KINIZSYNÉ MAGYAR BENIGNA ÖRÖKÖSEI.
66KINIZSYNÉ MAGYAR BENIGNA ÖRÖKÖSEI.
Amikor a pálosrend prior-generálisa a nagyvázsonyi pálos kolostor javait a Vásonkeői Horváth-családtól a XVII. század elején visszaköveteli, a birtokjog megállapítása ügyében keletkezett per folyamán Veszprém vármegye hatósága előtt 1613-ban több tanúvallomás hangzik el, melyek közül érdekesebb az 55 éves Viganthy Péter nemesé: « ... Anyjától hallotta, hogy Kenessy Pálnak egy török rabja volt, kinek a sarcából csináltatta és rakatta és ő tartotta a barátokat abban a klastromban Isten imádásra, hogy az barátok a klastromot el hatták, mindenkor az vasoni urak birták ....»* Ennek a másként Szent-Mihályi néven ismeretes klastromnak a pusztulásáról is felvilágosítást nyujtanak az említett tanúvallomások. Bakos Farkas kiskomáromi kapitány egyik 120 évesnek mondott jobbágya eskü alatt, saját tudomása alapján erősíti, «hogy a barátok a Szent Mihali clastromban laktak, asztán Beszprémeth a theöreök megvette, úgy pustulth el, az urak reá jöttek és porral hányatták föl a clastromot ...» Bakos másik, 85 éves jobbágya is «tudja, hogy mikor törték el az urak lövöldi, taládi és Miháli clastromot, félvén attul, hogy az török beléjük száll, de nem hallotta, hogy a Horváth urak hatalmasul foglalták volna el, ők tartották a barátokat is benne.»*
Gróf Zichy-cs. zsélyi nemzetségi levéltára, f. 64 et B. n. 3.
U. o.
Az 1483-ban alapított kolostor csendjében valamelyik pálos szerzetes később az alapító Kinizsy Pál nejének, Magyar Benignának, zengzetes, régi magyar nyelven két imádságos könyvet szerkesztett.* Benigna asszony emlékezetét e két ránkmaradt nyelvemléken kívül őrzi ama körülmény is, hogy gyermeke volt a híres hadvezérnek, Magyar Balázsnak és hitvese a törökverő Kinizsy Pálnak.
Kiadva: RMNyE. II. k. – L. Gonda Felicián A középkori magyar pálosrend és nyelvemlékei. Pécs, 1916.
Kinizsy 1494. november 20-án húnyt el Szent Kelemen várában, mely a Száva innenső partján feküdt.* Végakaratát az aradi káptalan kiküldöttei 1492. szeptember 6-án Temesváron, az ő várbeli lakásán foglalják írásba. A szeptember 9-én kelt káptalani oklevél szerint az öregségtől és a folytonos háborúskodástól szenvedő Kinizsy, hogy nejének, Magyar Benignának nyugodt életet biztosítson, Vásonkő veszprémmegyei várát, a fejérmegyei Adonyt, úgyszintén Kürt; Abony és Tószeg falukat és egyéb, a Tisza partján elterülő birtokait örök joggal neki hagyományozza.* Kinizsynére tehát férje halála után ez a hatalmas vagyon szállt, melynek nagyságáról képet alkothatunk, amikor majd a fenti birtokok tartozékait is felsoroljuk.
Istvánffy: Regni Hung. Hist. Coloniae Agripp. 1724. III. 22.
Zsélyi lvt. f. 61. n. 20.
Magyar Balázs és Kinizsy Pál alacsony sorból vitézségük révén emelkedtek magas polcra. Hűséges szolgálataikat a királyi kegy birtokadományozásokkal ismerte el. Mátyás király, 1464. aug. 16-án kiadott oklevele szerint, Magyar Balázsnak, a felsőmagyarországi részek kapitányának és általa Kelemen testvérének Adony királyi birtokot (Fejér m.) adományozza, a hozzátartozó Szabolcs Csikóalja és Szentmihály pusztákkal, valamint a Dunán lévő Lórév kikötővel.*
Zichy Okmt. X. 320–326.
Ugyanígy Kinizsy is rövidesen elnyeri jutalmát. Az 1473. jan. 8-án kiállitott privilegiális adománylevél szerint Mátyás király a magvaszakadt Vezsenyi László főlovászmester birtokait: a veszprémmegyei Vásonkő várát, Vázsony, Csepel, Bakonyherend, Barnag, Nagyszőllős és Kerta falvakkal, kisszőllősi részbirtokokkal, valamint a külső-szolnokmegyei Abony, Paladics, Tószeg, Bög, Kécske, Kürt és Sas falukat, Vezseny, Bekenye és Kerekegyház falvak felét és a csanádmegyei Hegyes és Hollós pusztákat, meg a vezsenyi és várkonyi vám- és révjövedelmek negyedét hősies, vitézi tetteiért örök joggal Kinizsy Pálnak adományozza. Az új adományos Vezsenyi László özvegyének, Annának, hitbér és jegyajándéka címén 400 arany forintot fizetett ki, az árván 67maradt leányoknak, Hedvignek, Juliannának és a kiskorú Fruzsinának pedig férjhezmenetelükig Kécske és Sas faluk birtoklását biztosította.*
U. o. XI. 122–129.
A vásonkői várnak és tartozékainak adományozását közvetlenül megelőzően (az első donatióslevél ugyanis 1472. aug. 22-én kelt), a két vitéz és immár nagybirtokos között kölcsönös örökösödési szerződés jött létre. Az erről szóló megállapodást Báthori István országbíró Budán 1472. máj. 20-án kelt oklevele tartotta fenn,* királyi megerősítésben pedig 1474. aug. 8-án részesült.* Magyar Balázs fiává fogadta Kinizsyt, aki halála után előbbinek László fiával együtt közösen örököl. Az öröklés tárgyát nem képezi az a birtoktömeg, mely Balázst és testvérét, Kelement, egyenlő jogon illette, tehát a családi birtokok, valamint az adonyi uradalom, melyet halála esetére feleségének, Borbála asszonynak özvegyi tartására kívánt biztosítani. Kinizsy birtokait viszont halála esetére Magyar Balázs, aki ekkor már horvát bán, és fia László, öröklik felerészben. A szerződésből kitűnik hogy Magyar Balázsnak és Kinizsynek ezt az időpontot megelőzőleg már egyéb birtokaik is voltak, máskülönben kölcsönös örökösödési szerződést nem köthettek volna. A szerződés elsősorban Magyar Balázsra nézve volt előnyös, mert igy családjának biztosította a még nőtlen Kinizsy birtokait.
