Schneider Miklós: Fejérmegyei nemes családok. Kihirdetett és bizonyságlevelet nyert családok. Székesfehérvár, 1936. 8°. 248 l.
Schneider Miklós: Fejérmegyei nemes családok. Kihirdetett és bizonyságlevelet nyert családok. Székesfehérvár, 1936. 8°. 248 l.
A harmadik, a 160–248. l. terjedő és újabb 215 család, köztük a Milei Pálffy, Parragh, Perczel, Pesthy, Prileszky, Rohonczy, Sághy, Sárközy, Sigray, Simoncsics, Somsich, Szecsey, Szekér, Szluha, Thaly, Vörösmarthy és Zlinszky-családok adatait közlő füzet megjelenésével Schneidernek immár teljessé vált munkája fekszik előttünk. Miként az alcím is mutatja; a szerző tulajdonképpen nem a családok történetét adja és nem is a megyében élő valamennyi családról szólnak az adatai, hanem csak a közgyűléseken kihirdetett és bizonyságlevelet nyertekről.
A közölt adatok alapja a közgyűlési jegyzőkönyvek után a megye régi levéltárnokai által készített «Index nobilium». Ez az index azonban – miként ezt a szerző maga is mondja – nem teljes, mert több kihirdetés kimaradt belőle. Az általános nemességvizsgálatok folyamán ugyanis számos olyan család is kapott nemesi bizonyságlevelet, amelyet nem jegyeztek be a közgyűlési jegyzőkönyvekbe. A nemesi bizonyságleveleknek a közgyűlési jegyzőkönyvekbe való szószerinti bevezetése – sok megyénél külön összegyűjtve a jegyzőkönyv végén – csak a XIX. század elején vált szokásossá. A szerző ezúttal a nemesi ügyeket tárgyaló nemességvizsgáló bizottság feljegyzéseire sem terjeszkedett ki, amelyek kétségtelenül számos bizonyságlevél-fogalmazványt tartalmaznak. A szerző által közölteken kívül tehát marad még számos kihirdetés és bizonyságlevél-kiadás, amelyről a munka nem emlékezik meg. A nemességvizsgáló bizottság feljegyzéseinek elmellőzése következtében a közölt nemességkihirdetésekkel és bizonyságlevelekkel kapcsolatban az ismertetett 558 családból 229-nél nem közölhette a szerző az illető család nemességének eredetét, gyökerét; ami pedig nagymértékben érdekli a családtörténetírót, de magát a saját családja adatait gyűjtő magánkutatót is. Mindennek a műből való kimaradása miatt azonban nem érheti kifogás a szerzőt. Ugyanis mindezek pótlása és ugyancsak az említett nemességvizsgálatok, valamint a még közlésre váró birtokos családok adatainak feldolgozása, de főleg kiadása olyan anyagi áldozatokkal járna, amelyeket a szerzőtől, aki ezt a munkáját is saját költségén adta ki, kívánni nem lehet. Ez ma különben is általános jelenség. Még ha akad is lelkes, szorgalmas művelője a családtörténeti kutatásnak, sokszor hiábavaló munkát végez, mert olyan anyagi támogatásban, amely lehetővé tenné műve kiadását, nem részesül. Teljes elismeréssel kell tehát adóznunk a szerzőnek azért is, amit itt nyújtott. A gyakorlati célt; amit maga elé tűzött, elérte: munkája értékes segítség a nemességüket igazolni szándékozók, de a családtörténeti kutatók részére is. Közlései megbízhatók, minthogy kizárólag levéltári adatokat használt fel és maga is hangsúlyozza, hogy az egyes családok által felajánlott adatokat figyelmen kívül hagyta. Híven az igazsághoz és melléktekintetektől mentesen mindent közöl, még azt is, ha egy-egy család bizonyítványt kért; de a megye nem látván tisztán az ügyét, kérelmével elutasította; sőt azt is, ami a rendiség idején bármely megyénél megtörténhetett, – ezen kár röstelkedni mikor a megye álnemeseket (larvatus) leplezett le és az álnéven bemutatott bizonyságlevelet megsemmisítette. Feltűnő egyébként, hogy a szerző által ismertetett kihirdetett és bizonyságlevelet nyert családoknak csak elenyésző kis része törzsökös megyebeli, a török hódoltság megszűnése után ősi földjére visszatért család. Valóságos népmozgalmi adatok halmaza, állandó vándorlás, költözés vonul el az olvasó előtt. Alig van az országnak megyéje, ahonnan ne jelentkezett volna betelepülő nemes Fejér megyében. A legtöbb család, 89, Veszprém megyéből érkezett. Komárom megyéből 76, Pozsonyból 64, Vasból 43, Győrből 38, Nytrából 37, Zalából 30, Sopronból 23, Pest megyéből 14, Tolnából 10, Trencsénből 7, Somogyból 7. Jöttek még Árvából, Abaujból, Barsból, Biharból, Beregből, Gömörből, Nógrádból, Sárosból, Szabolcsból, Túrócból, Zemplénből; Erdélyből, külön a székelyek közül is, Horvátországból is stb. A szerző munkáját tehát nemcsak a családtörténeti és nemességüket kutatók, hanem a társadalomtörténet iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják.
Főglein Antal.
