HIVATALOS ÉRTESÍTŐ A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL.
88HIVATALOS ÉRTESÍTŐ
A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL.
A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL.
Az Országos Levéltár, mely – mint ismeretes – az 1934: VIII. tc. értelmében a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályával egyesíttetett, ez évben is folytatta azt a széleskörű gyűjtési munkát, melynek célja az országban még sok helyen szétszórtan található levéltári anyagnak egybegyűjtése, rendezése és a kutatás számára való feltárása. Általában minden újabb gyarapodás, mely az Országos Levéltár kormányhatósági levéltári anyagába szervesen nem tartozik, az Országos Levéltár múzeumi osztályában nyer elhelyezést.
Az Országos Levéltár ilyen jellegű gyarapodása részben vétel, részben letétbe helyezés útján történik.
Vétel útján szerezte meg az Országos Levéltár a Zábráczky- és a Sajói Mán-család levéltárát. Előbbi a Zábráczky-családon kívül adatokat tartalmaz a Kállay-, Soós-, Luzsénszky- s több rokon családra, utóbbi a báró Sztojka- és báró Perényi-családra is; úgyszintén itt találhatók az Erdély visszacsatolása ügyében kiküldött bizottság elnökének iratai. Ezeken kívül vétel útján került be néhány kisebb levéltár, illetőleg levéltártöredék; így az Iklódi Molnár-, Szentgyörgyi Szabó-, valamint a Szent-Imrey-család iratai.
Miként az előző években, levéltári anyagunk elsősorban letétek útján gyarapodott. Ezek között a legnagyobb érdeklődésre két család levéltára tarthat számot:
1. A Szentkirályi-család örökletéte nagyobb terjedelmű; a XVII. századtól kezdve tartalmaz javarészt Pest vármegyére vonatkozó anyagot. A család címeres nemeslevelét, mely Szentkirályi Szentkirályi Ferenc és általa felesége: Deseő Zsuzsanna, gyermekei és testvérei számára szól (1582. február 21., Pozsony, II. Rudolf királytól), Nyitra vármegyében hirdették ki. Köztörténeti szempontból különösen jelentősek azok az iratok, amelyek Szentkirályi László pestmegyei alispántól, a későbbi nádori ítélőmestertől maradtak hátra. A család egy másik jelentékeny tagja, Móric az 1840-es évek országgyűlésein vitt nagy szerepet. Működéséről hű képet adnak a család levéltárában fennmaradt iratai. Kiemelendő, hogy míg családi levéltáraink legnagyobb részében a régi gazdasági számadások hiányoznak, vagy csak töredékesen jutottak korunkra, addig a Szentkirályi-család levéltárában a számadásokat csaknem hiánytalanul megtalálhatjuk.
2. A Kükemezei és Tapolylucskai Bánó-család iratai javarészt Sáros vármegye területére vonatkoznak. Ez a levéltár is a nagyobb családi letétek közé tartozik. Anyagának értékét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Árpád-kori okleveleket is tartalmaz.
A kisebb letétek közül említésre méltók a következők: Divékujfalusi Ujfalussy-családi iratok, melyek Nyitra vármegye területére vonatkoznak; hozzájuk csatolva II. Ferdinánd 1635. júl. 6-án Bécsben kelt nemesség- és címeradományozó oklevele Ujfalussy Benedek, valamint testvérei: András és György részére. A nemes László-család levéltára; benne Győr vármegye nemesi bizonyságlevele 1798-ból a László-család részére, valamint a Kishalmágyi Hollaki-család levéltára, mely 1618-tól napjainkig terjed s főképpen Udvarhely vármegyére vonatkozik. Családtörténeti szempontból figyelemreméltó része a levéltárnak Hollaki Ferenc kamarási ősfája és az ahhoz mellékelt iratok, melyekben a következő családokra találhatók adatok: báró Jósika, Bosnyák, Török, Matskási, Szotyori, Niczky, Rudolph, Sztrakoniczky, báró Bakács, Boros, Marillai, Beleznay, báró Wesselényi, Patay, Makrai, Vásárhelyi.
