Ady Endre: Követelő írás sorsunkért
Követelő írás sorsunkért
Sok bajom nem volt Istenemmel,
Ő hitt bennem és kiválasztott
S kérdéseire válaszoltam
Mindig egy mámoros igennel.
Ő hitt bennem és kiválasztott
S kérdéseire válaszoltam
Mindig egy mámoros igennel.
Az Isten a szivemben vagyon,
Csak néha-néha el-kisétál
S szeretem a szivemet nagyon:
Sorsokat bízott rá az Isten.
Istenem, uram, elvégeztem
Sorsaidat és rendelésed,
De a szívemben nem találom
En-sorsom, aki mindig késett.
Csak néha-néha el-kisétál
S szeretem a szivemet nagyon:
Sorsokat bízott rá az Isten.
Istenem, uram, elvégeztem
Sorsaidat és rendelésed,
De a szívemben nem találom
En-sorsom, aki mindig késett.
Add ide, Isten, a sorsomat,
Enyémet is add valahára,
Együtt laktok s ha szivem rohad,
Hagyd reám már szívem és sorsom.
Enyémet is add valahára,
Együtt laktok s ha szivem rohad,
Hagyd reám már szívem és sorsom.
Beteg sors, szív, de lakóházad.
Szívem ha öli szent szeszélyed,
Eggyek voltatok a sorsokkal:
Isteni szív ez s mégsem lázad.
Szívem ha öli szent szeszélyed,
Eggyek voltatok a sorsokkal:
Isteni szív ez s mégsem lázad.
Szivemben élsz, sétálgatsz, uram,
De tartozol is a szívemnek,
Alázatosan, nyomorúan
Kérlek: add nekünk a mi sorsunk.
De tartozol is a szívemnek,
Alázatosan, nyomorúan
Kérlek: add nekünk a mi sorsunk.
Mi: jó társad, jó gazdád voltunk,
Ne lázíts föl íly hív szolgákat,
Hallod, uram, hallod-e, hallod?! -
Mi magunkat kérjük, a sorsunk.
Ne lázíts föl íly hív szolgákat,
Hallod, uram, hallod-e, hallod?! -
Mi magunkat kérjük, a sorsunk.
S ha sorsunkat ide nem adod,
Majd megkeressük ezt a sorsot,
Sorsunkat, a büszkét s nem vakot,
Amilyen a tied: bocsáss meg.
Majd megkeressük ezt a sorsot,
Sorsunkat, a büszkét s nem vakot,
Amilyen a tied: bocsáss meg.
