Wilhelm Karl Prinz von Isenburg: Historische Genealogie. München u. Berlin, 1940. 8o, 101. l.
Wilhelm Karl Prinz von Isenburg: Historische Genealogie. München u. Berlin, 1940. 8o, 101. l.
A könyv írója, a genealogia tanára a müncheni egyetemen, művében a családtörténeti kutatás feladatait, a munka módszerét és a forrásokat foglalja össze. Az előszóban maga mondja, hogy olyan segédeszközt akar a szaktörténész kezébe adni, amelynek útmutatása nyomán felismerheti és megoldhatja a történeti genealogia modern, a tudomány mai fejlettségéből ráháruló új feladatokat. Ennek megfelelően műve első fejezetében meghatározza az alapfogalmakat. A család, a nemzetség és a törzs azok az elemek, amelyekkel a tudományos genealogus a legtöbbet találkozik. Ezek történeti fejlődésének eredménye a törzsi közösség, majd a rendi rétegződés és végül az utolsó században a polgári társadalom. A fejlődés végpontjaként a népi közösséget (Volksgemeinschaft) jelöli meg, amely inkább csak az elmult nagy háború után kezdett kibontakozni. Igen szemléletes, amit a leszármazási táblákról mond. Az ősfa az egyén származásának, a leszármazási tábla a nemzetségtörténetnek kimutatására szolgál, a nemzetségtábla (Sippentafel) pedig egy embernek összes vérrokonait, tehát fel- és lemenőit, testvérjeit, ezek fel- és lemenőit tünteti fel. Bővített alakjában helyet kapnak a törzsbe beházasodott férfiak és asszonyok is, ami főleg biologai kutatásokra nyújt támpontot. Külön fejezetet szentel a nemzetségtörténet és az idevonatkozó kutatások történeti fejlődésének a legelső kezdetektől Rankeig és Lorenzig; kritikai méltatást ad az olvasó kezébe, hogy a régebbi irodalomból mit és milyen szempontok szerint kell felhasználnia. Igen nagy jelentőségű a források ismertetését tartalmazó fejezet. Ezek: oklevelek, akták a XV. századtól, törzsi nevek, személynevek, családnevek, népesedéstudomány, építészet stb. Valójában a kutató előtt mind ismertek; a könyv azonban rendszerben sorolja fel őket a belőlük kivonható adatokkal. Legkimerítőbben tájékoztat az oklevelek felhasználhatóságáról, ezek genealogiai vonatkozásairól, és miután közli a jelentősebb okmánytárakat és hasonló gyüjteményes munkákat, összeállítja a bennük előforduló gyakoribb genealogiai kifejezéseket (fratruelis, patruelis, matruelis stb.), jelentéseikkel együtt. Már nálunk is alkalmazott szempontokra mutat rá az oklevelekben előforduló nevek értékelésénél. Egy-egy név magyarázatánál igen gyakran többet ér a név történeti fejlődésének kiderítése, mert pl. – csak egy nézőpont – ugyanazt a családot tartózkodása, vagy a helyekhez való kapcsolatai szerint hol egyik, hol másik helyről, faluról vagy városról nevezik. A kutatásnak ez a része fontos lehetőségeket rejt magában. Ilyen módon, a szükséges óvatosság és módszeresség betartásával, a középkorban gyakran egész nemzetségeket deríthetünk fel. Az utolsó fejezet a genealogia: művelőitől iskolázottságot és módszeres képzettséget kíván, ismerteti a kutatás módszerét a legegyszerűbb biografikus összeállítástól a már a néptörténet céljait szolgáló leszármazáskutatásig, mert minden genealogia célja csak az lehet, hogy a néptörténet keretébe ágyazza be eredményeit és ehhez szolgáltasson részeredményeket. Szerző nyolc nagy uralkodó nemzetségnél be is mutatja ilyen vizsgálódások menetét és eredményeit. Munkája rendkívül hasznos összefoglalás és segédkönyv. Megmarad mindvégig szigorúan tudományos alapon, sőt maga figyelmeztet arra, hogy ma a családtörténetírás elharapózott és erős kritikát kell vele szemben gyakorolni. Kissé egyoldalúvá teszi a munkát azonban az, hogy csupán a nagy szerepet játszott nemzetségek származáskutatását hangsúlyozza, a polgári vagy éppen paraszti sorban lévők genealogiáról kevés szó esik. Igaz, hogy nagyobb tömegben adatok az előbbire vannak, de forrás ez utóbbiakra vonatkozólag is maradt: a családi és városi levéltárak, valamint urbáriumok, különféle összeírások alapján a paraszti nemzetségeket is vissza lehet vinni egészen a XVI. századig, esetleg még tovább is. A szerző által ismertetett metódus bizonyos korrekciókkal alkalmazható e nemzetségkutatásokra is, amint saját tapasztalataink erről meggyőztek. A név története ebben az esetben szintén olyan jelentőséggel bír, mint a dinasztikus genealogiánál. Éppen ma, amikor a népiségtörténet áll a történettudományi érdeklődés homlokterében, a polgárság és parasztság leszármazáskutatása fokozott figyelmet érdemel.
Ila Bálint.
