HIVATALOS ÉRTESÍTŐ A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL.
94HIVATALOS ÉRTESÍTŐ
A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL.
A M. KIR. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR GYARAPODÁSAIRÓL.
A m. kir. Országos Levéltár anyaga az 1938. évben is főképpen családi és személyi levéltárakkal, illetőleg levéltártöredékekkel gyarapodott, melyek – természetüknek megfelelően – legnagyobbrészt az Országos Levéltár Nemzeti Múzeumi Levéltárában nyertek elhelyezést.
Örök letétként került az Országos Levéltárba az Endes család levéltára, amely főként újkori iratokat tartalmaz. A családi birtokiratok és levelezések között kimagasló szerepet tölt be Aranka György levelezése, az Aranka családot érdeklő okiratok, a csíki székely krónika másolata és az erdélyi tudós társaságra vonatkozó iratok. Itt találjuk Barátosi Tóth Zsigmond leveleit és iratait. Igen sok kézirat és nyomtatvány egészíti ki e családi levéltárat.
Ideiglenes letétként nyert elhelyezést a Szathmáry Király család terjedelmes levéltára, amelynek 168 középkori oklevele közül 19 a XIV., 103 a XV. és 46 a XVI. századból származik. A legkorábbi eredeti oklevél 1311-ből való, míg 1312. évi átírásban maradt fenn az egri káptalannak 1272-ben Domok község határjárásáról szóló oklevele. Egyébként úgy a középkori, mint az újkori anyag főképpen Abauj, Borsod és Gömör vármegyék községeire és kisnemes családaira vonatkozik. A Tomori, Hangácsi, Csabadi, egerszegi Éles, Korlátfalvy, Nyomári, Roskoványi, Papi és Csebi családokon kívül az újkorban még a Máriássy, Pongrácz, Szemere stb. családokra vonatkozó iratokat foglal magában. A családi levéltárat legelőször 1690-ben rendezték; a további közbeeső kisebb rendezéseken kívül 1846-ban Novák István, a leleszi konvent ny. jegyzője végzett értékes rendezést. Ennek következtében a levéltár nagyobbik része rendezett; ezt egészíti ki a terjedelmes családi levelezés, valamint főként Boldva, Hangács és Mályinka községek XVIII–XIX. századi gazdasági életére vonatkozó feljegyzések, továbbá Szathmáry Király József Szabolcs vm. alispánjának a XVIII–XIX. század fordulóján folytatott hivatalos működését, leveleit regisztráló jegyzékek.
Vétel útján került az Országos Levéltárba négy értékes levéltártöredék, illetve személyi levéltár, amelyek a reformkor és a szabadságharc, valamint az emigráció történetéhez eddig nagyrészt ismeretlen forrásanyagot szolgáltatnak. Közöttük elsőnek említhetjük a Szemere-család levéltárának töredékét, amelynek legértékesebb darabjai azok a levelek, amelyeket Szemere Bertalan – a reformkor e kimagasló alakja – 1835-től részint testvéréhez, részint későbbi apósához, majd pedig (a 48-as időkben) feleségéhez intézett; ezenkívül nagyfontosságú s igen terjedelmes (közel ezer darab) Szemere Bertalannak az emigrációban kifejtett gazdasági tevékenységével összefüggő iratanyaga, kiadásainak és bevételeinek jegyzőkönyvei stb.
A másik levéltártöredék, az a kb. 3000 darabból álló iratcsoport, amely a francia De Gerendo Ágost özvegyének, gróf Teleki Emmának és gyermekeinek, Antoniának és Attilának irataiból tevődött össze. Javarészt a család tagjainak egymásközötti levélváltásából áll, de vannak közöttük ismert francia szellemi nagyságoktól származó levelek, többek között abból a szellemi körből, amelybe a két Reclus, Michelet, Taine, Quinet tartozott. A párisi magyar kolonia életét, a francia szépművészet egy-két mesterét, a párisi körök felfogását Magyarországról s a francia szellem akkori magyarországi közvetítőit illető ismereteinket gyarapítja ez az iratanyag, amelynek legértékesebb darabja Kossuth Lajosnak egy levele a porosz-francia háború idejéből, mely meleg francia barátságáról tanúskodik.
Ugyanabból a korból származó iratcsoport Vukovics Sebőnek, a 49-es magyar kormány igazságügyminiszterének levéltára, amely a Kossuth-emigráció vezető egyéniségeitől és a magyar ügy mellett a világosi katasztrófa után is következetesen kitartó angol politikusoktól az 1850-es évekből származó leveleket tartalmaz. Leveleket találunk benne Kossuthtól, Szemerétől, Horváth Mihálytól, Mészárostól, Kmetytől, Klapkától, Perczeltől, Almásytól, Rónay Jácinttól, Bernát Zsigmondtól, valamint Teleki Lászlótól, akinek 74 levele feltárja Kossuth politikájával szemben elfoglalt 95álláspontjának elvi alapjait. Külön említést érdemelnek Kossuth levelei, amelyek tiszta képet nyujtanak a nemzetiségi kérdésben vallott elveiről.
