Ady Endre: A szétszóródás előtt
A szétszóródás előtt
»És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos, ... és békességnek
színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet vészen
kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét, ... zsákmányt,
prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és gondolataival forgolódik
az erősségeknek megvételek felől, de azt ideig eltitkolja.«
Dániel könyve 11.
színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet vészen
kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét, ... zsákmányt,
prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és gondolataival forgolódik
az erősségeknek megvételek felől, de azt ideig eltitkolja.«
Dániel könyve 11.
Hát népét Hadúr is szétszórja:
Szigoruabb istenek ezt így szokták,
Miként egy régi, bánatos, erdélyi
Prédikátor írásba rótta
Keresvén zsidókkal atyafiságunk.
Szigoruabb istenek ezt így szokták,
Miként egy régi, bánatos, erdélyi
Prédikátor írásba rótta
Keresvén zsidókkal atyafiságunk.
Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt utonállók új útbanállóknak
S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,
Tunya álmainkat jég verte
S még a Templomot se épitettük föl.
Helyünkön meg nem tudtunk állni
S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,
Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
Jöhet a helyünkre akármi:
Megöltük és kibűnöztük magunkat.
Volt utonállók új útbanállóknak
S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,
Tunya álmainkat jég verte
S még a Templomot se épitettük föl.
Helyünkön meg nem tudtunk állni
S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,
Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
Jöhet a helyünkre akármi:
Megöltük és kibűnöztük magunkat.
És mi nem leszünk majd szétszórva,
Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
S fölolvaszt a világ kohója
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.
Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
S fölolvaszt a világ kohója
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.
