A ZÓLYOMVÁRMEGYEI ZOLNAY-CSALÁD.
26A ZÓLYOMVÁRMEGYEI ZOLNAY-CSALÁD.
A zólyomvármegyei Zolnáról származó Zolnai Zolnay-családnak e vármegye történetében jelentős szerepet játszott főága, több, máshová települt, részben ma is élő oldalágat hajtva, 1853-ban Zolnay Lajos kir. tanácsossal hatszázados virágzás után kihalt. E család régente gyakran szerepel Zolnai Stek, Zolnai alias Stek néven is. A Zolnayak azonban a Stek névben kimutathatólag ősanyjuk, Zolnai Stek Ilona, Zolnai Péter deák neje (1494–1527) kihalt családjának vezetéknevét őrizték.
A más megyékbe származott oldalágak szétszóródása folytán a Zolnayak zólyomvármegyei birtokait 1853-ban leányági utódok öröklik; de ezek hamarosan megválnak az ősi jószágoktól. 1865–70 körül vandál módon elpusztul a Zolnayak becses könyv- és levéltára,* minek következtében a család eredetének és középkori történetének a felderítése széleskörű kutatást igényelt.
Ján Slávik: Dejiny zvolenského ev. senioratu 783. és köv. ll.
A család ősi, zólyomvármegyei törzséből kisarjadt mellékágak Sáros, Zemplén, Nógrád, Pozsony, Gömör, Heves, Pest és Torontál vármegyékbe szakadtak s közülök az előbb Késmárkon, majd Bártfán az ág. evang. gimnázium konrektoraként működő, 1593-ban meghalt Zolnay Konrádtól eredő sárosi és zempléni (utóbb Gönczi-Zolnay), valamint a Nógrád megyébe ugyancsak a XVI. század végén települt Zolnay-családok ma is élnek.*
Tóth: Sáros vm. monogr. I. 499. – Borovszky: Gömör vm. mon. 660. – Orosz: Heves vm. nemes családai 258. – Borovszky: Pest vm. mon. I. 488; Torontál vm. mon. 126, 477.
A zólyomvármegyei Zolnayakról a Zolnával szomszéd Nagyócsán született Bél Mátyás műve is megemlékezik.* Nagy Iván a családnak csak kihalt zólyomvármegyei főágát ismerve, az egész családot kihaltnak mondja.* Kőszegi viszont, aki csak a Sárosból Pest megyébe került Zolnayakat ismeri, téves névazonosítással a családot a Sáros megyében 1278-ban birtokos Budkától, Solna fiától származtatja.*
Notitia R. Hung. II. 236.
Magyarorsz. nemes csal. XII. 421.
Nemes családok Pest várm.-ben 383, 444.
A család történetét kimerítőbben csak a XV. század máodik felétől ismerjük. Ugyanis 1500-ban kezdődnek Zólyom vármegye rendszeres jegyzőkönyvei és a Zolnaiak is ekkor kezdenek, főleg a Stek-családdal való rokonságuk révén, újra tekintélyesebb szerephez jutni. E jegyzőkönyvek, valamint a ma már csak töredékesen meglévő családi iratok, továbbá közlevéltáraink mellett jelentős forrásul szolgáltak e dolgozatomhoz dr. Répási Mátyás volt zólyomvármegyei alispánnak a megye levéltárából a Zolnayakra vonatkozó becses kijegyzései, valamint dr. Főglein Antalnak, a vármegye utolsó magyar főlevéltárnokának több tanulmánya és hivatalos használatra összeállított ismertetése.*
1323/1929. Orsz. Levéltári (ezentúl O. L.) szám.
A Zolnay-család eredetének felderítéséhez szükséges, hogy megismerjük úgy Zolnának, a család névadó fészkének, mint a Zolnayak által család névül is használt Zolnai Stek név kapcsán a Stek-családnak a történetét.
A Zólyom városától északkeletre nyolc kilométernyire fekvő Zolna már a XIII–XIV. sz. fordulóján szerepel. A falu területét ekkortájt, valószínűleg 1296-ban kapja – mint ezt más alkalommal már kimutattuk* – számos szomszédos birtokkal együtt Kürtösi Radon comes (1223–1250) családjának egyik tagja. A falu alatt elfolyó patakot (fluvius Zolna, duo fluvii Zolna, Zolnavyze) 1282-ben említik először.* 1311-ben már lakott hely.* Nevét patakján kívül az ebbe ömlő Zolnica-csermely máig, a közeli Ózolnahegy (Ozolnahyge, mons Usolna) a XIV. századig őrzi.*
A Madáchok ősei és a Kürtösiek. Turul, 1936. 19–29.
Fejér, V. 3, 114.
U. o. IX. 1, 544.
Anj. O. III. 27; VII. 205.
Kürtösi Radon comes utódai, Bitó és Zobrata 1300 körül már meg is települnek a rokonaik szomszédos birtokaihoz mérten kisterjedelmű, de termékenyebb Zolnán és ezek példájára itt 1311-ben Szent István első vértanú tiszteletére kegyúri kápolnát is emelnek.* Ez az átmeneti stílű templom máig áll. 1326-ban az egyházra vonatkozó 27kiváltságlevelüket Donch mester, a híres zólyomi főispán közbenjárására megerősíttetik Boleszló esztergomi érsek által. Úgy látszik, fiutódok nélkül haltak el, mert 1336–7-ben már unokaöccsük, Radon comes Madách nevű fiának, a Madách-család ősének egyik unokája, Benedek fia Zolnai Tamás (de Zouna) a zolnai földesúr.* Utóbbi 1336-ban Donch főispán oldalán résztvesz az osztrák hadjáratban. A következő évben a Zolnával szomszéd Számpor falut zálogbavevő Lánczi András comes dobronyai alvárnaggyal, a Lánczy-Rákóczyak ősével perlekedik. További sorsát nem ismerjük. Minthogy azonban a Kürtösi Radon comestől származó, a XIII. század végéig Zólyom vármegyében, mégpedig éppen Zolna vidékén birtokosok egy része: a Polthári Soósok, Kürthössyek, Baloghyak, Madáchok ősei a XIV. század folyamán a birtokaikat elnyeléssel fenyegető zólyomi váruradalmak terjeszkedése elől visszatelepülnek eredeti helyük, Nógrád-Kürtös vidékére és végkép eltűnnek Zólyomból, ahol a váruradalmak, Zólyom, Zólyomlipcse, Dobronya, Végles részben átveszik birtokaikat, másrészt a továbbra is Zólyomban maradt Radon-utódok (a Mikefalvi Micsinszkyek, a Lukavicai Lakaviczkyak, a Zolnai Tamás utódaiul tekinthető Zolnai Zolnayak) további birtokszerzésének gátat vetnek, feltehetjük, hogy Zolnai Tamás utódai lassan elszegényedtek.*
Fejér, IX. 7, 544.
O. L. Madách-cs. lt. 1336–7.
Turul, 1936. 19–29.
Zolna egyébként már Nagy Lajos alatt adómentességet kap és ezzel a kiváltságos helységek közé emelkedik. E kiváltságát 1406-ban Zsigmond, 1464-ben pedig Mátyás király is megerősíti.* 1424-ben, mint a véglesi uradalom egyik tartozéka, Zsigmond király adományából Borbála királyné birtokába jut.*
O. L. Liber regius, I. 389.
M. Tört. Tár, XII. 275.
Ugyanezekben az időkben Zolnai András, a «régi, történelmi emlékekkel bíró Zolnai-család tagja» lemásolja az Újszövetséget. A kodex egyik lapján megtaláljuk kézjegyét: «scriptus per manus Andree de Comitatu Zoliensi de civitate Zolna sub anno 1425».* Ez a kodexíró Zolnai András, csakúgy, mint utóbb Zolnai Péter deák (1494–1509), zólyomi várnagy, a Zolnai Zolnay-család okiratilag kimutatható őse, a Kürtösi Radontól származó fenti Zolnai Tamásnak elszegényedett utóda lehetett. A kegyuraság kontinuitása, mely szerint Bitó 1311-ben emelt zolnai kápolnájának 1708-ig, újból kath. kézre jutásáig, a Zolnayak a kegyurai, a név- és birtokazonosság, valamint a Zolnai Stek-családdal kapcsolatos alábbi negativ bizonyítékon kívül támogatja ezt a feltevést az is, hogy a Zolnayak ma is használatos címere motivális azonosságot mutat a Kürtösi Radon comestől származó más családoknak – egyébként egymáséval is rokon – címereivel.*
Csontosi: Könyvmásolók és betűfestők a XIV–XV. sz.-ban. Magy. Könyvszemle, 1879. évf. 139. A kodex jelenleg a sárospataki kollégium tulajdona.
