A Baáby-család címereslevele 1517-ből.
A Baáby-család címereslevele 1517-ből.
Az alább közölt címereslevél, melyet II. Lajos király 1517. november 1-én Budán a Baáby-családnak adományozott, ismét egy újabb, eddig ismeretlen armálissal gyarapítja középkori armálisaink számát. Eredetije gróf Székelyhidi Mailáth Géza levéltárában van Mailáthgárdonyban.
Az adományozott címer a következő:
Egyenesen álló, felső sarkain lecsapott, mindkét oldalán kissé behajlott, csücsköstalpú pajzs vörös mezejének alsó felében lévő ezüst, a magyar címer négy folyója közül a Dunát jelképező pólya közepéből természetes színű, egyfarkú oroszlán emelkedik ki, kiöltött nyelvvel, fölemelt két mellső lábával ékköves ötágú koronát tartva; előtte ugyancsak az ezüstpólyából hosszúszárú, zöldleveles, fehér liliom nő ki. Sisakdísz: a sisakon lévő arany-vörös tekercsből kinövő két kifelé hajló kisebb és ezek közé helyezett két befelé hajló nagyobb, kékszínű achantuslevél és egy szembefordított, ugyancsak kék a hantuslevél. Takarók: kék-arany. A címer aranynyal damaszkolt bíborszínű szőnyegre van helyezve és az egész képet keskeny zöld és széles arany keret veszi körül.
Az adományban Baáby László és fiai: Gergely, királyi kancelláriai jegyző és Benedek részesültek.
A Baáby-család egyes tagjairól szórványos adatokat találunk a Turul 1905. évf. 70. és 71. lapjain. Ezeket a következőkkel áll módomban kiegészíteni: A Baáby-családnak általam eddig ismert legrégibb tagja Pázmán fia István (Apponyi oklt. I., 3., 5.), aki 1261-ben él. 1292-ben István fia, Móric comessel találkozunk. (U. o. I., 14. – Wenzel: V., 72. – H. O. VII., 210.). Ez a Móric 1309. szept. 7-én Nyitra megye ispánja (Knauz: Mon. Eccl. Strig. II. 672; Fejér: VIII/1. 362.); az utóbb említett István pedig hihetőleg azonos azzal az Istvánnal, kinek unokája, Péter fia János, 1325-ben élt (APP. I., 36., 40.). 1411-ből a következő leszármazási töredéket találjuk: János fiai, Móric és István (1379) és ennek az Istvánnak a fia, László (Orsz. Levt.: N. R. A. fasc. 556. nr. 27.; D. L. 3306.). Az oklevélben említett Baáby László hihetőleg azonos az 1468–69-ben Heves megyében alispáni tisztséget viselő Baáby Lászlóval; az ugyanott megnevezett Benedek pedig azzal a kisbaábi Benedekkel, kiről az oklevelek 1529-ben mint mag nélkül elhaltról emlékeznek meg (Nemzeti Múz. Törzsanyag). A családnak egy későbbkori leszármazását az Országos Levéltárban őrzött periratokból ismerjük. Ez a következő:
László ~ Oroszlánkői Szlopnay Katalin; György v. Gergely ~ Marczelközi Posár Magdolna; Krisztina 1549. ~ Forroszeghi György; Dorottya 1539 ~ Zermegh János deák 1545; Anna 1539. 1549 ~ Thardi Gáspár 1590
(Orsz. Lt.: Nagyszombati ker. tábla, fasc. 48. nr. 657. Be nem fejezett táblai perek, Bossányi 1795., Zermegh 1801. Post. adv., fasc. 26. nr. 28. és 37., fasc. 60. nr. 13., fasc. 79. nr. 70. Táblai osztály, fons. 10. nr. 15. – Nemz. Múz. Törzsanyag: 1539. 1590. 1651. 1628. – N. R. A. fasc. 39. nr. 21.)
