HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
HIVATALOS ÉRTESÍTŐ.
A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának anyaga az 1932. év második felében 10,571 darab irattal és nyomtatvánnyal gyarapodott. Az egész gyarapodás a hazai iratok osztályára esik, vagyis a külföldi iratok osztálya, az előző «Hivatalos Értesítő»-ben jelzett oknál fogva, ez időszakban nem mutat szaporodást. A hazai iratok osztályán belül a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonát képező Törzsanyag 1122 darabbal, a letétképen elhelyezett iratok nagy csoportja pedig 9449 darabbal szaporodott. Ez utóbbi szaporulat 4 új családi levéltárnak, egy 1 darabból álló új letétnek és 7 régebben letéteményezett családi levéltárhoz beküldött kiegészítésnek az anyagából áll. Az új letéteményezett levéltárak a beérkezés sorrendjében a következők: Drietomai és Nejedli Krajtsik-család levéltára, Daróczy Zoltán letétje, Nadasdi Sárközy-család és Csepei Zoltán-család levéltára. Ezekkel a letétképen őrzött levéltárak száma 170-re emelkedett. Kiegészítést a következő régebbi letétek nyertek: Abaffy- (4 drb.), Benda- (41 drb.), Benedicty- (1 drb.), Jósa- (67 drb.), Paksy-Kiss- (1 drb.), Podhradszky- (3 drb.), Simonyi- (57 drb.) családok levéltárai.
A Drietomai és Nejedli Krajtsik-család levéltára 145 darab XVIII–XIX. századi iratot tartalmaz. Ezek közül a családdal rokoni kapcsolatban álló Érkövy (azelőtt Ploetz) Adolfra, az 1840-es évek nagy gazdásági írójára fontos adatokat tartalmazó darabok, továbbá a magas egyházi tisztségeket betöltött Krajtsik János iratai (közöttük 2 legújabbkori pápai bulla) érdemelnek figyelmet.
Daróczy Zoltán 161 darabból álló letétjének zömét XIX–XX. századi nyomtatványok, közöttük nehezen megszerezhető udvari gyászjelentések alkotják.
A Nadasdi Sárközy-család levéltára 4971 darab iratot számlál (1 darab másolat a XIII. századból, 2 darab másolat a XV., 4 darab a XVI., 101 darab a XVII., 482 darab a XVIII., 4017 darab a XIX. és 13 darab a XX. századból; 312 darab nyomtatvány, 32 darab térkép, rajz, fénykép és 7 darab hangjegy). Elsősorban a Sárközy-család iratait foglalja magában, másodsorban pedig a beházasodás révén idekerült, Kutas- és Csanády-családi iratokat. A Sárközy-iratok nagyobbik része XIX. századi s főképen Sárközy Kázmérnak (1799–1876) különböző hivatali működéseinek emlékei. Az iratoknak e csoportja tehát, megfelelően Sárközy Kázmér hivatali pályafutásának, három részre tagozódik, ú. m.: 1. Sárközynek fehérmegyei szolgabíróságával összefüggő akták; 2. Sárközy fehérmegyei alispánságának és követi tisztének idejéből származó iratok; 3: Sárközynek a hétszemélyes táblánál viselt bírói tisztségével kapcsolatos periratok, kérvények stb. Igen figyelemreméltó továbbá a Sárközy-iratoknak körülbelül 1200 darabra rugó missilis anyaga, mely Sárközy Kázmér atyjának, a hírneves Sárközy Istvánnak (1759–1845) értékes leveleivel kezdődik s a múlt század közepéig folytatódva, érdekes, jellemző és fontos adatokat őriz az akkori idők társadalmi életére és viszonyaira vonatkozólag. A Kutas-család iratai leginkább XVIII. századbeliek. A kevésszámú régebbi anyagban van 3 középkori (1 Árpád-kori és 2 Mátyás király-korabeli) királyi oklevél XVIII. századi másolata is; a két utóbbi kiadatlan. Ez iratok főképen Fehérmegyére vonatkoznak, különösen Pettend birtokra, mely később a Sárközy-család tulajdonába került. Nagyrészüket azok a periratok alkotják, melyek a Kutas-családnak Balassa Erzsébettel folytatott perét foglalják magukban. Ugyanitt van a Kutas-család eredeti címereslevele is. A Csanády-féle iratok kisebb jelentőségű, gazdasági természetű irományok Biharvármegyéből, ahol Csanády György megyei tisztségeket viselt.