Turul, 1936. 29.
1440 és 1466 között Erzsébet királyné és Hunyadi János kormányzó, majd Mátyás király ismételten megadományozzák Lipóczi Miklóst, előbb Erzsébet királyné sáfárát, utóbb Dénes érsek esztergomi várának provizorát, továbbá a Lipóczi- és Dolinai-családok tagjait a zólyomvármegyei Póráz falucskával és Zolnán egy kúriahelyen épült, eredetileg egy királyi soltész által lakott faházzal. A Lipócziak és Dolinaiak 1466. május 4-én tartott zolnai birtokbeiktatásánál a szomszédok között jelen van Véglesi Justh Jodok véglesi várkapitány oldalán bizonyos Zolnai Sthek János.* Ekkor találkozunk először a Stek (Sthek)-család nevével, melyet utóbb a Zolnay-család is felvett és századokon át használt. Világos, hogy az említett Sthek János nem a Lipócziak, vagy a Dolinaiak révén kerül Zolnára. Ezek zolnai birtokához neki csak mint szomszédnak van köze. A Lipócziak itteni birtokát a Zolnai néven is említett Lipóczi Veronikának a férje, a Liptóból ide telepedett Leustách, 1494-ben zólyomvármegyei szolgabíró veszi át s alapítja itt a múlt századig Zolnán birtokos Zolnai Leustách-családot.*
Zolnai Leustach-cs. lt. Bpest. (Fotokópiák az O. L.-ban)
Majláth: A Szentkeresztiek. Turul, 1898.
Zolnai Sthek János Justh Jodok véglesi kapitánnyal került e vidékre. Ő és hasonnevű fia ugyanis a Justh-család emberei voltak és így bátran feltehető, hogy id. Zolnai Sthek János Justh Jodoktól, Végles urától kapta adományba 1455–1460 körül a véglesi uradalomhoz tartozó Szebedény falut és az ezzel szomszédos Zolna egyik 28kúriáját és malmát. Szinte bizonyosra vehető, hogy abból a kiváló, Körmöcbányáról a XV. században szétágazó Stek-családból ered, amelynek más ismert tagjai: Stek Konrád (1435) körmöcbányai jegyző és polgár,* Stek Gáspár (1494–1495) körmöci kamaragróf és városbíró,* ennek fia János (1510) a pécsi székesegyház orgonamestere.* Gáspárnak a fivére Boldizsár mester (1478–1519) selmecbányai városi jegyző, dúsgazdag bányabirtokos és kereskedő, a magyarországi renaissance egyik markáns alakja. Többször jár Itáliában, szenvedélyes könyv- és műgyüjtő, 1479-ben egyike azoknak a bányavárosi uraknak, akik Mátyás királyt és nejét Selmecen fogadják. Valószínűleg innen eredt Beatrix királynéval való személyes jóviszonya. Többször pénzkölcsönökkel támogatja a királynét; egy alkalommal ékszerekkel, itáliai gyümölcsökkel, selymekkel kedveskedik neki. Személyesen ismeri II. Ulászló, majd II. Lajos királyt, továbbá Werbőczy nádort is, akikkel megerősítteti városa régi kiváltságait.* Ehhez a családhoz tartozhatott ama Sthek Lénárd is, akit 1459-ben hontmegyei nemesekkel való hatalmaskodása miatt fővesztésre ítélnek,* továbbá Stek János (1480–95) pozsonyi, majd soproni városi jegyző.* Azonban jóllehet a Zolnay-család századokon át nevezi Zolnay alias Stek, sőt Stek de Zolna néven magát, e családnak nem Zolnai Sthek János az apai őse, hanem ennek veje: Zolnai Péter deák (1494–† 1509) zólyomi várnagy, zolnai birtokos. Minthogy pedig utóbbi sem a Lipóczi-, Dolinai-, sem a Sthek-családból nem származik, de neve és zolnai birtoklása mégis zolnai eredetű nemesembernek mutatja, továbbá mivel a tőle származó Zolnay-család címere a Kürtösi-őscsalád címermotivumaival rokon és végül, mert Zolnay Péter deák zolnai birtoka eltérőleg a Lipócziak (ma Leustách-telek) és a Stekek kúriáitól a Zolnai Bitó-féle 1311-ben épített kegyúri templommal egy telken, vagyis a legrégibb kúriahelyen állott, ennélfogva származását illetve alig kétséges, hogy – mint említettük – Zolnai Péter deák a Kürtösiekből származó Zolnai Tamásnak és az 1425-ben szereplő Zolnai András kodexírónak egyenes utóda, aki sokáig szegényen élő családját részint kimagaslóbb műveltsége, állása, részint pedig a Zolnai Stek-családba való beházasodása által újra jobbmóduvá és tekintélyesebbé tette.
Wenzel: Magyarorsz bány. krit. tört. 47.
Berzeviczy: Beatrix királyné 569.
O. L. Nemz. Múz. Törzsanyag, 1510.
Berzeviczy: id. m. 569.
O. L. Justh-cs. lt. 1459.
Vitéz Házi Jenő gyüjtése.
Zolnai Stek Jánost első, 1466. évi feltűnése után újból 1476-ban, mint Véglesi Justh András megbízottját látjuk Zólyom megye ítélőszéke előtt.* 1479-ben már nincs életben, mert ekkor özvegye, Anna és fiai II. János és László tiltakoznak az új véglesi várúr, Ráskai Balázs beiktatása ellen, hangsúlyozván, hogy Szebedény falu egészen az övék és Zolnán kúriájuk és malmuk van.* Az itt említett Zolnai Stek László ezenkívül még csak egyszer, 1501-ben szerepel.* Fivére, ifj. János (1492–1529) eleinte a Justh-család szolgálatában állott; sokat szerepel peres ügyekben, több alkalommal királyi ember. 1492-ben Beatrix királynét is ő iktatja be zólyomvármegyei uradalmába. 1516–29. években Zólyom vármegye szolgabírája.* 1508-ban a megyei törvényszéken Mikefalvi Micsinszky János rágalmai ellen védelmezi nővérét, Ilonát, akinek férje, Zolnai Péter deák ez évben halt meg.*
O. L. Justh-cs. lt. 1476.
O. L. Dl. 20,534.
Levélt. Közl. III. 240. – 1323/1929. O. L. sz.
Jurkovich: Besztercebánya multjából. IV. cikk. – O. L. Justh-cs. lt. 1492. – Zólyom vármegye levéltára (ezentúl Z. lt.), I. prot. 94/95, 156, 162. – Századok, 1924. 465.
Z. lt. I. pr. 19.
Zolnai Péter deák a zólyomi vár várnagya volt. 1507-ben Dubraviczky Mihály őt kéri fel végrendelete végrehajtójául. A következő évben 200 forinton megveszi a radványi egyháztól a zólyomvármegyei Rakitóc falut* (ma Alsó- és Felsőrakitóc). Erre különben a Zolnai-család az e falut még 1296-ban szerző, előbb Rakitóczinak, majd Gadóczinak nevezett Guba-családdal, az 1496-ban kihalt Rakitovszkyak testvércsaládjával való vérrokonsága alapján is igényt tartott. A Zolnaiak és a Rakitóczi-család vérrokonságát az 1655-ben élő Zolnay Péter már négyszáz évesnek mondja.* Zolnai Péter deák Zolnán is birtokos volt, de állásánál fogva a zólyomi várban lakott. Itt is halt meg 291508-ban. Halálos ágyán neje, Zolnai Stek Ilona és Lukay András zólyomvárosi esküdt, mint tanú előtt úgy végrendelkezett, hogy Rakitóc falu abban az esetben, ha arra a radványi egyház igényt tart, ennek az eredeti vételáron, 200 forinton visszabocsátandó, ellenkező esetben a Zolnai-családé marad. De alig húnyta le szemét, a radványi pap és Radvánszky György kegyúr siettek a falut erőszakkal lefoglalni, jóllehet abba Zolnai Pétert a garamszentbenedeki konvent 1509-ben törvényesen beiktatta; Thurzó György zólyomi főispán útján pedig az özvegytől és kiskorú fiaitól olyértelmű vallomást csikartattak ki, mintha Zolnai Péter deák Rakitócot minden feltétel nélkül hagyta volna Radványra.* Ilyen kétségbeejtő körülmények közt állt özvegy nővére mellé Zolnai Stek János. Zolnai Péter deák két elárvult fiát, István deákot és az ifjabb Pétert ő neveltette, nála talált otthont az özvegy és ennek három hajadon leánya is. Neki magának nem voltak fiai, csak négy lánya: a korán elhalt Fruzsina, Zsófia (1547), Orsolya († 1562), Zolnai Csehy János neje és Lucia (1534–74), Gálfalvi Prekop István zólyommegyei szolgabíró neje.*