Különösen értékes gyarapodást jelent Lunkányi (Liebenberg) Jánosnak, Széchenyi István gróf nevelőjének, majd jószágigazgatójának s gazdasági tanácsadójának a levéltára, amely csaknem egészében Széchenyi Istvánnal összefüggésben lévő iratokból áll. Így megtalálható köztük az 1803–1808. közti évekből származó 14 drb. tanulmányi füzet, amelyek részint Széchenyi István vizsgatételeit, részint sajátkezű dolgozatait tartalmazzák. Míg az 1025 darab Lunkányihoz intézett levél közül 978 darab származik magától Széchenyitől, amelyek érdekesen világítják meg írójuk gazdasági nézeteit és elveit, de külföldi útjairól is tájékoztatnak, sőt nem egyszer felvilágosítással szolgálnak egyes művei létrejöttének körülményeiről is. Megőrizte Lunkányi a Stadium cenzurai kéziratának egyik másolatát is, amely némi adalékul szolgálhat a Stadium lipcsei kiadásának kritikájához.
Részben vétel, illetőleg ajándék, részben pedig letéteményezés útján kerültek az Országos Levéltárba még a következő kisebb családi levéltárak: A Várady család iratai, amelyek főként a Várady család három ügyvédtagjának működésével vannak összefüggésben; a Pókateleki Kondé családnak felvidéki birtokaira vonatkozó XVIII–XIX. századi iratai; a Sófalvi Illyés család levéltára, amelynek legkorábbi darabja Báthory Kristóf erdélyi fejedelemnek 1577-ből való adománylevele Bercheny Imre (a Bercsényi család őse) részére a Marosszéken fekvő Székes és Kendő birtokokról, s hat darab középkori oklevél a Voxith-Horváth család levéltárából, valamint két darab oklevél a Básthy család levéltárából, amelyek közül külön említést érdemel István ifjabb királynak 1267-ben kiadott oklevele, amelyben bizonyos Básthon lakó bolondóci várjobbágyokat a királyi serviensek sorába emel. (Ez oklevelet Fejér Cod. Dipl. IV. 3. 413. l. csak a leleszi konvent 1758. évi átírásából ismeri.)
Kiegészítésekkel gyarapodtak: a Lukanényei Nényei, Rudnyánszky, Podhradszky, Nyéki Németh, Maróthy, Benedicty, Hódosi Karácsony, László, Reviczky, Darányi, Döry, Nyitraszerdahelyi Szerdahelyi, Köpeczi Nagy, Péchy, Orczy és az Olgyay családok levéltárai. Végül itt említhetjük meg, hogy a Dezasse családnak eddig a regnicolaris levéltárban ideiglenes letétként kezelt levéltára a múzeumi levéltárban örökletétként nyert elhelyezést.
Részben a fentebb említett levéltárakkal együtt, részben különálló letétek, illetőleg vételek útján több címereslevéllel gazdagodott az Országos Levéltár anyaga. Ezek időrendben a következők:
1605. december 11. Korpona. Bocskay István erdélyi fejedelem címeres nemeslevele Kiss János, Gergely, Mihály és Mátyás, valamint Tokay Pál részére.
1608. december 15. Bécs. II. Mátyás címeres nemeslevele Albus Márton, Jakab és János részére.
1628. május 12. Gyulafehérvár. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem címeres nemeslevele Major Mihály és Maróthy Ambrus számára.
1631. november 8. Medgyes. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem címeres nemeslevele Csicsokereszturi Mihály és gyermekei: András, Márton, György és Borbála részére.
1659. július 7. Gyulafehérvár. Barcsay Ákos erdélyi fejedelem címeres nemeslevéle dr. phil. et med. Rákosi Boldizsár részére.
1660. (a dátum többi része elmosódott) II. Rákóczi György erdélyi fejedelem címeres nemeslevele Koti Gáspár részére.
1669. december 21. Bécs. I. Lipót címeres nemeslevele Horváth János és fiai: István és János, valamint Horváth György és fiai: István, János és Pál részére.
1696. szeptember 16. Ebersdorf. I. Lipót címeres nemeslevele Herko Mátyás és Kerékjártó György részére.
1699. május 14. Laxenburg. I. Lipót címeres nemeslevele Csuport Gergely és felesége, Petik Erzsébet, valamint gyermekei, Pál, Anna, Erzsébet, továbbá Csuport Ferenc s felesége Bachik Erzsébet és ezeknek leányai, Zsófia és Dorottya részére.
1910. szeptember 26. Bad Ischl. I. Ferenc József címeres nemeslevele, amelyben Simay Gyula nemességét ennek fogadott fiára, Simay Molnár Aladár Gergely Istvánra átruházza.
Befejezésül említjük meg Johann Emerich zu Nickerisch und Neundorff német birodalmi palatinusnak 1621. január 29-én Görlitzben Johann és Elias Büttner részére adott címeres nemeslevelét, amely a múzeumi levéltár Külföldi Iratok csoportjában nyert elhelyezést.
