Ki volt Koháry Péter gyermekeinek édesanyja?
Ki volt Koháry Péter gyermekeinek édesanyja?
Nagy Iván szerint Koháry Péter újvári főkapitánynak felesége Kazy Borbála volt, s így a Koháryak családfáján őt tünteti fel Koháry I. István, Magdolna és Kata anyjának. Nagy Iván ezt az adatát Schönfeld Adelslexiconjából merítette, de jegyzetben említi, hogy Lehoczky András Stemmatographiájában és «más származati táblákon» Péter nejéül Balassa Borbálát találjuk. Nagy Iván ezt azért tartotta kétségesnek, mert a Balassa családfán Borbála nem fordul elő, csak Judit, aki Koháry Péter fiának, Istvánnak volt a felesége. Szerinte ez a Judit lett volna Kaszaházi Joó János özvegye, aki «utóbb harmadszor férjhez ment Gregoróczy Péterhez».* – Ifj. Reiszig Ede Hont vármegye monográfiájában,* részben Richter Edének (nyilván a szentantali levéltárban gyűjtött), részben talán saját levéltári kutatásai révén szerzett adatai alapján helyesen állapítja meg, hogy Balassa Borbála volt előbb Kaszaházi Joó Jánosnak, azután Gregoróczy Péternek, végül Koháry Péternek a felesége. Szerinte Péter, aki 1564-ben Léván született, «jóval idősebb lehetett negyven évesnél, amikor megnősült; a halála pedig 1631 után, vagy alkalmasint még az évben bekövetkezett. István anyja is hamar követte férjét». E szerint ő Balassa Borbálat tartotta Koháry I. István anyjának.
Magyarország családai. VI. 289, 290.
Magyarország várm. és városai.
Hont vármegye monográfiáját 1907-el zárták le és ugyanakkor kerülhetett sajtó alá is. Ezért Reiszig még nem ismerhette Balassa Borbála végrendeletét, amelyet Merényi a Történelmi Tár 1908. évfolyamában tett közzé. Koháry Péter özvegye Érsekújvárott 1637. január 27-én kelt végrendeletében csak Joó Jánostól született gyermekeiről emlékezik meg. Ezek között felemlíti akkor már elhúnyt Joó Mihály nevű fiát is, akit még életében kielégített, Miklóst és ennek gyermekeit, leányát Mariannát, ennek első férjétől, Zay Zsigmondtól maradt fiát Pétert, Marianna második férjét, Ekker Lukácsot, második leányát Rosinát és ennek férjét Lippay Gáspárt; de Koháry Péter gyermekeinek egyike sem fordul elő végrendeletében.* A végrendelet szövege oly terjengős és annyira személyeskedő jellegű, hogy ha Borbála valamely más örökösét már kielégítette, vagy valami okból kitagadni akarta volna, ennek abban nyomának kellene lennie. Így tehát arra kell következtetnünk, hogy neki sem Gregoróczytól, sem Koháry Pétertől nem voltak 82gyermekei, akik hagyatékára igényt tarthattak volna. E tekintetben különben is csak István jöhetne számba. Koháry Péter ugyanis, a szentantali levéltár egy adata szerint,* 1625-ben vette nőül Balassa Borbálát, és 1626. augusztus 26-án kelt végrendeletében már mindhárom gyermeke szerepel. Ha István ebből a házasságból született volna, úgy legfeljebb pár hónapos lett volna, amikor atyja végrendelkezett, s valószinű, hogy atyja az ő csecsemőkorát említené végrendeletében. E helyett azt látjuk, hogy minden ruháját, katonai felszerelését, fegyverét fiára hagyja. De ennek a feltevésnek a végrendelet más kitételei is ellentmondanak: ... «ha Isten tovább együtt éltet bennünket az én szerelmes hív Házas Társammal, Gyarmathy Balásy (így) Borbálával, valami jószágot együtt találunk, azzal egyaránt osztozzanak holtunk után mind az én és az eő Gyermeki holtunk után;» aztán inti gyermekeit, hogy «egymást szeretők legyetek, egyesek és az én szerelmes Házas Társamnak holtig igazán szolgáljatok;»* A gyermekek között az egyetértést később sem zavarta meg semmi; de Borbála kevéssel férje halála után mindhármukat perbe fogta. Az esztergomi érseki szentszék hozott 1635-ben ítéletet ebben a hagyatéki ügyben.* Itt említjük meg, hogy Balassa Borbála 1637. karácsonya előtt halt meg. Végrendeletének végrehajtói ugyanis ekkor már egybegyültek Érsekújvárott.*
Tört. Tár. 1908. 50–59.
Vass J. levele (l. 9. jegyz.) «quia juxta gratulatorias signanter Laidinantii Prösing de 20a Martii 1625. scriptas litteras, Petrus Koháry eodem anno duxit Barbaram Balassa de Gyarmath,...»
Zichy levéltár (Orsz. Levélt.) fasc. 25. E : 4.
Zichy levélt. (O. L.) fasc. 25. E : 5.