U. o. XI. 103–107.
U. o. 154–156.
Kinizsy említett végrendeletét II. Ulászló király 1493. jan. 16-án megerősítette* és ennek következtében a budai káptalan máj. 11-én Benigna asszonyt a vásonkői és adonyi uradalom birtokába beiktatta.* A vásonkői uradalom 1473 óta Dörögd zalamegyei, Kapteleke veszprémmegyei falukkal és Kamond falu felével megnagyobbodott, viszont Bekenye falu, Hollós és Hegyes puszták már nem tartoztak hozzá.
Zsélyi lvt. f. 61. n. 21.
U. o. f. 61. n. 22.
Magyar Balázs 1490-ben halt el. Birtokai közül a kölcsönös örökösödési szerződés értelmében Kinizsyre csak az adonyi uradalom szállott, amely egyébként nem messze feküdt a vásonkői uradalomtól.
Kinizsy Magyar Benignát 1484–1492. évek között vehette nőül. Más adatok is azt mutatják, hogy Benigna asszony fiatalon jutott első özvegységre. Férjének 1494-ben bekövetkezett halála után csakhamar Kamicsáczi Mislenovics (Mislenowith) Márk királyi udvarnokhoz ment férjhez, aki szerencsés házasságát követő rövid időn belül budai királyi várnagy, majd dalmát-, horvát- és tótországi bán. II. Ulászló királynak 1495 nov. 29-én kelt nova donatiós oklevele révén felerészben neje birtokainak tulajdonosa. Ekkor a vásonkői uradalom tartozékai közül kimarad a kisszőlősi birtokrész, viszont Lykyrt faluval és Agyaglik, veszprémmegyei pusztával, valamint Podar-falusi birtokrésszel gyarapodik. Az adonyi uradalmon kívül kettőjüké a turócmegyei Szucsán (Zwchan) is, kastélyával együtt.* A Kinizsy-féle birtokokhoz e szerint a felsőmagyarországi Szucsán is járult. Kinizsyről tudjuk, hogy 1474-ben a trencsénmegyei Lethavát nyerte adományul.* Mivel azonban ezt a vázsonyi és adonyi uradalmak mellett később nem említik, nem gondolhatunk arra, hogy esetleg cserébe adta volna Szucsánért. Szucsán eddig ismeretlen úton, de valószínűleg öröklési jogon került Kinizsy özvegyének kezébe. Az említett donatio nova alapján az így kibővült nagy vagyontulajdonosai: Magyar Benigna és férje, Mislenovics Márk és ez utóbbi révén testvérei Kamicsáczi (de Kamychacz) János és Kolunicsi (de Kolwnych) Péter. Birtokba való beiktatásukat a budai káptalan 1496. jan. 27-én és a rákövetkező törvényes napokon foganatosította,* miután Benigna asszony is 1496. jan. 13-án, tehát a királyi adományozás után, birtokainak megosztásába beleegyezett.* A Mislenovics-család 1437-ben már Kolunich-ról nevezte magát, miértis érthető, hogy Márk testvérei közül Péter e néven fordul elő okleveleinkben, mint az ősi birtok tulajdonosa.
U. o. f. 61. n. 23.
RMNyE. II., VIII. 1.
Zsélyi lvt. f. 61. n. 24.
U. o. f. 61. n. 26.
Kamicsáczi Mislenovics Márk nem sokáig volt férje Benigna asszonynak, kb. 1508-ig. 1509. márc. 8-án Kinizsy özvegye már Kereky Gergely neje és mint ilyen, Kamicsáczi Mislenovics János királyi udvarnokkal, Benigna volt férjének, Mislenovics Márknak birtokait illetőleg a következő megállapodásra jutott: A veszprémmegyei Vásonkő, a trencsénmegyei Sztrecsén (Zthrechen) és a 68turócmegyei Szucsán-kastély tartozékaival, valamint a trencsénmegyei Zsolna és a Tisza mellett fekvő, külsőszolnokmegyei Kécske falu Kerekyéknek, az adonyi uradalom, a külsőszolnokmegyei Abony, az ottani nemesi kúriával, és a hevesmegyei Erk falu tartozékaival Mislenovicsnak jutott osztályrészül. Kürt és Sas falvak Kerekyéknek voltak fenntartva, Kerekegyházat pedig a felek közös beleegyezéssel Warjasi Nagy Fábián nemesnek és Klára nejének hű szolgálataikért éltük fogytáig adományozták. Megegyeztek abban is, hogy a többi birtok állatállományával együtt kétfelé osztassék. A vásonkői várhoz tartozó tiszamelléki birtokok per alatt állván, visszaszerzésük esetén ezek is felosztandók. Ha az egyik fél örökös nélkül halna el, akkor a másik lép örökébe; ez okból a Kerekyék által alkalmazott várnagyok Mislenovicsnak is tartoznak hűséget esküdni.*
U. o. f. 61. n. 28.
Kerekyről nincs sok értesülésünk. Általában Vásonyi Gergely néven szerepel. Egyik tanúvallomásból melléknevét is megtudjuk: Márk halála után Benigna asszony «ad Gregorium Wasony aliter Thargeczew vocatum» ment férjhez.* A házasság nem volt szerencsés és felesége felbérelt gyilkossal tétette el láb alól.* Magyar Benigna a fej- és birtokvesztés alól 1520. ápr. 4-én felmentést nyert ugyan, de a mohácsi vész után (1527-ben) János király Vásonkőt és tartozékait, mint üresedésben levőket, Mezthegnői Bodo Ferencnek adományozta.*
