Megyei fogalmazvány a XIV. századból.
Megyei fogalmazvány a XIV. századból.
Szervezettebb, bizonyos hagyományszerűséggel dolgozó megyei írásbeliség nagyjában csak a XIV. század második felében alakult ki. Ekkor állandósult a megyei notárius tevékenysége, ettől kezdve lehet a megyék oklevéladásában, a megyei oklevelek külső és belső sajátságaiban bizonyos szabályozás kezdeteit megtalálnunk. Sok más jel is arra mutat, hogy a megyékben is megindult lassan-lassan a fejlődés a kancelláriaszerűség felé.* Bizonyos esetekben már fogalmazványokat is szerkesztettek. Valószínűnek látszik azonban, hogy ilyesmire csak elvétve került sor, alkalmasint csupán olyankor, ha az oklevéladás alapjául szolgáló jogi aktus hosszabb idővel megelőzte az oklevél kiállítását. Egyébként általában nem szerkesztettek a kiadott oklevelekről fogalmazványokat. Mutatják ezt az okleveleken található gyakori javítgatások, kihúzások, betoldások. Ilyen megyei fogalmazványra sikerült akadnunk az Országos Levéltár múzeumi levéltárában őrzött Kállay-családi levéltárban. Sőt a fogalmazványról szerkesztett két kiadvány is megtalálható ugyanebben a levéltárban. Érdemes ezeket az iratokat közelebbről szemügyre vennünk, már csak azért is, mert igen tanulságos betekintést engednek a megyei ügykezelés menetébe. Nézzük tehát először az oklevelek szövegét:
Mindezekre ld. Istványi G.: A megyei írásbeliség első korszaka. (Századok, 1937. 543. s köv. l.)
I. (Saec. XIV. Nro. 1281.)
1360. május 7. Csenger.
1360. május 7. Csenger.
Nos igitur preceptis vestre Serenitatis obedire cupientes, ut tenemur, duos ex nobis, videlicet Jacobum dictum Zele de Chaz[lou] ac Abraam Magnum de Voya, unum ex quatuor iudicibus nobilium transmisimus ad premissa mandata vestra exequenda. Qui demum ad nos reversi, nobis consona voce retulerunt, quod ipsi pariter accessissent ad premissa inquirenda ibique de omnibus hominibus, a vicinis et commetaneis ipsorum, quibus decuit et licuit, palam et occulte diligenter inqnisissent cum veritate, quod anotati Briccius (sic!) [et] Lorandus, Michael et Nicolaus omnia premissa super eundem magistrum Steplutnum filium Stephani manifeste fecissent et irrogassent. D[atum in] Cenger feria quinta proxima ante festum beati Stanislai martiris anno domini M°CCCm°. lxm°.
II. (Saec. XIV. Nro. 1278.)
1360. május 7. Csenger.
1360. május 7. Csenger.
Excellentissimo domino ipsorum, domino Lodovico dei gratia regi Hungarie Petrus filius Johannis de Mendzenth vicecomes Zothmariensis et iudices nobilium eiusdem comitatus inclinationem cum lidelissimo famulatu ad eius precepta et mandata omni cum honore. Litteras vestre Serenitatis honore, quo decuit, recepimus in hec verba: Lodovicus dei gratia rex Hungarie fidelibus suis comiti vel vicecomiti et 41 nobilium comitatus Zothmariensis salutem et gratiam. Dicitur nobis in persona Stephani filii Stephani de Kallov, quod Briccius et Lorandus dicti Cantor de Ders equos suos equatiales in facie cuiusdam terre Tarkan vocate potentialiter ictibus sagitarum fecissent vulnerari, ex quibus quinque mortui extitissent, residui vero graviter vulnerati semivivi haberentur. Quare fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus unum vel duos ex vobis transmittatis, qui diligenter de premissis investigando sciant et inquirant omnimodam veritatem. Et post hec, prout veritas vobis exinde constiterit, nobis fideliter rescribatis. Datum in Wyssegrad feria quinta proxima post dominicam Judica anno domini M° cccmo. lxmo. – Nos igitur preceptis vestre Serenitatis obedire cupientes, ut tenemur, duos ex nobis, videlicet Michaelem filium Dominici de Tykud ac Johannem filium Alexandri de Ruhud transmisimus ad premissa mandata vestra exequenda. Qui demum ad nos reversi, nobis consona voce retulerunt, quod ipsi pariter accessissent ad premissa inquirenda ibique de omnibus hominibus, quibus decuit et licuit, a vicinis et commetaneis ipsorum palam et occulte diligenter inquisissent cum veritate, quod annotati Briccius et Lorandus omnia premissa super eundem magistrum Stephanum filium Stephani manifeste fecissent et irrogassent. Datum in Cenger feria quinta proxima ante festum beati Stanislai martiris anno domini M° cccm° lxm°.
Kívül: Domino regi pro magistro Stephano filio Stephani de Kallov contra Briccium et Lorandum de Ders. Inquisitoria.
III. (Saec. XIV. No. 1279.)
1360. június 4. Majtény.
1360. június 4. Majtény.
