Hilfswörterbuch für Historiker. Mittelalter und Neuzeit. Von Eugen Haberkern und Joseph Friedrich. Wallach. Mit einem Geleitwort …
Hilfswörterbuch für Historiker. Mittelalter und Neuzeit. Von Eugen Haberkern und Joseph Friedrich. Wallach. Mit einem Geleitwort Hermann Oncken. Berlin–Grunewald, 1935. 8°. XVI. 605 l.
Ez a vaskos kötet a történettudósok és a nagyközönség által régóta érzett hiány pótlására vállalkozik. Célja a közép- és újkori történelemben előforduló jogi természetű műszavaknak, mivel ezek alkotják a történelem gerincét, a világos és szabatos meghatározását adni. A mű központjában természetesen a német birodalom áll, ehhez csatlakoznak a középeurópai és a többi európai államok jogi természetű terminus technikusai, természetesen ezek közül már csak a lényegesebbek. Ugyanígy jártak el a szerzők a gyarmatok és az Amerikára vonatkozó műszavakkal is, felvették munkájukba az iszlam, Kína és Japán legfontosabb terminusait, csupán az afrikai és amerikai bennszülött államok műszavait hagyták teljesen figyelmen kívül. Időbelileg a népvándorlással kezdik, de az egyházi műszavaknál természetesen visszamennek az ősegyházi gyakorlatra is. Viszont teljes részletességgel csupán I. Napoleon koráig, vagy mondhatni, a római szent birodalom megszűnéséig tárgyalják a terminusokat, azután csak a fontosabbakat, illetőleg itt is figyelmen kívül hagyják azokat, amelyek közismertségük miatt magyarázatra nem szorulnak, vagy pedig a történeti érdeklődés határán kívül esnek, így a kereskedelmi jogra, a tőzsdékre vonatkozó szakkifejezéseket. Általában a mű gerincét a legtágabb értelemben vett közigazgatási és közjogi természetű terminologia alkotja. A szerzők nyolc évig dolgoztak e művön, amelyet maguk is első kísérletnek tekintenek, bízva benne, hogy a kritika és a használat fogja megmutatni, mik szorulnak pótlásra vagy kiigazításra. Eredetiségre az írók természetesen nem tartanak igényt, munkájuk nem eredeti kutatások alapján készült, hanem a jogtörténeti szakirodalom, a szótárak és a lexikonok eredményeinek kritikai felhasználásával. Tehát az egyes terminusoknál a legújabb irodalom megállapításait rögzítik meg kritikával ugyan, de minden egyéni polémia nélkül.
Nem kétséges, hogy erre a műre nemcsak a német historikusnak van szüksége, de megfelelő magyar segédkönyv híján a magyar történettudósnak is. Azt a követelményt természetesen nem lehet felállítani, hogy egy ilyen nemzetközi használatra szánt lexikális mű a magyar történelem szempontjából számbajöhető valamennyi terminust feldolgozza, de igenis, joggal lehet kérdezni, vajjon a felvett terminusok kimerítik-e a magyar vonatkozásokat is. Miután a szerzők nem egészen helyesen értelmezett helykímélés miatt, a felhasznált irodalom jegyzékét nem közlik, nem lehet azt se megállapítani, hogy a felvett magyar terminusok kidolgozásánál minő eredményekre támaszkodtak. Ezek a magyar címszavak (Komitat, várjobbágy, palatinus, Notär, Jurassor) tényleg csak a legfontosabbak közül egynéhány és azok se mentesek minden tévedéstől, így amikor a juratus assessor és judex nobilium mint azonos fogalmak jelennek meg. Viszont más, a magyar történelem szempontjából rendkívül fontos és jellemző terminusok, így például a serviens, familiaris, quarta puellaris stb. teljesen figyelmen kívül hagyattak. Ezek majd egy új kiadás esetében könnyen pótolható hiányok, de még inkább pótlásra szorulnak azok a terminusok, ahol az idegen értelmezés mellett a fogalmak magyarországi értelme vagy tartalma teljesen hiányzik. Ez pedig a kevésszámú tisztán magyar jogi terminus mellett majdnem mindig így van. Ez a műnek lényeges hiánya, elsősorban nem is magyar szempontból, hanem a külföldi történetirodalom szempontjából, amelynek különösen a középkor történeténél igen sokszor van szüksége egy-egy terminus magyar értelmére, jelentési árnyalatára is. És hol keresse azt, ha nem egy ilyen nemzetközi jellegű és használatú műben. Idegennyelvű magyar jogtörténeti irodalmunk szegényes volta miatt a legjobb volna, ha a szerzők egy remélhetőleg gyorsan következő újabb kiadás előtt magyar jogtörténésszel átnézetnék munkájukat, akinek felvilágosításai nyomán könnyű volna a magyar szempontból szükséges javításokat és pótlásokat elvégezni.
Tóth László.