U. o. f. 61. n. 47.
U. o. f. 61. n. 34.
U. o.
1519-ben, midőn Magyar Benigna ellen férjgyilkosság miatt eljárás indult meg, jelentkeznek előbbi férjének; Mislenovics Márknak osztályos, atyafiai: Horváth Máté és András s talán az esetleges következményeket mérlegelve, óvatosságból a Márk részére II. Ulászló király által kiállított adománylevél átírását kérik II. Lajos királytól.*
U. o. f. 61. n. 30., 31.
Valószínűbb azonban, hogy Mislenovics János halála után jöttek fel délvidékről az osztályos atyafiak, horvát nevükön Tuškanic Máté és András, hogy az elárvult birtokokat kezükbe vegyék, miután megelőzőleg a Mislenovics-testvérek harmadika, Kolunicsi Péter is eltávozott az élők közül. Nowak Pál paladicsi jobbágy 1550-ben tett tanúvallomása szerint: «Abon, Thozegh, Paladych, Erk és Keechke, ugyancsak K˙rth, Sas, a veseni, bekenyei birtokrészek és Begh-puszta Ulászló király idejében néhai Kam˙chaczi Horwath Márkot, azután testvérét Horváth Jánost, azután Kereky Gergelyt, végre Horwath Mathkót, Kinizsy Pálnéval egyetemben illette és nevezett birtokok a vásonkewi várhoz tartoztak. A mohácsi vész után azok egy részét néhai Werbewczy István, másik részét néhai Doczy János foglalták el maguk részére, amely birtokokba néhai Horváth Jeromos Pest ostroma idején Bornem˙zza Gergely tisztjét helyezte bele».* Lankás Máté paladicsi jobbágy szerint a mohácsi vész idején az előbb említett birtokokat Horváth Mathko és Kinizsy Pál özvegye birták és ők állítottak azokba tiszteket, éspedig Kinisy Mihályt és Erk˙ Balázs deákot; Horváth Mathko halála után pedig Horváth Jeromos tisztnek Bornemisza Gergelyt küldte oda. Az ő kezükből először néhai Werbőczy István vette ki, végül Buda ostromának idején néhai Perényi Péter orsz. kapitány Horváth Péternek visszabocsátani rendelte. A pesti hadjárat után ismét Werbőczy István foglalta vissza és fia Imre, atyja halála után haláláig birta, de azt, hogy most Henyey Miklós (Werbőczy unokájának férje) törekszik birtokba venni, nem tudja.*
Zsélyi lvt. f. 61. n. 47.
U. o.
A fentiekből kitűnik, hogy a Tuskanič (Thwskanith)-testvérek, mint a Kamicsáczi-testvérek osztályos atyafiai tartottak igényt Márk birtokaira, melyek azonban Magyar Benigna és Mislenovics János közötti osztály szerint a túlélő félre, Magyar Benignára kellett, hogy szálljanak. Tényként vehetjük azt is, hogy a mohácsi vész idején a vásonkői uradalom birtokosai Kinizsy özvegye és Horváth, másként Tuskanič Máté. Az osztályos atyafiak más, újabb címen is jogot formáltak a Kinizsy-féle birtokokhoz. A székesfehérvári keresztes konvent előtt 1521. ápr. 8-án Benigna asszony, mint néhai Magyar Balázs leánya és néhai Kamicsáczi Mislenovics Márk horvát és szlavon bán özvegye, Horváth azaz Tuskanič 69Máténak és Andrásnak, a nevezett bán atyafiainak, adonyi uradalmát odaajándékozta.* Vásonkői Horváth másként Tuskanič Máté fiának, Horváth Gáspárnak későbbi (1554. évből) elbeszélése szerint, a vásonkői uradalom Kamicsáczi Horváth Márknak, Máténak, az ő atyjának, és András püspöknek, lett ajándékozva: Újabban András tinini püspök birtokolta, aki őt atyjának közvetlenül a mohácsi vész után bekövetkezett halála után gyámságába fogadta és neveltette. Kb. 22 éve, hogy nagybátyja, András püspök meghalt. Ő, mint még kiskorú, András püspök néhány szolgájával és tisztjével Vásonkőben maradt. Ekkor Horváth Péter és néhai Horváth Jeromos, másként Klyzi Ružnovič (Rwsnow˙th) Péter és Jeromos azt állítván, hogy ők neki vérrokonai, a várába szálltak és gyámul tolakodtak fel. Mikor nagykorúvá lett, a várat nem adták át neki, hanem hárman közösen birtokolták Jeromos haláláig. Péter ezidőben a vásonkői uradalom felét és annak jövedelmét élvezte, Jeromos özvegye, Katalin asszony és fia Boldizsár pedig a várhoz tartozó Kerta községet tartotta kezében és 1554-ben is birta.*
U. o. f. 61. n. 33.
U. o. f. 61. n. 52.
Horváth Gáspár egyetlen fia volt Horváth Matkónak († 1526) és Gyulaffy Potenciának († 1529). Atyjának halála után nagybátyja, Tuškanič András tinini püspök és topuskói apát nevelteti. Utóbbinak 1532-ben bekövetkezett halála* után pedig – mint az imént láttuk – Klyzi Horváth Jeromos és Péter erőszakolják rá a maguk gyámságát a még kiskorú gyermekre.
1531-ben még él: Mon. Slav. Merid. hist. XXXVIII. k. 74–1533-ban már mint néhai szerepel: U. o. XXXIII. k. 320–321., XXXVIII. k. 173., 187.
Horváth Máté és András Tuškanič-ok, Jeromos, és Péter pedig Ružnovič-ok. Ez utóbbi «Petrus Rwsnovich» egy 1533. okt. 26-án kelt oklevélben mint néhai András tinini püspök «frater»-e,* egy okt. 11-i oklevélben pedig mint «nepos»-a fordul elő.* Ez utóbbi iratban Péter testvéreként szerepel Jeromos. Feltevésünk szerint Tuškanič András egyik nőtestvérének Ružnovič-tól származó gyermekei a nevezett Jeromos és Péter, akik közül elsőnek Jeromos jött Magyarországra azzal a céllal, hogy a Kinizsy-féle birtokokat biztosítsa családjuknak.
