Ady Endre: Az árvaság kertjeiben
Az árvaság kertjeiben
Laczkó Gézának küldöm.
Cimboraság s szerelem kertjei,
Csatakos, buja kertek,
Be jó, hogy most vénes útjaikon
Kissé árván tekergek.
Csatakos, buja kertek,
Be jó, hogy most vénes útjaikon
Kissé árván tekergek.
Be szép kertek és be szépek a fák,
Tán sohse hittem volna,
Hogy ilyen szép és hivó helyeken
Csábultam a bokorba.
Tán sohse hittem volna,
Hogy ilyen szép és hivó helyeken
Csábultam a bokorba.
Kedvnek és vérnek szent oltárai
És az adakozásnak,
Be jó, hogy nem lehetnek helyei
Új buzdulásnak, másnak.
És az adakozásnak,
Be jó, hogy nem lehetnek helyei
Új buzdulásnak, másnak.
Jöhet cimboraság és szerelem,
Virulhatnak a kertek,
De tábort-ütni az én módomon
Már-már sohase mernek.
Virulhatnak a kertek,
De tábort-ütni az én módomon
Már-már sohase mernek.
E kertek a csodáknak kertjei
S reményes árvaságnak
S csodákba tévedhetnek be ide,
Kik új utakat vágnak.
S reményes árvaságnak
S csodákba tévedhetnek be ide,
Kik új utakat vágnak.
S én árvaságom adom majd oda
Egy-egy áldott ligetben
S vigan nézem minden új frigy után,
Hogy egy régi kilebben.
Egy-egy áldott ligetben
S vigan nézem minden új frigy után,
Hogy egy régi kilebben.