O. L.: N. R. A. fasc. 70:2. Erre az okiratra i. h. Reiszig is hivatkozik.
Arra a kérdésre, hogy ki volt Koháry Péter három gyermekének anyja, a Zichy-család levéltárának egyik iratcsomója ad választ. Id. Zichy Istvánnak, a későbbi kamaraelnöknek első felesége, a gr. Zichy-család ma élő ágainak ősanyja, Baranyay Mária, Eőcsényi Baranyay Tamásnak és Koháry Magdolnának volt a leánya.* A múlt század elején gr. Zichy Ferenc (nyilván a bihari főispán és főajtónállómester) érdeklődött Koháry ősei után. Tudakozására Vass József, a Koháryak szentantali levéltárosa adott választ 1803. március 7-én kelt levelében, melyhez a levéltár kilenc okiratának másolatát is mellékelte.* Ezek az iratok nyilvánvalóvá teszik, hogy Koháry Péter első felesége és gyermekeinek anyja Vethle Györgynek és harmadik feleségének, Anna Mária Jokkin-nak Regina nevű leánya volt.
Nagy I.: M. Cs. XII. 372. és 378. helyesen, 480. 481. hibásan. V. ö. Zichy I.: Regnum, egyháztört. évk. V. Budapest, 1943. 739.
Zichy Levélt. (O. L.) fasc. 25. E.
Koháry Péter 1601. március 31-én örökösödési szerződést kötött féltestvérével, Beniczky Ferenccel, amelynek értelmében egyiküknek örökösök nélkül történő elhalálozása esetén a másik fogja annak mindennemű javait örökölni, arra az esetre pedig, ha mindketten halnának el utódok nélkül, féltestvérük fiai: Onory Miklós és János öröklik kettőjük vagyonát.* Ekkor tehát Koháry Péternek még nem lehettek gyermekei, sőt felesége sem, mert különben ezekről gondoskodott volna. Nem egészen három évvel ezután, 1604. február 3-án, a Vethle testvérek osztálylevelében Regina már mint Koháry Péterné szerepel.* Péter első házasságának tehát 1601–1604. közt kellett létrejönnie. A Vass J.-féle másolatokban Regina utoljára 1616. január 22-én fordul elő, amikor birtokait férjére inskribáltatja. Ennek az örökbevallásnak felvételére a nyitrai káptalan két tagja szállt ki Érsekújvárra, mert Regina gyengélkedése miatt nem tudott a káptalan előtt megjelenni.* Feltehető, hogy ő ezt a dátumot nem sokkal élte túl.
Zichy Levélt. (O. L.) fasc. 25. E : 1.
U. o. E : 3.
U. o. E : 3.
Koháry Péter legidősebbik gyermekét, Magdolnát 1623. júniusában jegyezte el Baranyay Tamás és az esküvőt ugyanazon év szeptemberének vége felé tartották meg.* Így Magdolnának legalábbis tizennyolc évesnél idősebbnek kellett volna lennie, ha feltennők, hogy más, ismeretlen anyától származott; de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ebben az időben a leányok inkább fiatalabb korban mentek férjhez. – Koháry Péter 1626-i végrendeletében leánya, Katalin még mint hajadon szerepel; István pedig ekkor valószinűleg tízéves volt, vagy ennél valamivel idősebb, amit elfogadhatóvá tesz az is, hogy atyja ruháit, fegyvereit és katonai felszerelését («ha Isten őt életben tartja»-féle kikötések nélkül) reá hagyta.
U. o. D : 8; fasc. 26 : 3.
Koháry Péter első feleségének családjáról keveset tudunk. Neve: Vethle, Wetthle, Vettlei, Wettel, Wettl alakban fordul elő az okiratokban. A szentantali levéltárban őrzött családfa szerint* Vethle György háromszor nősült és számos gyermeke volt. Harmadik feleségétől, Anna Mária Jokkin-tól származott Regina, Koháry Péterné; ennek egyik féltestvére, Mária, Armbruster Kristófnak volt a felesége. Az Armbruster házaspár pozsony-szentgyörgyi sírfeliratának, sajnos, igen avatatlan kéztől eredő másolata szerint a Wettel-ek (itt így írva) régi angol családból származtak.* Azt nem tudjuk, hogy a név melyik alakja állhatott legközelebb annak angol eredetijéhez, de valószinű, hogy a Wettel v. Wettl alak már német behatásra jött létre. György életéből eddig két adatot ismerünk: 1567-ben Zermegh János kamarai tanácsos adományoz neki egy kúriát Csesztén,* 1577-ben pedig megvásárolja a Fuggerek otentali (Ompital) szőllejét.* Wettle György mindkét adatban mint vöröskői várnagy szerepel. Vöröskő ekkor a Fugger-családé volt és valószinű, hogy György a Fuggerek révén került Magyarországra. Bizonyos, hogy ő a Fugger-családnak bizalmas, belső embere volt, mert amikor harmadik feleségének életbenmaradt gyermekei: nemes Vettlei Ferdinánd, Regina és Erzsébet osztályos egyességet kötöttek, ezt Pálffy Miklósné Fugger Mária mint gyámjuk hagyta jóvá.*
U. o. fasc. 25. E : 9.
Tört. Tár. 1884. 582: «Mariae Item Wetteliae, Georgii Filiae ex Fovestri (?) et vetusta Angliae familia prosatae...»
Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek.
Vass J. levelében (l. 9. jegyz.) idézve.
L. 11. jegyz.
Gróf Zichy István.
