Ady Endre: A sirató siralma
A sirató siralma
(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen
Vagyok már csak, ki idejében
Érzi szégyenes voltát.
Kivert bikának sorsa biz ez,
Ki elveszti a csordát.
Vagyok már csak, ki idejében
Érzi szégyenes voltát.
Kivert bikának sorsa biz ez,
Ki elveszti a csordát.
(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,
Kit lelkem oly örömmel vállal,
Csunyákat letörölnék?
Borzasztóan sok a csunyaság
S mindegy: halnék vagy ölnék.
Kit lelkem oly örömmel vállal,
Csunyákat letörölnék?
Borzasztóan sok a csunyaság
S mindegy: halnék vagy ölnék.
(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán
S aztán csalódottan megállván
Szidnék föl az egekre
S mégis torpannék hasztalanul,
Mint egy csúf, rühes medve.
S aztán csalódottan megállván
Szidnék föl az egekre
S mégis torpannék hasztalanul,
Mint egy csúf, rühes medve.
(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,
Már elsírtam, ekkor és akkor
S ne is beszéljünk róla:
Én vagyok a magyar bánatok
Legbutább siratója.
Már elsírtam, ekkor és akkor
S ne is beszéljünk róla:
Én vagyok a magyar bánatok
Legbutább siratója.
