Ady Endre: Két kuruc beszélget
Szivünk jó borát gonosz ittasoknak
Mivelhogy úgyis oda-adtuk: mindegy,
Majd elvezérel az Ördög már minket."
Nem is magunkat, a holtakat bánom,
Kik meg nem érték ezen igaz jókat,
Őket sajnálom, síri bujdosókat.«
Lett volna, aki másképpen akarja.
Nem akaródott, hát nem akaródott."
»Gyerünk, pajtásom, a strázsa már szólott.«
Adj' Isten, holtak, mi még más mezőkön
Taposunk rongyos, vén, piros csizmánkkal,
Vérben pirulni egy véres világgal."