HOL FEKÜDT A CSÚTI PREMONTREI MONOSTOR?

Teljes szövegű keresés

6HOL FEKÜDT A CSÚTI PREMONTREI MONOSTOR?
IV. Béla 1264-ben egy új premontrei prépostságot alapított, a csútit. Az új alapításról fennmaradt feljegyzés magyarul így szól: «… Szent Eusztachiusz monostorának, amelyet Chuth-szigetén alapítottunk s amelybe premontrei rendű prépostot és szerzeteseket helyeztünk, a következő birtokokat … adtuk».* Egy másik oklevélben így emlékezik meg róla a király: «Szent Eusztachiusz chuthi monostora, melynek alapítói és kegyurai vagyunk …»* A monostor 1264-től a XV. század végéig a premontreiek kezén maradt, majd a pálosok birtokolták a török foglalásig. A XV. századi feljegyzések szerint mindennel jól felszerelt monostor volt, 15–20 rendtárssal. Ennek ellenére a legújabb időkig még azt sem tudtuk, hol feküdt. Hol keressük tehát ezt a monostort?
Mon. Strig. I. 514. és Fejér, IV/3. 184. és Magyar Sion, I. 700.
Mon. Strig. I. 509. és Károly János: Fejérvármegye tört. III. 422.
Kiindulási pontnak legkönnyebb volna a megyét venni. Csakhogy Csút-ról szóló oklevelek a megyét egyetlen egyszer sem említik. A másik kiindulási pont az egyházmegye lehet. Ezt már ismerjük: in dioecesi Wesprimiensi.* Az egyházmegyei meghatározás mindig pontos volt; ezért a csúti monostort is a veszprémi egyházmegye határán belül kell keresnünk.
1295-ben: Mon. Strig. II. 370., Fejér, VI/1. 361. Károly i. m. III. 432. – 1423-ban: Lukcsics P.: XV. sz. pápai okl. 145. l. – 1466., 1467. és 1480-ban: Mon. Rom. Episc. Wespr. III, 181., 183. és 260.
További útbaigazítást adhatnak azután a monostori birtokok, e birtokok megnevezett szomszédai és magának az alapító oklevélnek a meghatározása: in insula Chuth (Csút-szigetén). A monostor birtokai azonban oly különböző és egymástól távoleső helyeken terültek el, hogy e körülménynek és az elnevezéseknek felületes vizsgálata azokat, akik a legalább biztos egyházmegyét sem vették figyelembe, könnyen vezethette tévútra. A birtokok nagyobb része a Nyitrafolyó mentén feküdt, Komárom- és Nyitra megyék találkozásánál, a mai Érsekújvár környékén.* A monostor másik, egy tagban fekvő nagyobb birtokteste a Duna–Tisza közén terült el, körülbelül a mai Sárvize, Ócsa és Örkény háromszögben.* Volt a prépostságnak Esztergom városában is adománybirtoka: 70 ház, illetőleg házhely a hozzátartozó földekkel.* Kisebb, de a helyet közelebbről meghatározó adomány a «terra Chuth et terra Kukula» vagy «Kuchula», mindkettő már a veszprémi egyházmegye területén.* Az utolsó nagyobb adomány, melyet a monostor kapott, néhány falu «in Magna Insula», a Nagy-szigeten.*
Mon. Strig. I. 514.