A Csepei Zoltán-család levéltára 3997 darabból áll, melyek között van 27 darab eredeti középkori oklevél és 45 darab középkori oklevélnek a másolata. Századonkénti kimutatásban az anyag megoszlása a következő: XIII. századból 3 darab másolat, XIV. századból 1 darab eredeti és 14 darab másolat, XV. századból 20 darab eredeti és 24 darab másolat, XVI. századból (1526-ig) 6 darab eredeti és 4 darab másolat, XVI. századból (1526. után) 67 darab, XVII. századból 357 darab, XVIII. századból 815 darab, XIX. századból 2685 darab; ezenkívül 1 darab elenchus. Területileg az iratok elsősorban Szabolcs és Szatmár vármegyékre, másodsorban pedig Abauj, Bereg, Bihar, Borsod, Ugocsa, Ungvár megyékre és a Csepei Zoltán-családon kívül a következő családokra vonatkoznak: Bossányi-, Farkas-, Gyulaházy-, Leökös-, Kállay-, Naményi-család. Tartalmilag ez a levéltár is a családi levéltárakban szokásos periratokat, genealogiákat, gazdasági iratokat (számadások, nyugták, terméskimutatások, nevelői elszámolások 44stb.) foglalja magában, két fasciculusnyi terjedelemben pedig Csepei Zoltán Jánosnak az 1832–36-i országgyűlésen való követségére vonatkozó iratokat. A levéltár régebbi része már a XIX. század elején rendezve volt. E rendezés fenntartása mellett a még feldolgozatlan rész elrendezése is a régi elvek szerint történt.
A törzsanyag gyarapodásából legnagyobb jelentőséggel bir Nagy Miklós, a Vasárnapi Ujság volt szerkesztője, hagyatékából származó leveleknek és iratoknak 460 darabra rugó, vétel útján szerzett kiegészitése. Nagy Miklós hagyatékának kimagasló tudományos értékét az előző, a Turul 1932. évfolyamában közölt «Hivatalos Értesítő»-ben igyekeztünk vázolni. A mostani kiegészítés anyaga – különösen Jókai Mór és Mikszáth Kálmán leveleivel és kézirataival, továbbá Arany László, Beniczkyné Bajza Lenke, Duka Tivadar, Forster Gyula, Gyarmathy Zsigmondné, György Endre, Gyulai Pál, Herman Ottó, Hunfalvy Pál és János, Szemere Miklós stb. leveleivel – mindenben megerősíti előző jelentésünkben foglalt megállapításainkat.
Említést érdemelnek az Osztálynak egy másik vásárlásából eredő, a Fületinczi Kelcz-családra vonatkozó iratok is. Ez a 162 darabból álló kis családi levéltár főképen XVIII. és XIX. századi és csak kisebb mértékben XVI. és XVII. századi iratokkal gyarapította levéltári anyagunkat. Régebbi része a vasmegyei Dezső-családra vonatkozik, melynek egyik női tagja házasság révén bekerült a Kelcz-családba. Az újabb részben a Niszkensz- és a Paar-családra, Perenye birtokra, valamint Sopron vármegyére vonatkozó iratok fordulnak elő; továbbá közöttük vannak Kelcz Ádámnak, a dunántúli tábla assessorának, majd magyar udvari kancelláriai titkárnak és udvari tanácsosnak, végül Kelcz József udvari referendariusnak iratai is.
Céhirataink száma 1 kisebb és 1 nagyobb céhirattal gyarapodott. Közülük utóbbi az V. Ferdinánd király által 1845. X. 16-án Érd város csizmadia-, takács-, szappanos-, kötél- és nyereggyártó-, kovács-, asztalos-, kádár-, szabó- és varga-céhekből egyesült céh számára adományozott szabályzat (1855. XI. 17-i hiteles másolatban).
Címeres emlékeink gyüjteménye a Kolumbán-család 1853-ban készült halotti címerével és a következő címereslevelekkel szaporodott: 1. 1642. VIII. 22. Bécs. III. Ferdinánd címereslevele Réz Miklós és családja, részére. (Egyszerű másolat.) 2. 1689. VI. 22. Bécs. I. Lipót címereslevele Kutas Tamás és családja részére: (Eredeti; Nadasdi Sárközy-család levéltára.) 3. 1882. V. 6. Bécs. I. Ferenc József az 1842-ben született és 1880. XI. 23-án a vaskoronarend III. osztályával kitüntetett Brám Miksát, a Délivasút üzemigazgatóját, «Bárdányi» előnévvel a lovagok sorába emeli és részére címerhasználatot engedélyez. (Eredeti.)