O. L.: N. R. A. fasc. 253. nr. 2. – Turul, 1912. 148. – Z. lt. I. pr. 149–51.
Z. lt. XVII. pr. 342.
Z. lt. I. pr. 149–151, 232. – Garamszentbenedeki konvent lt. (ezentúl Gsztben. kvt.). Capsa F. fasc. 1. nr. 33.
Z. lt. I. pr. 301.; II. pr. 81. – Gsztben. kvt. fasc. 54. nr. 29.
Zolnai István deák és Péter rakoncátlan fiatalemberek voltak. 1516-ban összevesznek nagybátyjukkal és egyben nevelőatyjukkal is, Zolnai Sthek Jánossal, egy zolnai rét miatt. Ez panaszt emel ellenük a megyei törvényszéken, az ördög fattyúinak (surculi diaboli) nevezi őket, sőt már hét éve halott atyjukról is azt mondja, hogy maga volt a megtestesült ördög. Az özvegy fiainak pártjára áll, mire fivére őt is rágalmakkal illeti.*
Z. lt. I. pr. 66, 69, 87.
Sthek Konrád 1435 körmöcbányai jegyző; Gáspár 1495–1495 körmöci kamaragróf és bíró; Lénárd 1459; Boldizsár mester 1478–1519 selmeci jegyző, kereskedő és bányabirtokos; Zolnai Sthek János 1466–1497 véglesi tiszt ~ Anna 1497 özv.; Kürtösi Radon comes 1223–1250 kir. prisztaldus; Zolnai Tamás 1336 zolnai földesúr; Zolnai András 1425 kodexiró, Zolna; Zolnai Péter deák 1494, † 1509 zólyomi várnagy; János 1510 pécsi orgonista; Gyermekek 1505; II. János 1492–1529 szolgabíró a Zolnai-fiúk nevelőatyja ~ Nagyselmeczi Beatrix; László 1497–1501 Zolna; Ilona 1494–1527 a Zolnaiak ősanyja; Zolnai István deák 1512–1529. Zólyom vm. jegyzője, szolgabíró és zólyomi várnagy; Zolnai Stek II. Péter 1494–1580 több ízben Zólyom vm. alispánja; Konrád † 1593 Bártfán az ev. iskola konrektora a Sárosi- és Gönczi-Zolnayak törzsatyja; István; András; Lukács; Miály 1550–1616 ~ Liberchey Katalin; III. Péter † 1593 ~ Radvánszky Katalin; Zólyomi utódai 1800 körül kihaltak. Tőle erednek a ma is élő nógrádi Zolnayak; Utolsó fiúivadéka Zolnay Lajos † 1853
Zolnai Stek Jánost egyébként II. Lajos király 1518-ban a féktelenkedő Dóczyak, Zólyomlipcse urai ellen szervezett megyei bizottság egyik tagjává jelöli.* 1521-ben vérrokonaival, Petőfalvi Illés Istvánnal, Osztroluczky Györggyel, Lukaviczai Domonkos Jánossal és Zolnai István deákkal együtt 80 magyar dénáron elzálogosítja a Besztercebánya felett fekvő Urpin-hegyet a városnak, hogy Lajos király írásbeli parancsára nevezett rokonaival együtt személyesen szállhasson 30hadba a Szendrő körül felvonuló török ellen.* Neje Nagyselmeczi (de Nagy-Schewnicza, Scevniczky) Beatrix volt, Miklós zólyomi várnagy leánya, a zólyomi Berzence falu részese.* 1529-ben szerepel utoljára. Minthogy csupán leánygyermekei maradtak, minden vagyonát, zolnai kúriáját malmát, Szebedény falut, továbbá urpinhegyi részét (mely hihetőleg id. Zolnai Sthek János neje, a Lukaviczai Domonkos-, vagy Osztroluczky-családból származó Anna révén került a család birtokába) fogadott fiaira, t. i. Zolnai Péter deáknak Zolnai Sthek Ilonától született gyermekeire: István deákra és Péterre hagyta. A Zolnai-fiúk pedig, akiket eddig egyszerűen csak «de Zolna»-nak neveztek, 1529-ben egyre inkább viselik a «Stek de Zolna» nevet is. Leányai közül Gálfalvi (azaz Garamszegi) Prekop Istvánné sokáig perlekedik Zolnai (II.) Péterrel atyai hagyatékáért.* A Prekop-család végül 1598-ban adja el 300 forinton zolnai, 1617-ben 225 forinton szebedényi részeit Zolnai (II.) Péter leszármazóinak.*
O. L. Dl. 23,103.
Turóci kvt. lt. Bbánya, Prot. vetustissimum. 68.
Z. lt. I. pr. 34, 43; II. pr. 81, 98. – Gsztben. kvt. Pr. E. pag. 119, 159.
Z. lt. I. pr. 310; II. pr. 56.
Gsztben. kvt. Prot. G. pag. 635, 707. – Turóci kvt. Extractus synopticus «Z». Littera A. pag. 245.
Zolnai Stek János 1529–34 körül bekövetkezett halálával a Zolnára települt Stek-család fiágon kihalt. Leányági leszármazója, a Zolnai Zolnay-család a Stekek minden birtokát megszerzi és századokon át használja anyai ősének családnevét a sajátja mellett. A Zolnai- és Stek-család frigyéből kifolyólag négy falu öröksége nézett Zolnai Péter deák utódaira: Zolna, Szebedény, Alsó- és Felső-Rakitóc. E jószágok azután a Zolnayak kezén is maradtak egészen a család zólyomi főágának a XIX. század közepén bekövetkezett kihalásáig.
Zolnai Péter deáknak és nejének, Zolnai Stek Ilonának öt gyermekét ismerjük: Zsófia, 1515 körül Streyberg Phylpach (Fülöp) jómódú besztercebányai polgár neje, Dorottya, 1547–52-ben Szent-Ivány Gáspárné,* Anna († 1542), Pozsegai Horváth alias Szalathnay Ferenc zólyomvármegyei alispán neje.* Zolnai Péter deák legidősebb fia, az eleinte csak Zolnai, majd Zolnai Stek néven szereplő István deák (1512–29) 1520- és 1528–29-ben Zólyom vármegye jegyzője,* a kialakult autonom Zólyom vármegye első, névleg ismert nótáriusa. 1521-ben a török ellen hadbavonulása miatt zálogbavetett urpinhegyi részét 1525-ben visszaváltja. Atyja örökén kapja a zólyomi várnagyságot.* Később, még 1527-ben is, zólyomi vártisztnek, várbírónak és várnagynak említik.* Dorottya nevű leánya (1550–58) Garamszentbenedekre ment nőül Miklosóczi Zudar Istvánhoz, Zudar Dávidnak, az 1530 körül nagyhírű barsi alispánnak a fiához. Életüket Zudar László, a férj öccse keserítette meg, aki a törökkel tartván, maga is muzulmánná lett és szüntelenül háborgatta fivére birtokait. Dorottya 1550-ben, fiával, Zudar Jánossal együtt 90 frtért eladta Zolnai (II.) Péternek néhai atyja zolnai kúriáját, úgy szintén rakitóci és szebedényi részeit.* Lehetséges, hogy az a Zolnay Konrád, aki Zolnáról Késmárkra ment tanulni, de a háborús idők miatt nem tér hetvén haza, Bártfán telepedett le, hol utóbb az evang. iskola konrektora lett és a sárosi Zolnyak s a belőlük Zemplénbe származott Gönczi Zolnayak családját alapította, Zolnai István deák fia volt. E Konrád 1593-ban halt meg Bártfán.*
Z. lt. I. pr. 278, 301, 306, 323, 343, 353, 375.
Z. lt. I. pr. 297. – O. L. Dicalis conscriptio: Tom. 59. – Századok, 1924. 465.
Z. lt. I. pr. 98, 172.
Turóci kvt. Prot. vetustissimum 68. – Z. lt. I. pr. 127, 149.