U. o. I. 509.
U. o. I. 509.
U. o. II. 368.
U. o. I. 509.
A birtokoknak ez a külön fekvése, főleg a nyitramenti birtokok nagy kiterjedése, a Magna Insula helytelen értelmezése, a monostornak egy szigeten való fekvése, a Chuth, Cheeth, Theeth neveknek az oklevelekben való váltakozása, a ma is meglévő Alcsúth és Felcsúth helységeknek a monostorral való azonosítása és nem utolsó sorban az emberek felületes ítélete okozták azt, hogy a csúti monostort az egyes szerzők igen különböző helyeken vélték felfedezni. Így Lairuelz az Optica Regulariumban e szavakkal emlékezik e monostorról: Chute sive Thut, quondam filia de Thours (Túrócz), in dioecesi Strigoniensi.* De ő külföldi volt s annyiban mégis igazat mond, hogy a veszprémegyházmegyei Csút pápai kiváltság folytán valóban az esztergomi érsek spiritualis jurisdictiója alá tartozott. Szentiványi (Dissert. paralip. Cathal. LVI.) azt állította, hogy e prépostság a Nyulak-szigetén (Margitsziget) volt.* Mallyó rendi történetíró – Wagnert követve – így ír Csútról: «Monasterium, quod in insula Chituorum, vulgo Csallóköz … fundavit (rex)».* Őt mások is követték, akik a Magna Insula elnevezést – helytelenül – a Csallóközre értették vagy a komárommegyei birtokok miatt keresték ott a monostort. De már Rupp is megállapítja, hogy «az adományozási okmány kétségtelenül tanúsítja, hogy a Chuth név éppen nem volt a nagy sziget saját neve, melyen a monostor vala».* Tehát még ez esetben is kutatni kellene az igazi Csút-szigetet. Pauler Gyula közvetlenül Esztergom mellé, a Duna egyik, Ebszorítónak nevezett szigetére 7helyezi,* míg Ortvay Tivadar a Csepel szigetére.* Timár Kálmán az 1455-i theethi (de insula Theeth) breviarium alapján Győr megyében véli feltalálni, a Tét nevű faluban.* Rupp* és Károly János* a fejérmegyei Alcsúthra helyezik.
Optica Reg. 1614. 764. l.
Rupp: Mg helyrajzi tört. 1870. I. 135.
Mallyó: Kézirat.
Rupp: i. m. I. 136.
A magyar nemzet tört. 1899. II. 245.
Mg egyházi földleírása, 1892. II. 791.
Premontrei kodexek, 1924. 19. l.
I. m. I. 136.
Fejér vármegye tört. III. 90. stb.
De bármennyire is eltérők a vélemények, objektív vizsgálattal megtaláljuk nemcsak ezeknek az eltérő véleményeknek a cáfolatát, hanem a monostor pontos helyét is. Már Karácsonyi János éles logikával, de adatokkal is alátámasztva kimutatta, hogy Csút-szigetének Buda és Ercsi között a Dunaágban kellett lennie. Csak éppen a szigetet nem tudta megtalálni, hanem csak feltételezte Érd mellett.* Most Karácsonyi adatait kiegészítve, illetőleg végkövetkeztetéseit helyesbítve kimutatjuk a szigetet is, sőt a szigeten a monostor romjait is.
Religio, 1913. 636–638. l.
A legtöbb monostornál, ha voltak is néha elég távolfekvő birtokrészeik, a birtokok zömét a kolostor közelében találjuk. Csútnál nem így van. Mint már említettük, a birtokok nagyobb része a Nyitra-folyó mentén feküdt, a mai Érsekújvár környékén. Elég a nevüket felsorolni, hogy terjedelmükről meggyőződjünk: Villa Narhyd, villa Suran, Gyrok, Turmaskuz, Hydheleu, terra Luaz, terra Urbanus, terra Seurug, terra Machard, terra Busman, terra Kucha, tributum pontis et molendinum quatuor rotarum.* Ez a birtok elegendő volt a kúnok egy nagy csoportjának letelepítésére, akiket a tatárjárás után IV. Béla telepített oda, de igen gyakori és féktelen kihágásaik miatt el is vette tőlük és az egészet a csúti monostornak adományozta.
Mon. Strig. I. 514.
És mi történt e nagy birtokkal 30 éven belül? Egy 1295-i oklevél így számol be e változásról: «… mindinkább növekedvén a gonosz garázdálkodók rablásai és rombolásai, az egész birtoktest pusztasággá lett úgy, hogy alig öt házacska, vagy jobban mondva öt kunyhó maradt meg rajta s így a csúti prépost és konventje jóformán semmi hasznot nem húz belőle».* El is cserélték az esztergomi érsekkel és a veszprémi püspökkel bizonyos tizedek fejében, s attól kezdve ezen a vidéken semmiféle birtoka nem maradt a prépostságnals. Kérdem, bekövetkezhetett volna-e ez a pusztulás a nélkül, hogy a monostor is áldozatul ne esett volna, ha a monostor e birtok közelében van? Vagy a szerzetesek elcserélték volna-e az egészet, hogy csak a puszta monostor maradt volna ott?
