Ady Endre: Ugrani már: soha
Ugrani már: soha
Megállok pihegve, üzetve,
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már: soha már.
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már: soha már.
Megállok s úgy állok, úgy állok,
Miként a három szent királyok,
Kik Krisztustól jöttenek.
Miként a három szent királyok,
Kik Krisztustól jöttenek.
Pokoltokból semmit se hoztam.
S amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.
S amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.
Állok egy kifosztott lélekkel,
Drága, megrabolt emlékekkel,
De siváran, savanyún.
Drága, megrabolt emlékekkel,
De siváran, savanyún.
Adjatok egy jobbik világot
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok, de hamar.
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok, de hamar.
És különben mindennek vége
Megállni: sorsom tisztessége
S ugrani már - soha már.
Megállni: sorsom tisztessége
S ugrani már - soha már.