O. L.: N. R. A. fasc. 253. nr. 2.
Z. lt. I. pr. 343. – Nagy Iván i. m. XII. 448. – Gsztben. kvt. pr. B. pag. 125, 185; pr. D. pag. 29, 60.
«A Ns. Zolnay-család származási rendsora, 1769-ig». Gönczi-Zolnay Endre birtokában, Bp. – «Deductio familiae Zolnay alias Steck de Zolna per Andr. Zolnay 1791». Zolnay Ödön dr. min. tan. tulajdonában. – Bp.Tóth: Sáros vm. monogr. I. 488.
Zolnai Péter deák ágát legifjabb fia, az 1494-ben született Zolnai Stek, másnéven Zolnai Zolnay (II.) Péter tartotta fenn. A családnak talán legkiválóbb tagja. 1550 körül csatlakozik a reformációhoz.* Számos birtokot szerez, megyéjének korában egyik legtekintélyesebb embere. Eleinte ügyvéd s atyja és bátyja örökén a zólyomi vár provizora volt.* A megyei életben meglepően későn kezd szerepelni. Egy öregkori tanúvallomásából gyanítható, hogy résztvett a mohácsi ütközetben.* 1540-ben megyei megbízásból Budán jár, 31ahol elkötik egy lovát.* Ezekben az időkben kezdi háborgatni Zólyomot a török. 1541-ben, felelősségteljes nehéz időben választja Zolnay Pétert alispánjává a vármegye. E tisztjét kisebb megszakításokkal nyolc ízben 1563-ig viseli.* 1547-ben a Rakitóccal szomszéd Badin királyi falu népei száz rakitóci holdját lefoglalják és termését elviszik. Miután csakis a királyné érdekeit szem előtt tartó Puchaim Farkas gróf főispán előtt hiába tiltakozik, beperli a badiniakat, a zólyomi főispánt és a királyt. Puchaim kevéssel utóbb békítési szándékkal átment vele Badinba, de a dühös badiniak a főispán személyes közbelépése ellenére is megnyilazták Zolnayt. Csak 1579-ben kapja vissza elfoglalt birtokát, 600 forintos kárát azonban soha nem térítették meg. Közben Zolnán, állandó lakhelyén is nagy bajok érik; a törökök egyik nagyobb portyázó csapata a renegát Palojtai Lőrinc vezetésével 1578. március 19. éjjelén rátör a falura, több házat feléget, húsz foglyot visz el és adót vet ki.*
Slávik id. m. 783.
Z. lt. I. pr. 233, 318.
O. L. Nemz. Múz. Törzsanyag, 1818.
Z. lt. I. 318.
U. o. 260–270. – Száz. 1924. 465.
O. L.: N. R. A. fasc. 235. nr. 1–3. – O. L. 5–3960. sz. táblai per. – Matunák: Végles vára 63.
Zolnai Péter halálakor, 1580-ban öröklött birtokait, Zolnát, Szebedényt, Alsó- és Felsőrakitócot fiaira sértetlenül hagyja.* Leányai közül Márta 1593-ban Polonyi Bálint, előbb Nagy István neje, Krisztina 1565-ben Palásthy András felesége. Utóbbi Hont megyéből a török elől menekülve már 1559-ben Zolnay Péter rakitóci birtokán talál menedéket. Egyébként férjével együtt Szebedényben, az apjától kapott birtokon lakott. Zolnay Péter Borbála nevű leánya 1581-ben Lukovszky Márton lukovói birtokos neje.*
Z. lt. XIV. pr. 7.
Gsztben. kvt. pr. G. pag. 480. – O. L. Dic. conscr. Tom. 59. – Z. lt. II. pr. 105, 113, 118, 129, 133, 155.
Zolnay (II.) Péternek öt fia volt. Egyikük István 1555-ben az atyja által eladott urpini birtokra támaszt igényt.* Sok gondot okoz atyjának a másik, András, akinek nagy adósságai miatt 1572-ben Domaniky Pál perli Zolnay (II.) Pétert. András fiatalon halt meg; Galsay Bora 1576-ban már özvegye, s mint ilyen megy ez évben nőül Varbóky Ferenchez.* Zolnay Péter többi három fiától, Lukácstól, Mihálytól, Pétertől kiindulólag három ágra szakad a család zólyomi törzse és természetesen a vagyon is. 1581-ben osztoznak. Felsőrakitóc Lukácsnak, Alsórakitóc Mihálynak, Szebedény Péternek jut, míg a zolnai birtok, a kúria és a malom közös.*
Z. lt. I. pr. 308, 350. – Gsztben. kvt. prot. A. p. 6.
Z. lt. II. pr. 10, 24, 31, 106, 108, 128.
U. o. XIV. pr. 7.
1. Zolnay Lukács ága halt ki a leghamarabb. 1548-ban született. Ifjabb korában Árva megyében élt, innen hozta feleségül Nedeczky Sárát, aki, mikor hozzáment, már özvegy volt.* Megyei tisztséget nem vállalt. Perlekedő, hirtelenharagú ember. Összezördül Badini Hudoba Ábrahámmal, öccsének; Mihálynak a vejével, aki megvette apósa alsórakitóci birtokát és ily módon Zolnay Lukács szomszédja lett. 1609-ben Hudobát elfogja, megvereti és birtokából foglal. Hudoba Ábrahám, később alispán, nem maradt adós. Miközben Zolnay Lukács a felsőrakitóci réteken mezei munkákat végeztet, megtámadja, kalpagját és tarsolyát letépi és sárbatiporja, kardját összetöri, őt magát pedig megveri, majd termését Alsórakitócra szállíttatja. 1613-ban kibékülnek ugyan, de kevéssel utóbb Hudoba ismét beperli Zolnay Lukácsot becsületsértésért, aki a per folyamán Gyürky Benedek alispánt is megsérti. Zolnay ugyanekkor perbekeveredik sógorasszonyával, Zolnay (III.) Péter özvegyével, Radvánszky Katával is, akinek zolnai birtokából lefoglalta a Stek nevet máig őrző Stekousko rétet és visszatartotta a család közös érdekű okleveleit.* 1622-ben halt meg. Még életében veszíti el két fiát: Jánost és Györgyöt, akik csatatéren estek el. Csak leányai maradnak: Anna (1633) Fodor Gergelyné, Zsuzsanna (1633–46) Zsarnóczay Jánosné és Magdolna (1628–51), aki frigyét nemes Kotessói Stupiczky Jánossal felbontván, 1633-ban Malatinszky Andráshoz megy nőül. Valamennyien atyjuk halála után mentek férjhez, s minthogy bennmaradtak a felsőrakitóci birtokban, Zolnay (IV.) Péter 1629-ben megindítja a fiág igényperét a nőági birtokra. A per 1666-ig tart és a fiág visszakapja Felsőrakitócot a három Zolnay-lány gyermekeitől.* Ekkor már Zolnay (V.) Péter a 32felperes, az alperesek pedig Zsarnóczay György, Zolnay Zsuzsanna fia, és Bartók Andrásné, utóbb Zdesics Mártonné Malatinszky Mária, «Felsőrakitóczi» Zolnay Magdolna lánya.*
U. o. X. pr. 321.
U. o. VI. pr. 17, 19–21, 74, 117, 130, 143, 156.
A magyar ág. h. ev. egyház központi levéltára, Bp. IV.-e. 7: 31, 90–93. – Z. lt, XIV. pr. 38, 9; VII. pr. 256; XVII. pr. 293, 298, 342.
O. L.: Az esztergomi kápt. mutatója: S. I. 365.
2. Lukács fívére Mihály (1550–† 1616) eleinte ügyvéd, 1583–85 és 1590-ben zólyomvármegyei szolgabíró. 1583-ban Morvaországba küldi a megye Eder Lőrincné Saly Sára zólyomlipcsei várúrnő kihallgatására.* Neje Kislibercsei Liberchey Katalin, Liberchey Pál és Madách Júlia leánya.* Házasságukból tíz gyermek származott. Tevékeny részt vett az evang. egyház életében.* 1590 körül ismeretlen okból nehéz helyzetbe jut. E miatt 1593-ban 320 frtért zálogbaveti Alsórakitócot atyafia Szalathnay másként Horváth Györgynek. Utóbb visszaváltja, de már 1596-ban teljes egészében eladja vejének, Badini Hudoba Ábrahámnak 700 frtért.*
Z. lt. II. pr. 121, 208. – Századok, 1924. 365.
O. L. Nemz. Múz. Törzsanyag, 1697. év. – O. L. Madách-cs. lt. IV. fasc. 14.
Ág. h. evang. egyh. lt. IV.-e–7: 16, 19.
