Ady Endre: A mosti március
Hervadt bokrétáját bedobom,
Űzetve és, hajh, már nem űzve,
Ebbe a ma mindent beharapó,
Rettenetes, fekete tűzbe
S így üdvözöllek, mosti március.
Álomjáró és csoda-hívő
Szívvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jövőt
És most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép, mosti március.
S az emberek nagyon keserűn
Néznek a márciusi napra?
Zászlózott, híres, nagy céljait
Az Ember gúnnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március.
S tapossanak benne víg fiúk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámitóbb, más márciusban
S én elbocsátlak, mosti március.