Ady Endre: A gyermekség elégiája
A gyermekség elégiája
Szép Ernőnek,
az édes, jó poétának
az édes, jó poétának
Ráfogott vigasságú,
Szegény Krisztus, te, gyermek,
Kit, jaj, keresztre húznak
Vén papi fejedelmek.
Szegény Krisztus, te, gyermek,
Kit, jaj, keresztre húznak
Vén papi fejedelmek.
Korai templom-járás,
Ravasz, bús erkölcs-vermek,
Hajnali diák-biflák,
Iskolás ijedelmek.
Ravasz, bús erkölcs-vermek,
Hajnali diák-biflák,
Iskolás ijedelmek.
Könyörtelen tudása
Sok tannak, rajznak, szernek,
Éktelen szögek kínja,
Miket a fejbe vernek.
Sok tannak, rajznak, szernek,
Éktelen szögek kínja,
Miket a fejbe vernek.
Gyönyörös, ízes álmok,
Kik mukkanni se mernek,
Csak kínnal lent a szívben
Fonnyadnak és hevernek.
Kik mukkanni se mernek,
Csak kínnal lent a szívben
Fonnyadnak és hevernek.
Ifjú bánatok s vágyak,
Akik hiába kelnek
S kiket fölnőtt irígység
Őrségei tepernek.
Akik hiába kelnek
S kiket fölnőtt irígység
Őrségei tepernek.
Téged búval és jókor
Minden csapással ver meg,
Te: legszomorubb ember,
Ezerszer ember: gyermek.
S vallató kamrájában
E nagy, iszonyu pernek
Izzó vas-szüzek állnak:
Korán-jövő szerelmek.
Minden csapással ver meg,
Te: legszomorubb ember,
Ezerszer ember: gyermek.
S vallató kamrájában
E nagy, iszonyu pernek
Izzó vas-szüzek állnak:
Korán-jövő szerelmek.