Gsztben. kvt. pr. G. pag. 480, 544.
János, Péter, András, Zsófia, Róza nevű gyermekei csak egy-egy alkalommal szerepelnek.* Valószínűleg közülük való volt az, aki a XVI. század végén Nógrád megyébe Kékkőre települvén, a ma is élő és a család többi ágaival azonos címert viselő nógrádi Zolnayak ágát alapította.* Leánya Borbála 1596-ban ment nőül Badini Hudoba Ábrahámhoz, akinek atyja Antal mint királyi ezüstszállító hatalmas vagyonra tett szert és 1588-ban nemességet kapott.* Hudoba Ábrahám, 1596 óta Alsórakitóc tulajdonosa, nemcsak mint láttuk – Zolnay Lukáccsal, hanem a családi birtok elidegenítéséért tiltakozó IV. Péterrel, Zolnay Mihály unokaöccsével is ellentétbe kerül, aki többízben elfogatja és megvereti. Hudoba viszont 1624-ben a besztercebányai vásáron tartózkodó Zolnay (IV.) Pétert tömlöcbe vetteti.* Minthogy nem voltak gyermekei, 1636-ban végrendeletileg Zolnay Mihály fiára, Ábrahámra és ennek négy fiára hagyja Alsórakitócot. A gyermekek hálátlan viselkedése miatt ezt az intézkedését nejével együtt nemsokára ugyan visszavonja, de 1638-ban, halálos ágyán mégis rájuk hagyja, szorgalomra, vitézségre és becsületességre intvén őket.* Halála után a nádor Alsórakitócot «per defectum semini» lefoglalta, ám ez ellen özv. Hudobáné sikerrel tiltakozott. Utóbbinak 1646-ban bekövetkezett halála után Zolnay Ábrahám a végrendelet értelmében beköltözött Alsórakitócba. A nádor emberei azonban kilakoltatták s csak per útján tudta a falut egyik, akkor már felnőtt fia, Ferenc vissza szerezni.* Zolnay Mihály többi gyermekei közül Anna 1638-ban Kistapolcsányban Lendvay János neje, Sebestyén 1619-ben szebedényi zálogbirtokos Zsuzsánna 1620 körül Horváth János végles tisztartónak lesz a felesége, férjének megöletése után pedig Hajniki Castor máskép Bobor György zólyomvármegyei szolgabíró neje. Férje révé 1649-ben a zólyomvármegyei Hajnikon nemesi kúriát bír s 1661-ben még él.*
U. o.
Zolnay Kornél százados közl.
O. L. 4–1925. sz. táblai per.
Gsztben. kvt. fasc. 11. nr. 50, fasc. 20. nr. 25, fasc. 21. nr. 22.
U. o. Capsa D. fasc. 2. nr. 21.
O. L. Zólyom vm. elench. II. 38, 147. – Z. lt. V. pr. 509.
O. L. Madách-cs. lt. IV. fas. 14. – Gesztben kvt. pr. K. pag. 43.; Capsa B. fasc. 2. nr. 7. – Z. lt. III. pr. 1001; V. pr. 1053.
Zolnay Mihály legifjabb gyermeke, Ábrahám tíz testvérével együtt örökli Zolna harmadát Tehát csak harmincadrészét bírja annak a birtoknak, amely nagyatyjáé, Zolnay (II.) Péteré volt. Egész életében nehéz anyagi gondokkal küzdött. Köztisztséget nem viselt. 1632-ben és 1643-ban a török ellen személyesen hadbaszállt.* Ő ismét római katholikussá lett és 1655 körül halt meg. Fiai közül András zolnai és rakitóci részes. Gajdoss Margittal kötött házassága gyermektelen maradt (1674).* Sebestyén (1660) rakitóci birtokos. Leánya Judit, 1662-ben Szalathnay János neje.* Ágát fiai: Ferenc és János tartották fenn.
Z. lt. 1632. évi pr. 39; XIV. pr. 433.
Z. lt. számozatlan pr. (1667–78. év) 753.
Gsztben. kvt. capsa D. fasc. 2. nr. 21.
Ferenc 1642–46. a pozsonyi udvari kamara jegyzője.* 1642-ben levélben kérdezi meg Pállfi Pált, hogy az országgyűlést felvilágosítsa-e a udvari kamara teljes pénztelenségéről.* 1648-tól 1653-ig zólyomvármegyei táblabíró, 1653–54 szolgabíró, 1655–66 a vármegye jegyzője.* 1650-ben 33a radványi róm. kath. egyház egyik kegyura.* Jóviszonyban állott gróf Draskovich János nádorral, akit több ízben képviselt megyei bizottságokban.* 1666. márciusában halt meg. Özvegye, Nagy Judit még 1688-ban is él.* Gyermekei közül Éva leánya 1674-ben tartja fényes menyegzőjét Garamszegi Géczy Zsigmonddal; utóbb 1710 körül, mint már Fejérváry Imrénének a pozsonymegyei Nebojszán nemesi kúriája van.* Ilona leánya 1688-ban Rakitócon lakik.* Fia, Sándor, Alsórakitócot örökli, táblabíró; 1682- és 1684-ben a megyei nemes csapatban a török ellen inzurgál s utóbbi évben a lovasok vicezászlótartója. Anyagi gondokkal küzdött. 1688-ban a később báróvá lett Hazaeus Fülöp besztercebányai polgár végrehajtást vezet ellene Alsórakitócra.* Neje Szalathnay Mária volt, Zolnay (VI.) Péter féltestvére, akinek révén kisebb farkasfalvi részekhez jutott.* 1715 körül halt meg. Gyermekei közül Ferencet 1654-ben keresztelik a besztercebányai rk. egyházban.* Leánya, Magdolna (1741–63), Benedekfalvi Dettrich Boldizsárné, aki nagyanyja, Szudy Fruzsina (Szalathnay Gáspár, utóbb Zolnay V. Péter neje) révén gömör- és nógrádmegyei birtokos.* Sándor másik fia, János (1742–56), neje Óvári Pongrácz Júlia révén, öröklött rakitóci részén kívül Hont m.-ben Báthon is birtokos. Zolnay Sándor harmadik fiának, Józsefnek (1742) volt egy hasonnevű fia, amikor azonban ez a francia háborúban, 1809-ben elesik, Sándor ága kihal.*
Z. lt. XIV. 637.
Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés. 352.
Z. lt. III. pr. 93. – 1323/1929. O. L. szám.
Slávik id. m. 704.
Magy. ev. egyh. lt. IV.-e–7: 243, 246, 296.
Z. lt. XVII. pr. 418.
Főglein Antal gyüjt. – Gsztben. kvt. prot. X. pag. 254; Y. 149.
Z. lt. XX. pr. 126, 722.
Főglein A. gyüjt. – Z. Lt. XX. pr. 722. – 1323–1929. O. L. sz.
O. L. 4–1450. sz. táblai per.
Egyh. anyakönyv.
O. L. 104–136. sz. táblai per; Gsztben. kvt. capsa H. fasc. 3. nr. 3.
O. L. Zólyom vármegye elenchusa 148. – U. o. Hont vm. elenchusa 49, 91. – Zolnay Zsigmond levele (1809. Zolna) dr. Zolnay Ödön birtokában, Bp.