Ludovicus Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. vobis fidelibus nostris egregiis Ladislao de Baab ac Gregorio notario cancellarie nostre et Benedicto, filiis ipsius Ladislai de dicta Baab salutem gratieque et favoris nostri regii incrementum. Inter primarias ac precipuas regie dignitatis excellentes virtutes sententia veterum priscorumque virorum doctissimorum, qui magne quosque dignitatis et auctoritatis principes monimentis suis perpetue immportalitatis …… facinus egregium commendarunt, nulla nimirum prestantior veroque principi dignior virtus, et que hominum benemeritorum in se…… benevolentiam magis conciliaret, reperta esse creditur munificentia et liberalitate. Ipsa enim in homines collata, eos in se ad omnem obsequen…… paratiores et rursus negata alienos, tepidos, negligentesque efficiat necesse est. Hac igitur de causa excellentissimorum prestantissimorumque regum facinora preclara pro virili nostra imitaturi, nos quoqtte muneris nostri esse putavimus subditos nostros favore et liberalitate nostra prosequi, ut hac potissimum re nos immortalitati, cuivis mortalium ac principibus precipue grata atque exoptabili, commendare possemus. Hoc itaque ipso respectu te Ladislaum de Baab, qui temporibus serenissimi condam principis domini Mathie regis etc. ac serenissime condam paterne maiestatis domini Wladislai regis, predecessorum nostrorum felicium recordationum huic regno et hiis divina voluntate e vivis decedentibus, nobis eidemque similiter regno nostro fideliter in hiis, que tue facultatis fuerunt, servivisse diceris. Et te Gregorium similiter de Baab, notarium cancellarie nostre, iugibus indefessisque servitiis tuis in cancellaria nostra a quibusdam annis summa cum fide, industria atque integritate servientem, ac causa tua Benedictum fratrem germanum tuum hiis ornamentis 39duximus condecorandos et ad avita arma vestra, qui etiam alioquin in hoc regno nostro vetusto stemmate, nobilitateque non obscura maiorum vestrorum usi semper estis: Scutum videlicet triangulare, rubro insertum colore, in cuius medio parteque infimiori fluvius ex quatuor fluminibus, preclaris huius regni insignibus et in toto orbe terrarum…… unus nobilissimus decurrebat. Leonem insurgentem fulvo nativoque colore, dimidiatum, lingua extensa, faucibus veluti immane quiddam…... na frendentibus, pedibusque duobus anterioribus sursum erectis coronam auream concinnatam, tum gemmis unionibusque, tum auro purissimo ante lilium candidum, florem omnium et pulcherrimum et amenissimum,…... diversum emissis, tenentem, caudamque villis refertam pone reflectentem, ex [gratia] nostra speciali et liberalitate adiiciamus ac denovo…... dimidiatus umbilico tenus fluvio ipso allui vi[detur]………… suo proprio militari insignique colore depi[ct]…...m pulcherrime decorare insignireque videtur, prout……… p[resentiu]m pictoris appellea manu expressius figurata su[nt], [damus, donam]us elargimurque per presentes, decernentes, ut a [modo imposterum hiis armis] seu nobilitaribus insignibus vos prefati La[dislaus, Gregorius et Be]nedictus de Baab, vestrique heredes et posteritates… [hasti] ludiis, duellis, cortinis, torneamentis et aliis omnibus exertitiis nobilitaribus et militaribus, necnon domibus……… et generaliter in quarumlibet rerum[et expeditionum] ge[neribus] sub vere et syncere nobilitatis titulo ferre, gestare et habere, omnibusque et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, [quibus ceteri] … armis utentes quomodolibet de iure vel con[suetudine] utuntur et gaudent, uti, frui et gaudere possitis et valeatis, vestraque omnis posteritas iure possit et valeat, ex presenti nostra annuen[tia et gratia. I]n cuius rei memoriam 40firmitatemque perpet [uam pre]sentes litteras secreti sigilli nostri, quo ut rex Hungarie utimur, munimine et appensione roboratas, vobis vestrisque heredibus et pos[teritatibus universis] duximus concedendas. Datum Bude [in festo] Omnium Sanetorum, anno Domini millesimo quingentesimo decimo septimo, regnorum nostrorum Hungarie et Bohemie etc. predict[orum anno] secundo.
Ad relationem venerabilis magistri Nicolai de Bathor prepositi. Agriensis Beatissime Virginis, secretarii regie maiestatis.
Alsó szélén: N. de Bathor prepositus Agriensis Beatissime Virginis, secretarius.
(Az oklevél sokhelyütt erősen elmosódott és rongált.)
