Ady Endre: Becéző, simogató kezed
Becéző, simogató kezed
Andrea asszonynak küldöm.
Simogass csak, olyan jó a kezed,
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.
Életemen fél-versek szemfedője,
Hazug csókok emléke ajkamon.
Hazug csókok emléke ajkamon.
Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok, ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.
Úgy bánom már sok, ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.
Feddj meg búsan, hogy én, rossz, elveszett,
Szegény ördög, csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.
Szegény ördög, csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.
Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom már magamat szeretni.
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom már magamat szeretni.
De itt van és olyan jó a kezed.