Mihály és fia Ábrahám ágát ekkor már csak utóbbinak másik fia, János (1638–74) folytatja. 1641-ben Pest megye táblabírája, utóbb, úgy látszik Benedekfalvi Dettrich Dorottyával kötött házassága kapcsán, Liptóba kerül és alsórakitóci birtokát 1674-ben gyermekei tiltakozása ellenére eladja, zólyomi atyafiainak.* Gyermekei közül Dánielről és Zsófiáról (1674) alig tudunk valamit. (II.) Ábrahám nevű fia egyideig alsórakitóci birtokos. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc oldalán inzurgál,* 1711-ben pedig a szécsényi vár tisztje.* Neje Dobner Terézia volt.* Fiai, Ferenc, János és József 1733-ban Zólyom vármegyétől nemesi bizonyítványt szereznek és ezt Heves vármegyében hirdettetik ki.* Ferenc (1721–35) két fiában az akkor nógrádmegyei Vácott lakó Pálban és Jánosban kihal ez az ágazat is, Pálnak ugyanis csak egy leányát ismerjük, Katalint (1807. Felső-Pribély).* II. Ábrahám János és József fiai 1755-ben a nemesi összeíráskor Heves megyében, Apcon szerepelnek. József apci birtokos neje Bogdányi Apollonia volt.* A Mihálytól származó ágazatnak utolsó ismert tagja e József fia Zsigmond, aki Torontál megyébe költözött. 1781-ben Zólyom megyétől kapott nemesi bizonyítványát itt hirdetteti ki s e megyében táblabírói tisztséget is viselt. Itteni birtoklásának emlékét a Torontálsziget mellett fekvő Zolnay-puszta őrzi.*
Pest vm. lt.: Pestmegyei tisztviselők. 1641. I. 10. – Turóci kvt. lt. pr. B. pag. 18. – Z. lt. XVI. pr. 155.
Főglein A. gyüjt.
Niedermann Imre: Radványi Ferenc jelentése 1711. (Nógrádi Hírlap, 1935. VI. 30.)
O. L. Váci kápt. Elench. Inquisitionum.
Orosz id. m.
O. L. Váci kápt. Elench. Fassionum, Elench. revocatiorum. – O. L. 4–1585. sz. táblai per. – Nógrád vm. lt. 1807. évi adóösszeírás.
O. L. 4–1585. sz. táblai per.
Z. lt. 57. pr. 48. – Torontál vm. monogr. 126, 447.
3. III. Péter (1550– † 1594) atyjától, a neves zólyomi alispántól Szebedény falut és a vele szomszédos zolnai részeket örökölte.* Hirtelen, valószínűleg valamelyik végvári harcon halt meg. Ifjabb fia (IV.) Péter posthumus gyermek volt.* Neje, Radvánszky Katalin leánynegyedképpen a trencsénmegyei Nagysztrice birtok egy részét kapja és hagyja fiaira örökül. Utóbb Horváth János felesége.*
Gsztben. kvt. pr. A. pag. G. – Z. lt. XIV. pr. 7.
Z. lt. «Wertlose Gegenstände», 1549–1697. 27. csomó..
O. L.: N. R. A. fasc. 68. nr. 8–12. – Z. lt. VI. pr. 40.
III. Péter gyermekei közül Ilona és Ferenc 341598–1600. években szerepelnek.* Csak említett posthumus fiának, IV. Péternek voltak utódai. Ez előbb 1613-ban szolgabíró, majd 1648-ban bekövetkezett haláláig táblabíró.* Szebedény egészben az övé, Zolnán kúriája és kisebb birtoka van. Anyai révén örökölt nagysztricei részét 1619-ben 200 talléron Szlavnicai Sándor János alnádor özvegyének, Aranyady Dorottyának zálogába veti.* 1638. szeptember 2-án gróf Esterházy Miklós főispán meghívására a főispán fívére, Esterházy István menyegzőjére Zólyom megye id. Beniczky Ferenccel együtt őt küldi ki, mely alkalommal nászajándékul egy aranyozott ezüst serleget visznek és költségeikre a megye 100 forintot ad. 1644. április 1-én pedig a Zólyom megyét megszálló I. Rákóczi György fejedelem előtt Dubéczy György megyei jegyző (és költő) társaságában a vármegye hódoló követe. 1646-ban alispánságra jelölik, Osztroluczky Menyhért azonban kibuktatja. Ugyanez évben vármegyéjének pozsonyi országgyűlési követe. Zólyomban háza volt. Neje Felsőkubinyi Meskó Sára. Úgy látszik Zolnán ő alapítja meg a családi könyv- és levéltárat. Élete delén, 53 éves korában halt meg, 1648-ban.* Négy gyermeke maradt: egy leány és három fiú. Leánya, Ilona (1636–42), előbb Királyfalvi Gerhardt Mátyásné, majd Turócszentpéteri Dávid Imréné.* Fiai közül György 1652–60. a megye táblabírája s Zolnán lakik.* 1660-ban hal meg, fiatalon. Nejétől, Szunyogh Zsófiától, egy lánya maradt: Katalin, aki 1670-ben Illésházyné nádorasszony udvarában nevelkedett.*
Gsztben. kvt. I. pr. 13.
Z. lt. V. pr. 645; VI. 153; VII. 261, 280; IX. 321; XIV. 429; 1632. évi pr. 39.
O. L.: N. R. A. fasc. 1861. nr. 47.
Z. lt. XI. pr. 517; XII. pr. 33, 131, 132; III. pr. 341, 784; VII. pr. 137; Index protocollorum. B. 2, 32.
Z. lt. XI. pr. 265. – Gsztben. kvt. M. pr. 34, 48. – Turóci kvt. lt. pr. E. 286, 390.
1323/1929. O. L. sz. – Magy. ev. lt. IV.-e.–7: 243; V.–73: 852.
Gsztben. kvt. pr. P. 177. – Zolnay Ödön családi iratai közt Zolnay György özvegyének végrendelete, Szenicz, 1670.
IV. Péter másik két fia, V. Péter és Ádám utódaiban ez az ágazat is kétfelé vált. V. Péter 1654–66. táblabíró, adószedő, 1659. Zólyom vármegye országgyűlési követe, 1662-ben és 1665-ben helyettes alispán.* 1667–68-ban mint zolnai és neje révén nagyréti birtokos a szécsényi agának évi hét arany adót fizet, aminek ellenében oltalomlevelet kap.* Megnyervén azt a pert, amelyet a század elején még atyja indított Zolnay Lukács leányai ellen Felsőrakitócért, ezzel együtt Zolna és Szebedény, valamint egy petőfalvi erdőrész is kezére jut.* 1668 táján halt meg. Neje Szudy, Fruzsina, Szalathnay Gáspár egykori táblabíró özvegye, gyermekeikre tetemes gömör- és nógrádmegyei birtokokat hagyott.* Két gyermekük volt: (VI.) Péter és Erzsébet-Mária. Utóbbi Mazary Kristóf mesternek, a Syracusában gályarabságban elhalt Mazary Dániel ev. lelkész fiának, a zolnai kegyúri egyház papjának lett a felesége.* (VI.) Péter 1672-ben eladja anyjától örökölt gömör megyei részeit.* Zólyom és Pest vármegyék táblabírája. 1698-ban a jónevű megyei ügyvédek közé sorolják.* Műveltségének tanúja «Disputatio Ethica de virtutibus homiliticus» c. 1698-ban Lőcsén megjelent műve, amelyben a retorikát mint a jog védelem hathatós erkölcsi eszközét védelmezi, szemben a közfelfogással, amely a prókátorságban csupán szofisztikát, a törvényben lefektetett igazság félremagyarázását látja.* 1700–04-ig zólyom vármegyei szolgabíró.* Rákóczi táborába mag helyett Imre fiát küldi, utóbb azonban maga is fegyvert fog.* Első neje, Rakovszky Katalin (1698) Rakovszky Menyhértnek az 1707-ben Ónodon le kaszabolt turóci alispánnak és követnek a húga. Tőle származtak Imre, Mária, Zsuzsanna. Júlia Éva és Katalin nevű gyermekei, míg második nejétől, Remenius Júliától György és (VII.) nevű fiai. Mária leánya Garamszegi Géczy Miklósné, Katalin Szalathnai Matolay Istvánné lett.* Többi leányának sorsa ismeretlen. Imrének, mint 35kuruc felkelőnek, a fejedelem iránt való hűségét a kuruc költészet is őrzi.* 1710–1736. megyei táblabíró. Zolnai birtokos, Felsőrakitócon lakik. Anna (keresztelve garamszegi ev. egyh. 1727. V. 11.) és Ilona (ker. 1729. VII. 30.) leányain kívül egy fia is volt: László, aki Pozsony megyébe költözött.* Utódai neki sem voltak; 1769-ben atyja jószágain a Zólyomban maradt atyafiak osztoznak.*
1323/1929. O. L. sz. – Z. lt. VII. 298. Slávik: id. m. 71, 705.
