Ady Endre: Fehér asztal búcsúztatója
Telt poharak, kacagva bongók,
Víg, hős, legényi éjszakák,
Villámos kedvüek, csapongók,
Már elhagylak benneteket.
Rólatok már lassan lekések,
Elmulasztom örömötök
S a régi, szép feledkezések
Ritkán jönnek, alig-alig.
Frigyesedésünk hajdan-hajdan
Képzelt gondokban született,
Örömnél is jobb, ifju bajban
S most, mint bagoly-hit, szétszakad.
Komorabbak s hígabbak lesztek
S a régi borosüvegek
Nyujtóznak, mint vén sírkeresztek
Vén temetőben valahol.
S megtelek már síri malaszttal
S oly furcsa a ravatalom:
Egy boros asztal, fehér asztal
S virrasztóim telt üvegek.