Mon. Strig. II. 370.
Miért keresték mégis többen a Csallóközben a prépostság helyét? Aki az előbbi következtetést nem vezette le végig, azt valószínűleg félrevezette a Magna Insula elnevezés, amelyet a Csallóközre értettek. Amióta azonban Csánki Dezső oklevelekkel bebizonyította,* hogy a Magna Insula mindig csak Csepel-szigetet jelentette, a név alapján többé már nem lehetett a Csallóközre következtetni. De nem lehetett azért sem, mert a csúti monostor a veszprémi egyházmegye területén feküdt és a veszprémi püspök jóghatósága alá tartozott, már pedig ez sohasem terjedt ki a Csallóközre.
Mg földrajza a Hunyadiak korában, III. 296. l. III. jegyzet.
Ezen a címen kell visszautasítanunk az egyébként is semmivel sem alátámasztott győrmegyei téti és a Pauler által emlitett, Esztergom mellett lévő ebszorítói fekvést is.
Alcsúth és Felcsúth abban az időben valóban a veszprémi egyházmegyéhez tartoztak, de itt a névrokonságon kívül semmi más támaszpontot nem találunk. Hiába igyekszik Károly János bizonyítani, hogy «azok a vizek, amelyek az alcsúthi völgyet átszelik, hajdan sokkal nagyobbak voltak, s mielőtt a kultúra is szűkebb ágyakba szorította, elterültek azok majdnem az egész völgy széltében, szigetté alakítván azt a dombot …, melyen ma a kastély áll».* Ez az érvelés azonban őt magát nem győzi meg teljesen, azért el szeretné vitatni Csút mellől a sziget szót. Pedig Csútot világosan szigetnek mondja 1261-ben IV. Béla kancelláriája: in insula Chuth;* 1272-ben V. István kancelláriája: monasterium predictum et religiosam domum de insula Chuth;* 1279-ben IV. László kancelláriája: Datum in insula Chuth;* 1332-ben a prépost és konventje: Nos prepositus 8et conventus de insula Chuth … Datum in insula Chuth.* 1455-ben: Breviarium fratris de insula Theth.* További érvelése, hogy «a Duna annyi szigete között sehol sem ismernek sem a régi korban, sem ma, chuthi szigetet». Ez utóbbi állítása látszatra igaz, de ez a keresése a Duna mentén csak azt, igazolja, hogyha volna ilyen nevű sziget, Alcsúthot azonnal feláldozná. És érdekes, hogy elég pontos leírásával éppen ő is elvezet a sziget közelébe.
I. m. III. 90–104.
Mon. Strig. I. 514.
Mon. Strig. I. 592.
Fejér, V/2. 549.
Mon. Strig. III. 218.
Egyet. Könyvtár: Cod. Lat. saec. XV. No. 67.
A Duna–Tisza közti monostori birtokokat nem tárgyalva (oda egyetlen kutató sem próbálja elhelyezni a monostort), eljutunk végre a két utolsó, a monostor fekvése szempontjából legfontosabb birtokadományozáshoz: a Magna Insulán fekvő néhány helységhez és a tulajdonképpeni Chuthhoz, ahol a monostor is épült.
IV. Béla alapító oklevelének egyik szakasza így szól: «Lelkünk üdvösségéért ugyancsak e monostornak adományoztuk a Chuth földet és a Kuchula földet, amely az előbbi mellett terült el».* Ezek teljesen összefüggtek, – amint az 1295-i veszprémi oklevél mondja: quae sub eisdem metis distinguuntur.* Ez a két föld magán Csút-szigetén volt (a sziget is ettől kapta a nevét); de nemcsak puszta földek voltak, hanem lakott területek, hiszen 1295-ben a veszprémi püspök «decimae villae Chuth»-ról, Csút község tizedeiről ír. E község lakóinak a szolgálmányait és jogait is felsorolja IV. Béla az alapító oklevélben. Mindezekből következik, hogy Csút-szigete nem egy kis, folyóvizektől megduzzasztott sziget volt, hanem nagyobb kiterjedésű terület, melyen egy egész falu élhetett önálló életet. Határait az oklevél nem adja, szomszédjait nem említi, a megyéről sem tesz említést, amelyben feküdt, de csak azért nem, mert önálló sziget volt, viszont közigazgatásilag a Magna Insulához tartozott, annak a comese gyakorolt volna fölötte joghatóságot, ha a király ez alól ki nem vette volna.