O. L.: N. R. A. fasc. 1861. nr. 34.
Z. lt. XVII. pr. 293, 298, 342, 395, 414.
U. o. 296.
M. ev. lt. V.–73: 814. – M. Tört. Tár, 1910. 99.
Turóci kvt. pr. N. 536, 549
Zolnai Leustach-cs. lt. 1695. év. – O. L. Nemz. Múz. Törzsanyag, 1698. év. – Pest vm. monogr. 488/I.
Magyar Könyvszemle, 1914. 158.
1323/1929. O. L. sz.
Jurkovich: II. Rákóczi Ferencz szabadságharca, 216.
O. L. Beniczky-cs. lt. 1712., 1719. – Nagy Iván IX. 611. – O. L. Zólyom vm. elench. 148.
Az 1707-ben írt «Magyar abecedarium» utolsó két sora:
«Papnak nem barátja urfi László Zay,
De már Urunk hive Zólyomi, Zolnay!»
(Thaly: Tanulmányok a Rákóczi-korból. 385.)
«Papnak nem barátja urfi László Zay,
De már Urunk hive Zólyomi, Zolnay!»
(Thaly: Tanulmányok a Rákóczi-korból. 385.)
O. L. 4–1692. sz. táblai per (13. melléklet). – Zolnai Leustach-cs. lt. 1736.
O. L. Zólyom vm. elench. 148.
Zolnay (VI.) Péternek második nejétől, Remenius Juliannától származott fiai közül VII. Péter a XVIII. század közepén Gömör megyébe, Sidre telepedett. Felesége Oroszlányi Klára volt.* Gyermekei, úgy látszik, neki sem voltak. Testvére, György, megyei esküdt, zolnai, zavadkai (ma Cserény) és felsőrakitóci birtokos.* Steller Dorottyától született István és Zsuzsanna ikergyermekei (1746) röviddel utóbb elhaltak.* Annak a hanyatlásnak, elfáradásnak a Zolnayak zólyomi ágában, melyet az előadottakból láthatunk, szomorú megtestesítője Zolnay Györgynek 1750-ben született fia, Mihály volt. A XVIII. század közepén a családnak itt tárgyalt ágaiban egyidejűleg még tizenegy felnőtt férfi él: két generáció után már csak egy férfitagja van a családnak. Mihály a család V. Pétertől eredő ágának utolsó tagja, hírhedt korhely és verekedő. A megye több ízben megdorgálja, majd 1782-ben három hónapra elzárja. A javulásra azonban ezután sem mutat hajlamot, sőt a besztercebányai piacon magát az alispánt is megveri. Ezért a vármegye négyévi elzárással sujtja. Zolnán unokafivérének, Zolnay Zsigmondnak házánál fejezi be 1817. március 10-én mozgalmas életét.* Halála után már csak a IV. Péter Ádám nevű fiától származó ágazat él.
Illésy-Pettkó: Az 1754/55. évi nemes összeírás. – Kubinyi: A Kubinyi-cs. leszármazása, II. 175.
O. L. Beniczky-cs. lt. 1754. év. – O. L. Zólyom vm. elench. 170.
A garamszegi ev. egyh. halotti anyakönyve, 1746. XI. 12.
O. L. 5–5120. sz. táblai per. – Z. lt. 59. pr. 213; 60. pr. 110–113. – Nagyócsai ev. egyh. halotti anyakönyve, 1817. III. 10.
Ádám (1661–1708) zólyomvármegyei táblabíró, majd szolgabíró, 1679- és 1687-ben hadi biztos Ladron generális mellett. 1684-ben a török ellen induló megyei lovascsapat őrmestere.* Neje, Hudicius Zsófia, illetőleg ennek anyja, Földváry Anna révén a pestmegyei Dunavecsén a Földváry-család birtokából a Zolnayak is tetemes részeket örökölnek, melyeket még a zólyomi ág utolsó tagja, Lajos († 1853) is bírt.* Leányai: Mária, Garamszegi Géczy András, utóbb Meskó Jób neje, Zsófia, 1720-ban Vachott Ádámné Julianna (1688) Pilarik Jeremiás dobronyai ev. lelkész neje, Anna Vattai Battha Andrásné,* Ádám fia Péter (1693–1720) 1712–17. zólyomvármegyei szolgabíró, 1715- és 1720-ban Zólyom városában lakik és az országos népszámlálás egyik összeírója.* Neje, Radvánszky Judit volt, az Eperjesen Caraffa által kivégeztetett Radvánszky György húga. Tőle született lányát, Katalint (1730–50), Osztroluczky István vette el.*
1323/1929. O. L. sz. – Z. lt. XVII. pr. 34; XVIII. pr. 83, 170; 1667–78. évi pr. 294.
Gsztben. kvt. pr. U. pag. 43. – Nagy I. 421. – Hanzély Gyula gazd. főtan. gyüjt., Balassagyarmat.
Nagy I. XII. 421., IX. 291., XIII. 108. – O. L. Váci kápt. elenchusa, 1720.
Z. lt. XX. pr. 499. – O. L. Kincst. o. Lad. CC. nr. 13; Lad. EE. nr. 13.
Nagy I. IX. 559. – O. L. 4–508. és 5–3980. sz. táblai per; Váci kápt. elenchusa.
Zolnay Ádám ágát kisebbik fia I. Zsigmond folytatta. Ő is szolgabíró; 1700-ban újra megválasztják, de leköszön, mivel a Löwenburg-Czobor grófok szádvári uradalmának jószágkormányzóságát fogadja el.* 1704-ben már Rákóczi zólyomlipcsei várának kapitánya, melyet ez évben Bercsényi Miklós kap meg.* A vár labanc-kézre jutása után Zolnay Zsigmond csak 1710-ben bukkan újra fel. 1711-ben vármegyei h. jegyző, majd táblabíró és 1715-ig főadószedő, 1715-ben pedig Zólyom vármegye országgyűlési követe.* 1726-ban halt meg. Nejétől, Nándory Máriától gyermekei:
O. L. Múz. Törzsanyag, 1701. év. – Zolnai Leustach-cs. lt. 1695. év. – 1323/1929. O. L. sz.
Jurkovich id. m. 108. – A Szandai Sréter-cs. ltárának mutatója, bemutatva az O. L.-nak. – Jurkovich: Zólyomlipcse… tört. 169.
Z. lt. 1710/12. évi pr. 409. – 1323/1929. O. L. sz. – Lehotzky: Status et Ordines, 221. – Nagy Iván, XII. 421.
Anna (1730–40) Osztroluczky Ádámné; Julianna 361726-ban Pongyeloki Róth Zsigmondné, aki Sárosba kerülve, rokoni viszonyt tartott fenn az itt élő Zolnayakkal; Zsófia, Telegdi Baán Mátyás neje;* Péter, 1739–43-ig táblabíró, a Poroszországban küzdő zólyomvármegyei nemescsapatnak előbb zászlósa, majd lovasőrmestere,* s ott is esett el 1743-ban. Özvegye, Ocsovszky Anna, 1770-ben Zólyom városában halt meg;* László, a család folytatója, 1718-ban született; 1741-ben Zólyom városa követéül küldi a nevezetes pozsonyi országgyűlésre s ugyanez évben szolgabíróvá választják. 1750-től haláláig táblabíró.* Zolnán az atyja és általa átalakított tizennégy szobás kastélyban lakott, melynek homlokzatát ma is Zolnay László és neje, Domanoveci és Lestini Zmeskál Klára címere díszíti. Zolnai birtoka miatt, bebizonyítván családja ősi donatárius voltát, sikerrel pereskedik az Esterházyakkal, Végles ekkori uraival* 1770-ben, mint megyei főadószedő hal meg.* Gyermekei közül az 1760-ban született Klára már tizenöt éves korában meghal.* Zsófia nevű leánya Palugyay Elek, majd Osztroluczky Imre neje lett.* Gábor († 1792) huszárkadét, majd táblabíró.* Sem első nejétől, Zolnai és Nagyszalatnai Matolay Johannától, sem a másodiktól, Platthy Judittól nem voltak gyermekei,* Felsőrakitócon, mely falu Alsórakitóccal, Zolnával és Szebedénnyel együtt a család zólyomi ágainak kihaltán őrá és öccsére szállt, hatszobás empire-stílű kúriát emelt. Halála után összes jószágait öccse, Zsigmond (1754–1833) örökli.*
Herpay: Nemes csal. Hajdu vármegyében. – O. L. 4–200., 508. és 5–908. sz. tábl. per.
Főglein A. gyüjt.
