A Tornallyay-család címereslevele 1513-ból.
A Tornallyay-család címereslevele 1513-ból.
A Tornallyay-család Gömör vármegyének egyik legősibb családja. Eredete a korai középkorba nyúlik vissza. Midőn IV. Béla király 1245-ben a család egyik ősének, Balatnak a Kövi nevű földet adományozza, e birtokot úgy említi, hogy ez a család ősi birtokával, Tornaljával határos. A XV. század elején e család a vármegye leggazdagabbjai közé tartozik, s tagjai előkelő szerepet játszanak a vármegye életében.
A Tornallyay-család levéltárát, mely eddig Tornalján, a család ősi birtokán volt, Tornallyay Zoltán mérnök, tornaljai lakos az Országos Levéltár Magyar Nemzeti Múzeumi Levéltárában örök letétként helyezte el. Így került a családi levéltárral együtt az Országos Levéltárba annak egyik legértékesebb darabja, a család címerbővítő oklevele is. Ezzel az oklevéllel Ulászló király 1513. évi november 11-én Tornallyay Jánosnak nagy érdemeiért, melyeket különösen Szapolyay Jánosnak, a későbbi magyar királynak, Ulászló király sógorának nevelése körül szerzett, családja eddig használt címerét, mely hármas sziklacsúcson bástyát ábrázol, az összes férfitagokra kiterjedőleg, Szapolyay János kérésére, ennek családi címeréből a fehér egyszarvúval, az ezüst holdsarlóval és az arany csillaggal kibővíti.
A címerbővítő oklevél szövege a következő:
Wladislaus, Dei gratia rex Hungariae et bohemie etc. Tibi fideli nostro egregio Johanni de thornaallya salutem et gratiam ac favoris nostri continuum incrementum. Quum nichil magis regiam deceat celsitudinem, quam virtutes, que in subditis enitescunt, regia liberalitate ac munficentia prosequi, ut hi, qui multa illustria facinora peregerunt, ad plura et maiora quoque aggredienda reddantur alacriores ipsisque premiis allecti et glorie cupiditate impulsi ad ea obeunda, que clarum nomen ipsis sint paritura, fiant animosiores. Sane cum te nobis, regnoque nostro domi forisque vel in consultando de rebus arduis vel in belligerando pro patria non minus providum ac strenuum exhibueris consilio, prodentia fideque inconcussa magnis in rebus versatus odorem tue fame integritatisque tue constantiam apud omnes seminasti. Unde factum esse ambigi…. fidelis noster illustris Johannes de Zapolya, comes perpetuus terre Scepusiensis, waywoda Transsilvanus et Siculorum comes, cuius affinitatem nos quoque ob generis sui nobilitatem non fuimus aspernati, fidei sollertieque tue con missus sit, quem etate tenellum periculo arceres, quem iuvenem consilio iuvare, quem adulescentem, ut magnanimi magneque spei est, preclara audentem comitareris, cuius virtutum spectator adesses, spem de te opinionemque non fefellisti,cum ipsi waywode sedulus semper adfuisti variis expeditionibus, diversis temporibus ab ineuntibus iuventutis tue anno usque ad hanc etatem tuam iam declinantem atque ingravescentem cum omni fidelitate atque constantia indefessa nobis et sacre huius regni nostre corone serviendo. Dignum igitur iudicavimus, ut qui fidelitate dexteritateque tua in obeundis negotiis cumulatissimisque virtutibus familiam tuam alias egregiam multiphariam decorasti titulis…… nibusque non vulgaribus, uti possis et gaudere. Et licet tam generis, quam animi tui nobilitas maiorum tuorum insigniis satis videatur esse decorata, illis tamen ex gratia nostra regia, qua te prosequimur, meritis tuis id plane postulantibus aliquid, quo domus et amilia tua illustrior reddatur, duximus adiiciendum. Armis igitur atque insigniis tuis aviticis, que sunt scutum triangulare linea aurea circumductum, cuius campus celestem emulatur colorem, in quo campo rupes trifida ac prerupta inviaque ab una scuti parte exurgit tribus a se invicem equali spatio distantibus parique altitudine arduis scopulis colore partim furvo atque nativo nigricans et quasi umbram retro …. iens …… ero fulgente rutilanti