Excellentissimo domino ipsorum, domino Lodovico dei gratia regi Hungarie Petrus filius Johannis de Mendzenth vicecomes Zothmariensis et iudices nobilium eiosdem comitatus cum fidelissimo famulatu ad eius precepta et mandata omni cum honore. Litteras vestre Serenitatis honore, quo decuit, recepimus in hec verba: Lodovicus dei gratia rex Hungarie fidelibus suis comiti vel vicecomiti et iudicibus nobilium comitatus Zothmariensis salutem et gratiam. Dicitur nobis in persona Stephani filii Stephani de Kallov, quod Miehael et Nicolaus dicti Cantor de Ders equos suos equatiales in facie cuiusdam terre Tarkan vocate potentialiter ictibus sagitarum fecissent vulnerari, ex quibus quinque morti (sic!) extitissent, residui vero graviter vulnerati semivivi haberentur. Quare fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus unum vel duos ex vobis transmittatis, qui diligenter de premissis investigando sciant et inquirant omnimodam veritatem. Et post hec prout veritas vobis exinde constiterit, nobis fidehter rescribatis. Datum in Wyssegrad feria quinta proxima post dominicam Judica anno domini M° cccm° lxm°.
Nos igitur preceptis vestre Serenitatis obedire cupientes, ut tenemur, duos ex nobis, videlicet Jacobum Magnum de Tereche (alatta kihúzva: Leukus de Tykud) ac Nicolaum filium Alexandri de Ruhud transmisimus ad premissa mandata vestra exequenda. Qui demum ad nos reversi, nobis consona voce retulerunt, quod ipsi personaliter accessis sent ad premissa inquirenda ibique de omnibus hominibus, a vicinis et commetaneis ipsorum, qu [ibus] decuit et licuit, palam et occulte diligenter inquisissent cum veritate, quod annotati Michael et Nicolaus omnia premissa [su]per eundem magistrum Stephanum magistri Stephani manifeste feci(ssent et] irrogassent. Datum in Mohten feria quinta proxima videlicet in festo corporis Christi anno domini M° cccm° [lxm°].
Kívül: Domino regi pro Stephano filio Stephani de Kallov contra Michaelem et Nicolaum dicti Cantor. Inquisitoria.
Az oklevelek végigolvasása után az alapul szolgáló ügy egészen világos. Kállay István a királyi kúriában panaszt tett a derzsi Kántor-testvérek hatalmaskodása ellen. A kúria Kántor Bereck és Lóránd, meg Kántor Mihály és Miklós ügyét szétválasztva, 1360. március 26-án két mandátumot küldött Szatmár megyének az ügy kivizsgálására. Ez a szétválasztás valószínűleg azért történt, mert ugyanebben az időben egy más ügy miatt is per folyt az országbíró előtt Kállay István, meg Kántor Bereck és Lóránd között.* A megye a két azonos ügyről szóló mandátumra egyszerre végeztette el az inquisitiót és az így egyszerre lefolytatott vizsgálatról a megyei írnok egy fogalmazványt vett föl. A kiadott relatiókat azonban a mandátumok szerint külön-külön szerkesztették, még pedig nem is egyidőben: előbb a Kántor Bereck és Lóránd ügyében szólót, talán azért, mert arra az országbíró előtt folyó pörrel kapcsolatban esetleg szüksége lehetett Kállay Istvánnak. A Kántor Mihály és Miklós hatalmaskodását jelentő relatio kiváltásáért bizonyára csak később fizetett az érdekelt Kállay István, úgyhogy ezt későbben is adták ki.
V. ö. Orsz. Lt.: Kállay-lt. Saec. XIV. No. 1275., 1276., 1277.
Az I. irat nyilvánvalóan az utóbbi kettőnek a fogalmazványa. Kihagyták belőle a bevezető formulákat és a relatio alapjául szolgáló mandátum szövegét, azonfelül természetesen nem is pecsételték meg. Egyébként a szövege teljesen megegyezik az utóbb közölt kiadványi példányok szövegével. Mindhárom irat egyazon kéztől származik, de a fogalmazvány papírja és tintája más, mint a két kiadványi példányé, viszont a két különböző időben kelt kiadvány ugyanabból a papírtekercsből levágott darabok és tintájuk színe is azonos s általában mindenben megegyeznek Szatmár megyének abból az időből származó kiadványaival. A fogalmazványt valamely – nyilván nem megyei eredetű – oklevél margójából levágott papírszeletre írták,* valószínűleg mindjárt az inquisitorok jelentése alapján. A tisztázatokat viszont talán csak akkor adták ki, mikor a fél már kifizette a köteles taxát.
Mutatja ezt, hogy a papír erezete a papírszelet rövidebb oldalával párhuzamos, keresztezi az írást. A fogalmazvány papírja sokkal finomabb, mint amilyent a megyében használtak; úgylátszik magáról a királyi mandátum papírjáról nyírták le.
Az egész dologban mindössze egy alig magyarázható körülmény van. Inquisitorok gyanánt mind a három irat más és más személyeket nevez meg. Ezt pontosan megokolni nem lehet. Talán szokás volt a megyéknél, hogy egy-egy bizonyos időre más és más személyeket jelöltek ki az inquisitiók megtartására és az inquisitiókért járó díj miatt kellett a különböző időkben kelt relatiókban mindig új és új inquisitorokat megnevezni? Mindezt azonban csak gyanítani lehet. Az ügy további folyama esetleg nyujthatott volna valami magyarázatot, de annak későbbi sorsáról nem találtunk adatot.
Istványi Géza.