Külön érdekességgel bír a Szentgyörgyi-család ideiglenes letéte. Ebben megvan Szentgyörgyi Józsefnek, a híres debreceni orvosnak «Hemerologium» címet viselő naplója is, mely 1783. december 1-től 1831. december 30-ig terjed és számos 89adatot tartalmaz a XVIII–XIX. század fordulójának iskoláztatásáról, valamint Debrecen város mult századi egészségügyi viszony arról.
Kiegészítések érkeztek több már régebben letétbe helyezett családi levéltárhoz, éspedig: az Abaffy, Boronkay, Kolosy, Podhradszky, Dőry, Teleki, Paksy, Széchényi, Sipos, Záborszky-, Bartal és gróf Dessewffy-család levéltárához; legnagyobbrészt újkori iratok, míg a Reviczky-család levéltára néhány eredeti középkori darabbal is bővült. Itt említjük az Etrekarcsai Lukáts-család 58 darabból álló letétjét, mely az 1899-ben a Nemzeti Múzeumnak adományozott s akkor a törzsanyagba beosztott iratok kiegészítésének tekinthető, melyekkel most – az eredeti provenientia visszaállításával – együtt kezeltetik.
A címeres nemeslevelek gyűjteménye, ha a családi levéltárak közt őrzött címeres nemeslevelektől eltekintünk, újabb hét darabbal gyarapodott: 1. 1634. március 1. Bécs. II. Ferdinánd Nicasy máskép Beniös Jánost és általa gyermekeit, testvéreit és vejét, Berzy Istvánt nemesíti és részükre címert adományoz. A címeres nemeslevelet Abauj vármegyében hirdették ki.
2. 1643. július 22. Bécs. III. Ferdinánd címeres nemeslevele Luttar István részére. Kihirdetve Vas megyében.
3. 1649. jún. 26. Bécs. III. Ferdinánd Eötvös máskép Peresztegy Jánosnak és általa feleségének, Sümegi Erzsébetnek, továbbá anyai unokatestvéreinek, Rábay Györgynek, Eötvös Györgynek és Imrének címeres nemeslevelet ad. Kihirdetve Győr megyében.
4. 1649 október 29. Beszterce. II. Rákóczi György nemesség- és címeradománya két Váradi Mihály részére. Kihirdetve Hunyad vármegyében.
5. 1664 augusztus 14. Bécs. I. Lipót Legenyei másképp Bodnár Pál és testvérei részére kiadott címeres nemeslevele. Kihirdetve Torna vármegyében.
6. 1696 szeptember 16. Ebersdorf. I. Lipót Boboth Lukácsot és általa családját megnemesíti és részére címert adományoz. Kihirdetve Pozsony vármegyében.
7. 1718 augusztus. (A napi dátum elmosódott.) III. Károly Banics Boldizsár számára címeres nemeslevelet adományoz. Kihirdetve Vas vármegyében.
Az «Újkori iratok gyűjteménye» is gyarapodott néhány új szerzeménnyel. Vétel útján egy több, mint harminc darabból álló iratgyűjteményhez jutottunk, mely több ismeretlen Wesselényi-irattal gazdagítja levéltárunkat. Két 1835-ből való levele hűtlenségi peréről mond el egyet-mást; az iratok legnagyobb része azonban kedvenc népművelési alapítására, a makfalvi székely iskolára vonatkozik. Ezen iratok között találtunk rá Wesselényi Miklós 1832-ről keltezett végrendeletére, amelynek létezéséről mindeddig nem tudtunk. Koling Oszkár úr nagylelkű ajándékából levéltárunk több más iraton kívül, egy Kovachich- és egy Guzmics-levéllel gazdagodott. Kovachich Márton György, történetünk lelkes kutatója, egy ismeretlen tanárhoz címzett levelében (Buda, 1799. december 19.) példányokat kér Solemnia inaungralia, Chronicon Templariorum és Dissertatio de religione című munkáiból, felpanaszolja elfoglaltságát és jövőbeli terveiről szól. Guzmics Izidor László, mint ismeretes, a reformkorszak legmunkásabb tagja volt. Levele, mely bakonybéli apátságának idejéből való (1835 október 24), egy könyv kiadására buzdít valakit.