velqualis oppositi solis radio reverberatus…… sclopetorum…… ex quo turris erigitur procera latericii operis…… penitus albicantibus lineis formas quadrangulares distinctum reddentibus discriminata, cuius summitas minis dentibusque ac defendiculis aliis munita hospitibus securitatem polliceri, hostibus vero terrorem ac terriculum minari videtur. Ex armis prefati fidelis nostri comitis et waywode, affinis nostri charissimi ad hoc expressa voluntate consentiente et maiestati nostre propterea etiam supplicante monocerota videlicet sive univornum iuba per collum diffusa, unice, sed acuto oblongoque cornu ex fronte porrecto, barba sub malis pauca, [supe]rmissa cauda tortiliter reflexa, ungulus instar barbule ac iube auratis, altero pede anteriori, dextro videlicet supra unius scopuli ca[cumine ele] vato, altero vero sinistro similiter anteriori duobusque aliis posterioribus ad standum fixis iuxta pedem [eiusdem] turrisad planiciem predictam intra scopulos, adiecimus. Preterea ad caput turris in patulo campo ab dextris lunam, qualis crescere incipit, argenti colorem, a sinistris vero stellam auricomam, rutilantis eris speciem imitantem addidimus, per quod quantum apud prefatum waywodam, dominum scilicet tuum servitiis tuis merueris, quam gratus extiteris, quantum vicissim ipse tibi prestiterit et quanta munificentia tibi propria sue generositatis insignia impertiri dignatus sit, facile omnibus declaratur. Supra scutum autem galea visitur argenteo 83colore fulgida, cuius flexivas compagines auree nectunt fibule, ex cono galee flos erumpit in spiras quadam tortiles colorum varietate generosas, que veluti turbine agitate alternatis coloribus confusoque ordine et cassidem circumagunt et scutum ipsum…. endo festa fronte collustrant atque exornant, prout in capite presentium litterarum miniatoris [dilige]nti manu est depictum. Que quidem arma a tuis primum, ut premissum est, maioribus acquisita, tuis vero meritis ampl[iata a]nimo deliberato et ex certa scientia nostra de singularis gratie nostre munere deque regie potes[tatis nos]tre exuberantia partim renovando, partim augendo tibi, tuisque liberis ac heredibus utriusque sexus ac aliis universisi fratri[bus tui]s per lineam consanguineitatis tibi attimentibus concessimus, donavimus et contulimus. I[mo con]cedimus, donamus et conferimus ac presentibus elargimur, ut tu et universi liberi, heredes et posteriotates, aliique fratres tui huiusmodi arma instar aliorum nobilium armis utentium ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis militaribus ac nobilitaribus, necnon domibus, sigillis, anulis, velis, cortinis, auleis, tentoriis et generaliter quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo ferr[e, g]estare et eisdem úti, frui et gaudere possitis, tantoque vester ad exhibenda nostre maiestati servitia ferventius succendatur animus et maiora 84promerendi crescat in vobis cupiditas, quanto vos largiore favore munereque nostre senseritis ornatos. In cuius rei memoriam presentes litteras nostras secreti sigilli nostri, quo ut rex Hngarie utimur, munimine roboratas tibi, tueque universe posteritati tibique iure sanguinis attinentibus duximus concedendas. Datum Bude in festo beati Martini episcopi et confessoris, anno Domini millesimo quingentesimo tredecimo. Regnorum nostrorum Hungarie etc. anno vigesimo quarto, Bohemie vero quadragesimo quarto.
Ad relatonem reverendo domini Ladislai episcopi Vaciensis, secretarii regie maiestatis.
A címerbővítő oklevél 68,5×46,5 cm nagyságú; az összehajtásoknál eléggé rongált, hártyára van írva, melyről világosbarna-fehér-zöld selyemzsinóron Ulászló király vörös viaszba nyomott titkos pecsétje függ. A bővített címer művészi festésű képe az oklevél felső jobb sarkában 12,5×15 cm nagyságú, vörös alapú, aranyszegélyű damaszkolt rámába van foglalva.
Bottló Béla.
