f. 189, 23.
U. o. tom. VII. f. 15.
Garamszentbenedeki lt. J. 334
Fia, Pál az esztergomi káptalannak (kisapátii?) birtokát és dézsmáját bérelte s valami nézeteltérés merülhetett fel köztük, amelyről 1609 aug. 15-én Novák Miklós kanonokhoz és szept. 8-án Ugróczy János garamszentbenedeki prefektushoz intézett leveleiben megemlékezik. «En asz egisz jozaghomnak valo arendayath megh adtam Klmeteknek» s azért «Kmed enghem afilevel ne bantasson, hanem az mi ighasz, inkab vegye Klmetek szomszedssagoth es atiafiusagoth entülem»*. Ugyanazon évben össödi egész birtokát 400 frtért Szőllősy Jánosnak, később ugyanazt 1000 frton Liptay Imrének,* majd kalacsnai birtokrészét 400 frtért s ugyanezt további 1000 frtért és 1650 frtért Apponyi Péternek és Pálnak adja zálogba.* Nagyugróc birtokrészét 1610-ben a nyitrai káptalan előtt 1600 frton nejének Görgey Margitnak köti le.*
Eszterg. kápt. lt. caps. 12, 3, 12.
Garamszentbenedeki lt. J. 411. és 427.
U. o. J. 412. és nyitrai kápt. lt. prot. 48, 55. és 86.
OL. NRA. f. 108, 27.
Tapolcsányi Pál emberei, Zongor Mihály hrussói várnagy, Patrik Miklós számadó és Zolnay Miklós tisztje és szelcsényi jobbágyai Szerdahelyi Mihálynak Szerdahelyhez tartozó birtokát megtámadták, fáit kivágták, útjait elzárták s őt magát megverték. A per Nyitra-vármegye alispánja előtt 1609-ben indult meg és felebbezés útján a kir. kúria elé került, mely a vádlottakat elmarasztalta, a verésre vonatkozólag pedig a jobbágyok megesketését rendelte el. A per Tapolcsányi Pál halála után nővérére, Ilonára szállott át s 1613-ban elrendelték, hogy az ítéletbe becsúszott hibák javíttassanak ki.* Tapolcsányi Pál a pálosok nagyugróci malmához tartozó néhány földet és szőlőt elfoglalt. Ezeket 1612-ben Enyingi Török István a pálosoknak visszaadta. A malmot «Barátok malma» aliter «Óh malom»-nak nevezték.* Viszont a velkapolai lakosok Tapolcsányi Pált, Zongor Mihályt, Nagy Miklóst, Lendvay Jánost és Szelcséni Miklóst, amikor az országúton békésen haladtak, megtámadták és megverték. A vármegye 1611-ben a vizsgálatot megindította ellenük.*
OL. Acta Paul. f. 186, 8, 9. és 189, l.
U. o. 248–249. 6–7.
U. o. 168, 13.
1611 márc. 30-án Újbánya város nevében Hebenstreyth jegyző tiltakozik a garamszentbenedeki konvent előtt Tapolcsányi Pál határsértése ellen, hogy az ügy el ne évüljön.*
Garamszentbenedeki lt. LL. 27.
Ugyanezen évben kisvalkóci egész birtokát Bokross Benedeknek 500 frton,* szept. 17-én pedig széplaki egész birtokát 2000 frton chemeri Zay Andrásnak adja zálogba. Ezzel azután Tapolcsányi Pál szereplése véget ért. 1611. év végén halhatott meg. Gyermekeiről említés nem történik.
U. o. LL. 27.
Dr. HAICZL KÁLMÁN.
