Ady Endre: Hal helyett kígyót
Hal helyett kígyót
»...És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?«
Máté evangéliuma VII. 10.
Máté evangéliuma VII. 10.
Seregüket most fölvonultatom,
Tarkaságos árnyékaikra
Csók-emlékekből csiholódik
Egy-egy íves, szomoru szikra.
Tarkaságos árnyékaikra
Csók-emlékekből csiholódik
Egy-egy íves, szomoru szikra.
Emlék-menetjük néha majd megáll,
Ha lábam dobbant, hangom mordul
S egy-egy fehér arc csúfolódva
Perdül vissza a húzó sorbul.
Ha lábam dobbant, hangom mordul
S egy-egy fehér arc csúfolódva
Perdül vissza a húzó sorbul.
Zászlókkal lépnek és zászlóikat
Remegő keblükre terítve,
Egynek zászlója a törlőrongy,
Másé illatos, régi csipke.
Remegő keblükre terítve,
Egynek zászlója a törlőrongy,
Másé illatos, régi csipke.
Hajh, zászlók, mosti jó helyeteken
Hányszor fojtogatott kivánat,
Mindig egyforma áhitattal
Sírván esthajnali imámat.
Hányszor fojtogatott kivánat,
Mindig egyforma áhitattal
Sírván esthajnali imámat.
Esengő, szárnyas tálca volt ölem
S ti néztétek messze tükörbül,
Mintha nem az én szám lett volna,
Mikor bolond sirásra görbült.
S ti néztétek messze tükörbül,
Mintha nem az én szám lett volna,
Mikor bolond sirásra görbült.
Erős, de megadó karjaimat
Be egyformán hagytátok cserbe,
Be sokszor sírtam öleletlen
S be többször sírtam megölelve.
Be egyformán hagytátok cserbe,
Be sokszor sírtam öleletlen
S be többször sírtam megölelve.
Vonulj, némber-had, kiimádkozott
Ajkamnak immár nincs parancsa,
Melletekről egyenlő kincsü
Zászlótokkal föl-föl, magasra.
Ajkamnak immár nincs parancsa,
Melletekről egyenlő kincsü
Zászlótokkal föl-föl, magasra.
Hajdan tüzes, bolondos két karom
Még megmozdul vágyva, feszítve
S azután, mint két fojtott kígyó,
Mellemre-kulcsoltan esik le.
Még megmozdul vágyva, feszítve
S azután, mint két fojtott kígyó,
Mellemre-kulcsoltan esik le.
