Dr. vitéz Ákosfalvi Szilágyi László: Székely primor családok.
Dr. vitéz Ákosfalvi Szilágyi László: Székely primor családok.
Budapest, 1938. Szerző kiadása. 8° 79 l.
A székely nemzet első rendjének általános összefoglaló megnevezése főnemes-rend, főrend, vagy úri rend volt; az ehhez a rendhez tartozó családok és ezek tagjai főnemesi rangjának külső kifejezésére pedig a XV. század második felétől kezdve a primor rangjelző szó volt a használatos. A székely főnemes családok tagjai, akik e családok valamelyikéből való leszármazásukat a m. kir. belügyminisztérium, mint legfőbb nemesi hatóság előtt hitelt érdemlő okiratokkal igazolni tudják, erről a székely rangjukat feltüntető belügyminiszteri bizonyítványt is nyerhetnek. A szerző, egyébként a székely rendiség kialakulásának és családtörténetének ma egyik legalaposabb ismerője, ezzel az oklevelek és rendi jegyzőkönyvek lelkiismeretes áttanulmányozása alapján megírt legújabb munkájával értékes és nélkülözhetetlen segédeszközt nyujt a székely családok történetével foglalkozó kutatóknak. Miután előbb rövid történetét adja a székelység, mint politikai nemzet eredetének és a magyarsághoz való csatlakozásának, ismerteti a székely nemzet három rendjének kialakulását. A következőkben több székely rendi oklevelet közöl, majd tanulságos adatokat ad a Mátyás király 1473. évi dec. 9-én kelt oklevelével vezettetni rendelt rendi jegyzőkönyvekről. E jegyzőkönyvek nagy történeti értéket képviselnek. A múltban ezek alapján igazolták az egyes székely családtagok rendi hovatartozását és ma is elsőrangú források a leszármazók rendi állásának megállapításánál; de felbecsülhetetlen az értékük a Székelyföld népmozgalmának története szempontjából is. Két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak a rendi összeírások, amelyek a népesség teljes létszámát, a családfőket és családtagokat névszerint felsorolják, a másodikba a hadiszemlejegyzékek, amelyek a hadiszolgálatra kötelezettek nevét tartalmazzák. Használhatóságukat emeli az a körülmény, hogy a bennük megnevezett személyek a három rend szerint elkülönítve vannak felsorolva. Általános elv, hogy a rendi állás igazolása szempontjából az 1703. évi vagy az előtte lévő évek valamelyikéből származó jegyzék a mérvadó. A szerző felsorolja évek szerint az egyes székely székek rendi jegyzőkönyveit, amely közlésből azonban, sajnos, az is megállapítható, hogy a jegyzőkönyvekből a legtöbb évfolyam elveszett. Részletes gyakorlati útmutatást is ad a szerző a székely leszármazás bizonyítására. Végül felsorolja a primor családokat – számszerint ötszáznégyet – betűrendben, lakóhely szerint, amelyről az egyes családok, illetve családágak legtöbbször előnevüket is vették. Feltünteti továbbá a székely szék nevét, amelyben az illető család vagy családág a primorok sorában szerepelt és a rendijegyzőkönyv évszámát is. Ha ismeretes, közli a primori oklevél keltét is, amennyiben az illető család valamely tagja fejedelmi adományként kapta a rangját. Közli az esetleges magyar, illetve erdélyi bárói vagy grófi oklevél keltét és végül az egyes igazolásokat is, az igazoló hatóság megnevezésével. A névsorban azok a családok is szerepelnek, amelyeknek csak egyes ágai emelkedtek a primori rangra, egyéb ágai azonban a lófő- vagy gyalogrendhez tartoztak.
Főglein Antal.