Mon. Strig. I. 509.
Mon. Strig. II. 368.
Helyének közelebbi meghatározásához hozzásegít bennünket a király utolsó adománya. «Item in Magna Insula contulimus eidem monasterio nostro duas terras seu villas Harus vocatas; item villam Fedemus in Magna Insula cum omnibus populis mellidatoribus; item in eadem Magna Insula contulimus eidem monasterio nostro terram Nicola, que est inter Zeulus et Felharus … ab omni iurisdictione comitis de Magna Insula predictas villas penitus eximentes».*
Mon. Strig. I. 509. «Ugyancsak a Nagyszigeten adtunk ennek a monostornak két falut Hárus néven; továbbá ugyanott Fedemus nevű falut a méztermelő népekkel és Nicola földjét, mely Szőllős és Felharos között terül el, kivévén ezeket a falvakat a nagyszigeti comes minden joghatósága alól.»
Már előbb említettük, hogy a Magna Insulán csak Csepel-szigetet lehet és szabad gondolnunk. De ha ezt máshonnan nem is tudnók, a most említett birtokokat, illetőleg ezek részletesen felsorolt határait mind megtaláljuk Csepel-szigetén; mert bár névszerint ma hiába keresnők ott a két Harus, Fedemus és Nicola helységeket, az alapító oklevélben határokul említett nevek ma is léteznek és a legpontosabban meghatározzák az egykori préposti birtokok helyét. E határok a következők: Danubius (Duna), Batha (a mai Batta), ecclesia S. Nicolai (a mai Szigetszentmiklós), mons Leushegh (a mai Leshegyi-dülő), terra populorum de Chepel (a mai Csepel helység), Zeulus (a mai Stare és Nove Vinograd). Ezt a körülhatárolást az oklevél alapján az a Károly János is hűségesen leírta, aki Csútot a mai Alcsúthon kereste. «A nagy szigetben – Csepel szigetén – adományozott Háros falvak, t. i. Al- és Felháros, valamint Fedemes nevűnek határjárási szövege szerint ezek a falvak azon a téren feküdtek, mely Csepel falu alsó határa, az öreg Duna mellett a mai Lakihegyig, innét keletnek tartva Szigetszentmiklós határa és a kis Duna nyugati partja, végre Csepel falu keleti határa között terül el.* A királyi oklevél még azt is mondja, hogy a két Harost Csepeltől nem is választották el külön határjelzőkkel, mert eddig mindkettő egyformán királyi birtok volt.
Fejér várm. tört. III. 424.
Ehhez az adománybirtokhoz választotta ki a király (valószinűleg a kijelölt prépost meghallgatásával) a monostor székhelyét. Amint tudjuk, az egy szigeten volt, de nem magán a Magna Insulán. Ezt a szigetet megtaláljuk a Dunaágban Budafok és Tétény között, éppen szemben a csepelszigeti monostori birtokokkal. E sziget nem is volt királyi birtok, hanem a serepheli bencés 9monostor birtoka, de a király megfelelő cserebirtokért megszerezte a bencésektől, az új prépostságnak adományozta s ott is építették fel a monostort. E szigetet ma Háros-szigetnek nevezik. Hogy ragadt rá ez a név a Csút név helyett?