***
Ezzel befejeztük rövid beszámolónkat arról az évről, mely a Múzeumi Levéltár életében a tizenharmadik évtized befejezését, a külön levéltári osztály kialakulásának történetében pedig a második félszázad megkezdését jelzi. Ha ezt a három évszámot: 1802, 1882 és 1932, mint a Múzeumi Levéltár eddigi történetének három fontosabb dátumát, tisztán a levéltári anyag gyarapodásának szempontjából egymással összehasonlítjuk, úgy a következőket állapíthatjuk meg. A Magyar Nemzeti Múzeum születési évében a levéltári anyag darabszáma hozzávetőlegesen 3000-re, a külön levéltári osztály kialakulása évében körülbelül 120,000e, az 1932. év végén pedig mintegy 2.000,000-ra becsülhető. Hogy az első nyolc évtized sokkal kisebb fokú és lassubb ütemű gyarapodást tüntet fel, mint a következő ötven esztendő, ennek magyarázatát részint azokban a hányattatásokban, viszontagságokban és nehézségekben kell keresnünk, melyek a Múzeumi Levéltárnak, eddigi 130 éves történetének különösen első felében, bőven kijutottak, részint pedig a Csontosi-Fraknói-féle korszak (1875–79) által bevezetett örökletéteményezés meghonosodásában, mely, előre nem sejtett gyorsaságú és arányú szaporodási lehetőséget nyujtva, döntő befolyást gyakorolt a Múzeumi Levéltár egész további jellegére, jelentőségére és fejlődésére és előkészítette a külön levéltári osztály kialakulását is. Mindkét periódusban azonban, a levéltári osztály kialakulása előtti és az azutáni időszakban egyaránt, a levéltári anyag gyarapodásának módjai és lehetőségei ugyanazoktól a tényezőktől függtek. Miként az intézetnek egész fejlődési irányát, menetét, úgy a levéltári anyag gyarapodási lehetőségeit is a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítását kísérő körülmények és jelenségek szinte kezdettől fogva előre jelezték és meghatározták. Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-i múzeumalapító levelében lefektetett elveknek megfelelően ugyanis az Országos Széchényi-Könyvtár további fejlesztésének örökségét az állam és a társadalom vette át s előbbi megértő gondoskodással, céltudatos jóindulattal, utóbbi önzetlen, vállvetett áldozatkészséggel igyekezett minél nagyobbá fejleszteni a szeretett nemzeti intézetet. Így, mint a Széchenyi-Könyvtár egyik volt alkotó részének, Múzeumi Levéltárnak fejlődése is, eszközeiben és lehetőségeiben ugyancsak a jelzett tényezőktől: a társadalom és az államhatalom kötelességteljesítésének mértékétől függött egész történetén keresztül. E két tényező pedig egyrészt külön-külön, egymástól függetlenül igyekezett a lehetőségek határain 45belül a szükséges kötelességteljesítés magaslatára emelkedni, másrészt azonban az örökletéteményezés rendszeresítése által egyszerre és egyidejüleg, kölcsönösen és közösen hozott áldozatok útján. Mert az örökletéteményezést végeredményben oly szerencsés kompromisszumnak lehet tekinteni, melynél a társadalom és az állam áldozatai, érdekei és céljai igen kedvező módon találkoznak és összeforrnak. Az örökletéteményezés ugyanis zseniális módon tudta egyesíteni a letéteményezők érdekeinek legnagyobbfokú megvédelmezését a tudomány és az intézet általános, nagy érdekeivel és célkitűzéseivel. Ez adja meg egyúttal annak magyarázatát, miért vált oly rohamossá a levéltári anyag gyarapodása a külön levéltári osztály kialakulása óta, mely megállapítást megerősítik az 1932. év adatai is. Ennek az évnek a mostani és az előző «Hivatalos Értesítő»-ben ismertetett gyarapodása ugyanis mennyiségileg és minőségileg egyaránt szorosan belekapcsolódik ebbe a fejlődési irányba, az előző évek hagyományaiba. A tudományos szempontból igen értékes, ismeretlen és kiaknázatlan adatokat tartalmazó nagyarányú gyarapodás ebben az évben is kétségtelenül nem kis mértékben a magyar társadalom önzetlenségének s a tudományos és kultúrális kérdések jelentősége iránti nagy fogékonyságának érdeme. De ép így kiválik a gyarapodásnak kizárólagosan az állami dotáció segítségével megszerzett része is. Vagyis az állami gondoskodás és – mint e tényező fontos kiegészítője – a magyar társadalom nagyfokú érdeklődése ebben az évben is biztosítani tudta a Levéltári Osztály fejlődésében a hagyományos nagy gyarapodási arányt. Kérjük a Mindenhatót, engedje meg, hogy ez az elmaradhatatlan összefogás – mintegy szimbolumaképen az ország sorsa minden téren való jobbrafordulásának – a közeljövőben még nagyobb eredményekre legyen képes és elő tudja készíteni, meg tudja teremteni minél hamarabb azokat a lehetőségeket is, melyek segítségével úgy az új, mint az összes régi gyarapodásokat a jelenleginél megfelelőbb, az összes tudományos igényeket minden tekintetben kielégítő, modern tudományos feldolgozásban részesíthessük.
Dr. Sulica Szilárd.