U. o. XXXVIII. 173. 1.
U. o. XXXIII. 320.
I. Ferdinánd király 1528. jan. 16-án Esztergomban kelt oklevelében András tinini püspök és Kl˙zi Jeromos és Péter, néhai Kl˙zi Horváth Máté és Kamicsáczi Horváth Márk rokonainak («fratres») kérésére átírja II. Lajos királynak 1519. szept. 15-én Budán kelt oklevelét, melyben ez Horváth Máté és András, Kamicsáczi Horváth Márk osztályos atyafiainak kívánságára Ulászló, királynak 1504. évi adománylevelét irta át. Ez utóbbi szerint a vásonkői uradalmat néhai Horváth Márknak és nejének, Benignának s általuk Mislenovics Jánosnak, Márk édes testvérének és ez utóbbi révén Máté, Péter és András osztályos atyafiainak (fratribus condivisionalibus) és örököseiknek adta.*
Zsélyi lvt. f. 61. n. 35.
1539-ben Ferdinánd király hűséges szolgálataikért Vásonkői Horváth Jeromosnak és Péternek, meg néhai Kl˙zi Horváth Máté fiának, Gáspárnak új adományként adja a birtokukban lévő Vásonkő várát, nemkülönben Csepel, Bakonyherend, Alsóbarnag, Nagyszőlős, Kerta falukat, Kapteleke-pusztát (Veszprém m.) és felsődörögdi (Zala m.) birtokrészt; azonkívül Abony, Paladics, Tószeg, Bög, Kécske falvakat, az utóbbi vizi vámját, Kürt és Sas falukat, továbbá Vezseny, Bekenye és Kerekegyház falvak felét és Himesegyház (Külső-Szolnok megye)-pusztát és Adonyt, az ottani nemes kúriával. A beiktatást elrendelő parancs 1542. jún. 12-én kelt. A következő év jan. 14-én azonban a fenti birtokok tulajdonába a székesfehérvári keresztesek csak Horváth Pétert és Gáspárt iktathatták be, mivel Jeromos közben elhalt.*
U. o. f. 61. n. 38.
Horváth Jeromos Devecseri Csoron András leányát, Katalint vette nőül, akitől két gyermeke született: Boldizsár, kinek magvaszakadt és Margit, aki később Berekszói Hagymás Péterhez ment nőül. Horváth Jeromosné 1566. szept. 8. körül, midőn a törökök Szigetvárt ostromolták és bevették, a törökök fogságába esett, ahol meg is halt. Unokái: Anna, Ákosházi Sárkán Jánosné, Kristóf, ákitől nem maradtak utódok, és Gábor.*
U. o. f. 61. n. 64.
A vásonkői uradalom is megérezte a mohácsi 70vész után keletkezett zavaros állapotokat. Mint említettük, a veszprémmegyei Kerta községet Horváth Jeromos özvegye, majd leánya, Margit asszony leánynegyed cimén birtokba vette és 1566-ig birták is, amikor Horváth Gáspár visszafoglalta. A mohácsi vész után a tiszamelléki birtokok is idegen kezekbe kerültek. Az 1552. évből származó iratok szerint néhai Vidffy Lőrinc, Pál atyja, János király adománya alapján Erket elfoglalta. Tőle Roffi Nagy Balázs vette el: erőszakkal és kb. egy évig birta; amikor is Gyarmati Balassa János Erket Vidffy Pálnak visszabocsátotta. Kürt, Sas és Bekenye falvakat, meg a vezsenyi és kerekegyházi birtokrészeket Zarándi Horváth János és Szentlászlói János birtokolták. Kécske falut néhai Dóczy János vette birtokába; míg Tószeg, Paladics, Abony falvak és Bögpuszta János király adományaként Werbőczy István kezébe kerültek. Mindezen birtokokat Pest város ostroma alatt Perényi Péter országbíró a Vásonkői Horváth-családnak visszaadta; de utána azok ismét a bitorlók kezébe jutottak. A birtokok azonban végül mégis visszakerültek a vásonkői vár tartozékai közé, miután Horváth Péter és Gáspár a Werbőczy István unokája, Henyei Miklósné ellen indított pert is megnyerték. A bíróság előtt Henyei Miklós Anna nevű felesége nevében azt vallotta, hogy a kérdéses birtokokat néhai Werbőczy István férfiörökös hiányában királyi beleegyezéssel Erzsébet és Orsolya leányainak és örököseiknek hagyta, s ezért nejét ezen a cimen e birtokokba bevezettette; bár a beiktatásnak Dobó István a király nevében ellentmondott. Ennek ellenére is megmaradt egyideig azok birtokában. 1552. máj. 21-én kelt ítélet értelmében azonban vissza kellett adnia a jogtalanul birtokolt földeket.*
A tiszavidéki birtok visszaszerzését tárgyaló iratok u. o. f. 61. n. 46–51.
Horváth Gáspár, miután nagykorú lett, teljes erővel a nagyvázsonyi uradalom birtokügyeinek rendezéséhez látott. A tiszamelléki birtokokat, mint láttuk, még Péterrel karöltve szerezte viszsza. Pár év múlva rájött arra, hogy Horváth Jeromosnak és Péternek a vásonykői uradalomhoz nincsen törvényes joguk. Egyedül ő, Horváth Matkó fia a jogos örökös. Ezért 1554-ben pert indít Horváth Péter ellen. Panaszolja, hogy amikor Horváth Péter és néhai Horváth Jeromos, a Kl˙zi-Ružnovičok családjából, Vásonkő várába szálltak és ottani javait, mint gyámok átvették, 3000 aranyforintnál is több kárt okoztak neki. Mikor nagykorúvá lett, a várat nem adták át neki, hanem Jeromos haláláig († 1442) hárman közösen birtokolták. Azután Péterrel osztozott a vásonykői uradalmon. Jeromos özvegye pedig és fia Boldizsár, a várhoz tartozó Kerta községet birtokolta.* Pétert nemsokára kizárta a vásonykői végvár katonaságának vezérségéből, a kastély és tartozékainak jövedelmét nem osztotta meg vele és állandóan zaklatta, hogy feleségével és gyermekeivel onnan elköltözzék.* Ugyanakkor, 1556-ban perrel támadja meg Horváth Jeromos özvegyét, aki anyjának, Gyulaffy Potenciának ékszereit Vásonkő várából elvitte. Majd felsorolja Devecseri Csoron András által a nagyvázsonyi uradalomnak okozott károkat, melynek megtérítését követeli az özvegytől és fiától, Horváth Boldizsártól.* Mindkét esetben a felperes Gáspár lett győztes és helyreállította uradalmát.* 1569. okt. 1-én pedig II. Miksa király pallosjoggal ruházza fel.* 1589. ápr. 14-én már nem él. Fia, János a maga, valamint Judit (Gersei Pethő Judit) feleségének, Ferenc, Mátyás, Márk és Gergely testvéreinek és Zsófia nővérének nevében hű emberének, Szentantalfai Sólyom Benedek nemesnek ekkor adományozta kisfaludi nemes kúriáját és Kiskamondon lévő két jobbágytelkét.* Minthogy a fenti káptalani kiadványban gyermekei még nincsenek megemlítve, ezidőtájban vehette nőül Gersei Pethő Juditot. Édesanyja, Angyal Zsófia haláláról az iratokból nem értesülünk.
