A’ MEGGYÓGYÚLTT VÁLYI PROFESZSZORHOZ.
A’ MEGGYÓGYÚLTT
VÁLYI PROFESZSZORHOZ.
VÁLYI PROFESZSZORHOZ.
Mint a’ kaszátol megkapott, ’s szörnyű sebet
Vett, szép virág szál lankad, és tsüggő fejét
Földig lebotsátván, már halálát várja. Te
Is életednek még tavaszában, reád
Esvén az öszve gyültt betegség, és erőd’
Mind elfogyasztván, a’ koporsóhoz közel
Jársz vala. – Barátid a’ midőn hírét vevék
Nyavalyádnak, hogyan epedtek; hogy könyörög vala
A’ kegyes Egekbe kiki felépűlésedért!
Ez így kesergett: VÁLYI! bútsúzol? nem is
Láthatd’ gyümöltsit sok verítékednek; Óh
Hazádnak áldozattya! nem szántad magad’,
Tsak hasznot hajthass néki! hozzá lángoló
Tüzednek ez vélt bére; meghalsz! Amaz
Isméri VÁLYIT a’ Budára gyűltt egész:
Országnak Eleje: tudva van, mit tett Magyar
Nyelvűnk’ virágzására, rend szerént való
Tudományi karba, hogy felhágott, ő vala
Eggyik főbbik eszköz: az ő könyörgő, ’s hathatós
Levelére lett meg a’ jeles Törvény: soha
El nem felejti Nemzetünk ezt; élni fog
Emlékezetében pártfogójának neve.
Így szólltak ők, mind egyre rettegvén, ne hogy
Hóltt híred’ hallyák. Már öröm könnyek lepik
Artzájok’. Élsz, jársz, ép vagy, helyre jött
Színed, ’s erőd, és tiszted ismét folytatod
Magyar Tanító, ’s a’ Magyar Lelket, tűzet,
Beléjek öntöd a’ Magyar Nyelvel jeles
Tanítványidba. Nyújtsdki hasznos életed’
Őszültt időkre, ’s a’ mihez fogtál minap
Hajtsd végre. Mire van a’ szabott Törvény, ha nints
Az Oskolákban sürgetője? jobb vala
Nem hozni, mint által ugrásit tovább
Elnézni. Téged arra tartott fel az Ég,
Hogy újra felfedezzed Honnyunknak sebét.
Vett, szép virág szál lankad, és tsüggő fejét
Földig lebotsátván, már halálát várja. Te
Is életednek még tavaszában, reád
Esvén az öszve gyültt betegség, és erőd’
Mind elfogyasztván, a’ koporsóhoz közel
Jársz vala. – Barátid a’ midőn hírét vevék
Nyavalyádnak, hogyan epedtek; hogy könyörög vala
A’ kegyes Egekbe kiki felépűlésedért!
Ez így kesergett: VÁLYI! bútsúzol? nem is
Láthatd’ gyümöltsit sok verítékednek; Óh
Hazádnak áldozattya! nem szántad magad’,
Tsak hasznot hajthass néki! hozzá lángoló
Tüzednek ez vélt bére; meghalsz! Amaz
Isméri VÁLYIT a’ Budára gyűltt egész:
Országnak Eleje: tudva van, mit tett Magyar
Nyelvűnk’ virágzására, rend szerént való
Tudományi karba, hogy felhágott, ő vala
Eggyik főbbik eszköz: az ő könyörgő, ’s hathatós
Levelére lett meg a’ jeles Törvény: soha
El nem felejti Nemzetünk ezt; élni fog
Emlékezetében pártfogójának neve.
Így szólltak ők, mind egyre rettegvén, ne hogy
Hóltt híred’ hallyák. Már öröm könnyek lepik
Artzájok’. Élsz, jársz, ép vagy, helyre jött
Színed, ’s erőd, és tiszted ismét folytatod
Magyar Tanító, ’s a’ Magyar Lelket, tűzet,
Beléjek öntöd a’ Magyar Nyelvel jeles
Tanítványidba. Nyújtsdki hasznos életed’
Őszültt időkre, ’s a’ mihez fogtál minap
Hajtsd végre. Mire van a’ szabott Törvény, ha nints
Az Oskolákban sürgetője? jobb vala
Nem hozni, mint által ugrásit tovább
Elnézni. Téged arra tartott fel az Ég,
Hogy újra felfedezzed Honnyunknak sebét.
VIRTEN. Mindszent havának 9dik napján.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.
Királyi Professzor.
Királyi Professzor.
