Ady Endre: Két kuruc beszélget
Ugye, Józsa testvér,
Hogyha most szalonnád volna,
Bizony hogy süthetnél."
Nagy ez a sötétség,
Fölgyujtottuk a világot
S nem látunk egy lépést.«
Nádban, gazban, sásban,
Mi a célunk, mi a célunk
E nagy bujdosásban?"
Hadd el, komám, mindegy.
A Mennybéli régen-régen
Erre küldött minket.
Hogyha jónak látja.
Addig pedig kóborogjunk
Tovább a világba.«
»Nem leszünk ott, pajtás, mikor megbékülnek.«
»Minket, még ha győzünk, úgyis kisemmiznek.«
»Ejh, ahol nincsen tűz, ropják ott a táncot.
Csak vén kurucoknak keserű az élet,
Otthon cifrálkodnak gyönge fehérnépek.
Nem való ez nékünk, csupán csak nagyúrnak.«
»Bár az otthonomat soha már ne lássam.
Jó lesz, pajtás, holnap a csatába menni.«
»Verje meg az Isten, aki kitalálta.«
Jó lovunk s lelkünk, Cseke pajtás."
»Mindegy már, cimbora,
Majtény innen csak egy jó hajtás.«
Mondd csak, pajtás, végre mit értünk?"
»A szent szűz Mária,
Patronánk: imádkozik értünk.«
Urak titkai fölborítnak?"
»Legalább, legalább
Híre lesz a majtényi síknak.«
És ilyen sok-sok régi ellen."
»Hát maradjunk, cimborám,
Hitben, hűségben, szeretetben.
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vigyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.«