Ady Endre: Óh, fajtám vére
Óh, fajtám vére
Egyazon fajtánk, ősi viharok
Harca és ölelése
Váratta rám két, fiatal karod.
Harca és ölelése
Váratta rám két, fiatal karod.
Sok idegen, vad, csókos perzselés
Csúfítja el az arcom:
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.
Csúfítja el az arcom:
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.
Bolond, új kor: minden megváltozik,
De mi feledt nászunkban
Szép úr-fajtánk megint találkozik.
De mi feledt nászunkban
Szép úr-fajtánk megint találkozik.
Kiket edzettek százados kohók,
Ím, egymás ajkán késtünk:
Egymást karolók és nem loholók.
Ím, egymás ajkán késtünk:
Egymást karolók és nem loholók.
Idegen utak s asszonyok hona
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha.
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha.
Mintha régi, bús-szerelmes titok
Nyílott volna ki bennünk,
Mely most már újra burkolódzni fog.
Nyílott volna ki bennünk,
Mely most már újra burkolódzni fog.
Óh, véremből véredzett büszke Vér,
Bora közös hitünknek,
Lyánykóm, testem, úrasztali kenyér.
Bora közös hitünknek,
Lyánykóm, testem, úrasztali kenyér.
Nagy szemed én nagy szememre terül,
Pilláink multat ásnak
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.
Pilláink multat ásnak
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.
