Ady Endre: A legfőbb várta
Tenger-sziklája, lihegő, röpke vas-ágy.
Szép, maradt meggye, veszekséges, irígyes.
Múló fészkébe kicsi királyka-madár.
Szánón, szivesen a mások ajkairól.
Szép szemeinket véresítő vizió.
Kórházi ággyal fizetendő gondolat.
S gyermekem mégis és én a tied talán.
Ki az ellennek áruló szót gyujtogatsz.
De legfőbb várta mégis az én szivemen.