Ady Endre: Elfáraszt a várás
Biztattam és eligértem,
Mert járnom kell
Most bénán is, csúszva térden.
Hiveknek tett hűség-esküt,
Fölemelni
Minden elém-dobott kesztyüt.
Igérgetni úgy, mint régen
És gyűlölni,
Ki már nem is ellenségem.
Hogyha nékem megbocsátnak,
De tett eskük
Unszolnak és nem bocsátnak.
Csillogást, mely lankad, restül,
Be itt hagynék,
Ha szabadna, mindenestül.
Ha nem is kell már a válasz.
Választ várok
S ez a várás úgy elfáraszt.