U. o. f. 61. n. 52.
U. o. f. 61. n. 63.
U.. o. f. 61. n. 56.
A perre vonatkozó iratok: U. o. f. 61. n. 54–58.
U. o. f. 61. n. 60.
U. o. f. 65. n. 1.
Horváth János 1614. jan. 24. és 1615. szept. 14. közt hunyt el.* Fivérei korábban, örökösök nélkül haltak el. Zsófia nővére Faiszi Ányos Kristófhoz ment nőül. Maga János kétszer nősült. Első nejétől, Gersei Pethő Judittól Gáspár és Zsigmond, másodiktól, Szarvaskendi Sibrik Borbálától György és Ferenc nevű gyermekei születtek. Ez utóbbiak kiskorukban maradtak árván. S mivel Zsigmond 71is csak 1615-ön innen szerepel, valószínűleg ezidőben lesz nagykorúvá. A mostohatestvérek közt az osztály miatt perre került a sor, melyet a két kiskorú gyámjai ú. m. anyjuk, Sibrik Borbála és ennek második férje, Kállai Miklós, vásonkői várkapitány, indítottak az idősebb testvérek ellen. Ezek közül Gáspár 1626. körül elhalálozott. Se házasságáról, se örököseiről nincs értesülésünk.
U. o. f. 61. n. 65. és f. 75. n. 1.
Horváth Zsigmond és mostohatestvérei, illetőleg gyámjuk, Sibrik Borbála között Pápán, 1627. ápr. 17-én egyesség jön létre. E szerint Zsigmond kiadja két öccsének a Horváth-család összes birtokaiból, amelyek Vázsony várához és Adonyhoz tartoznak, valamint a Duna és Tisza közt lévőkből az őket megillető just. A birtokok három részre oszlanak: kettő a gyermekeknek, egy Zsigmondnak jut. Osztály előtt hat ház a birtoktömegből kivonassék és mindaddig Zsigmond kezében legyen, míg a fennálló zálogösszegnek 2/3 részét a gyermekek meg nem fizették; azután ez is a fenti arányban osztassék fel. Zsigmondé legyen külön a kertai majorház, melyet Sárkány István, Horváth Jeromos leszármazottja, kiskomáromi kapitány építtetett. A zálogos jószágokat hasonlóan felosztják. Néhai Gáspár esetleges adósságait közösen viselik.*
U. o. f. 61. n. 74.
A fenti megegyezés alapján, 1627. július 3-án Horváth Zsigmond és öccsei, Horváth Ferenc és György között létrejött osztály híven visszatükrözi a vásonkői uradalom akkori vagyoni viszonyait.
A vár külső kapuja közös maradt s építéséről közösen gondoskodnak. A vár nyugati felének felső része Horváth Zsigmondnak jutott. Övé lett a toronyalatti, földszinti boltpince, a kápolna feletti kicsiny szoba pitvarostul, az öreg palota, azaz nagyterem, valamint egyes mellékhelyiségek. A kápolna a felső auditoriummal együtt közös maradt. Úgy ennek, valamint a négy bástyának karbantartása mindhármukra hárult. A várbeli többi házak a külső öreg pincével együtt Horváth Ferencnek és Györgynek jutottak osztályrészül.
Vázsony városában 2 ép, 8 puszta és 1 zálogos, Vöröstón 1 egész, 1 puszta és 7 zálogos, Rátóton 1 puszta és 3 zálogos hely, Barnagon 1 puszta és 16 zálogos, Nagyszőlősön 23 ép, 41 puszta, 18 zálogos ép és 6 zálogos puszta, Kertán 31 ép, 15 puszta és 10 zálogos ép hely került hármajuk között felosztásra, továbbá a szántóföldek. A vázsonyi zálogban lévő birtokok kiváltójuk kezén maradnak mindaddig, míg a másik kettő a részt a kiváltónak meg nem téríti. Csepel-puszta, valamint a vázsonyi névtelen földek, Kapteleke-puszta és a herendi jószág három részre oszlott. A zálogmentes halastavakat közösnek hagyták. A Vázsony város területén lévő «Barátok» malmára és rétjére nézve úgy határoztak, hogy ezeket közösen váltják ki, éppúgy a vár alatti halastót és malmot is, melyek ekkor Batthyánynénál voltak zálogban. Háromfelé oszlott az «Úri tó» földjével és rétjével együtt. A vázsonykői vámjövedelmek szedését és kezelését közös vámosra bízták. Ami pedig a kocsmáltatást illeti, a földesurak a «vitézlő néppel» úgy egyeztek meg, hogy Szent Mihály-napjától húshagyó keddig szabad bort árulnok. Ha tiltott időben tennék, esetenként 2–2 pénzt kötelesek fizetni. A bakonyi makktermésben és a dézsmajövedelemben szintén egyenlően osztoznak. A nagyszőlősi határban lévő hegyvámot a szüret idején közösen szedik; a szőlőket pedig Barcza Balázs szolgabíró három részre osztja szét közöttük. A tiszamelléki jószágra nézve úgy határoztak, hogy mivel távol van, együtt kezelik és jövedelmét egyenlő arányban elosztják egymás között.* Az adonyi uradalom, valamint a zalamegyei birtokok osztályát az illető megyék hatóságai előtt hajtották végre, de erről nincs közelebbi értesülésünk.