Ha Csepel-sziget telekkönyvi térképét nézzük, Csepel-helységtől délnyugatra, a Duna mentén Károsdülő nevű bejegyzést találunk. Ez azonban semmi más, mint Hárosdülő rossz másolata, a régi Felharos név maradványa. Bizonyságot szolgáltat e mellett Bél Mátyás, aki XVIII. századi munkájában a Csepel-sziget e területét még «desertum Háros»-nak mondja.* A Háros falvak a török idején elpusztultak, de nevük fönnmaradt. Így pusztult el Csút falu is a szomszédos szigeten, de ennek ott neve sem maradt meg. Ekkor a Háros nevet átvitték a vele szemben fekvő, de most már névtelen sziget megjelölésére, amint a Csepel-sziget másik Duna-ágának a szigetei is a mellettük fekvő helységekről kapták a nevüket (Haraszti-sziget, Taksony-sziget, stb.).
Notitia Hungariae III. 517.
E névelemzés után csak azt kell igazolnunk, hogy a monostornak valóban a Csepel-sziget szomszédságában kellett léteznie, s ha ezt igazoltuk, utána még, hogy valóban volt is monostor e Háros nevű szigeten.
Két, 1295-i oklevél* arról tesz tanuságot, hogy a csúti monostornak az ugyanolyan nevű szigeten levő «Chuth» faluja és a vele összefüggő «terra Kuchula», továbbá a monostornak a Csepel-szigeten lévő összes birtokai a veszprémi püspök jurisdictiója alá tartoztak s a tizedet e birtokok után a veszprémi püspöknek kellett beszolgáltatniok. (Azért csak ezen birtokok után, mert a többiek mind más egyházmegyéhez tartoztak.) Mikor a jelzett évben csere útján a veszprémi püspök ezekről a tizedekről a prépostság javára lemondott, a jurisdictionális jogot e területre továbbra is fenntartotta: exceptis iuribus magistralibus, archidiaconalibus, debitis consuetis et obediencia, quam sacerdos de Chuth nobis facere tenetur. Amikor a püspöki oklevél elsorolja ama birtokokat, 10amelyekről a tizedek őt illetik, világosan különbséget tesz a Csepel-szigeten és az azon kívül fekvő birtokok közt, mondván: «… decimas nostras episcopales … super terris et villis ecclesie eiusdem Leushachii de Chuth, intra et extra Magnam Insulam existentium: duarum scilicet villarum Harus vocatarum et cuiusdam tercie terre, Fedemus nuncupate. (Ezek voltak Csepel szigetén – intra Magnam Insulam.) … Item ville ipsius Chuth et terre Kuchula nominate, que sub eisdem metis distinguuntur». (Ezek voltak a Csepel-szigetén kívül – extra Magnam Insulam.)
Mott. Strig. II. 368. és 370.
Kérdés: mily messze terjedt ez az «extra Magnam Insulam» kitétellel jelölt terület? Erre feleletet ad egy, az 1270-es évekből való oklevél,* amely szerint a margitszigeti apácák királyi adományként megkapták a Csepel-szigetén lévő Syung v. Syun földet. A birtokba való beiktatásnál megjelentek: Petrus comes de Magna Insula, majd a «commetanei eciam et vicini eiusdem terre», akik között első helyen említi az oklevél a Csútot képviselő Gergely nevű perjelt és Lőrinc nevű rendtársát, azonkívül Fedemus monostori birtok részéről (a perjel és egyik rendtársa személyes megjelenése ellenére) külön, néhány névszerint megnevezett jobbágyot.* Habár tehát Csút nem feküdt Csepel-szigetén, nyugat felől mégis szomszédos volt a csepelszigeti birtokokkal. Olyan Duna-szigeten kellett tehát lennie, amely a jelzett területtel, mégpedig Csepel községtől Thököly határáig, szomszédos. Ilyen nagyobb sziget csak egy van e vonalon: Háros-szigete.
Dl. 25,043.
A Csepel-szigeti Thököly is határos volt Syunggal.
De hogy Csút-szigete Csepel-szigetétől valóban nem eshetett messze, arra nézve más bizonyítékok is állanak rendelkezésünkre. Amikor a XIII. század vége felé a csepelszigeti plébánosok felmondták az engedelmességet a veszprémi püspöknek, illetőleg József archidiaconusnak, ezek kiközösítéssel sujtották őket, s a kiközösítést jóváhagyó Lodomér esztergomi érsek annak kihirdetésével a csúti prépostot és a pesti plébánost bízza meg, mint akik Csepel-szigetéhez a legközelebb voltak.* A kihirdetés végrehajtásáról is Péter csúti prépost tész jelentést 1309-ben.* Lehetetlenség ez esettel kapcsolatban a mai Alcsúth vidékére gondolnunk, mert hiszen oly messze Csepel-szigetétől a kiközösítés kihirdetése teljesen céltalan dolog lett volna. Hogy a csúti prépost ily megbízást kapott, annak jele, hogy monostora Csepelhez közel esett.
