Gregorovich Mária: A Bori és Borfői Bory-család és levéltára.
Gregorovich Mária: A Bori és Borfői Bory-család és levéltára.
Családtörténeti és levéltári tanulmány. 8°. Szeged, 1935. 154 l. (Kolozsvár-szegedi értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből. 27. sz.)
Örömmel vettük kezünkbe e dolgozatot, mely a családtörténeti kutatásokat disszertációképes témává igyekszik tenni. Nagy történelmi jelentőségük van a családtörténeti tanulmányoknak, mert az ily tanulmányok részleteredményeinek összefoglalása fog majd sok társadalomtörténeti, gazdaságtörténeti stb. kérdés és fogalom tisztázásához vezetni. Itt kívánjuk fölemlíteni azt, hogy családtörténeti tanulmányok alatt nemcsak nemesi, vagy éppen nagy közszerepet játszó nemesi családok történetének megírására gondolunk, hanem a városi életet alkotó polgári családok történetére is, hogy ezúton a városi polgárság fejlődéséről tiszta képet kaphassunk.
E dolgozat megírására a Bori és Borfői Bory-családnak a szegedi Városi Múzeumban letétként őrzött levéltára adott alkalmat. A Bory-család a XIII. század II. felében nyert a hontmegyei Bori községben adományt. Ezt követőleg nemsokára a szokott családi, becsületsértési és hatalmaskodási pörök pusztítják az aránylag szerény adománybirtokot. A tegzesborfői és bori birtokoscsaládok közti atyafiság, barátság következtében a különböző őstől való származás tudata elmosódik s a közös és határos birtoklás révén a mindig fogyó Boryak helyébe a Borfőiek telepednek be északról, s a XV. sz. elejétől kezdve már nem Borfőinek, hanem Borynak írják magukat.
A Borfői-család a XIII. sz. végén tűnik fel, amikor is mindjárt pörös viszonyba kerül a Boryakkal. A XIV. századból még kevés adat állt a szerző rendelkezésére. De már színesebb az a történeti kép, mely a török küzdelmek alatti Boryakat mutatja be. E család tagja volt a Wesselényi-szövetkezésben nagy szerepet játszó Bory Mihály; továbbá Bory Miklósné, aki Rüdiger orosz hadtestparancsnok levelét 1849. VII. 19-én Görgeynek közvetítette.
Bár a dolgozat közvetlen céljától, a család történetének megírásától kissé távol esik, a szerző földolgozta a család okmánytárában előforduló oklevelekkel kapcsolatos művelődéstörténeti kérdéseket is. Helyes, hogy megállapítja az adományozott birtoknak, Borinak nagyságát, mely kb. 520 kat. holdat tett ki, és a különböző holdak közti arányt is. Az azonban már eltér a céltól, hogy a párbajról, homagiumról, özvegyi örökségről stb. ír. Ezek nélkül, egymagában a család történetének megírása által is kidomborodott volna a dolgozat művelődéstörténeti jellege.
A levéltári rész elején röviden összefoglalja a családi levéltár történetére vonatkozó adatokat. A levéltár 10 drb. XIV. századi és 12 drb XVI–XVII. századi okiratot tartalmaz. A dolgozat végén pontos indexet kapunk.
A család története több helyen folytonossági hiányt mutat. Ezért nem tudott a szerző a mellékelt genealogiai táblázaton sem összefüggő leszármazást adni. E hiányok nagyrészt eltűnhettek volna, ha kutatásait az Országos Levéltár anyagára is kiterjeszti, ahol a Bory-családra vonatkozólag nagyszámú adat állott volna rendelkezésére. E hiányok ellenére is a szerző eredményes és jó munkát végzett. Kívánatos volna, hogy hasonló tárgyú dolgozatok a doktori értekezések sorozatában minél nagyobb számban jelenjenek meg.
Bottló Béla.