U. o. f. 61. n. 74.
A vázsonykői uradalom az osztályt megelőzőleg több zalamegyei birtokkal bővült. Még annak létrejötte előtt Sibrik Borbála, Kállai Miklós pápai végvári lovaskatona neje, előbbi férjétől, Vásonkői Horváth Jánostól származó kiskorú gyermekei nevében 1622-ben az ellen tiltakozott, hogy Horváth Gáspár és Zsigmond az osztályra kerülő vásonkői és csobánci birtokokat elidegenítsék. Tudomást szerzett ugyanis arról, hogy nevezettek Gyulaffy Kristófnak és nemes Csapó Ambrusnak már néhány birtokot elzálogositottak. Különösen Váson várának, városának, Vöröstónak, Barnagnak, a puszta Csepelnek, valamint Csobáncnak, Gyulakeszinek, Kis- és Nagy-Szőllősnek, Diszelynek, Raposkának, Zánkának, Thotinak és Lovasnak, hasonlóképpen Adonynak 72kastélyával együtt, végül Abony városának, Kécskének; Paladicsnak, Szent-Györgynek, Kürt és Sas falvaknak (Somogy-, Pilis- és Szolnokmegye) elidegenítésétől tilalmazza nevezetteket.*
U. o. f. 61. n. 70.
Horváth Gáspárnak a XVI. század második felében az uradalom birtokügyeit úgyahogy sikerült még rendbe szedni, de fiai, főleg pedig unokái az egyes birtokokat egymásután elzálogosítják. Gazdasági romlásuknak okai: a parlagon heverő; hasznot nem hajtó földek és a költséges perek, melyeket Horváth Jeromos és a női ág leszármazottai, meg mások ellen kellett folytatniok.
Devecseri Csoron Katalin és Horváth Jeromos unokája, t. i. Horváth Margit és Berekszói Hagymás Péter fia, Hagymás Kristóf, és ennek unokaöccsei, Horváth Margit és Berekszói Hagymás Péter unokái, Hagymás Anna és Ákosházi Sárkán János fia, István és Gábor fia, Miklós 1613-ban a vármegyei törvényszéken panaszt emeltek Horváth János ellen, mivel ennek atyja, Gáspár 1566 körül az ő anyjukat, nagyanyjukat, illetőleg dédanyjukat leánynegyed címén kijáró birtokuktól, Kerta falutól megfosztotta, s követelték annak visszaadását.* Mivel a megindult per folyamán 1614. nov. 14. és 1615. febr. 20. között az alperes elhalálozott, igényükkel gyermekei, Gáspár és Zsigmond, valamint a kiskorú Ferenc és György gyámja, Horváth Gáspár második neje, Sibrik Borbála ellen léptek fel. Törekvésüket időleges siker koronázta. A vármegye 1616-ban az árvák kertai birtokrészét, 1617-ben pedig mostohatestvéreikét, a Ferencét és Györgyét is visszaítélte a felpereseknek és Kerta helységet nekik átadta.* A vesztes felek azonban felebbeztek, még pedig eredménnyel, mert a királyi személynöki bíróság Pozsonyban, 1626. márc. 28-án kelt ítéletlevelében a vármegye határozatát, minthogy tévesen az újzólyomi törvényeken alapult, megsemmisítette és Kertát a jogos tulajdonosoknak visszaadni rendelte.* Meg kell jegyeznünk, hogy a per hosszú folyama alatt a felperesek közül néhai Hagymás Miklós helyébe özvegye, Maróthy Zsuzsanna lépett, mint kiskorú Péter fiának gyámja. A vármegye Kerta helység visszaadását a szomszédos nemesek jelenlétében rövidesen foganatosította.*
U. o. f. 61. n. 64.
U. o. f. 61. n. 66. és 67.
U. o. f. 61. n. 72.
U. o. f. 61. n. 73., 76.
Horváth Gáspár halála után, midőn gyermekei megosztoztak, Adony város (Fejér m.), Abony, Tószeg, Kécske és Paladics tiszamenti birtokok jövedelme és szokásos censusa, mely 500 forintra rúgott, osztály szerint Faiszi Ányos Sándornak, Ányos Kristóf és Horváth Zsófia gyermekének jutott. Ezt azonban kb. 1604 óta nem fizették ki neki. Ányos Kristóf ezért kiskorú fia nevében Horváth Jánost 1614-ben beperelte. Utóbbinak közbejött halála miatt azonban az alperesség gyermekeire szállt át.* A peres felek között 1627-ben egyesség jött létre. A nagykorúvá lett Ányos Sándor és Horváth János még élő gyermekei, Zsigmond és György a következő osztályra léptek. Utóbbiak Ányos Sándornak a tisszamelléki birtokot tehermentesen átadják s ezért kötelesek, azt, minthogy zálog van rajta, kiváltani. Kertán két jobbágyot adnak neki. Ezenkívül évenként Szent Márton napjára 24. köböl gabonát és 12 akó bort kötelesek részére Győrig felküldeni. Megállapodtak abban is, hogy ami fiutódok nélkül maradt három nagybátyjuknak, t. i. Horváth Ferencnek, Márknak és Gergelynek a jószágából zálogban van, azt együttesen váltják ki. Ányos végül kijelentette, hogy Zsigmond halála esetére a tiszamelléki jószágok felét visszaengedi Horváth Györgynek, azzal, hogy György a Zsigmond bátyja részjószágát osztályra bocsássa, megmaradván közöttük a kölcsönös örökösödés elve.*
