Ady Endre: Kár volna érted
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
S úgy nézek messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény, ősi jussok.
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel.
Becsületes válasz megy:
Kár volna érted, hogyha bíznál.
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
S mert nem bízok csodákban:
Csókollak, de el kell köszönni.