Szabó István: Galanthai és Fraknói gróf Esterházy Antal levelei feleségéhez gróf Nigrelli Mária Annához 1701–1706. Nyomtatás alá …
Szabó István: Galanthai és Fraknói gróf Esterházy Antal levelei feleségéhez gróf Nigrelli Mária Annához 1701–1706. Nyomtatás alá rendezte, jegyzetekkel ellátta és a bevezetést írta – Budapest, 1941. 80–161 l., 3 leszármazási táblával és 4 fényképes melléklettel.
Minél előkelőbb helyet foglal valamely család a nemzet történetében, annál kevésbbé lehet róla teljes képet adni, emelkedésének alapjaira élesebben rávilágítani pusztán egy összefoglaló családtörténeti mű keretei között. Szükséges, hogy kimagasló szerepet vitt tagjai, mint nagyságának legfőbb bizonyítékai, pályájuk, egyéniségük, alkotásaik közelebbről, önálló megrajzolásban is bemutattassanak. És ez a rajz sokkal szemléltetőbb akkor, ha szellemi termékeik, írásaik közlése által mód nyílik arra, hogy egyéni sajátosságaikat ezekből közvetlenül is megismerjük. Ennek figyelembevételével kell értékelnünk Szabó Istvánnak ezt a munkáját, melyben a fényes multú Esterházy-család egyik nevezetes tagjának, gróf Esterházy Antalnak, előbb császári ezredesnek, majd II. Rákóczi Ferenc hűséges és fontos szerepet betöltő generálisának, s a száműzetésben is osztályosának (aki 1906 óta együtt nyugszik fejedelmével a kassai dómban), nejéhez írt leveleit adja közre és látja el magyarázatokkal. Noha mindössze öt és egynegyed évi (1701 jan.–1706 márc.) időszakra terjednek, belső értéküknél fogva közelebbi érdeklődésre tarthatnak számot. A hitvesi szeretetből fakadt bensőséges, melegséget árasztó bájukon és azon túl, hogy fényt vetnek írójuk egyéniségére, lelki alkatára, a kor műveltségi és társadalmi viszonyainak, az akkori családéletnek számos kisebb, de jellegzetes részlete szűrhető ki belőlük, sőt azonfelül sok más köztörténeti, katonai, politikai érdekű adat is rejlik bennük. Ezeket azonban Szabónak e levelekből valósággal ki kellett fejtenie; ám értékük csak azáltal nyert súlyt, hogy a kihámozott adatokat a kor történeti irodalmával és forrásanyagával összevetette, és így levont, mélyreható következtetései alapján kialakult megállapításait a bevezetésben és a levelek szövegét kísérő rendkívül gazdag jegyzetekben elénk adta. Egyetlen értékelhető, még sokszor első tekintetre jelentéktelennek látszó levélbeli közlést, elejtett szót sem hagy magyarázat nélkül; megfejti e német nyelven írt levelek némely különleges, nehezen érthető kitételeit, s még azokhoz a helynevekhez is fűz megjegyzéseket, amelyek a gróf hadműveleteivel, táborozásaival kapcsolatosak. Ez adja meg e műnek igazi értékét, s ezen az úton értesülünk új, a kuruckor történeti irodalmában eddig ismeretlen vagy téves megállapításokat helyreigazító részletekről: például gróf Esterházy Antalnak a kuruc felkelőkhöz való csatlakozása előzményeiről és a korábbi leírásoktól eltérő, most már hiteles történetéről; a történeti irodalomban szintén ismeretlen rác hadjáratáról és Pécs ostromáról 1704 júliusában, meg több más hadi tettéről.
A bevezetésben összefoglaló, új adatokkal bővített életrajzát is előadja (született 1676-ban, meghalt 1722-ben Ródostóban). Szól második nejének (kihez: a közölt leveleket intézte), gróf Nigrelli Mária Annának családi körülményeiről, gyermekeikről; majd a levelek alapján, az Esterházy-házaspár életén keresztül, egy, az akkori viszonyok és szakadatlan táborozás miatt szüntelen vándorlásban forgó főúri élet képét festi meg, háztartásával együtt.
Gróf Esterházy Antal származását és ivadékait három nemzedékrendi táblán mutatja be: Az elsőn atyai (gr. Esterházy Ferenc) és anyai (gr. késmárki Thököly Katalin) felmenőit, a legfelső sorban 16 őssel; a másodikon vele kapcsolatban családja fraknói ágának nemzedékrendjét, melyen nagybátyja, Esterházy Pál nádor a hercegi ág őse; a harmadikon egyetlen életben maradt fiától, Bálint Józseftől származó utódait. Utóbbi atyja halála előtt egy évvel kiment a Bercsényi Miklós fia, László által toborzott franciaországi huszárezredbe, ahol végül ezredessé lett. Ivadékai ma is élnek. A jól sikerült négy képmelléklet: gr. Esterházy Antal gyermekkori képe, Pápa látképe a XVII. sz. végéről, a gróf háza Kassán és egyik levelének facsimiléje.
A közreadott levelek az Országos Levéltárban őríztetnek. Kiadásukért köszönet illeti gróf Esterházy Móricot, annálisinkább, mert az ily publikációk, ha olyan tudományos módszerrel dolgoztatnak fel, mint ezt Szabó István is tette, a történettudomány és ebben az esetben közelebbről a családtörténet számára is megbecsült értékek. A műhöz készült névmutató kimerítő és kifogástalan.
Czobor Alfréd.