U. o. f. 61. n. 68.
U. o. f. 61. n. 75.
Horváth Zsigmondnak 1637. körül bekövetkezett halálával a Tuškanič másként Horváth-család tagjai közül egyedül György volt az, aki magát Vásonkő vár örökös urának vallhatta. Vásonkő várában székelt ugyan még Vizkelethy Éva, Horváth Zsigmond özvegye is, aki a házasság idején tekintélyesebb pénzösszeget hozott a várba, ami lehetővé tette, hogy egyes zálogos birtokokat visszaváltsanak, mert férje bizony «szegény úr» volt. Ennek következtében az özvegy férje birtokaiba is beült és nem volt hajlandó a fönti deficiens Horváthok jószágát megosztani sem Györgygyel, sem Ányos Sándorral.* Utóbbi 1642-ben a nádorhoz fordult és kérte az osztály elrendelését, 73mert a megye ez ügyben helytelenül járt el, mivel elfogadta a Horváth Zsigmondné által bemutatott és férje által a veszprémi káptalan előtt tett bevallást, mely szerint 10,000 tallér fejében, melyet Vizkelethy Éva házához vitt, vásonkői és egyéb jószágait reá iratta, s bár az alispán megosztotta a birtokot, Ányos részét mégis az asszonynál hagyta. Veszprémmegye új vizsgálatot indított az ügyben, melynek eredményeként megállapítja, hogy Vizkelethy Éva valóban hozott nagyobbösszegű pénzt Vásonkőre, váltott is ki azon zálogos jószágokat, de mivel nem bizonyosodott be, hogy azt a Horváth Márk, Ferenc és Gergely deficienseknek részéből Ányos Sándornak osztály szerint jutott verestói, barnagi, csepeli és Vázsony városi és várbeli birtokrészeibe fektette volna be, az osztályt Ányosnak megítéli.* De amikor Ányos Sándor a neki megítélt birtokrészeket birtokába akarta venni és Vásonkő várába akart menni, Vizkelethy Éva a várkapu elé állíttatta embereit, hogy abban megakadályozza. Ányos azonban a vár körüli jeget megkerülve, behatolt a várba és kardját szegre akasztva, ülve várta Horváth Zsigmond özvegyét, kinek beléptére így szólt: «Ego sum dominus Alexander Ányos.» Miután így birtokban volt, a megegyezés is könnyebben ment köztük, amint azt későbbi tanúvallomások is igazolják.*
U. o. f. 61. n. 77.
U. o. f. 61. n. 78.
U. o. f, 62. n. 111.
Vizkelethy Éva 1643-ban letette az özvegyi fátyolt és férjhez ment Buzini Keglevics Ferenchez. Ekkor Horváth György a nádor elé ment és kérte, hogy a vásonkői vár ama tartozékai, amelyek özvegyi jogon örökös nélkül elhalálozott testvére, Zsigmond nejének, Vizkelethy Évának a kezében voltak, neki visszaadassanak, miután az özvegy férjhez ment. Jegyajándékul 200 forintot tett le részére. György még megérte, hogy a bíróság visszaítélte a birtokokat, de megváltásképpen nagyobb összeget kellett fizetnie az asszonynak. Hogy ezt előteremtse, Pozsonyban 1646-ban Széplaki Bottka Ferenctől és nejétől Sznahoda Annától 4400 magyar forintot és 50 dénárt vett fel kölcsön s zálogul Nagyszőllős birtokát kötötte le nekik, itt magának csak három telket tartván fenn.*
U. o. f. 61. n. 79. és 80., f. 65. n. 35.
Nemsokára ezután, 1647-ben ő is megtért őseihez. Özvegye, Haydy Anna és három kiskorú árvája maradt: Mátyás, Judit (szül. 1643-ban és Katalin (szül. 1646-ban).* Gyönge női kezekbe került Magyar Benigna egykori vásonkői uradalma. Ezért nem csodálkozunk, ha 1648. július 24-én már Tóthy-Lengyel Gáspár nejeként szerepel. Midőn esküvőjüket tartották, este meghalt Haydy Anna fia: Vásonkői Horváth Mátyás, akivel a másfél századon magyar földön szereplő Klyzi Tuškanič-család utolsó férfisarja szállt sírba. Mikor az újdonsült férjnek ezt hírül adták, felkiáltott: «Periit iam arx Vasonkew!»*
U. o. f. 62. n. 105.
U. o. f. 62. n. 118.
A vásonkői vár és tartozékainak megszerzésén többen is fáradoztak. Gróf Batthyány Ádám midőn megtekintette az uradalmat és végére járt annak hasznát illetőleg, elállt megszerzésétől. Lippay Gáspárnak is ajánlották, de nem volt kedve hozzá.* Ekkor Széplaki Bottka Ferenc értesítette Zichy Istvánt, hogy felkérheti a jószágot, miután a magszakadás nyilvánvaló és ezért a dolog ellentmondás nélkül fog végbemenni. Hogy Zichy István szerezze meg az uradalmat, ezen főleg Tóthy-Lengyel Gáspár, az árva Horváth-leányok mostohaapja fáradozott, mert arra számított, hogy Zichy útján magasabb ambíciói megvalósulhatnak.*
U. o. f. 62. n. 112.
U. o. f. 62. n. 113.
III. Ferdinánd Bécsben, 1649. dec. 18-án kelt adománylevelével eldöntötte Vásonkő várának sorsát: Zichi Zichy István győri vicegenerális kapitányának és étekfogómesterének, részben hű szolgálatainak elismeréseként, részben azért, hogy ő és neje Baranyay Mária az ország szükségletére tízezer magyar forint lefizetésére, a véghelyek szükségletére pedig 1500 magyar forint értékű gabona szállítására kötelezték magukat, a koronára szállt várat és tartozékait nevezett Zichy Istvánnak és nejének, valamint Pál és István fiaiknak és ezek fiúörököseinek, a férfiág kihalása esetén pedig Klára és Sára leányaik mindkét nembeli leszármazottainak adományozta. A leányági örökösöktől azonban visszaválthatók a jószágok, ha a magyar kamara a fenti 11,500 forintot és a vár karbantartási és a tartozékok visszaváltási összegét nekik megtéríti.*
U. o. f. 62. n. 86.
74A vásonkői uradalom birtokosai (1498–1700).
Magyar Benigna (Balázs leánya) † 1526, Férjei: 1. Kinizsy Pál † 1494 – 2. Kamicsáczi Mislenovics Márk † 1508–1509 – 3. Vázsonyi Kereki «al. Thargeczew» Gergely † 1519; Testvérei: Kamicsáczi Mislenovics János † 1510–1520; Kolunicsi (Mislenovics) Péter † 1510–20; Osztályos atyafiak: Klysi Tuškanič Matkó † 1526, Gyulaffy Potenciana † 1529; Klysi Tuškanič András tinini püspök †1532; Klysi Tuškanič Mátyás † 1520 körül; Klysi Ružnovičné; Fiuk: Vázsonyi Horváth Gáspár, Angyal Zsófia; Jeromos † 1542, Devecseri Csoron Katalin † 1565; Péter nős, gyermekes; Zsófia, Faiszi Ányos Kristóf; Sándor; Ferenc; Ferenc †; Márk †; Gergely; János; 1614 végén, 1. Gersei Pethő Judit, 2. Szarvaskendi Sibrik Borbála, később Kállay Miklósné; Boldizsár† Margit Berekszói Hagymás Péterné; Anna Ákosházi Sárkán Jánosné; Kristóf; Gábor; István; Miklós, Martóhy Zsuzsanna; Péter; 1-től: Gáspár † 1626 †; Zsigmond; 1637 körül, Vizkelethy Éva később Keglevits Ferencné †; 2-től: György † 1647, Haydy Anna, később Tothi Lengyel Gáspárné sz. 1623–1625; Ferencz † 1628 körül †; Mátyás † 1647 †; Katalin sz. 1646 Csuzy Pálné; Judit sz. 1643 Thury Farkasné; Zichy István 1649-től; Gróf Zichy Pál 1668–1683, Gróf Károlyi Katalin 1684–1694. haszonélvezetben; Gróf Zichy Imre 1696-tól;
Zichy István a vár-elfoglalására 100 lovassal indult. Láskay András veszprémi alkapitánynak írta egyik levelében, hogy Vázsonyhoz érkezve, Deák István a kapuhoz hívta Lengyel Gáspárt, akivel ő hosszabb ideig tárgyalt. Lengyel kijött a várból. Deák István a kaput bezáratta; mire a bezárt Lengyelné megkérdezte ennek okát. Deák azt válaszolta; hogy őfelsége Zichynek adományozta a várat és immár ő parancsol.
Zichynek első dolga volt az uradalom zilált birtokviszonyait rendezni, a Horváth-vagyon igénylőit kielégíteni, a zálogos birtokokat visszaváltani. 1650. jan. 11-én kiegyezett néhai Horváth György özvegyével.; Thoty-Lengyel Gáspárnéval. E szerint az özvegy a várhoz és tartozékaihoz való jussáról háromezer forintért lemondott.* 1651. márc. 10-én pedig Faiszi Ányos Ferenctől várbeli részét, úgyszintén a Vázsony városit, barnagit, vöröstóit, csepelit, szőllősit, kertait, herendit, pusztavárit (Essegvár) 5700 forintért megvette.* 1650. jan. 12-én Vizkelethy Évával, Horváth Zsigmond özvegyével, Buzini Keglevics Ferenc nejével állapodott meg, hogy ez 6000 forintért jussáról lemond.* Néhai Horváth Györgynek néhai Bottka Ferenctől 1646-ban kölcsönvett 4400 frt. és 50 dénár ügyét is elintézte.* Felseő Balázsnak 1651-ben kertai zálogos birtokrészéért 850 frt-ot,* valamint néhai Uky Mihály özvegyének ugyanottani birtokrészéért 750 frt-ot,* végül Szegedy Gáspárnak néhai Vizkelethy János révén őt megillető kertai és Herendpusztai birtokrészéért 300 forintot fizetett.* E függő ügyek rendezése és az ország szükségletére 75felajánlott 10,000 forint lefizetése* és az 1500 forint értékű gabona leszállítása után,* III. Ferdinánd király Bécsben, 1652. jan. 9-én, most már privilegiális alakban kiállított adománylevéllel Vásonkő várát tartozékaival: Nagy-Szőllős, Kerta, Csepel, Barnag, Vöröstó, Bakonyherend és Likért birtokokkal, a kamondi birtokrésszel, Kapteleke, Agyaglik pusztákkal és ez utóbbi területén a Tapolca folyón lévő malommal, Pusztavárral (Veszprém m.); Adony falut, Csikóalja (ma Cikolya), Szabolcs és Szentmihály pusztákkal (Fejér m.), Abony, Tószeg, Paladics, Kürt, Bőg, Kécske és Sas falukkal és vezsenyi, kerekegyházi birtokrészekkel (Külső-Szolnok m.), továbbá Döregd zalamegyei és Podar veszprémmegyei faluval, a fentebb leírt módon végleg Zichy Istvánnak és örököseinek adományozta.*
U. o. f. 62. n. 89.
U. o. f. 62. n. 95.
U. o. f. 62. n.. 90.
U. o. f. 62. n. 101. – Az elintézés módja, hogy Nagyszőllőst 4400 frt helyett 7400 frtért újból zálogul köti le Bottkáék részére.
U. o. f. 62. n. 100.
U. o. f. 65. n. 39.
U. o. f. 62. n. 98.
U. o. f. 62. n. 87.
U. o. f. 62. n. 88.
U. o. f. 62. n. 101.
Zichy István ősei a somogymegyei Zich faluról kapták nevüket. Vásonkő várának megszerzése után a «Zichi» előnévhez István gróf és utódai felveszik a «Vásonkeő»-it is. E szerzett uradalomhoz járul nemsokára a Dunántúl Palota vára is, s a Zichyek e vidék leggazdagabb főurainak sorába emelkednek. A vásonkői uradalmat 1668-tól Zichy Pál kezelte, 1684-ben ennek özvegye, gróf Károlyi Katalin, 1696-tól pedig fiúk: Zichy Imre gróf.*
U. o. f. 68. et. A.
A Horváth-család nőági leszármazottai az 1670-es években megpróbálkoznak Vásonkő várának visszaszerzésével, de eredménytelenül. Végül Horváth Katalin, Csuzy Pálné és Horváth Judit, Thury Farkas pápai lovasparancsnok neje, 1680-ban gróf Zichy István fiával, Imrével megbékélnek, miután mindegyiküknek 300–300 forintot adott s ők minden jogukról lemondtak, melyet családjuk egykori várához formáltak.*
U. o. f. 62. n. 138. – Meg kell jegyeznem, hogy a gróf Zichy-család levéltárában az összes hivatalos kiadványokat, megyeieket, káptalaniakat és az országos bíróságok ítéleteit, melyek Vásonkő várát illetik, megtaláltam, ezért szükségtelennek tartottam máshonnan is idézni.
DR. LUKCSICS PÁL.