Mon. Strig. II. 417. és 396.
Fejér, IX/7. 734.
Eddigi megállapításainkat kiegészíti három újabb adattal Karácsonyi János.* Az egyikkel, Gergely, milkoi püspök dunai hajóútjával kapcsolatban, bebizonyítja, hogy Csút-szigetének a Duna vonalán, Buda és Ercsi között kellett feküdnie. Az egyházi helyek, amelyeket Gergely püspök hajón utazva meglátogatott, a következők: Okt. 21-én Dömös; 22-én Visegrád; 23-án Óbuda; 25-én Új-Buda; 26-án Csút; 28-án Ercsi; 29-én Duna-Földvár stb. Csútot tehát Új-Buda és Ercsi között érintette. Második adatával még közelebb, Tétény szomszédságába visz minket Karácsonyi. 1279. júl. 13. és 25-e között u. i. IV. László király Tétényben, a Duna mellett országgyűlést tartatott, amelyen főként a kúnok megtérítéséről volt szó. A király – úgymond – egyrészt, hogy a kúnok esetleges támadása ellen biztonságban legyen, másrészt, hogy az országgyűlés és a királyi udvar közt az érintkezést megkönnyítse, a közeli Csút-szigeten tartózkodott udvarával, ahol oklevelet is adott ki: Datum in insula Chuth, a. 1279., in octava beate Margarethe virginis (júl. 20.).* Ezekből Karácsonyi végső következtetése: Ott kellett tehát valahol Tétény közvetlen szomszédságában lennie a csőti (csúti) szigetnek, meg a rajta levő prépostságnak.
A csőti prépostság holléte. Religio, 1913. 636.
Fejér, V/2. 549.
Előzőleg, Syung határjárása alkalmából már kimutattuk, hogy Csút szomszédos volt a Csepel-sziget ama részével, ahol a Laki-hegyet találjuk. Ha Karácsonyit utolsó adata: a törökkorabeli Érd és Csút-szigetének együttes említése némileg el nem téríti a végső következtetéstől (valószinűleg Csút is egy érdi gazdasági körhöz tartozott), csak rá kellett volna néznie a térképre s Tétény mellett meglelte volna a keresett szigetet, ha nem is Csút, de legalább Háros néven, s mindazt, amit az Érd mellett feltételezett szigetre vonatkoztatott, vonatkoztathatta volna Háros-szigetére.
De ahova ő nem jutott el, bár teljesen logikus volt a levezetése, oda véletlenül, téves névelemzés alapján elvezet bennünket Mallyó, a XVIII. század végén élt premontrei rendi historikus. A premontreiek 11somogymegyei Kaposfő nevű monostorát a rend külföldi annalistái «Chöpefő»-nek írták, amely névhez aztán Mallyó azt a magyarázatot fűzte: «Fortassis Chöpelfő (Csepelfő), quasi caput et originem insulae Csepel dixeris et reapse non procul a pago Csepel, in insula, quam dexter Danubii alveus format, monasterium extitisse Belius testis est».* Nem tudta, hogy e szavaival a csúti monostor romjaihoz vezet bennünket, amelyet pedig ő is a Csallóközbe helyezett!
Mallyó: Kézirat.