O. L. Zólyom vm. elench. 120–121. – A garamszegi ev. egyh. halotti anyakönyve, 1775.
Stromp: Magy. ev. egyh. tört. emlékek, 368. – 1323/1929. O. L. sz.
O. L. 5–904. és 5–3980. sz. táblai perek.
Garamszegi ev. egyh. hal. anyakve.
U. o. 1775. év.
Osztroluczky Miklós levéltára, Budapest.
Hadilevéltár, Generalkommando 1777. év, II. rész. – 1323/1929. O. L. sz.
Nagy I. IX. 320. – Magy. ev. egyh. It. V.–43: 47.
Nagyócsai ev. egyh. hal. anyakv. 1833.
Zolnay Zsigmondot Zólyom vármegye 1775-ben a bécsi magyar nemesi testőrgárdába küldi, azonban úgylátszik nem vették fel, mert a következő évben, egész 1777-ig Gábor bátyjával együtt a Hadik-huszárok kadétja.* Csak anyja ismételt kérésére válik meg a katonai szolgálattól. Előbb megyei esküdt, majd 1779–1833-ig táblabíró.* Zolnán lakik, ahol ev. iskolát tart fenn; másik falujában, Szebedényben pedig iskolát alapít. 1784-től haláláig atyja és bátyja örökén a nagyócsai ev. egyház inspektora és annak 1804-ben orgonát is ad.* Neje Ocsovai Holecz Johanna, Holecz Károly alispán huga volt.* Egyetlen fiuk, az 1780-ban született Lajos, aki róm. kath. anyjának vallását követte s csak hosszas per után tért át az ág. ev. vallásra,* a zólyomi Zolnayak utolsó tagja volt. Pozsonyban és Pesten jogot végzett,* majd megyéjében különböző tisztségeket töltött be. Volt esküdt, aljegyző, évtizeden át főszolgabíró és táblabíró, 1825–27-ig helyettes alispán, 1835–40-ig főadószedő, 1846-ban kir. tanácsosi címet kap.* Az ő kezében újra egyesül annak a négy falunak a birtoka, amelyet a XVI. században őse, II. Zolnai Péter bírt. 1805-ben nőül veszi Nagylónyai és Vásárosnaményi Lónyay László hajdui alispán és Platthy Mária leányát, Zsófiát. Tőle gyermekei: Anna-Johanna (1805–07), Zsigmond (1807–1831), az országos kolerajárvány áldozata,* továbbá egyetlen, őt túlélő gyermeke Zolnay Karola, Várbogyai Csepy Ferenc őrnagy neje, aki 1858–60 körül megvált a család összes zólyomi birtokaitól.*
Z. lt. Theka B. fasc. 42. nr. 46., fasc. 81. nr. 11. – Hadilevéltár, Generalkommando 1776/77. II. rész.
1323/1929. O. L. sz.
Slávik id. m. 611–615, 625, 783, 784.
Selyemre festett halotti címere birtokomban.
Z. lt. Theka B. fasc. 81. nr. 35.
U. o. nr. 101, 111.
1323/1929. O. L. sz. – O. L. Liber regius, classis II. 78. kötet, 1021.
Garamszegi és nagyócsai ev. egyh. halotti anyakönyvei
Hanzély Gyula gyüjt.
Első neje 1842-ben elhúnyván, 1843-ban nőülveszi Beniczei és Micsinyei Beniczky Jozefát, B. József és Kossuth Róza lányát. E házasságából azonban gyermeke már nem származott. 1853-ban hal meg Felsőrakitócon.* Halálával ősi, hatszázados törzs dőlt ki. Birtokai említett Karola leányától idegen kezekre kerültek, a zolnai, egykori kegyúri templom, mely még a XIV. században épült, romladozik, a család máig álló zolnai kastélyát 37és felsőrakitóci kúriáját pedig jelenleg egyszerű földmívescsaládok lakják.
Garamszegi ev. egyh. esk. és hal. anyakv.
Ma már csak a Zólyomból rég eltávolodott és nagyrészt elszegényedett, a XIX. század folyamán azonban különböző pályákon számos tagjukban ismét fellendülő oldalágak ivadékai őrzik és ápolják az ősi Zolnay-család tradícióit.
*
Említettük, hogy a Zolnayak eredetének felderítéséhez az egyik támpontot e család címernek a Kürtösi-őscsalád címermotívumaival való egyezése adja.* A Zolnayak címerének alapmotívuma: három, piros-fehér zászlós kopja, sisakdísz nélkül.* Csaknem azonos a Kürtösi-őscsaládból származó Poltári Soósok címerével: három kopja, a középsőn zászló, előttük kürt.*
Zolnay L.: A Madáchok ősei és a Kürtösiek, Turul, 1936. 29.
Siebmacher: 735. l. 502. tábla.
O. L. Beniczky-cs. lt. 1516. év.
Hihetőleg későbbi bővítések folyamán kerül a Zolnay-család címerébe a koronás hármas halom, továbbá a zászlók közé helyezett hatágú csillag és holdsarló. Bár az is lehet, hogy a holdsarló az ősi Kürtösi-címer kürtmotívumából alakult ki, a barokk-időkben pedig, midőn a régi pajzs-címert koronával dekorálták, a holdsarlónak megfelelően a csillagot is odatették, s ugyanekkor a család egyes tagjai a közszokáshoz híven a Sisakdíszt is használni kezdték. A Zolnay-címer első ismert képét 1650-ben találjuk Zolnay Ferenc pecsétjén.* Ezen már az említett bővítések láthatók. Azt azonban, hogy a családnak a címere sokkal régebbi, az is bizonyítja, hogy a Zolnayak összes ágai, még a XVI. század első felében Zólyomból elszakadt mellékága is azonos, tehát eredetében közös címert használnak. A sárosi mellékágból származó Zolnay András érolaszii (Bihar vm.) ev. lelkész 1791. évi tanúvallomása szerint a sárosi Zolnayak őse még 1514-ben (de valószínűleg néhány évtizeddel később) vitte magával Szepes, majd Sáros vármegyébe a zólyomvármegyei Zolnai Zolnay-Stek-család előnevét és címerét.* Zolnay András fennmaradt, 1792. évi pecsétjén ugyanazt a címert használja, mint a zólyomi Zolnayak.* Hasonló címerrel pecsétel a Gönczi-Zolnayak családjából való István, gercseli ref. lelkész 1796-ban.* És ugyanezt a címert használja az a Zolnay-család is, amelynek őse a XVI. század végén Kékkőre telepedve, a nógrádi Zolnayak családját alapította.*
O. L.: N. R. A. fasc. 676. nr. 41.
«Deductio familiae Zolnay alias Steck de Zolna per Andr. Zolnay, 1791». Zolnay Ödön birt. Bp.
Zolnay András levele, Gönczi-Zolnay Endre tulajdonában, Bp.
O. L. Post adv. 50–270.
Zolnay Kornél százados közlése (Debrecen).
Annak, hogy a Zolnay-család valaha is címeradományban részesült volna, nincs nyoma. Itt tehát nyilván nem adományozott, hanem régebbi időkben jelvényként felvett címerről van szó.
1650 után a legközelebbi ismert Zolnay-címerábrákat Zolnay Sándor és Zolnay (II.) Ábrahám 1680–1690-ből fennmaradt, mesterien faragott lőportartóin láthatjuk.* Zolnay László 1741–44. zólyomvármegyei szolgabírónak pecsétjein a zászlóalakok, feltehetőleg a vésnökök hibájából, torzulni kezdenek és utóbb, Zolnay László fiánál, Zsigmondnál és unokájánál, Lajosnál a régi zászlós kopják már csákányszerű címeralakokká formálódnak.*
Archeologiai Közl. 1895. évf. 104–105, képekkel.
O. L. 4–200, 4–2229, 4–3192, 4–5899. sz. táblai perek. – Zolnai Leustach-cs. lt. 1796–1820. év. – Halotti címerek birtokomban. – Sírkövek a zolnai és garamszegi temetőkben.
Bizonyos azonban, hogy a Zolnay-család eredeti, tiszta címeralakja a zászlós kopja. Ezt használják a mai napig is az egymástól és a zólyomi főágtól rég eltávolodott oldalágak s ezt tartja a zólyomi Zolnayak helyes címerének Csergheő* és az Országos Levéltár hivatalos szakvéleménye is.*
Siebmacher, 735. l. 502. tábla.
1323/1929. O. L. sz.
ZOLNAY LÁSZLÓ.
