Josef v. Sebestyén: Das Wappen von Kronstadt.
85Josef v. Sebestyén: Das Wappen von Kronstadt.
(Különlenyomat a Mitteilungen des Burzenländer Sächsischen Museums, Jhrg. II. Kronstadt 1937. kötetéből.) 18 l.
A magyar s különösen az erdélyi heraldikának régi, érdemes kutatója Brassó régi címeres emlékei alapján a város címerének fejlődését és használatát írta meg. Brassó számára történt királyi vagy erdélyi fejedelmi címeradományozást sem a közép-, sem az újkorból nem ismerünk. A szerző azonban analógiák (Beszterce) alapján feltételezi, hogy ilyen adományozás történt az Anjouk korában. A város legrégibb címerét, egy 1328-i oklevél függő pecsétje szerint, háromágú liliomkorona alkotta; későbbi címerleírások szerint kék mezőben arany liliomkorona. Ez tulajdonképpen a város nevére (Corona, Kronstadt) vonatkozó beszélő címer volt. Még két hasonló brassói városi címeres pecsétet ismerünk a középkorban, ábrázolásuk ugyanaz, mint a legrégibbé, de természetesen a heraldika művészi fejlődésének megfelelő változatban. A városnak ez a régi címere látható a brassói társas káptalannak a XIV. század első feléből származó pecsétjén is, amelyet Sebestyén közöl először.
A város kibővített címerképét, egy gyökeres fatörzsre helyezett liliomkoronát, először a brassói dominikánus kolostornak a XVI. század első évtizedeiből származó és már renaissance-ízlésre valló címeres pecsétjén látjuk először, amelyet Sebestyén most első ízben közöl. Ez a címeres pecsét, amelynek főalakja a kulcsokat tartó Szent Péter, egyébként jellemző adat arra vonatkozólag is, hogy a magyar dominikánusok a rendi emblémától elütő címereket használtak (v. ö. Turul, 1927. 26–27. l.). Brassó város címerhasználatára nézve érdekes jelenség, hogy a város középkori pecsétjeit egészen a legújabb időkig használta. Jelenleg a román heraldikai bizottság által megállapított címert használja a város, amely megtartotta ugyan a régi címer címerképet, (természetes ábrázolású fatörzsre helyezett korona), de kivitelezése történetietlen és hanyatló heraldikai ízlésre vall.
Sebestyén József a városi címer hivatalos megjelenési helyein kívül összegyüjtötte azokat a művészeti és iparművészeti emlékeket (Brassó-környéki templomok freskói, házak fali díszítései, céhzászlók, nyomdajegyek, a városi hóhér pallosa, keramikai tárgyak, ötvösjegyek, városi pénzek Báthory Zsigmond és Gábor idejéből), amelyeken Brassó címere a két jellegzetes címeralakkal (korona és gyökeres fatörzs) előfordul, rendszerint provinciális ízlésű megfogalmazásban és a művész tehetségéhez mért kivitelezésben.
Az alapos és módszeres heraldikai felkészültséggel írt tanulmány érdekes és jellemző bizonyíték abból a szempontból is, hogy Brassó még címer használatában is mennyire a magyar politikai és kulturális közösséghez tartozott.
Tóth László.