Bél Mátyás e leírásában a monostor maradványairól is megemlékezik, bár egyáltalában nem mondja, hogy azok premontrei monostor romjai, mert hisz az ő korában ennek a prépostságnak a létezéséről is alig tudtak. «A szigetek közül – mondja – leginkább azt a fácánokban bővelkedőt dicsérnéd, amely a Promontorium alatt (ez Budafok), Háros pusztával szemben, Tétény fölött látszik. Körülbelül 5000 lépés a hosszúsága, szép erdők borítják és mert az erdő fáit majd mindenütt gyümölcsfák is tarkítják, a fácánoknak nemcsak menedéket, hanem táplálékot is nyujt; a vizek sem egykönnyen öntik el, hacsak szokatlan áradás nem következik be. E szigeten régi: épületmaradványok is láthatók: a lakók azt mondják, hogy valamikor zárdaszűzek monostora volt. Bármint volt a dolog, csak igen nehezen lehetne a régi épület eredetét és sorsát felkutatni».* Hát épp e régi épületnek eredetét és sorsát kutatjuk. Sajnos, talán már nagyon is elkésve, mert az idő vasfoga napról-napra jobban pusztítja a régi emlékeket. Mégis, nyomokat itt is, ott is találunk.
Belius: Notitia Hungariae, tom. III.
Károly János Fejér vármegye tört. III. 424. lapján szintén megemlékezik e romokról. «Ma már a Szigetben (Csepel) semmi nyoma sincs sem a két Háros, sem Födémes* és Szőllős faluknak, de van a régi Alháros falu irányában, közel a tétényi parthoz egy terjedelmes és erdőlepte nagy sziget, melynek Háros a neve, s amelyben a vadászlak mellett egy régi rom is áll, de mely időből, vagy mi volt, nem tudni; Lehet, hogy a premontreieknek egy kis mansiójuk volt az, s bár az adománylevélben e sziget nincs megemlítve,* oda tartozott az a Két Háros faluhoz». Ha Károly János fordítva következtet, mindent megmagyarázhatott volna; kezében tartotta a kérdés megoldását, hisz önkéntelenül is minden idevezette, de e helyett a messze fekvő Alcsúthra ment s ott kereste mindenáron Csút-szigetét.
1518-ban is már csak predium. Dl. 22,611.
Persze, Háros néven nem!
Amikor kézhez kaptam Csepel-szigetének telekkönyvi rajzát, ott a Dunaágban, Budafok és Tétény között Háros-szigete is jelezve volt, de az egész szigeten csak egy kis rom jelzését találjuk, a többi rész mind erdőnek van feltűntetve. E rom Csepel-sziget felé egészen belenyúlik a Dunába: ugyanazok a maradványok, amelyekről Bél Mátyás tesz említést és amelyeket Károly János a 90-es években még nem látott s amelyek mellett vadászlak is épült.
1934. márciusban terepszemlére mentem e szigetre, de már sem a vadászlakot, sem a régi romokat (épületmaradvány formájában) nem láthattam: a háború alatti és utáni építkezések alkalmával a vadászlakot is lebontották, a romok még használható anyagát is beépítették az ottani hatalmas raktárakba s a partot azon a helyen erősen feltöltötték. A régi romok helyén megkezdett (nem szakszerű) ásatások falakul szolgált termésköveket, sőt egész falrészeket hoztak felszínre, míg e romok folytatásaként a Duna medrében ma is látszanak alacsony vízállásban falak maradványai; ezek azt igazolják, hogy a monostor egészen a Dunaparton épült s hogy azóta a Duna medre sokat emelkedett s szakszerű ásatások esetén a feltöltött parton is mélyen kell majd leásni, hogy az alapokat megtalálhassák.
A mai Háros-szigeten állott tehát a híres csúti monostor, mely egy 1480-i oklevél szerint elég bőségesen volt mindennel ellátva és felszerelve és nagyszerű épületekkel diszítve, ahol egyszerre 15 premontrei szerzetes is szokott élni; az istentisztelet igen szép és fölséges volt e monostorban és máskülönben is ottan az élő szerzetesek tudományos képzettsége és nemes erkölcsei révén a hívek, különösen a szomszédok nagyon épültek …* Később hanyatlás állott be. Az épületek 1480-ban már vagy összedőltek vagy összeomlással fenyegettek. Nem csoda, ha 500 év multán még nyomaira is nehéz ráakadnunk, de hisszük, hogy a hely géniusza egykor itt is új életre fog támadni, amint új életre támadt a margitszigeti Szent Mihály kápolnával.
Mon. Rom. Episc. Wespr. III. 260.
Oszvald Arisztid.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages